online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom Gyermekek Játék Könyvek Mesék Nyelvtan Oktatás óvoda Személyiségek Történelem Versek
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

JÓKAI Mór

irodalom

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
ÖRKÉNY ISTVÁN: TÓTÉK
IMPRESSZIONIZMUS 1874
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY Még egyszer Lillahoz című versének pozitivista megközelítése
Vajda Janos 1827-1897
Tornyai Janos (1869-1936)
Janus Pannonius 1434-1472
József Attila 1905-1937
Radnóti Miklós 1909-1944
AZ ÖNÉRTELMEZÉS A KÉSEI MODERNSÉG LÍRÁJÁBAN
 
 
JÓKAI Mór

Az egyik legellentmondásosabb és legnépszerűbb magyar szerző. Mintha a populáris (ifjúsági) irodalomba csúszna át az életműve egy része. Jókainak kétfajta olvasata is lehetséges: populáris (lányregényként) és irodalmi. Életműve óriási terjedelmű, ebből 15 kötetet szokás kiemelni. Regényeiben a világkép, stílus, hangvétel ugyanaz (belső hasonlóság; Barta Balzachoz hasonlítja ebből a szempontból). Péterfy szerint hatásvadász a cselekményvezetése, és mindig ugyanazt a típust ismételgeti.

Németh G. Béla: három eszköz és két hangnembeli vonás:

1.                     Leíró, elbeszélő kisrajz, intim légkörű korrajzfüzér

2.                     szórakoztató, fokozottan várakoztató, de eleve biztos kimenetelű cselekményvezetés (nem nyitott)


3.                     ellentétes karakterek megjelenítése /vö. Gyulai-kritika: Jókainál nincsenek finomabb, összetettebb jellemek, csak ördögien gonosz, vagy angyalian jó/

1.                   lírai személyességű előadás

2.                   alakformáló biztonságérzetének érzelmi fölénye (a dolgok átláthatóságának, megérthetőségének, kiszámíthatóságának hite; naiv, meseszerű világkép)

Változó minőségű életmű, rutinszerűen formált szövegek, klisék, sablonok megjelenése (az írói szereppel, saját életművével való játék, játékos önreflexivitás, nem epigon).

Jókai („romantikus”) és Kemény („realista”) szembeállítása Gyulai óta gyakori a magyar irodalmi hagyományban (ami látens értékítélet hordoz: Kemény modern, Jókai maradi). Szilasi László szerint a kettejük közötti különbség a különféle műfajkonvenciókkal magyarázható, nincs köztük hierarchia, csak egyszerűen mások. Northrop FRYE: románc- nálunk jobb, de nem transzcendens hős (pl. Prométheusz), nincs benne egy központi szituáció, a részekre hullott cselekményt a hős tartja össze, nem törekszik a realitásra, motiválatlan, pszichológiai archetípusokkal dolgozik, alapvető gyermekdedség jellemzi, vágyteljesítő álom (|| Jókai, Szegedy-Maszák szerint) = BAHTYIN: próbatételes kalandregény („happy end”).

Barta János és Eisemann György tragikumfelfogásukkal magyarázza a különbséget: Kemény tragikus, Jókai viszont a tragikum lehetetlenségét mutatja, a tragikum feloldására törekszik. Jókai az eposz felől közelít a regényhez, Kemény a tragédia felől (történetileg nem támasztható alá, hogy a regény az eposzból fejlődött, csak elméletileg).

Jókai maga is felhívja a figyelmet arra, hogy alapvetően mitikus a történelemfelfogása (de a mítosznak van egy eredendő nyelvhez kötöttsége, csak a saját, eredeti nyelvén érthető meg teljesen; problematikus a mitikusság irodalmi művekben való megjelenése). Forradalom és csatakép-1848/ 49 romantikus bemutatása, mitizálása (árvíz, tűz – mitikus tisztító folyamat). Jókainál a cselekményvezetés sokszor elrejti a mitikus, allegorizált jelleget.

Jókai narrációjának főbb vonásai:

1.         homodiegetikus (E/1. személyű) narrátor: a narrátor a regény szereplője, többnyire a főszereplő. Jókainál nagyon ritka az énregény (főleg időskori regényei ilyenek, Tengerszemű hölgy; Mire megvénülünkben Dezső naplója; Asszonyt kísér – Istent kísért; De kár megvénülni; Nincsen ördög)

2.         heterodiegetikus (E/3. személyű) narrátor: a narrátor maga szereplő vagy kívülálló, objektív vagy szubjektív. Jókaira a szubjektív kívülálló narrátor alkalmazása a jellemző, aki gyakran hivatkozik az életrajzi szerző tapasztalataira, hogy hitelesítse a történetet (mintha  E/1. elbeszélő lenne, aki a fiktív történetet megtapasztalta (valóságszimuláló poétika). A narrátor gyakran megmagyarázza az elbeszélt történetet, kiszól az olvasóhoz, párbeszédet kezdeményez vele (ezek a kiszólások a valóságszimuláló elemek ellen hatnak, az irodalmiságra hívják fel a figyelmet). Megpróbálja garantálni, hogy műve zárt legyen, csak arra lehessen gondolni, amire ő akarja, nagyon kordában tartja a befogadást (nagyfokú önreflektáltság jellemzi, az irodalmiságra figyelmeztet). Önkommentárokat (elő, utó-, végszókat) írt, 40-50 évre visszamenőlegesen, a díszkiadásokhoz is (ezeket szövegértéskor csak feltételesen kell elfogadni).

Az életmű korszakolása:

v                  Jókaié: I. 1860-ig, II. 1880-ig, III. 1880-

v        Zsigmond Ferenc, 1924: 1855-75: fénykor. Kiemel tizenkét regényt, mint a fő Jókai-korpuszt: Régi jó táblabírák, Az elátkozott család, Szegény gazdagok, Az új földesúr, Politikai divatok, Mire megvénülünk, A szerelem bolondjai, A kőszívű ember fiai, Fekete gyémántok, És mégis mozog a föld, Az arany ember, A jövő század regénye + a Dilógia

v        Nagy Sándor, 1925: I. 1848-ig: feltörekvés, II. 1849-67: korrajzregények, III. 1867-1894: fénykor, IV. 1894-1904: hanyatlás



v        Nagy Miklós: I. 1850-ig: a francia rémromantika hatása, II. 1850-65: nemzeti témaválasztás, az érdekegyesítés reformkori szelleme, életképszerűség, III. 1867-1880: selfmade man típusú hősök megjelenése, az arisztokráciában való csalódás, IV. 1880-as évektől: hanyatlás, V. 1890-től: fellángolás

v        Bori Imre – A magyar irodalom modern irányai: Jókai 1890-től a modern magyar próza legtöbb lehetséges változatának a prototípusát készítette el.

A Dilógia elemzése – A Dilógia alapvető fontosságú a hagyományos és az újabb Jókai-kánonban is.

Többfajta műfajorientáció:

v        Irányregény: 19. századi fogalom (= tézisregény), egy eszme allegorikus kifejtése, az Egy magyar nábobot Jókai ennek nevezi (ezzel mentegeti magát a széteső szerkezet miatt). A politikai divatok utószavában a nemzeti sorsból vezeti le az irányregény jelentkezését, szükségességét, a magánéletet elválaszthatatlannak tartja a közélettől. Gyulai szerint viszont más népeknél is elválaszthatatlan a magán- és a közélet, mégsem írnak annyi irányregényt.  Jókai szerinte nem is irányregényt írt, önkommentárját nem tartja mérvadónak. Gyulai szerint az irányregény fő célja nem esztétikai, hanem politikai, ideologikus jellegű, mert valamely eszme szócsöve.

v        Családregény: ha az, akkor úttörő: 1901, Buddenbrock-ház – innen számítják a műfaj történetét, amely jellegzetesen 20. századi regényforma: a klasszikus és a burzsoá pénzpolgárság szembeállítása, az előbbi hanyatlásának ábrázolása jellemző rá. Bár ez nem igaz a Jókai-regényekre, mégis több generációt ábrázolnak.

v                  Fejlődésregény: Kárpáthy Zoltán nem fejlődik, Kárpáthy János viszont megtérésszerűen (a névnapján).

A két mű között sok hasonlóság és különbség is van. Hasonlóságok: motivikus rokonság (szerelmi háromszögek – I. Szentirmay Rudolf-Eszéky Flóra-Mayer Fanni, II. Kárpáthy Zoltán-Sz. Katinka-Kőcserepy Vilma; mellékszereplők: Széchenyi, mitikus alak, Wesselényi)

Különbségek: I. anekdotikus, széteső történetek egymás mellé rendezése, dominál a fejezetcímek retorikája (hatásvadász, folytatásokban jelent meg folyóiratokban); II. meseszerű, mitikus, maga a történet összefüggő, de sablonosabb, kevésbé életszerű, egysíkúak a jellemek. Határozott évszámmal indítanak: I. 1825-ös országgyűlés, II. 1838, pesti árvíz (valós történeti események).

I. – motivikus összetartó elem: szélütés, koporsó – halál, koporsó. II. Agarász Egylet – a Széchenyi-féle lótenyésztés fiktív változata, a Széchenyi-eszme ironikus bemutatása, a reformkori törekvés nevetséges köntösben jelenik meg, Kárpáthy János agarász, irónia tárgya,  (a téziseszméken viszont nem ironizál egy tézisregény!).

Több műfaj találkozása: családregény-irányregény-történelmi regény. A műfaj egyfajta kódrendszer – elvárás: az olvasónak folyamatosan módosítania kell, tudatos hozzáállást igényel.

Az új földesúr, 1862                Û  Egy rég udvarház utolsó gazdája, 1857

Kedélyesebb                                    (Bach-rendszer, passzív rezisztencia)

Elmagyarososodás                           tragikus megformáltság, a magyar nemesség elnémetesedése        (Elizabeth-Erzsébet)                                (Erzsébet Þ Elizabeth)  



Az 1860-as évek elején új világgal kecsegtet. 1895-ös utószavában kulcsregényként értelmezi (történeti szereplők más néven). Átértelmezi a történelmet, szubjektíven meri kezelni. Ankerschmidt osztrák lovagot az utószó szerint Haynauról mintázta, aki a regényben jó ember.

A kőszívű ember fiai, 1869

1848/49, történetiség; március 15-e, Világos és konkrét helynevek nem szerepelnek. Sok anekdotát, életképet tartalmaz, elsősorban a szabadságharcot elbeszélő fejezetekben. Eposzi-mondai motívumok: Baradlay Kazimir mitikus alakja; csatajelenetek; párbajok. Eposziság (történelem – mitológia). Mítosz: egy közösség által elfogadott világrend, össztársadalmi tudat. Affirmatív funkció: a nemzeti-közösségi eszme megerősítése. Erősen retorizált. Végrendelet: rituális szöveg, veretesen van megfogalmazva, konzervatív nemesi világképet tükröz – Baradlayné gyökeresen az ellentétébe fordít a végrendeletben mindent. A temetésen Verdi Nabbucóját játsszák, Rideghváry átka rituális szöveg. Baradlayné imája és Rideghváry átka mozgatja a cselekményt. Az ellentét metafizikai szintre van emelve. A jellemek önmagukban nem érdekesek, végletes alakok. Pozitív jövőkép. Tallérossy Zebulon: vicces figura, 1848/49 profanizálttá, komikussá válik. Meseszerűség, mágikusság: három fiú, Richárd és Ödön hazatérése (farkaskaland, beavatási szertartás; az arckép szerepe).

Történettudomány: dokumentarista, tényfeltáró (pozitivista felfogás): objektív szemlélet (rögzített referencia: egyetlen múlt van, ebből szintetizálható a történelem). Mai történettudomány: a modern korszak újraírta a történelmet. Újfajta narrativista felfogás: a múlt csak közvetve ismerhető meg. Retorikai értelmezés: a történeti és a szépirodalmi szöveg nem különül el.

A jövő század regénye

A tudományos-fantasztikus műfaj elődje (olyan gépek leírása, amelyek még nem léteztek).  A tudományos-fantasztikus regény fogalomkészlete csak a 20. században alakul ki. Jókai ezt próbálja körülírni azzal, hogy megmondja, az ő regénye mi nem: nem államregény. Jules Verne-hatás (fordított is: Sándor Mátyás, 1885). Az aranyemberével ellentétes a felépítése: Az aranyember egy időtlen, nagy természeti képpel indít, a 2. fejezetben történik a belépés az emberi léptékű, történeti időbe.

A Senki szigete utópikus motívum.  Û A jövő század regénye mikrokörnyezettel indít, 1952-ben (Budapest környéke, Habsburgi Árpád uralkodása), később Tatrangi Dávid sorsa kerül előtérbe (a tér és az idő makrovilágra való kitágítása). Természettudományos kellékek, jövőutópia (ezen belül szigetutópia): Otthon – modern társadalom; Kincső – archaikusabb, aranykor-jellegű társadalmi formáció. Nihilisztikus-kommunisztikus forradalom, AIDS-szerű betegség, repülőgép feltalálása (egy székely szombatos legény által). Lacan (pszichoanalízis): a tudatalatti a nyelvhez hasonlóan strukturált, az analízis során értelmet nyer a szimbólum.

Jóslatirodalom: jövőorientáltság a jelen vágyképként való kivetüléseként.

v                  Bernolák Nándor: Álomképek a… (Gömöri Lapok, 1872-74)

v                  Privigyei Pál: Magyarország nem volt, hanem lesz, 1887: Jókai-epigon mű, dilettáns, szerkesztésmódja naiv; 1914-66, Habsburg-uralom (Rudolf), 1980, kommunisztikus forradalom; léghajó, Attila (½½ Jókai) és Petőfi sírjának megtalálása.

v                  Farkas Gyula: Az utolsó ütközet 2453-ban; Debrecen, 1888: verses, regényes eposz, Attila sírjának megtalálása; telefon; golyóálló ruha; egyesült (germán, szláv, latin) támadás Magyarország ellen, a pápai székhely Budapestre kerül, az örök világbéke magyar felügyelettel jön létre (nemzeti mitologikum iránti vágykép kivetülése)

v                  Tóvölgyi Titusz: Az új világ /Regény a szocializmus és kommunizmus társadalmából/: technikai jellegű utópia, de nem ez benne a fontos, hanem az utópisztikus társadalom (szabadságra és egyenlőségre épül, nincs magántulajdon, kéthavonta újra kell érvényesíteni a házasságot, ami a csúnyák és szépek konfliktusához, a csúnyák fellázadásához vezet), a cselekmény 2003-ban játszódik, a kommunizmus idején, 2400-ban jön létre az európai államok szövetsége (volapük nyelv).



v                  Beöthy László: A jövő század regénye, 1895: A Rákosi család uralma 1950-ben (köztársasági), a politikusok sertésként is megjelennek.

v                  Godányi Zoltán: Repülőgépen az Északi-sarkra, 1909 /Fantasztikus regény 1956-ból/

Jókai utolsó korszaka:

Az életmű megközelítéséhez két alapvető szempont: 1. Magából az életműből: a klasszikus Jókai az etalon, nem tud mit kezdeni Jókai kései korszakából, 2. A 20. századi prózaeszményből. Adorno (Beethoven kései stílusa), Hamvas Béla (A kései mű melankóliája): esszék a kései alkotói korszakról (Goethe: Faust, Shakespeare: Vihar, Bach: Kunst die Fuge, Beethoven: Kreutzer-szonáta). Lepusztult táj-metafora, „intenzív színtelenség”, mindenféle sallang lebontása, a konvenciók romokban jelennek meg, kilátszik a szerkezet, szuggesztív jelleg, a hangulatiság felerősödése. Érződik a rutin furcsa átbillenése, saját műveiből merít, azokra hivatkozik. Érdekes narratológiai sajátságok jelennek meg. Áttűnik a szöveg struktúrája, megjelenik a szerkezet, a váz artisztikuma (már nem fedi el a cselekmény érdekessége). Sokszínűbb lesz, mint korábban. Szociologikusabb irodalomra való késztetés megjelenése. Az európai irodalmi fejlődés főbb tendenciáival szinkronba kerül.

Sárga rózsa – Móricz szempontjából fontosnak tűnik. Kisebb terjedelem, személyes élményanyag megjelenése, E/1. történetmondás (korábban alig volt: Mire megvénülünk, Asszonyt kísér, Istent kísért) – életrajzi szerző és narrátor egybejátszatása, imaginárius, fiktív jelleg felerősödése; kevésbé támaszkodik a hírlapi szenzációkra; sablonosság: kezdi kijátszani az olvasót, nem az elvárásoknak, nem a sablonoknak megfelelően fejeződik be a történet, a sablon egy idő után az elvártsággal szemben kezd el működni; a valóságszerű történetmondás helyett a szövegszerű megformálásmód kerül előtérbe. Hortobágyon játszódó betyártörténet. A fikció elhanyagolttá válik, a (táj)leíró jelleg erősödik. A cselekményszövés nem jelentős.

Lélekidomár, 1889 – detektívtörténetbe ágyazott naturalista elemek; még klasszikus nyomok, nagyobb terjedelem, érdekes történet; szójátékok, a mitologikummal való furcsa utalásos játék (Scilla, Medeia nevű női szereplők) de van, ami nem az (Phaedra eljátszása a regényben, a mostohafiú iránti tiltott szerelem motívuma)

Gazdag szegények, 1890 (Szegény gazdagok, 1860)

Parabolaregény: vagyoni gazdagság és lelki szegénység. Naturalizmus hatása: „zolai szál” (Jókai minősíti így, de ő éppen nem a zolai történetre utal). A grófkisasszony elszökik, megjelenik a proletárnyomor leírása. Zola neve szerepel a regényben, Jókai levelezett is vele, de csak a Nanát olvasta. Olvasta Haraszti Gyula 1886-os könyvét, A naturalista regényről.

Tengerszemű hölgy, 1890 – E/1. narrációs forma, egyértelműen Jókai a narrátor: Erzsike történetének hátterében ott van Jókai önéletírása hitelesítésül.

Nincsen ördög, 1891 – E/1. keret – vonatkatasztrófában megmenti egy nábob fiát-, ezen belül E/1: egy Jókaira való utalás (képviselő volt) után az amerikai nábob (Silver King) a narrátor. Midas-motívum (szamárfül), három női szereplő, a csábító neve Szigfrid. Furcsa karriertörténet.

De kár megvénülni, 1896 – a leginkább szöveg- és nyelvszerű Jókai-regény. X. fejezettel kezd. Az E/1. történetmondó mintha csak diktálnak egy Jókai-féle alaknak, zárójelben magánpárbeszédet folytat a regényíróval, aki néha visszaszól a narrátornak. A szerkesztőnek, szedőnek való kiszólásokkal kéziratnak tünteti föl magát, hivatkozik A kőszívű ember fiaira; műfaja „izé”.

Öreg ember nem vén ember /Képzelt regény négy színben/ – négy novellából áll (öregember nősülésének négy variációja; variációk egy témára). Nem egy hagyományos regénysémát követ. E/1. narrációs forma van mindegyik történetben, de máskülönben csak annyi azonosság van közöttük, hogy öregemberek a narrátorok:

1.         író; elvesz egy gazdag öregasszonyt és felhagy az írással (álom); 2. építész (nem lehet Jókai, ezt ő maga is kizárja); 3. író, 100 kötetet írt, gazdag; 4. öreg festő – az E/1. narrációs módozattal való játék, dokumentumjelleg és fiktív is.

A mi lengyelünk – a sablonosság lebontása, a főszereplő egy antihős, a lengyelség a századforduló prózájában nagyon erőteljesen megjelenik (úri svihák, jópofa cimbora).

Ahol a pénz nem isten – robinzonád (½½ Nepeán-sziget) – Johann Gottfried Schnabel a forrása; s szigetre menekül egy csoport, ahol kolóniát alapítanak. Orti János (Salvator János főherceg) Rudolf trónörökös unokatestvére, feleségül vett egy táncosnőt, majd 1890-ben eltűnt egy hajóút alkalmával – mítosz.

Találat: 2235