online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom Gyermekek Játék Könyvek Mesék Nyelvtan Oktatás óvoda Személyiségek Történelem Versek
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

A REALISTA REGÉNY

irodalom

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
Pilinszky Janos 1921-1981
A magyar nyelv gyökrendszerének alapjai
Babits Mihaly
JÓKAI MÓR: A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI
Jules Verne: A dunai hajós
AZ EURÓPAI FELVILÁGOSODÁS
 
 

A REALISTA REGÉNY

Móricz Zsigmond: Sárarany

Tételek:

  1. Valószerűség és fikció a realista regényben
  2. Metaforikus történetalakítás a realista regényben
  3. Metonimikus és metaforikus történetalakítás egy realista regényben
  4. Narrációs eljárások a realista regényben
  5. Írjon értekezést, amelyben 333j95d bemutat egy realista regényt
  6. A jellemábrázolás eljárásai egy realista regényben



A realizmus elnevezése a latin „realis” (valóságos) kifejezésből ered. Elméletírói mindenekelőtt a társadalmi berendezkedésre, az emberek társdalomban elfoglalt helyére figyeltek, vagyis az embert társadalmi lényként vizsgálták. Az irányzat a társadalmi és természeti valóságot objektívnek és megragadhatónak tételezte, és a valóság minél teljesebb ábrázolására tett kísérletet. Mivel az egyedi helyett a törvényszerűt, az általánost akarta megragadni, tipikus helyzetek, tipikus események és tipikus jellemek megalkotására törekedett. A realista irodalom alapvetően prózairodalom. Népszerű műfaja a regény.

A realista ábrázolásmód az irodalomban mindenekelőtt abban áll, hogy a szerző a társadalmi-történelmi viszonyok részletes rajzát nyújtja. A realista regények egyben társadalmi regények is: bennük az egyén sorsa összefonódik a társadalmi-történelmi körülményekkel, közéjük értve a kor szellemi arculatát. A realista regények visszatérő témája az eltérő értékrendek ütköztetése. A cselekmény általában egy-két év történéseit öleli fel, és földrajzilag meghatározott térben és történelmi időben – általában a szerző korában vagy közelmúltjában játszódik. A cselekmény menetét leírások szakítják meg: a szereplők aprólékos külső és belső bemutatása, illetve a helyszínek részletes ábrázolása. Ennek köszönhető a viszonylagos cselekménytelenség. Gyakori, hogy a szerző félbehagyja hőse történetét, nem zárja le sorsát, amivel a valószerűség illúzióját erősíti. A realista regények jellemei átlagosak, nem kivételesek, hősiesek. A szereplők típusok, azaz csoportjellemek: azonos társadalmi helyzetű emberek megtestesítői. Árnyaltabbak, mint a romantika fekete-fehér alakjai, ezért erkölcsileg nem könnyen ítélhetők meg. A történet gyakran a hős jellemfordulatával ér véget. Az elbeszélő korántsem mindentudó; néha többet, néha kevesebbet tud hősénél. Hangnemében semleges, nem ítélkezik, hanem tárgyilagosságra törekszik, hőseit is kívülről szemléli.

A történetalakításra a metonimikusság és a metaforikusság egyaránt jellemző, a cselekmény nem véletlenekre, hanem ok-okozati összefüggésekre épül, és az események kronologikus sorrendben követik egymást, ugyanakkor regényszervező elvként működnek a metaforikus összefüggések is. A metonimikus elbeszélés az epikában olyan oksági meghatározottságú történetmondó formanyelvet jelöl, amelyik a fikció világát valószerűnek láttatja, a valósághoz hasonló módon – azaz követve az események időrendjét - beszéli el. A metonimikus formanyelv meghatározza az elbeszélésegységek egymáshoz való kapcsolódását, ok-okozati viszonyba állítja az elbeszélt eseményeket, és kijelöli a prózavilág értelmezési lehetőségeit. A metaforikus elbeszélés ezzel szemben olyan formaelvet jelöl az epikában, amelyik felszámolja az elbeszélés folyamatosságát, töredékesebb, ugyanakkor szövegszerűbb prózavilágot hoz létre. Fellazítja a történet ok-okozati összefüggésrendszerét, és másfajta – ismétlésen, hasonlóságon, azonosításon vagy utaláson alapuló – szövegszervező eljárásokat helyez előtérbe. Az újító prózapoétikai eljárások következtében visszaszorul a történet, és előtérbe kerül a szövegszerűség, az elbeszélés módjának, mikéntjének a szerepe.

A magyar realista epika egyik kiemelkedő alkotása Móricz Zsigmond Sárarany című regénye. A Sárarany Móricz első regénye. 1909-ben folytatásokban közölte a Nyugat, majd 1910-ben könyv alakban is megjelent. Megjelenését követően Móriczot a magyar próza megreformálójaként üdvözölték, az irodalmárok a regényt Ady Endre A magyar Ugaron című verse epikus párjának tekintették.

A regény témája a főhős, Turi Dani különös karrierjének: felemelkedésének és bukásának bemutatásán keresztül a mostoha körülmények között elsikkadó népi tehetség sorsa.

A realista ábrázolásmódnak megfelelően valószerűség és fikció kettősségére épül a regény. A cselekmény ideje nincs pontosan körvonalazva, de feltételezhető, hogy történelmi időben, a szerző korában, azaz a századelőn játszódik a történet. Erre utal a felidézett történelmi háttér; a szerző említést tesz a mintegy kétszáz évvel azelőtt történt eseményekre, a kuruc szabadságharcra és a Szatmári béke következményeire.  A regény egy szűk év történéseit mutatja be. Cselekményvezetése lineáris, bár az első rész végén megszakad a történet elbeszélése, a második rész történései néhány hónappal később indulnak. A megszakítást a történet ideje is jelzi: az első rész történései tavasszal, a második részé télen játszódnak. A cselekmény ideje így metaforikus értelmet kap. A tavasz Turi Dani nagyszabású terveinek időszaka, a tél a tespedésnek, a céltalanságnak, a tétlenségnek az ideje. A regényben feltűnő a jelen idejű elbeszélés, a regény végén viszont a végzetszerűségre való hivatkozás a mítoszok időtlenségét sugallja.



A realista regényhagyománynak megfelelően a Sárarany nem rendelkezik a romantikus regényekhez hasonló, szerteágazó, több szálon futó cselekménnyel. A regényre az elenyésző cselekmény ellenére a  metonimikus történetalakítás jellemző, a kevés esemény időrendben követi egymást. Múltra való utalást csak annyit tartalmaz, amely elengedhetetlenül szükséges a főhős személyiségének megértéséhez. A regény térszerkezetében szintén megfigyelhető a valószerűség és a fikció kettőssége. A történet helyszíne egy fiktív, alföldi falu, Kiskara, de a történelmi háttér, valamint a nyelvjárási elemek (északkeleti nyelvjárás) arra utalnak, hogy a Károlyi grófok birtokán, azaz Szatmár megyében játszódik a regény. A regényvilágban Kiskara a Karay grófok birtoka, amelynek nyolcezer holdas határából csak hatszáz a parasztoké. A hatalmas birtokot Rákóczi elárulásáért kapta jutalmul a grófi ős. A protestáns falusiakat a katolikus gróf az Akasztófa-pusztára űzte, a falut pedig sváb földművesekkel telepítette be. Innen ered, hogy a parasztok lelkében az istenfélelem mellett máig ott él az úrgyűlölet. A falu élete egyszerű, megszokott, változatosság nélküli, az ősöktől örökölt hagyományokhoz igazodó. Tavasztól őszig folyik az elkeseredett harc a földdel a mindennapi kenyérért, és ezt a harcot is a századok alatt kifejlődött szokás diktálja. Az elbeszélő tehát egy olyan világot tár elénk, amelyben a hagyományőrzés nem erény, hanem a haladás gátlója, és amelynek szokásai, életvitele, gondolkodásmódja a jövőbetekintés helyett a múltat idézi.

Ebbe a mozdulatlan világba hoz változást a regény főhőse, Turi Dani, aki merészsége és rátermettsége révén a falu legmódosabb gazdája lesz. Feleségül veszi Takács Erzsit, a falu egyik első gazdájának a lányát, és már házassága első évében valóságos forradalmat visz véghez. Az apósától kapott Tisza-öntéses földbe repcét vetett, a következő évben káposztát ültetett, s ezáltal – a falusiak megdöbbenésére – hatalmas vagyonra tett szert. Minden évben újabb és újabb győzelmet arat az ősi beidegződéseken, a babonás megszokásokon túllépni nem képes falusiakon. A gazdák irigykedve nézik gyarapodását, de annál nagyobb a sikere az asszonyoknál a fiatalembernek. A minden tekintetben törekvő, ambiciózus Turi Dani az asszonyokra gyakorolt személyes varázsából is hasznot tud húzni. Alig négy esztendős házas, amikor egyszerre csak szűk lesz neki a kiskarai határ, már nem elégíti ki az az élet, amelyben korábban örömet talált. Többet akar, a grófi uradalomból szeretne földet hódítani magának és falujának. Tervét a grófné meghódításán keresztül szeretné valóra váltani. Dani  eléri ugyan célját, a regény mégsem diadallal, hanem tragédiával zárul. Elpusztítja szerelmi vetélytársát, Karay László grófot, és agyonlövi a gróf segítségére siető Takács Gyurit. Sorsa ezáltal megpecsételődik, az elkövetett bűnökért bűnhődnie kell (valószínűleg felakasztják). A realista ábrázolásmód sajátossága, hogy a regény vége nyitott marad, amivel a valószerűség érzetét erősíti az író.

Turi Dani tehetséges, értelmes, szorgalmas, munkaszerető ember. Ambíciózus, kitartó; tragédiáját elsősorban a grófi család által képviselt hatalommal és a falu értékrendjével való szembekerülése, illetve ösztönisége okozza. Bukásának azonban rejtettebb okai is vannak: az igazi indok Dani kitörési kísérlete és a paraszti sors könyörtelen szorítása közötti ellentmondásban rejlik. Dani családi élete sem boldog. Magánéleti konfliktusainak egyik oka a kommunikáció hiánya. A szereplők valójában nem kommunikálnak egymással; a regényben a beszéd, a nyelv nem az egyetértés, az információ- és tapasztalatcsere eszköze, nem az érzelemkifejezést szolgálja, a szereplők legfeljebb csak megsejtik egymás érzéseit. A szavak itt pusztításra szolgálnak, a szitkozódás, a veszekedés, a káromkodás, a kibeszélés eszközei. A Sárarany hőse folyamatosan a sorssal, illetve istennel állítja szembe magát. A regény világa eszerint isten rosszul berendezett világaként jelenik meg, a szereplők sorsukat Istentől kérik számon, aki a regény csaknem minden oldalán megjelenik, mind a szereplők, mind az elbeszélő szólamában.  Feleségével való viszonya sem mentes a konfliktusoktól.  Kapcsolatukat többsíkú konfliktus jellemzi. A konfliktus megnyilvánul társadalmi szinten (Dani egy szegény napszámos fia, míg Erzsi egy módos nagygazda leánya), lélektani szinten (Dani református, Erzsi római katolikus; Dani törekvő, Erzsi visszahúzódó) és szimbolikus szinten (kapcsolatuk a férfi és a nő örök konfliktusát mutatja: Dani birtokol, Erzsi bezár). Turi Dani jelképes hős, szimbolikusságát már a mű címe is jelzi. A főhős megformálásában a naturalizmus hatása figyelhető meg. Eszerint az ember sorsát biológiai adottságai és társadalmi körülményei alakítják. Szintén naturalista vonás Turi Daniban az ösztöniség hangsúlyos jelenléte. Dani cselekedeteit, gondolatait a szexualitás, a birtoklásvágy és a gyilkolás/pusztítás ösztöne irányítja. A szerző főhőséhez való viszonyulását a távolságtartás határozza meg. Móricz nem azonosul hősével, kívülről szemléli, nem véleményezi, illetve értékeli tetteit. Dani személyiségének megítélését az olvasóra bízza.


Realista sajátosság a regényben, hogy a szereplők inkább típusok, csoportjellemek, mint egyénített hősök. Eszerint Turi Dani az önteremtő, törekvő Ember megtestesítője, aki alakítani akarja sorsát. Danival szemben Erzsi a sorsába belenyugvó, azon változtatni nem szándékozó ember típusa. A grófné az életunt, céltalan dzsentri képviselője, míg Bora a szépségéből hasznot húzni szándékozó modern ember metaforája.

A naturalizmus hatása figyelhető meg a mellékszereplők megformálásában is:  a Dani környezetében élőknek csak a negatív vonásai vannak kiemelve. A falusiak irigyek, érzéketlenek, durvák, egoisták, nem tartják tiszteletben az emberi kapcsolatokat, cselekedeteiket a bosszú és az ösztönök irányítják.

A metonimikusság mellett a regény egyik fő szervező elve a metaforikusság. Már maga a cím metaforaként funkcionál. Cím és szöveg szoros kapcsolatban vagy egymással. A sár visszatérő motívum a regényben, mindvégig azonos jelentésben szerepel. Gyakran fordul elő a főszereplő szólamában. Dani a sarat vagy önmagára vonatkoztatja („De rongy vagyok, de sár vagyok”), vagy másokat (pl. a feleségét vagy Takács Gyurit) minősít vele. A metaforikus cím jelentése a regény végén körvonalazódik. Az utolsó gondolatokkal kapcsolatban nem egyértelmű, hogy szereplői vagy elbeszélői szólamról van szó. „Mi az élet? Sár. És az ember benne? Arany a sárban. Ki hát a bűnös, ha ebből az aranyból semmi sem lett? Ki? Az Isten, aki nem csinált belőle semmit.” A sárarany összetett szó első tagja a lehúzó erőt, a falu világát jelenti, ugyanakkor vonatkozhat Turi Dani negatív énjére is. Az arany a tehetség, a kiemelkedés, valamint a főhős pozitív énjének a kifejezését szolgálja. A hagyományos értelmezések szerint a sárarany tehát az az érték, ami sárként használódik el az emberi élet útjain; a tehetség, amely semmivé válik, ha nem tud kibontakozni, ha a környezet hínárként magához húzza. Szintén metaforaként értelmezhető a cselekmény helyszíne, Kiskara, a gazdasági-társadalmi-szellemi szempontból egyaránt elmaradott falu, amely egyrészt Turi Dani feltörekvési kísérletének helyszíne, másrészt a századelő magyar paraszti társadalmának metaforája. Nemcsak a történet helyszíne, hanem a szereplőkhöz kapcsolódó terek is metaforikusak. Turi Dani életfelfogásának a nyílt tér felel meg, erre több utalás is történik a regényben (pl. „jól esett neki, hogy kijárhatja magát az Isten szabad földjén”). Ezzel szemben feleségéhez, Erzsihez a zárt tér kapcsolódik: a ház, a szoba a konyha; ezt szeretné megtartani és ide szeretné bezárni Danit is.

Bár a regényben elsősorban a mindentudó elbeszélői nézőpont érvényesül, erre utalnak például a belső monológok, sok esetben nem dönthető el pontosan, hogy  ki a beszélő. A szabad függő beszéd alkalmazása gyakoriságának köszönhetően az elbeszélői és szereplői szólamok gyakran összemosódnak, a nézőpontok összeolvadnak. 


: 17940