online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom Gyermekek Játék Könyvek Mesék Nyelvtan Oktatás óvoda Személyiségek Történelem Versek
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

Berzsenyi Daniel

irodalom

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
Petöfi Sandor forradalmi latomas költészete
JÓKAI MÓR: A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI
Csokonai Vitéz Mihaly műveinek elemzése
ELBESZÉLÉS ÉS TANÍTÁS A KÖZÉPKORI LEGENDÁBAN
AZ ÉN MEGSOKSZOROZÓDÁSA A KÉSEI MODERNSÉG LÍRÁJÁBAN
MIÉRT VÁLTOZIK A NYELV?
A BALLADA MŰFAJI SAJÁTOSSÁGAI. A TÖRTÉNETI TÁRGYÚ BALLADA.
A ROMANTIKUS SZERELMI LÍRA
A ZSOLTÁR ÉS ZSOLTÁRFORDÍTÁSOK
A novella- és regényforma megújítasa II. Füst Milan (1888–1967), Krúdy Gyula (1878–1933), Karinthy Frigyes (1887–1938), valamint Harsanyi Kalman (1876
 
 

Berzsenyi Dániel

Az elégikus látásmód Berzsenyi ltészetében

Az antik irodalomban minden rövidebb terjedelmü, disztichonban írt verset elégiának neveztek. Ezért Berzsenyi, aki az antik görög és római líra hatására vált költövé, nem tekintette elégiáknak azokat a müveit, amelyek panaszdalok ugyan, de ritmusuk más forma szerint alakul. Az utókor azonban ezeket az emberi lélek bánatát kifejezö verseit ebbe a müfajba sorolja. Berzsenyi terjedelmesnek aligha nevezhetö lírai életmüvében az elégia müfaját mindössze 8-10 költemény képviseli. Ezeket a személyes fájdalmat, keserüséget, boldogtalanságot megszólal 454j94e tató müveit a költö 1804 után írhatta. Azért a bizonytalanság az idöpontot illetöen, mert nem jelölte sehol a megírás idöpontját. Az irodalomtörténészek kénytelenek Berzsenyi életútjának ismert eseményeiböl, munkáinak formai jegyeiböl kiindulva eldönteni, egy-egy verse mikor születhetett. 

A Búcsúzás Kemenes-Aljától megírásának idejét azért könnyü meghatározni, mert ebben az esetben a cím eligazítást ad. Azt tudjuk, hogy a költö ifjú feleségével, Dukai Takács Zsuzsannával l804-ben költözik a kemenesalji Sömjénböl, gyermekkora kedvelt vidékéröl a számüzetés helyének tekintett Niklára, s ennek a fájdalmas búcsúnak az élménye tükrözödik ebben a versében.

Legszebb elégiáit, A közelítö télt és a Levéltöredék barátnémhozt az 1804-et követö esztendök valamelyikében írhatta, s a két vers hangulati hasonlósága arra enged következtetni, hogy megírásukat nem választotta el hosszú idö egymástól. Mindkettöben felfedezhetjük Berzsenyi jellegzetes motívumát, a mulandóságot. Megjelent ez már korai szerelmes verseiben, s megtalálhatjuk A magyarokhoz 1. címü hazafias ódájában is, ahol a nemzetek mulandóságáról szól.

A közelítö tél az ifjúság elmúlása miatti fájdalmat tükrözi. Megírásakor Berzsenyi harmincéves, talán már túl is jutott ezen a határon. A fiatalember átlépte az érett férfikor küszöbét, és a természet hervadása az élet elmúlására figyelmezteti. Elszoruló szívvel gondolja végig, mitöl fosztja meg a kíméletlenül szaladó idö, s hangjából a fájdalmas lemondás árad. Megrendül a felismeréstöl, de fájdalmának kifejezésében elkerüli a szentimentalizmus túlzó eszközeit.

Eredetileg a vers címe az Ősz volt, és Kazinczy javaslatára került fölébe A közelítö tél. Tartalmilag ugyanazt jelenti egyik is, másik is, de mind hangulatában, mind dinamikájában mást hoz a megváltoztatott cím. Az új az állóképet mozgással tölti fel, s van benne, valami nyugtalanságot keltö is. A vers elsö három versszakában a dunántúli táj öszi képét festi meg Berzsenyi. Az úgynevezett negatív festés eszközével él: a tizenkét sorból, mindössze öt mutat a hervadó, szomorú vidékre, a további hét a tavaszi-nyári táj szépségének, kellemességének hiányára utal.

Tarlott bokrai közt sárga levél zörög – írja Berzsenyi, és ahogy a kemény mássalhangzók uralják a sort, szinte hallani véljük a lehullott falevelek zizegését. Az ösz a jelen a nyár a múlt, s ahogy a természet ábrázolásába belevegyülnek a személyes elemek, úgy kap a tájábrázolás jelképes színezetet. A múlt hordozza a szépséget, a múlt az ifjúság a jelen sivár, szomorú s kiholt, a jelen az elveszett ifjúság. A tájábrázolásban markánsan megjelenített ellentét a jelképiség szintjén is könnyen értelmezhetö.

A költö a negyedik versszakban túllép a környezet ábrázolásán, s amit az elözményekkel megsejtetett, azt itt az általánosítás szintjére emeli. A szárnyas idö metaforájával érzékelteti, hogy minden múlékony közöttünk, minden csak jelenés életünkben. Az utolsó két versszakban a költö az elöbbi felismerést magára vonatkoztatja. Hangjában a lemondás szomorúsága uralkodik. A természet örök körforgásában a tavasz visszatér, de az ember életében az ifjúság már sohasem. A szerelem igézetéröl is le kell mondania:

…béhunyt szememet fel nem igézheti

Lollim barna szemöldöke!

Vajon ki volt Lolli? Valóságos személy volt-e, vagy a költö fantáziájának szülötte? A magánéletéröl nagy tartózkodással szóló Berzsenyi ezt a titkát örökre megörizte. Mint ahogy azt sem tudhatjuk meg, ki rejtözhet a barátném! megszólítás mögött, akihez a Levéltöredék barátnémhoz szól. Lehet. hogy az elözö vers Lollija, vagy talán valaki más.

Az antik formákhoz, verselési mintákhoz ragaszkodó Berzsenyi itt meglepi az olvasót azzal, hogy hangsúlyos formát, a négyütemü 12-es sorfajtát választja, és a keresztrímek zeneiségével járul hozzá az elégikus hangulat megteremtéséhez.

A cím sejtetésével ellentétben a vers nem töredék, hanem különös költöi mügonddal megszerkesztett egész, s nem is episztola, hiszen csak az elsö versszakában találhatjuk meg a megszólításos forma egyes szám második személyü alakjait. Amit a második strófától kezdve elmond önmagáról a költö, az önvallomás, létösszegzés az elégia fájdalmas hangján. Ebben a versében is az öt körülvevö világ konkrét ábrázolásától jut el Berzsenyi az elvontságig, a lélek rejtett tartalmainak megmutatásáig. Az esti kép elöterében a költö, aki egy öreg diófa alatt, a füben heverve a venyigetüzet gerjeszti, elötte talán egy asztalon gyertyaláng pislákol, a háttérböl pedig idehallatszik a pihenni tért szüretelö cselédség víg lármája.

A képzelet égi álmába merülök

sor vezet át a tárgyias világból a gondolatiságéba, s az önmagába nézö költöt már csak egy akusztikus élmény zökkenti ki egy pillanatig elmélkedéséböl: az öszi bogárnak búsongó hangjai.

Az ifjúkor örömeinek elmúlására döbben rá Berzsenyi, és találó metaforák sorával juttatja kifejezésre azt a szomorúságot, amely lelkében ébred. Az elestvélyedtem páratlan tömörségü kép, tökéletesen kifejezve a pillanatnyi állapotot, s azt a folyamatot is, amely idáig vezetett. A befejezö két sor az sz-ek többszörös alliterációjával olyan, mint az elröppenö sóhajtás: a magányban már csak a szerelem emléke és a versben elmondható melancholia ad vigasztalást.


Találat: 1147