online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom Gyermekek Játék Könyvek Mesék Nyelvtan Oktatás óvoda Személyiségek Történelem Versek
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (1773-1805)

irodalom

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
Pilinszky Janos 1921-1981
A magyar nyelv gyökrendszerének alapjai
Petöfi Sandor forradalmi latomas költészete
A realizmus
Honoré de Balzac Goriot apó címü müvének elemzése és értelmezése
JÓKAI MÓR: A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI
Jules Verne: A dunai hajós
KATONA JÓZSEF Bank ban
Vörösmarty Mihaly 1800-1855
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (1773-1805)
 
 

csokonai vitéz mihály (1773-1805)

Debrecenben született 1773. november 17-én. Apja Csokonai József, egy református lelkész fia. Tekintélyes vagyont gyűjtött össze. 1786-ban meghalt és az özvegynek két fiával együtt el kellett hagynia addigi otthonukat, s egy kis nádfedeles házban húzták meg magukat.

Debrecenben nevelkedett. A korabeli Mo. egyik legerősebb kisugárzású szellemi központja is volt. 1780-tól a kollégium tanulója, 1788-ban a főiskolai tanfolyamra iratkozott be, majd teológushallgató lett. 1790-ben diáktársaival önképzőkört szervezett. Tudott: latin, fr 323c21d ancia, német, görög, ismerkedett az angollal a héberrel és a perzsával. 1794-ben a gimnáziumi poéta-osztály vezetésével bízták meg. 1792-től Kazinczy levelezett, s ezekben az években nőtt nagy költővé. 1795-ben kizárták a kollégiumból. Debrecenből jogot tanulni ment Sárospatakra, 1796-ben abbahagyta tanulmányait s ezzel lezárult deákpályája.

1796 őszén Pozsonyba sietett abban a reményben, hogy az ott megnyíló országgyűlés nemesi résztvevői között mecénásokat találhat. Egyszemélyes verses hetilapot indított Diétai Magyar Múzsa címmel. A példányokat nem tudta eladni, kudarcot vallott. 1797 tavaszán Komáromba ment a franciák ellen készülő nemesi bandériumok zászlóavató ünnepségére. Itt ismerkedett meg Vajda Juliannával - Lillával - egy jómódú kereskedő leányával, boldog szerelem bontakozott ki köztük. A keszthelyi Georgikonban szeretett volna professzor lenni. Míg Csokonai állás után járt a lányt szülei 1798-ban férjhez adták egy gazdag dunaalmási kereskedőhöz.



Komárom után néhány évig a Dunántúlon bolyongott. Sárközy alispán jutatta be 1799. május 26-tól február 21-éig helyettes tanárnak a csurgói gimnáziumba. Lelkesen vágott bele a pedagó-

giai munkába. 1800 februárjában gyalog nekivágott Debrecennek, hogy hazatérjen meghalni. Az 1802. július 11-i hatalmas debreceni tűzvész, melyben Darabos utcai házacskájuk nagy része is elpusztult, a nyomor szélére sodorta. Tüdőbaja is egyre súlyosbodott. Utolsó éveiben új verset már alig írt. 1804. április 15-én Nagyváradon Rhédey Lajos gróf feleségének templomi temetésén felolvasta nagy filozófiai költeményét a Halotti verseket. A hűvös időben megfázott, tüdőgyulladást kapott, s nyomban ágynak esett. 1805. január 28-án Debrecenben fejezte be fiatal életét.

Műfaji sokféleségek:

A kor szinte minden műfaji törekvése fellelhető műveiben - akár egy versen belül is. Ismeri a barokkos hagyományokat, Debrecenben magába szívta a klasszicista verstant. Szerelmes verseiben ott él a Rokokó miniatűrjeinek kecsessége, zeneisége és motívumai ( Lilla dalok, Tartózkodó kérelem). 1795 után az iskolás klasszicizmuson túllépve érlelődik meg gondolati lírája, amelyben a felvilágosodás nézeteit szólaltatja meg ( Voltaire) - Az estve, A Konstancinápoly. Elmagányosodása miatt versei a Rousseau-i szentimentalizmus panaszhangján szólalnak meg - A Tihanyi eghohoz. A népies hangvétel sem hiányzik műveiből - Dorottya, Szegény Zsuzsi.

Líra: Dal (Lilla dal), népies helyzetdal (Szegény Zsuzsi), jellemrajz (Zsugori úr), filozófiai mű (Az estve)

Epika: Víg eposz, Béka egér harca

Dráma: A cultura

A műfajok keveredés is megfigyelhető, ez már a romantika felé mutat.

Felvilágosodás eszméje: Csokonai Debrecenben kiváló poétikai képzésben részesült. Két verstípust tanult:

1: pictura vers - ember, évszak leírása

2: sentencia vers - antik vers, gondolati jellegű.

Kettő vegyítéséből  jönnek létre 1790 után a nagy gondolati versei, amelyben a felvilágosodás gondolatai jelennek meg.

Pl.: A Konstancinápoly: volteire-i egyházellenességről szól.

Csokonai szerelmi költészete:

1 egység: 1795 előtti versek: Rózsi, Laurához - később Vajda Júliával megismerkedik és átírja őket Lilla versekké. Kb. 20 darabot írt.  Témájukban mindig a boldogság figyelhető meg, finom erotika mellett. A kis miniatűröket azaz kis képeket kedvel ( pásztorlányka, szerelmes pár) Jellemző még az idill mellett a páratlan zeneiség és a mitológizálás (Flora istennő, Vénusz) is.  Pl.: Tartózkodó kérelem

2. egység: 1802. az un. "Anakreóni dalok" 21 darabot írt. Hasonló érzésűek voltak, de ezeket anakreóni sorokban írta ( 4 szótagos negyedfeles jambikus sorok). Pl.: A boldogság, A pillantó szemek

3. egység: Lilla csalódás után: lazán kapcsolódnak a szerelemhez, szerelemről való lemondásról ír. Leghíresebb verse: A reményhez

felvilágosodás költője

Csokonai a debreceni kollégium diákja volt hosszú éveken át, a poétai osztályba járt.

Itt meg kellett tanulnia a "verscsinálás" mesterségét. A dolgozatoknak 2 fő típusa volt:

                   - a sentencia - bölcseleti jellegű alkotás;

                   - pictura - tájak,  évszakok, típusok stb. leírása.

E két típus vegyítéséből nő ki a 90-es évek első felének filozófiai lírája, amelyben a felvilágosodás legfőbb gondolatait szólaltatja meg.

Csokonai ismerte Rousseau és Voltaire műveit, az Enciklopédiát, Helvetiust, Diderot-t.

Kiemelkedő alkotásai a Konstancinápoly és Az estve, egyúttal a felvilágosodás 2 irányát is tükrözik ®

                                      ¯                                   ¯

a voltaire-i egyházellenesség                                 Rousseau felfogását a társadalomról

csípkelődő gúnya, racionalizmusa                          a romlott társ.-mal szemben a természet                                                harmóniáját hirdeti

Mindkét mű végleges formája 1794-re tehető.

Az estve

A vers központi motívuma (Rousseau nyomán):

                   a természet romlatlansága - a társ. romlottsága.

A szerkezete: ún. hídforma (pictura-szentencia-pictura).

1. Tájleírással indul:

A romlatlan természet idilljét festi elénk (® Young és Hervey hatása a képeiben).

Az alkonyt látjuk - a nap még lemenőben is páratlan.

Az alkony átmeneti napszak: átmenet nap és éj közt - ilyenkor gyönyörű a természet, de az elmúlás melankóliával telíti a tájat.

A képet rokokó finomság, könnyedség jellemzi:

                   színek (vörös, arany);

                   hangok (hangu. és hangf. szavak - hangicsáló madár és bömbölő medve)

                   illatok ( balzsamos harmat, rózsák)

                   mozgások (lelassult) harmóniája.

Ide vágyik, ebbe az idillbe. Mélabúja, bánata ide húzza.

Áhitatosan gyönyörködik ebben az idillben:

                   édes koncertek, minden bút eltemet, zefírek, mennyei illat,

                   fűszerszámozott theátrum;

II.

A könnyedséget, bájt felváltja a komorság. Az estve sötétsége, komorsága a világ bajait és saját búját juttatja eszébe. A természeti  képet felváltja a társadalmi rút:

     hangicsáló, zsongó természet                  -        lárma, csörtetés, zsibongás

     gráciák repülése                                     -        részeg tolongás

     arany, sárga, vörös színeket                    -        a sötétség

     harmónia, idill                                         -        disszharmónia.

III.

A vers sentencia-része rousseau-i  eszmefuttatást tartalmaz:

A természetben élő ember szabad és boldog volt - most: a társ.-ban élő embert megrontja a                                            magántulajdon, mely minden rossz forrása.

A költő a két kor összehasonlításában a negatív festés eszközével él.

Gondolatmenetében kifejti a magántul. kialakulásának következményeit:

- harcok, perek folynak miatta;

- az emberiség megosztottá vált (gazdag-szegény, urak-szolgák);

- védelmében korlátozó törvények születnek;

- az anyagi gyarapodás vágya szülte a dézsmát, porciót; - a különb. adókat;



- az emberek között bizalmatlanságot szül;

- tolvajjá haramiává tesz;

- a természetet is korlátozó tilalmak alá vetik.

IV.

Mi marad ezek után? - sóhajt fel fájdalmasan a költő - ismét term.leírás következik, megszólít:

néhány kincs, mely még romlatlan, és még nem sikerült magántulajdonba venni:

- a holdvilág,

- a levegő,

- a természet zsongása.

V.

A verset patetikus befejezés zárja: hirdeti, hogy a természet szerint minden ember egyenlőnek születik (a felvilág. gondolata).

Konstancinápoly

A voltaire-i egyházellenesség szólal meg benne.

Szerkezetére a hídtechnika jellemző (pictura-sentencia-pictura).

I.

Picturával indít: a város leírásával.

A rendezőelv: távolról halad közelre;

                        kintről             -                befelé

                        ¯                                            ¯

ámulatot keltő, gazdag világ;                            intim, belső szféra, a palota belseje, a hárem, az ámulatot kincs, gyöngy, paripák, brilliánsok,                 felváltja a csintalan pajzánság (dáma-bibliotéka)

Majd ismét kifelé tekint - de a látvány már a vallás témáját előlegezi meg (mecsetek,kupolák).

II.

Az átvezető sorok után következik a sentencia rész: (Óh, e népre, óh mely sűrű felhőt von

                                                                                      A szentség színével bémázolt babona!)

Az időbeliség felváltja a térbeliséget - múlt/jelen/jövő képei következnek:

A múlt:

Negatív festéssel rajzolja meg a múlt vallás nélküli ideális állapotát, amikor az ember még a természetben élt.

A jelenbe egy ellentétes kötőszó ("de") vezet át, majd következik a tételes valláskritika:

- a vakbuzgóság, babonásság, elfogultság elítélése;

- a vallásra aránytalanul és indokolatlanul sok pénzt pazarolnak;

- a vallás szellemi nyomorban tart, elvész a racionalitás;

- a gyakori böjtök a testet roncsolják (aszkézis, zarándokok);

- képmutatást szül.

A költő a sötét-világos metaforájára épít.

III.

Majd következik az emelkedett hangú zárásban a jövő:

megszólítja a Természetet, gondolatai a jövőről optimisták: meg fog születni:

- a szeretet, a barátság, a testvériség.

A "sötétséget" (setét kárpitok) felváltja a fény.

Ám mindezek megvalósulását csak a későbbi koroktól reméli.

                        ( ® Batsányi: "előbb,mint e század)

A jövőben talán az ő hírneve is élni fog, az ő nevét is megőrzi majd.

A  vers egzotikus környezetbe helyezett felvilágosult mondanivalót rejt. Erre utal: a templom, harang, böjt, pap kifejezés.

A hangnem folyamatosan változik:

ámulat-csodálkozás-pajzán vidámság-irónia-gúny-ódai emelkedettség.

a magány-versek

Lilla (Vajda Julianna - 1797) elvesztését, csalódottságát a világban, társadalmi kitaszítottságát (nincs állása, barátai, el nem ismertség) fájdalmas szenvedéssel élte meg Csokonai. Ez új irányt adott költészetének. ® kevesebbet írt, de mélyen átérzett, sablontalan költemények születtek ódái elégikus hanggal telítődnek (elegiko-ódák).

I.

Ebből az életérzésből született  A tihanyi Ekhóhoz c. verse, mely 1803-ban bekerült a Lilla-dalok közé. (Eredetileg A füredi parton címet viselte a korábbi változat.)

Formailag ún. ekhós vers: az utolsó sorok az előzőnek az ismétlései, bár az eredeti ekhós versekben a visszhang más-más értelemben ismétlődik meg.

1. 1-2.vsz.:

A nimfa megszólításával, könyörgéssel indul.

Indoklásul felvázolja saját élethelyzetét ® ellentétre épít:

ő                                                       és mások

magányos                                          társaságban vannak, vígadnak a kies Füreden, boldogok;

sorsüldözött, boldogtalan,

reménytelen, vígasztalan;

A 2.vsz.-ot a nimfa ismételt megszólítása zárja - panaszát neki mondta el a költő.

A szerkezeti rész szentimentális motívumai igaz érzelmekkel telítődnek:

                            - sorsüldözött, magányos lélek,

                            - halvány hold, éjszaka,

                            - elhagyatva sírni, jajongani a természetben.

2. 3-6.vsz.

Ismét megszólít: most  a természetet - ez a nimfa lakhelye ®

                            kemény, ridegséget árasztó zordon ez,

                            mégis több érzés van ebben a világban, mint az emberiben, emberekben.

                            ¯

                            - akik  ellenségesek vele,  kinevetik, kicsúfolják (3.vsz.)


                            - még a hajdani barátok is elpártolnak tőle (4.vsz.)

                              (rárohannak, támadják)

                            - értetlenül, közönyösen néznek rá (5.vsz.)

                              kihalt belőlük az együttérzés

                            - Lilla - aki az egyetlen vígasz lehetett volna - sincs mellette (6.vsz.)

                               a költő nem őt okolja ezért ("áldott lélek"),

                               nem ő a hibás, hanem a társadalom kegyetlensége ("tirann törvények").

                               ® rousseau-i gondolatok.

3. 7-9.vsz.

Ilyen érzésektől hajtva a terméseztben keres menedéket, az emberektől távol.

Erre utal - erémi szállás, remetelak, barlang a setét hegyekben, kőpárna, teljes magány.

Ez a világ olyan, akár Rousseau ermenoville-i magánya.

Cs. költői öntudata szólal meg, amikor magát R. mellé emeli (mint egy R. Ermenovillében).

Paradoxon és ironikus, hogy a felvilágosodás emberideálját (ember és polgár leszek) itt, a terméseztben, a társadalmon kívül akarja megvalósítani (társ.kritika).

4. 10.vsz.

A jelen pesszimizmusát felváltja a jövő optimizmusa ®

                            lesz kor, amikor elismerik majd, a távoli jövő tisztelni fogja

                                                         (sírhalmom...szent lesz tisztelt hamvamért)

                            s ez kárpótolja a jelenért.

*

A hangulati kettősséget bonyolultabb verszene, strófaszerkezet festi alá. Trocheikus (7-8-10 sztgos) sorok váltakoznak, a 8. sorok kiemelkednek. Rímei kereszt- és párosrímek (ababccdd).

A Magánossághoz

1798-ban írta Kisasszondon.

Ihletforrásai között szerepet játszott a Sárközy István somogyi kúriáját körülölelő őspark vonzó szépsége, lelki fájdalmát zsongító magánya és a hír Lilla házasságáról.

A vers a szentimentalizmus jegyében született: a 18.sz. vége felé valóságos kultusza volt az emberek elől elrejtőző magányosságnak, mely Csokonainál a gyógyító önmeggyőzés eszközévé válik     

I. 1.vsz.

A magányt szólítja meg, hívja; sorra veszi jótékony hatásait: gyógyít, álomvilágba repít, ringató, óvó, akár az anya (ölében...).

Kéri  (nemcsak mint ember, hanem poétaként is), hogy ne hagyja el, ha rátalált.

II. 2-3.vsz.

Két versszakon keresztül a Magány "lakhelyét" írja le.

Holdvilágos, mesés tájképet fest ® de:

a klasszicizáló tájleírás csodás erdőképpé válik egyedi motívumaival (kákasátor, szőke           bikkfák).

Filozófiai mélységet is rejt magában:

              a Magány nimfái (a lét szépségei és értékei) csak érzékeny és művelt embereknek    mutatják meg magukat

III. 4-5.vsz.

Ebben az egységben azt mutatja meg, mi nem a Magány itthona.

Az idilli, nyugodt tájat a zaj, tülekedés világa váltja fel.

A Magány kerüli a nagyvilágot, a királyi udvarokat, a fösvények, nagyravágyók világát, a nyüzsgést, a városokat.

(Rousseau-i gondolat: a civilizáció és a természet szembeállítása.)

IV. 6-7.vsz.

Szemléletváltás következik ®

              a magány jótéteményei következnek:

              - vígaszt, bíztatást adhat,

              - a bölcseket naggyá teszi - ihlető magány,

              - a magány a poéta számára is termékeny lehet ®

   a romantikus zsenikultusz egy korai jelentkezése: a semmiből világokat teremtő zseni.

V. 8-10.vsz.

A Magány istenasszonyát szólítja - kinek jellemzése éppen ellentéte a Reményének:

              - nem kecsegtet, nem tettet, nem csalfa;

              - csendet, nyugalmat, békét ad (mint a Rajna bukkanásai);

              - végül a legteljeebb magányt adja, mely a halál után következik be.

VI. 11.vsz.

Az 1. vsz. érzelmi íve tér vissza:

              háromszor szólítja meg az "áldott Magányt",

              háromszor sír fel a nyugtató, vágyott Magány után a szenvedésektől gyötört költő.

De itt már nem a természet idilljét hívja, hanem a végső magányt, az elmúlást.

Strófaszerkezete: 11 és 8 sztgos sorok váltakoznak;

a rímképlet is ehhez alkalmazkodik (kereszt- és párrímek váltják egymást -ababccdd.

Műfaja: elegiko-óda.


: 2162