|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
|
||||||||||||||
Anglia:
A mai futball tekintélyét, a játék születését bizonyítottan csak 1863-ra tudjuk visszavezetni. Angliában ebben az évben vált el véglegesen a kézzel-lábbal játszott, ú.n. rugby football és az asszociation football, a mai labdarúgás.
Ebben az évben alakult meg az Angol Labdarúgó Szövetség a FA a Football Association. Anglia az induláskor szerzett előnyével évtizedeken át uralkodó szerepet töltött be, mind szervezeti, mind pedig a játék fejlesztése, eredményessége szempontjából. A szigetországi labdarúgó játékosok magas színvonalra emelték a játékot, amelyre a korabeli üzletemberek hamar felfigyeltek. Ennek eredményeképpen már 1885-ben hivatalosan is elismerték a professzionizmust.
Magyarország:
Hazánkban a múlt századbeli angol kapcsolataink eredményeképpen már 1879-ben leírást kaptak az akkori sportemberek a futballról. Gyakorlati bemutatóra azonban csak a század utolsó évtizedében került sor egy-egy iskolában, majd 1897-ben nyilvánosan is -igaz, hogy csak edzői mérkőzésen, 2-300 néző előtt. Mai szemmel nézve amolyan kiegészítő sportágnak tekintették a futballt. Edzés után (atlétika,torna,evezés) szórakozásból rugdosták a labdát. Mindezek ellenére a labdarúgás fejlődése megindult, 1901-ben megalakult a Magyar Labdarúgók Szövetsége. Akárcsak Angliában, nálun is hamarosan felfigyeltek e sportjátékra az üzletemberek is. 737g66h Felszabadulásunk a labdarúgásban is megteremti a felfelé emelkedés lehetőségét.
között válogatott csapatunk éveken keresztül veretlen.
( Erre az időszakra esik az angol-magyar találkozó)
1954 után bizonyos megtorpanás észlelhető. 1956 csak mélyítette a folyamatot.
1960-ban azonban ismét az európai élvonalba kerültünk, majd az 1962. évi chilei világbajnokságon bejutottunk a legjobb nyolc csapat közé.
1953. november 25.
51 éve történt, hogy a világ felkapta a fejét egy labdarúgó eredményre.
Egy eredményre, amely többet jelentett egy mérkőzés végkimenetelénél.
1953. november 25-én az angol csapat fogadta a magyar labdarúgó válogatottat Wembleyben. Magyarország válogatott futballcsapata akkor már három éve veretlen volt. A brittek mégsem aggódtak. Kontinensről érkezett válogatott ugyanis még soha nem nyert Albionban. A Sebes Gusztáv irányította csapat azonban megváltoztatta a helyzetet.
1953. november 25.
Magyarország - Anglia 6:3 ( 4:2)
London, 105 000 néző,
Vezette: Leo Horn ( holland)
Magyarország:
Grosics |
Gellér |
Buzánszky |
Lóránt |
Lantos |
Bozsik |
Zakariás |
Budai |
Kocsis |
|
Honvéd |
MTK |
Dorog |
Honvéd |
MTK |
Honvéd |
MTK |
Honvéd |
Honvéd |
|
Hidegkuti |
Puskás |
Czibor |
|
|
|
|
|
|
|
MTK |
Honvéd |
Honvéd |
|
|
|
|
|
|
Anglia:
|
Merrich |
Ramsey |
Eckersley |
Wright |
Dickinson |
Matthews |
Taylor |
Mortensen |
|
Sewell |
Robb |
|
|
|
|
|
|
Ami nem történt meg 90 évig, ahhoz elég volt 90 perc.
A magyar csapat a szó szoros értelmében megsemmisítette az angol válogatottat.
Mint annyiszor, a magyar csapat most is óriási iramot diktált és ezt az ellenállhatatlan lendületet már az első percben eredmény koronázta.
Az angol kapus dermedten nézte, ahogy Hidegkuti 16 méterről hatalmas erejű lövést küldött a jobb felső sarokba. Az angol játékosok ekkor még nem tulajdonítottak ennek a történésnek nagy jelentőséget. Talán ez a túlzott magabiztosság okozta a vesztüket.
A gól megnyugtatta és még jobban fellelkesítette az amúgy is hatalmas akarással küzdő magyar csapatot.
A vezetést egy pillanatig sem adták ki a kezükből. Félelmetes iramot diktáltak, a labdát szinte csak a mieink birtokolták.
A magas színvonalú első félidőt követően sem esett vissza a magyar tizenegy lendülete és győzni akarása.
A második félidő első 20 percében olyan magas fokon álló, kulturált futballt mutattak be, amilyenre válogatott mérkőzésen még soha nem volt példa.
Eljutottak hát oda, hogy a labdarúgás őshazájában Angliában, az angol nép nemzeti sportágában, otthonában győzték le a mestert.
Albionban szinte el sem hitték, hogy ez megtörténhetett velük.
A magyar csapat viszont a győzelem mámorában úszott. De nemcsak ők, hanem a szurkolótábor is akiket hosszú időre összekovácsolt ez a 11 nagyszerű játékos.
Góllövők:
Magyarország:
Hidegkuti Nándor ( 1, 21, 53. percben)
Puskás Ferenc ( 24, 28. percben)
Bozsik józsef ( 50. percben)
Anglia:
Sewel ( 15. percben)
Mortensen ( 37. percben)
Ramsey ( 57. percben 11-esből)
A filmről:
Az évszázad mérkőzése az angol-magyar 1953 november 25-én délután negyed négykor kezdődött. Hónapok óta erre várt az ország. Mindenhol a készülék köré gyülekeztek az emberek, ott is kitettek rádiót, ahol egyébként nem volt szokás az ilyesmi. Hiszen az aranycsapat lépett pályára, az otthonukban addig veretlen angolok ellen.
A mérkőzés közvetítésének ideje alatt (a film hossza éppen annyi, mint a közvetítés ideje: másfél óra) láthatjuk azt, ami Budapesten és az országban zajlik. Mindez a rendszer teljes képtelenségét teszi nyilvánvalóvá.
Az ávón is a meccset hallgatják. A vallató és a megkínzott vallatott a gólnál önfeledten összeölelkeznek, - vagyis a személyes önbecsülésnél is fontosabb a nemzeti önbecsülés, a nemzeti dicsőséggel való azonosulás.
Az emberek őszintén kimutathatták, amit gondoltak, éreztek.
Például elénekelhették együtt, nyilvánosan, belső indítékból a magyar Himnuszt.
Ez a magyar 11 labdarúgó másfél órára "békét kötött az országban".
Felfordították az addigi képtelen világot, elérték, hogy olyan emberek is örüljenek egymásnak, mint a nemzet tagjai, akik egyébként egymás ellen fordultak.
Ezért megérte küzdeni a pályán.
Gondolatok:
Számomra, aki a mai futballt nézi ( többnyire azért, mert a család is) gyakran támadnak rossz gondolataim. Ilyenkor jó visszagondolni a 20 évvel ezelőtti labdarúgó mérkőzésekre. Nemcsak azért, mert a gondtalan fiatalság jut eszembe róla, hanem lelki szemeim előtt látom, amint az én kis falum kivonul szurkolni a mi játékosainknak. Együtt voltak az emberek. Szegények, gazdagok, nők, férfiak, gyerekek, és tiszta szívből örültek a "falu" megszerzett góljainak.
Visszatérve a mába: Az 1953-as események példaértékűek, mind a magyar, mind a világ egyéb futballcsapatai számára. A nemzeti összetartó erő egyik pillére volt. Az országnak szerzett dicsőség összekovácsolta a szurkolótábort. Az angol csapat szurkolótábora sem a megtorláson gondolkodott el, az érzelmek ilyesfajta megnyilvánulása akkor még nem volt jellemző.
Ma már sokkal inkább. Gyakran életveszélyes sérüléseket, sőt halált is okoz egy-egy vesztes labdarúgócsapat fanatikus közönsége.
( www. Historia. Hu/ archivum)
A magyar válogatott tagjairól
Grosics Gyula: ( Dorog, 1926)
o "Fekete párduc" becenévre hallgat
o 86-szor védte a magyar kapu hálóját
Buzánszky Jenő: ( Dombóvár, 1925)
o a dombóvári vasutasokból kerül a PVSK-ba, majd a dorogi csapatba
o gyors, 49 alkalommal volt válogatott
Lóránt Gyula: ( Kőszeg, 1923- Szaloniki, 1981)
o a kőszegi SE csapat ifiválogatottjában kezdett, majd a szombathelyi FC-hez igazolt
o szombathely után a nagyváradi AC következett Romániában, majd 1947-ben ismét Magyarországon rúgta a labdát a vasas SC-ben, majd a budapesti honvédban
o 1964-ben NSZK-ban telepedett le, edzői minőségben mérkőzés közben érte a halál.
Lantos Mihály: ( Budapest, 1928-1989)
o Liendenmayer néven 1940-ben a MÁVAG együttesében játszott
o Ezt követően a budapesti vasutasokban játszott, majd az MTK-ban, mint bal hátvéd
Bozsik József: ( Kispest, 1925- Budapest, 1978)
o 18 évesen került a kispest AC csapatához, innen a budapesti honvéd válogatottjához
o 1952-ben az év játékosának választották meg
o az első magyar játékos, aki elérte a 100. válogatottságot
o 1986 októberében volt csapata a kispesti stadion névadójának választotta
Zakariás József: ( Budapest, 1927- budapest, 1971)
o a budafoki másodosztályú csapatban kezdett el futballozni, majd a Budapest előre csapatához került
o következő állomás életében az MTK, akkori nevén Budapest Bástya
o 35 alkalommal volt válogatott játékos
Budai II. László: (Budapest, 1928- Budapest, 1983)
o 1448-ban a Ferencváros első csapatába került
o majd a budapesti honvéd csatársorába
o 39 alkalommal volt válogatott játékos
o visszavonulása után különböző neveket viselő katonacsapatok ( Egyesített Tiszti Iskola, Szentendrei Honvéd, Kossuth KFSE) edzőjeként tevékenykedett
o Fót csapatával is foglalkozott
Kocsis Sándor: (Budapest, 1929- Barcelona, 1979)
o Csikar becenévre hallgatott
o A következő csapatokban játszott: kőbányai FC, Ferencváros, budapesti honvéd
o 3 alkalommal gólkirály az első osztályú bajnokságban
o 1954-ben az év játékosának választották
o az aranycsapat világklasszis csatárának tartották
o Spanyolországi szerződését követően ott végleg letelepedett
Hidegkuti Nándor: ( Budapest, 1922- Budapest 2002)
o 1946-tól az MTK játékosa
o 1953-ban az év játékosának jelölték
o 69 alkalommal volt válogatott játékos
o majd edzőként, szaktanácsadóként tevékenykedett
o halála után volt együttese az MTK a Hungária körúti stadion névadójául választotta
Puskás Ferenc: ( Kispest, 1927)
o 1943-ban a kispesti AC csatára, ahonnan átszerződik a budapesti honvéd csapatához, ahol csapatkapitány
o 1956 után Spanyolországban letelepedik, a Real Madrid egyik leggólerősebb csatára
o az 1990-es második felében az "évszázad góllövője" címmel és oklevéllel jutalmazták (Nemzetközi testület)
o 2002-ben a Népstadion nevét hivatalosan is Puskás Ferenc stadionra változtatták
o jelenleg kórházban kezelik Alczheimer kórral
Czibor Zoltán: (Kaposvár, 1929- Győr, 1997)
o pályafutását a komáromi MÁV ifjúsági válogatottjában kezdte
o 1948-ban a Ferencváros csapatához, majd a csepeli vasashoz került
o Csepel után a budapesti honvéd játékosa lett
o 1955-ben másodmagával gólkirály
o 1956-ban az AS Róma játékosa, majd Spanyolországban az FC Barcelona labdarúgója
o visszavonulását követően alkalmanként edzői feladatokat vállalt
o 1991-ben hazatelepült és a komáromi AC elnöke lett
Gellér Sándor (Vesszős, 1925- Budapest 1996)
o 1947-től az MTK kapusa
o 25 mérkőzésen védte a B válogatott kapuját
o 48 mérkőzésen volt az első számú kapus, Grosics tartaléka
o 16 percet védett az 1953 november 25-én rendezett nemzetközi találkozón
o visszavonulása után 2 évig az MTK második csapatát irányította, majd 1980-ig több kis csapatnál edzősködött
A felhasznált irodalom jegyzéke:
Rejtő László-Lukács László - Szepesi György
Sport-Budapest, 1964
Hársing László dr, Losonczy György dr. Melly József dr. Petur László
Közgazdasági és jogi könyvkiadó Budapest 1964
:
2756
