Gyógyító növények

Gyógyító növények

Tizenkettedik kiadás

EX LIBRIS HIAWATHA

Medicina Könyvkiadó R t . • B u d a p e s t , 1997

TARTALOM

Elõszó a tizedik kiadáshoz                                                7

Bevezetés                                                                         9

ELSÕ F E J E Z E T

A gyógynövényekrõl általában                                         11

A magyar gyógynövény-kereskedelem kialakulása           19

A gyógynövény és a drog fogalma                                   22

A drogok hatóanyagairól és azok hatásáról                      26

A drogok legismertebb hatóanyagai                           27

A haladó tudomány a gyógynövényekrõl                         42

MÁSODIK FEJEZET

A gyógynövénygyûjtésrõl általában                                  45

A gyógynövénygyûjtés, -szárítás, -kezelés gyakorlata      49

A gyógynövényáruk csomagolása, szállítása, minõsítése   58

A gyógynövények üzemi feldolgozása. Minõségi követelmények            61

HARMADIK FEJEZET

Hazai gyógynövényeink részletes ismertetése                    68

Gyógynövénytermesztés                                                 290

Hazai gyógynövényeink helye a növényrendszerben         293

A   drogokról                                                                 298

A VI. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drogok jegy­
zéke                                                                          298
A könyvben szereplõ drogok, szervek szerinti csoportosí­
tásokban                                                                   299
A külföldi eredetû drogok ismertetése                        305

5

Az ábrák CSAPODY VERA, a borító URAI ERIKA munkája

) Rápóti Jenõ és Romváry Vilmos 1977

ISBN 963 242 494 8

ELÕSZÓ

Napjainkban a gyógynövények iránti érdeklõdés világ­szerte, hazánkban pedig különösen nagymértékben növek­szik. Szaporodik mind a gyógynövénygyûjtõk, mind pedig a gyógyteákat fogyasztó közönség tábora. A gyógyszer­ipar is egyre gyakrabban fordul a gyógynövényvilág szinte kimeríthetetlen forrásaihoz.

A „Gyógyító növények" c. könyv iránt megnyilvánult nagy érdeklõdés következtében az utolsó kiadás rövid idõ alatt elfogyott. Ez a körülmény tette szükségessé, hogy ismét megjelenjék.

Õszintén kívánjuk, hogy aki áttanulmányozta e köny­vet és kipróbálja a benne leírt teákat, egy életre híve lesz ennek a gyógyítási módnak.

Romváry     Vilmos

7

NEGYEDIK FEJEZET

A      gyógy      teák      elkészítésérõl      és      alkalmazásáról   331

Gyógynövényeink betegségek szerinti alkalmazása          336

Gyógynövényeink hatás szerinti felsorolása                     344

Gyógyteakeverékek                                                      353

ÖTÖDIK FEJEZET

A gyógynövények felhasználása                                     401
A gyógynövények mint gyógyszeripari alapanyagok   401
Gyógyszeriparunk gyakoribb növényi drog alapanyagai.. 402
A gyógynövények mint fûszerek                                404
Gyógynövények a kozmetikában                               408
A gyógyfüvek mint likõrfûszerek és italalapanyagok   410
A gyógynövények mint az ipar által felhasználható alap­
anyagok                                                                   413

HATODIK FEJEZET

Gyûjtési naptár és a száradási arány táblázata                 415

Gyógynövény-herbárium készítése                  %            421

Gyógyszerkönyvek, szabványok                                    426

A gyógynövényáruk raktározása és a raktári kártevõk elleni

védekezés                                                                430

Aruraktározási feladatok, óvórendszabályok             431

Állati kártevõk és károkozók ismertetése                  433

Az állati kártevõk elleni védekezés                            438

Gyógynövényekkel foglalkozó intézményeink és szerveink. .  444

Magyar — l a t i n —német —orosz gyógynövényszótár 447

Összevont rész                                                         447

Latin gyógynövénynevek                                           470

Német gyógynövénynevek                                        475

Orosz  gyógynövénynevek                                        480

Irodalom                                                                       485

Név- és tárgymutató

BEVEZETÉS

Általában a hasznos ismereteit gyarapítani kívánó közönségnek, köztük a gyógynövénygyûjtõknek, a gyógy­növényekkel foglalkozó dolgozóknak, valamint a gyógy-teákat fogyasztóknak ajánljuk könyvünket azzal a céllal, hogy érdeklõdésüket mindinkább felkeltve kivívjuk meg­becsülésüket a gyógynövények, mint a legõsibb, de egyben a legmodernebb természetes gyógyszereinket is szolgáltatók iránt.

Könyvünk további rendeltetése, hogy megismertesse az olvasókat erdõink-mezõink gyógynövénykincsével. Az érdeklõdõk e könyvbõl megismerhetik gyógynövényein­ket, termelõhelyüket, mikor és hogyan kell a szükséges szervüket — virágaikat, leveleiket, gyökérzetüket stb. — gyûjteni, megszárítani, tárolni, becsomagolni és elszállí­tani.

Könnyebb és biztosabb felismerésük megkönnyítése érdekében az egyes gyógynövények leírását hûen meg­rajzolt  ábrák illusztrálják.

Tájékozódást szerez az olvasó a gyógynövények törté­netérõl, a gyógynövény-kereskedelem kialakulásáról, a hazai gyógynövény-forgalmazás szervezeti felépítésérõl. A tájékozódottság teljesebbé tétele érdekében ismertet­jük azokat a különlegesen értékes hatóanyagokat tartal­mazó, fõleg az egzotikus tájakról származó drogokat is, amelyeket addig is kénytelenek vagyunk importálni, amíg azokat hazai drogokkal vagy más módon pótolni még nem tudjuk. Ezek pl. a fûszerként is használt fahéj, gyömbér   és   szegfûszeg,   továbbá a  kizárólag  gyógyszer-

9

FIGYELEM!

Védett növény, jogellenes gyûjtése szabálysértés

""fokozottan védett növény, jogellenes gyûjtése bûncselekmény

ként  alkalmazott  szennalevél,  kínafakéreg,   a  különféle gyanták és balzsamok stb.

Hazánkban több mint háromezer növényfaj él, s azok kb. egyharmadának tulajdonít gyógyító hatást a népi ismeret. Ezek közül mintegy kétszáznak részeit gyûjteti ez idõ szerint kereskedelmünk — olyanokét, amelyeket a tudomány és a tapasztalat kiszûrt, mint gyógyításra alkalmas hatóanyagokat tartalmazókat.

Ismertetést nyújtunk gyógyteáinkról, mint hivatalos gyógyszerekrõl és mint széltében elterjedt házi teaszerek­rõl, azok elkészítési módjáról. Bevált hazai és külföldi, hivatalos és népi teakeverékek elõírásait közöljük, vala­mint ismertetjük, hogy még mire használhatók a gyógy-teák —a drogok — a teázáson kívül a háztartásban.

Könyvünk nem kíván öngyógyítókat nevelni, de tár­gyilagosan tárja az olvasó elé gyógynövényeinknek mint természeti kincsünknek jelentõs gazdasági és egészség­ügyi értékét. A gyógyteák fogyasztását illetõen pedig éppen arra figyelmeztetünk, hogy az általánosan ismert teaszereken kívül csakis a betegség ismeretében, leghe­lyesebben pedig orvosi tanácsra folyamodjunk másféle teákhoz.

Gyógynövényeink részletes ismertetését a legelterjed­tebben használt magyar elnevezésük alfabetikus rendjé­ben soroljuk fel.

A gyógynövények rajzai dr. Csapody Vera hozzáértõ és mûvészi munkáját dicsérik.

A szerzõk

10

Elsõ fejezet

A GYÓGYNÖVÉNYEKRÕL ÁLTALÁBAN

„Fûben, fában orvosság" — tartja a régi, bölcs és igaz mondás.

Az ember a növényekben találhatta meg elsõ orvosságát, és tovább keresi azokban még a mai napig is, hiszen a gyógy­növényeknek nagy múltjuk után gazdag a jelenük, és még sokat ígérõ a jövõjük is.

A gyógynövényekrõl annyit már biztosan tudunk, hogy használatuk eredete régebbi idõkre nyúlik vissza, mint az ember írott története. Feltehetõen már az õskorok embere is rátalált a gyógyító hatású növényekre, miközben táplálék után kuta­tott, s kóstolgatásuk, fogyasztásuk után feltûnhetett némelyik növény sajátos biológiai hatása. Az idõk folyamán megfigyel­hették, hogy valamelyiktõl csillapodott a köhögésük, és olya­nokra is rátalálhattak, melyek elrágcsálása után mély, pihen­tetõ álomba merültek.

A gyógynövények megismerése a felfedezésük óta eltelt év­ezredek folyamán egyre bõvült; a szerzett tapasztalatok újabb és újabb felfedezésekkel gyarapodva szálltak nemzedékrõl nem­zedékre. Számuk ma már világszerte sok ezerre tehetõ; mint hivatalos gyógyszerek, gyógyszeripari nyers- és alapanyagok, jelentõs részükben pedig mint egyszerû természetes teaszerek különösen megbecsültek.

A természet igen sok növényi gyógyszert rejt, amelyek fel­kutatása során különösen értékesek azok az újonnan felfede­zettek, amelyek korunkban a már szinte népbetegségként el­terjedt egészségkárosodások — szív- és keringési bántalmak, ideg- és cukorbetegség, daganatos kórok stb. — elleni védeke­zésre alkalmas hatóanyagokat tartalmaznak. Egyes kutatók

11

még a ráknak is a növényi hatóanyagok között vélik megtalálni az ellenszerét.

Olyan gyógynövények is kerülnek a kutatók laboratóriumá­ba, amelyek már régen feledésbe mentek. Gyakran kiderül, hogy néhányuk ismét elõléphet gyógynövénnyé, sokkal becse­sebbé, mint elõzõleg volt. Ilyen gyógynövények pl. az erdei örökzöld kismeténg és a kapotnyak is. A meténg teáját régebben inkább gyomorpanaszok esetén itták; a kapotnyak pedig a „szippantóporok" idején volt burnót-alkotórész. Ma a meténg érelmeszesedés elleni és nyugtató hatású gyógyszert: a Devin-cant, a kapotnyak pedig az Amropect néven forgalomba került asztma elleni cseppeket szolgáltatja.

Néhány évtizeddel ezelõtt a gyógyszervegyészet rohamos fej­lõdése azt próbálta igazolni, hogy a növényi eredetû gyógy­szerek, így a gyógyteák használata is megszûnik — részben azért, mert a növényi eredetû hatóanyagokat szintetikusan olcsón és korlátlanul tudják majd gyártani, részben pedig új, a természetben elõ nem forduló vegyianyagokat fognak gyógy­szerként felhasználni. Mégsem így történt, mert minél inkább fejlõdött a gyógyszerkutatás, annál inkább nõtt a gyógynövé­nyek jelentõsége: bebizonyosodott, hogy vissza kell térnünk a természethez, mert nem nélkülözhetjük ezt a kutatási terü­letet.

Ne csak gyûjtsük, hanem használjuk is gyógyfüveinketi Mi, akik szinte a fél világot ellátjuk gyógynövényeinkkel, ma­gunk is részesítsük õket kellõ megbecsülésben.

Sajnálatos, hogy a legtöbb magyar család gyógytea ismerete a kamillavirágéval már ki is merül, amit nem is kell csodálni, mert nálunk nincs a gyógyteának széles körû és hivatalos propagandája.

Külföldön — mind a szocialista, mind a kapitalista országok­ban — tudományos és népszerû szinten szerkesztett szakiroda­lom egész sora támogatja a gyógyteákat fogyasztani óhajtó közönséget, illetve a teákat alkalmazni kívánó orvosokat. A tudományos intézetek olyan tájékoztatókkal is ellátják az orvosokat, amelyben a gyógyszerkészítmények mellett ismer­tetik azok gyógytea-kiegészítõjét vagy teljes megfelelõjét. Hazai,  hivatalosan  is elismert gyógytea-elõiratokkal,  illetve

12

készítményekkel ugyan mi is rendelkezünk, azonban azok számát és változatait tekintve a külföldiektõl el vagyunk maradva. A kellõ tájékoztatás és az orvostársadalom ilyen irányú felkészülésének hiányában fõként a közönség terjeszti a gyógyteák jó hírét, hasznát. Nem kuruzslás, amikor jóbarát, rokon vagy szomszéd teljesen önzetlenül, minden ellenszolgál­tatás nélkül, csupán a jószándéktól vezéreltetve ajánl valakinek hasonló betegségére olyan teát, amelytõl maga is meggyógyult. Ellenszolgáltatásként, elismerésként örömmel látja majd az ajánló, hogy tanácsa hasznosnak bizonyult.

A gyógynövények hatását — megfigyelésekkel — általában elõbb ismertük meg, mint a hatóanyagaikat. Ez a megállapítás a régebbi idõk óta használt gyógynövényekre szinte kivétel nélkül vonatkozik. Ma azonban a fejlett biológiai és kémiai tudpmányok segítségével, további megfigyelésekkel és kísérle­tekkel, a hatóanyagaik felismerésével nyernek gyógyítási indi­kációt a kiszemelt növények.

Ismételjük, hogy a gyógynövények nem „csodaszerek", nem a csodaerejükkel, hanem a bennük rejlõ értékes hatóanyagok­kal, helyes indokkal és helyes módszerrel alkalmazva gyógyí­tanak.

Páratlanul nagy jelentõségû dolog, hogy a gyógynövények jelentõsebb része minden emberi beavatkozás nélkül, magától is (vadon) megterem. Nagyra értékelendõ továbbá, hogy a legtöbbjük egyszerûen teaként elkészítve is már kész, felhasz­nálható gyógyszert nyújt, s ezért nem is indokolt, hogy minden gyógynövényünket feldolgozza a gyógyszeripar. Tehát népgaz­dasági szempontból igen lényeges, hogy ahol csak lehetséges, gyógyteákat használjunk a drága, vagy a külföldi, esetleg a mieinkénél csupán csak csinosabban „felöltöztetett" gyógyszer­készítmények helyett.

Annak dacára, hogy a gyógyszertárban és a gyógyteaüzletek-ben beszerezhetõ gyógyteák mindegyike ártalmatlan gyógy­növények részeibõl áll, mégsem tanácsos a mindenáron való öngyógyításra törekedni, mert esetleg egy nem megfelelõen megválasztott gyógyteával (ha magunknak különösebben nem is ártunk) gyógyulásunkat késleltethetjük. Ezért javasoljuk, hogy az általánosan ismert háziszereken kívül — kamillavirág,

13

hársfavirág, bodzavirág, csipkebogyó, pemetefû, kakukkfû stb. — ne használjunk gyógyteákat orvosunk megkérdezése nélkül. Az az orvos, aki ismeri, tehát értékeli is a gyógynövényeket, gyógyteákat is felír betegeinek, különösen akkor, ha erre meg is kérik.

A különbözõ növények gyógyhatásának ismerete hatalmat adott az ezt felhasználó ember kezébe, s gyakorlói legtöbbször a vallási és szellemi élet vezetõi lettek, õsrégi szanszkrit iratokból megállapítható, hogy Indiában a növények ismeretét összekapcsolták a hit tanításával, és a gyógyítás úgyszólván kizárólag gyógynövénnyel történt. így születtek meg az elsõ gyógyszerekrõl szóló mítoszok, s váltak részeivé a vallásos szertartásoknak is.

A legrégibb idõkben az egyiptomiaknál is a terápia fontos részét képezte a növényekkel való gyógyítás: fürdõk, lemosások és a széklet szabályozásán át. Az Ebers-féle papirusztekercsek, amelyeket kb. 3500 évvel ezelõtt írtak, több mint 800 különbözõ receptet tartalmaznak. Ezek, és a hieroglifák is igazolják a re­tek, a hagyma, a fokhagyma és számos más növény gyógyításra és megelõzésre való felhasználását. Tudományos vizsgálatok bizonyítják e három növény biokémiai és erõteljes antibakteriá­lis hatását.

A babiloniak felfedezték a cékla, a zsázsa, a kökörcsin, a csí­rázó gabona stb. gyógy hatását. Az ezután következõ õsi zsidó kultúra csak igazolta és szélesítette ezen növények gyógyászati felhasználását.

Az õsindiai Védákban, az indiaiak legrégibb irodalmi emléké­ben találkozunk egy „soma" nevû növénnyel, amelynek levét tejjel és liszttel keverték össze, majd erjedni hagyták. Az így nyert italnak gyógyító és pezsdítõ hatása volt. Korunk botani­kusainak sikerült meghatározni, hogy ez a növény az Ephedra vulgáris (csikófarkfû)⁺⁺ volt, amelyrõl nemrég fedezték fel an­ti biotikus hatását.

A kelet-ázsiai, illetve kínai és japán õsi gyógyászatban már ismerték a mandragoragyökér, a rebarbaragyökér, a fokhagyma és sok más, ma is használt növény gyógyító hatását.

Az inka gyógyászatban használták a „chillia" cserje levelé­bõl készült fõzetet malária ellen, a „granadilla" virágainak

14

fõzetét lázas hasmenés, és a különbözõ fák balzsamait fertõzé­sek ellen.

A klasszikus görög-római kultúra orvosai közül Hippokra­tész, Arisztotelész, Galenus értékes könyvei már rendszerezik bizonyos növények ismeretét és gyógyszerként való helyes fel­használását. Sõt Galenus már vizes és szeszes kivonatokat ké­szített, amelyek a hatóanyagokat koncentráltabb formában tartalmazták. Gyakran már helyes fogalmuk volt a gyógy­növények hatásáról, mert néhányat közülük a mai kor embere is többé-kevésbé ugyanarra a célra használ. Az ismertebbek közül több ezer év óta használt gyógyszerek, fûszerek: fehér­üröm, maszlag, beléndek, kálmos, ricinus, mustár, sáfrány, rebarbara stb.

Az ausztráliai Dóltengeri-szigeteken utazók megfigyelték, hogy e minden civilizációtól távoli primitív bennszülöttek ked­velt itala egy piszkos-szürkésbarna színû és nem különösen kel­lemes ízû folyadék, az ún. „kava-kava". Aki ivott belõle, az megkönnyebbült, a beteg test újra egészségessé vált, és végül mély harkotikus álomba merült. A gyökér, amelybõl készítik, a borsfajtákhoz tartozó félcserje (Piper merthysticum), az ún. altatóbors szerve. Hatóanyaga növényi nedv, egy gyantaféle­ség, amelyrõl ma már tudjuk, hogy többféle antibiotikus anya­got tartalmaz.

A római birodalom bukása és a kereszténység kialakulása után, mint általában minden tudomány, a gyógyítás tudomá­nya is a kolostorokban élt tovább, és fõleg szerzetesek, apácák foglalkoztak  gyógyteák  készítésével.

Ebben az idõben a természettudomány lényegében csak az arab tudományban haladt elõre. Ennek képviselõi közül Avicenna — korának legkiválóbb tudósa — leírta az orvosi jelentõségû keleti növényeket.

Nyugaton a XII. században kezdõdött meg a gyógynövények szélesebb körû ismertetése. Késõbb, a középkorban már sok füvészkönyv is megjelent, amelyekben különbözõ recepteket és felhasználási tanácsokat találhatunk a gyógynövényekre vonatkozóan; ugyanakkor felújították, lefordították a görög­római—arab ismereteket is.

Amerika felfedezése és az onnan behozott értékes gyógynövé-15

nyék beözönlése ismét elsõ helyet biztosított a növényi gyógy­szerek tekintélyének.

A gyógynövény-terápiában fontos lépést jelent késõbb Paracelsus, Mathiolus, a Bauhinok, Clusius, Hahnemann, Hufeland és Kneipp munkássága, melynek következtében meg­jelentek a régi füvészkönyvek, herbáriumok, és bevezették a különbözõ rendszeres kúrákat'.

A XIX. és XX. századot már részben a kémiai feldolgozás és a kemoterápia jellemzi. Ennek következtében rengeteg gyógyszer került forgalomba. Ugyanakkor a fejlõdõ vegyészei­nek mindinkább sikerült a gyógynövényekbõl a hatóanyagokat izolálni, és ezeket különbözõ alakban gyógyítás céljára felhasz­nálni.

A vitaminok és újabban az antibiotikumok felfedezése mind jobban felkeltette az orvosok figyelmét a gyógynövényekkel való természetes gyógymód iránt. Ma is szép számmal vannak tudósok, orvosok, akik a gyógynövényeket gyógytényezõként alkalmazzák egyes betegségekben.

A második világháború utáni idõszakban ismét fellángolt a vita, különösen a gyógynövények antibiotikus hatását ille­tõen. Kérdés volt, hogy a gyógynövények fogyasztásakor ke­rülhetnek-e antibiotikus hatóanyagok az ember szervezetébe?

Erre a kérdésre választ kellett adni!

H. Böttcher „Csodagyógyszerek" címû könyvében olvashat­juk, hogy 1950-ben Winter német professzor és asszisztensei: Lisel és Wûlke, valamint az orvosjelöltek nagy csoportja 1248 fajta növényt gyûjtöttek össze, és valamennyit megvizsgálták. 378 növény, tehát a vizsgált fajták 29,5 százaléka antibiotikus hatású volt. Ez a megdöbbentõen magas szám azt igazolja, hogy szinte minden harmadik növény segíthet az emberen, feltételezve, hogy „megfelelõ" baktériumok okozták a beteg­séget. Ilyen tapasztalatok ismeretében szinte egyik napról a másikra új értelmet nyertek — mondhatnánk rehabilitálód­tak — a régi gyógynövények, s ezzel elsõsorban Bock és Mathio-lus munkája.

A további kutatómunka folyamán sikerült néhány fontos

16

hatóanyagot felfedezni, így többek között a tomatint, a rafa-nint és az allicint.

Az eredmények tehát bizonyították, hogy Winter helyes úton járt, amikor azt remélte, hogy magasabb rendû növények hatóanyagaival antibakteriális gyógyszerkincsünket kibõvít­heti, a modern tudomány eszközeivel felszerelt kutatóorvos pedig hasznosíthatja ezeket.

A növényekben rejlõ gyógyhatásokat igazolja az antibioti­kumok (a penicillin, a streptomycin, az aureomycin stb.) fel­fedezése is, amelyeket alacsonyabb rendû növények termelnek. Gátolják más mikroorganizmusok növekedését, illetve elpusz­títják azokat. Rendkívül hatásos gyógyszerek készülnek belõ­lük a fertõzõ és gyulladásos betegségek ellen.

Szakmánk nagy harcosai és tudósai közül meg kell említenünk dr. Augustin Béla, Oiovannini Rudolf és dr. Rom Pál nevét, akik fáradhatatlan tudományos és gyakorlati munkájukkal hozzá­járultak a magyar gyógynövényszakma megalapozásához és a hazai gyógynövények világhírnevének elismertetéséhez.

Oroszországban a XVI. században indul meg az érdeklõdés a gyógynövények iránt. Sok füvészkönyv és herbárium jelenik meg, melyek ismertetik a növényeket és gyógyhatásúkat. Fü­vészkertek létesülnek, megindítják a gyógynövények gyûj­tését, és cári rendeletre gyógyszertárakat szerveznek, amelyek a gyógynövények gyûjtését is irányítják. Késõbb a XVIII— XIX. században megindult a gyógynövények termesztése és intézményezett kereskedelme. Vegyészeti üzemek létesültek, ahol a gyógynövénykészletek egy része feldolgozásra került. Híressé vált az édesgyökér ós santonin feldolgozása.

A magyar gyógynövényirodalom Melius Juhász Péter nevé­vel indul, aki a XVI. században írt füvészkönyveiben ismerteti a fák, füvek neveit és használhatóságukat.

Majd Frankovich, Beythe és A. Csapó, Vali, Veszelszky, Diószegi, Wagner, Kováts munkái járultak hozzá, hogy itthon is meginduljon a hazai gyógynövények kutatása.

1871-ben megjelent az Elsõ Magyar Gyógyszerkönyv, 1895-ben    Issekutz—Jakabházy—Nyíredi:    „Gyógyszerismeret"     c.

17

könyve. 1904-ben Kolozsvárott kísérleti gyógynövénytelep létesült, és így a gyógynövény mindinkább tért hódított. Felhasználásuk az iparban és a népgyógyászatban állandóan növekszik. Fellendül a gyógynövényexport, és a magyar gyógynövény híressé válik az egész világon. A tudomány meg­indítja a növények hatóanyagának vizsgálatát.

A második világháború után a hatalmas fejlõdésnek induló vegyipar és a közegészségügy szocialista felkarolása megköve­teli a gyógynövénybegyûjtés és termesztés új alapokon történõ fejlesztését.

A MAGYAR G Y Ó G Y N Ö V É N Y - K E R E S K E D E L E M KIALAKULÁSA

A gyógynövény-kereskedelem és a gyógynövénytermesztés egyidõs lehet az általános kereskedelem és a növénytermesztés kialakulásával, tehát több ezer éves.

Az egyes földrészek vadontermõ és termesztett gyógynövé­nyeit az általános kereskedelem cserélte vagy adta el addig, amíg hosszú évszázadok folyamán ki nem fejlõdött a direkt gyógyszer-, növény- és fûszerkereskedelem. Mind a termesztés­ben, mind a kereskedelemben még máig sem különülhetett el teljesen a gyógyszer- fûszer- és illatszernövényekkel való fog­lalkozás, mert azok — fogalmukat, illetve felhasználásukat il­letõen — gyakran átmennek az egyikbõl a másikba. A gyógyí­tásra felhasználható növényi rész vagy növényi származék sokszor fûszer vagy illatszer és viszont (pl. levendula, majorán­na, koriander stb.).

Az elmúlt idõkben sok olyan gyógynövény szerepelt a keres­kedelemben, illetve a használatban, amelyek hatásosságát csupán a hozzájuk fûzött hiedelmek támasztották alá. A mai kereskedelem gyógynövényei általában is jó hatásúak, és nagy részük egyik vagy másik ország hivatalos gyógyszerei között szerepel.

A gyógynövény-kereskedelmet inkább a szükséglet, mint a kínálat irányítja; az a szükséglet, amely hivatott minden ország gyógyszeriparát megfelelõ gyógyhatású növényekkel vagy azok származékaival ellátni.

Hazánk földje vadontermõ gyógynövényekben igen gazdag. Ezt a természeti adottságot jól kihasználva hozzájárulhatunk életszínvonalunk emeléséhez, gazdasági terveink sikeres meg­valósításához, illetve közegészségügyi érdekeink megsegítésé-19

hez. Országunk iránti kötelességünknek teszünk eleget, amikor évenként a több millió forint értékû vadon termett gyógynövé­nyeket begyújtjuk és a szükségeseket megtermeljük, mert gyógyszeriparunk nyersanyaggal való ellátásával drogkereske­delmünk fejlõdését és a fogyasztók igényeinek maximábs ki­elégítését segítjük elõ.

A magyar gyógynövény-kereskedelem világhírû, és története még az 1880-as években veszi kezdetét, amikor a falut járó ke­reskedõk — sok minden egyéb mellett — kezdték összevásárolni az egyes gyógynövényeket is, és ezeket Budapestre szállították értékesítés céljából.

A hosszú évtizedek alatti fokozatos fejlõdés, propaganda és hatósági intézkedések következtében a magyar gyógynövény ismertté vált a világpiacon, kiváló minõsége és magas ható­anyag-tartalma következtében. Az állam támogatásával ké­sõbb szervezetté vált gyógynövény-kereskedelmünk. Megkezdõ­dött a vadontermõ gyógynövények rendszeres gyûjtése, fel­vásárlása és egyes gyógynövények termesztése is. Már a múlt század végén külkereskedelmünk utat talált a nyugati, sõt tengerentúli piacokra is.

Az elsõ világháború derékba törte szakmai fejlõdésünket. Az 1920-ban megindult propaganda és szervezeti intézkedések következtében azonban ismét fellendült drogkereskedelmünk. Gyógynövénykísérleti állomás, botanikus kert, szaklap stb. segíti a szakma további kibontakozását. Nagy népszerûségre tett szert a gyógynövény népgyógyászati vonatkozásban is. A drogériák és gyógyszertárak forgalmában jelentõs mennyi­séget képez a gyógynövényforgalom, és megindul a gyógynövé­nyek hazai feldolgozása is. Rövid idõ alatt ismét nagy tekin­télye lett a magyar drogkereskedelemnek, olyannyira, hogy 1928-ban a Második Nemzetközi Gyógynövénykongresszust — 18 európai állam részvételével — Budapesten tartották meg. A fejlõdést mutatja az is, hogy az 1937—1940-es években már 21 országba exportáltunk gyógynövényt.

Sajnos a második világháború ezt a fejlõdést rendkívül ká­rosan befolyásolta. 1945-ben a kormány támogatásával min­dent elölrõl kellett kezdeni. Újból kellett szervezni a gyûjtõket, beváltókat, kereskedõket. Szamba kellett venni a még fellel-

20

hetõ árukészleteket, megkeresni és helyreállítani a bel- és kül­földi összeköttetéseket, újból bizalmat szerezni a magyar gyógy­növény-kereskedelemnek .

1949-ig a magánkereskedelem csak korlátozott formákban foglalkozott a szakma helyreállításával. Az államosítások során alakult Herbária Központ új alapokon indította meg a gyógy­növényszakma újjászervezését. A régi beváltok helyét a földmûvesszövetkezetek foglalták el, amelyek gondoskodtak, hogy egységes, hivatalos áron jó minõségû vadon termõ és termesz­tett gyógynövény álljon rendelkezésre, kellõ mennyiségben. Modem feldolgozó üzemek létesültek, amelyekben biztosították a korszerû feldolgozás és tárolás feltételeit.

Az államosítások következtében rohamosan fejlõdõ gyógy­szeriparunk is hatalmas igényeket támaszt. A megszûnt drogé­riák helyett modern gyógynövény-szaküzletek létesülnek. Kibontakoznak egyéb értékesítési lehetõségeink, új alapon indul meg gyógynövénykivitelünk, és így kialakul — a szocia­lista kereskedelem irányelveinek megfelelõen — bel- és külföldi gyógynövény-kereskedelmünk. Hogy olvasóinknak fogalmuk legyen a gyógynövények fontosságáról, megemlítjük, hogy Európa évi gyógynövényforgalma meghaladja a 100 000 va­gont. Ebbõl hazánk — beleértve a belföldi felhasználást — kb. 1000 vagonnal vesz részt; az exportáló államok sorában pedig az elsõk között szerepelünk.

A GYÓGYNÖVÉNY ÉS A DROG FOGALMA

Ismeretes, hogy a növényvilág létünk fenntartására és külön­féle szükségleteink kielégítésére számos lehetõséget nyújt. Így a növények számos faja szerveikben — virágaikban, leve­lükben, gyökérzetükben stb. — foglalt, orvoslásra felhasznál­ható anyagokat, hatóanyagokat tartalmaz. Ezeket a növénye­ket gyógynövényeknek nevezzük.

A gyógynövények vadon termõk, vagy termesztettek. Gyûjtésük vagy betakarításuk, feldolgozásuk, forgalomba hozataluk — amint azt majd késõbb részletesen tárgyaljuk — meghatáro­zott elõírások szerint történik.

A gyógynövények gyûjtött és szárítással tartósított ható­anyag-tartalmú részeit a kereskedelem és a tudomány is drogok­nak nevezi. A drogok fogalmába gyógyításra felhasználható állati szervek egyes részei is beletartoznak.

Bizonyos gyógynövényeknek csupán a levele vagy csak a gyökere szolgáltat drogot, másoknak azonban két, sõt három szerve is hasznos. így pl. a maszlag nevû gyógynövényünknek csak a levele tartalmaz drogot, míg a fehérmályvának a virága, levele és gyökere is.

Hazai kereskedelmünkben ez idõ szerint mintegy 250 féle itthoni és kb. 50 féle importból származó drog van forgalom­ban. A drogok száma a kutatási eredmények következtében egyre gyarapodik, de változik a propaganda, illetve a „divat" hatására is. Bizonyos drogok iránt az egyik évben igen élénk lehet a kereslet, ugyanakkor a következõ esztendõkben lanyhul az irántuk való érdeklõdés.

A szakkereskedelemben a drogok nemzetközi nevét latinul határozzák meg.

22

Magyar elnevezésüknél a hivatalos növényelnevezések az irányadók.

A Brüsszelben 1929-ben tartott II. nemzetközi gyógyszerészi értekezlet határozata szerint latin megnevezésnél elõször a drog anyanövényének a neve egyes szám birtokos esetben, majd a használt rész neve egyes szám alanyesetben és esetleg a szük­séges jelzõ következik, amely így meghatározza a drog szárma­zását, alakját stb.

Pl.: Calami rhizoma mundatum  = kálmos gyökértörzs,

hámozott.
Malvae folium scissum       =  papsajtlevél, vágott.

Szakkereskedelemben a drog latin és magyar neve egyértel­mû, azonos jelentésû. A magyar nyelvhasználatra — népgyó­gyászati vonatkozásban — nincsenek kötelezõ szabályok, hi­szen a legtöbb drog neve tájegységenként is változik.

A kereskedelmi forgalomban levõ drogformák szakszerû magyar—latin elnevezé

aprított

ágvégek, lomb

Ágvég, virágzó

barka

bél

bibe

bibeszál

bibepor

bogyó

diótermés

dióközfal

durva (por)

egész (nem aprított)

édes

érett

éretlen

* Zárójelben a többesszém

23

fa,  faforgács

fehér

fekete

friss új, zsenge

futószár, inda

gumó

gubacs

gyanta

gyökér

gyökértörzs

hagyma

hajtáscsúcs

hámqzott

hüvelytermés illatos kalász

kehely, csésze keheÚyel kehely nélkül kéreg, héj kerek, kerekded,

gömbölyded keserû keserédes közönséges levél mag makk murvalevél növénynedv nyers

nyers, természetes orvosi célra, gyógyászati orvosi szerekhez tartozó összezúzott pelyva, polyva por

24

—  lignum (ligna)

—  albus, -a, -um

—  niger, nigra, -um

—  recens

—  stolo (stolones)

—  tuber (tubera)

—  galla (gallae)

—  resina (resinae)

—  radix (radices)

—  rhizoma (rhizomata)

—  bulbus (bulbi)

—  turio (turiones)

—  mondatus, -a, -um, v. decorticatus, -a, -um

—  legumen

—  odoratus, -a, -um

—  spica (spicae)

—  calyx (calyces)

—  cum calycibus

—  sine calycibus

—  cortex (cortices)

—  rotundus, -a, -um

—  amarus, -a, -um

—  dulcamarus, -a, -um

—  vulgáris, -e

—  folium (fólia)

—  semen (semina)

—  glans (glandes)

—  bractea (bracteae)

—  succus (succi)

—  crudus, -a, -um

—  naturális, -e

—       • medicinalis, - e

—  officinalis, -e

—  contusus, -a, -um

—  palea (paleae)

—  pulvis (pulveres)

por, durva

por, középfinom

por, egész finom

por, legfinomabb

pörkölt, pirított, égetett

rügyek, bimbók

sárga

száraz

szárított

szárképletek, kocsányok

szemcsés, szemcsézett

széna

szénapelyva

szirom

szitálmány

szitált

termés

termésfej

terméshéj

terméshéj belsõ fehér része

terméshéj külsõ sárga része

tisztított

tobozok, termésfüzér

toktermés

tüske

tüszõtermés

vágott, normál

vágott, középfinom

vágott, apró

válogatott

virág

virágzó növény (föld

feletti része) zöld zuzmó

—  pulvis grossus

—  pulvis

—  pulvis subtilis

—  pulvis alcoholisatus

—  tostus, -a, -um

—  gemma (gemmae)

—  flavus, -a, -um

—  siccus, -a, -um

—  siccatus, -a, -um

—  stipes (stipites)

—  granulatus, -a, -um

—  foenum (foena)

—  palea, paleae feni

—  petalum, -a

—  cribratum (cribrata)

—  cribratus, -a, -um

—  fructus (fructus)

—  caput (capita)

—  pericarpium (pericarpia)

—  albedo, -ines

—  flavedo, -ines

—  depuratus, -a, -um

—  strobulus (strobuli)

—  capsula (capsulae)

—  spina (spinae)

—  folliculus, -i

—  scissus, -a, -um

—  conscissus, -a, -um

—  minutim conscissus, -a, -um

—  electus, -a, -um

—  flos  (flores)

herba (herbae) viridis, -e lichen (lichenes)

A DROGOK HATÓANYAGAIRÓL ÉS AZOK HATÁSÁRÓL

A drogok különféle élettani hatást kifejtõ hatóanyagokat tartalmaznak: ezek szabják meg gyógyászati hasznukat. A ha­tóanyagok a növény általános anyagcseréje során képzõdnek, kémiai és biológiai vizsgálattal kimutathatók.

A drogokat hatóanyagaik alapján sorolják a vizelethajtók, az izzasztók, a hashajtók, a nyálkaoldók, a szívmûködésre hatók stb. csoportjába. A növényi hatóanyagok az egészséges emberi és állati szervezet tevékenységére éltetõleg hatnak, illetve az életfolyamatok zavarait gyógyítják. Ebbõl következik, hogy gyógyító tevékenységet csakis a drogok, illetve a ható­anyagok teljes és biztonságos ismeretében lehet gyakorolni.

A drog fõ hatóanyagai mellett más anyagokat is juttat a szervezetbe, amelynek eredményeként komplex hatás érvé­nyesül, ami a gyógyítás szempontjából igen elõnyös. Az egyes drogokkal, vagy az „összehangoltan" készített gyógyteakeve-rékekkel olyan összhatást érhetünk el, amilyet az izolált ható­anyag nem mindig nyújt. Ismeretes, hogy a C-vitamin a csipke­bogyóban vagy a citromban sokkal hatásosabb, mint a mester­ségesen elõállított tiszta C-vitamin (aszkorbinsav). A szintetikus atropin sem ugyanaz, mint az a nadragulya gyökerében stb. Természetesen ez az elv nem lehet általános.

A drognak azt a hatóanyagát, amelyik a legintenzívebb ha­tást fejti kifõ hatóanyagnak, a többit pedig mdlékhatóanyag-nak nevezzük. Számos drog egymástól eltérõ, de nem ellentétes hatású hatóanyagokat is tartalmazhat, ezért egy-egy drog többféle betegség ellen is felhasználható.

A mindenkor érvényes Magyar Gyógyszerkönyv, illetve a Magyar Szabványok minõségi követelményei határozzák meg,

26

hogy valamely drognak milyen mennyiségû és minõségû ható­anyag-tartalommal kell rendelkeznie, hogy forgalomba, illetve feldolgozásra vagy felhasználásra kerülhessen. A drogok minõ­ségi elõállítása érdekében tudni kell, hogy mikor, milyen fej­lettségi állapotukban kell a növényi részeket begyûjteni, meg­szárítani, elsõdlegesen kimunkálni, kezelni, csomagolni és tá­rolni. A nem elõírásosan elõállított drogok minõségükben nem is felelhetnek meg a velük szemben támasztott követelmények­nek. A gyógynövénygyûjtést irányító szakembernek oda kell hatnia, hogy a gyûjtõk — kellõen kioktatva — lelkiismeretes munkával járuljanak hozzá a magyar gyógynövényáruk ismert jó hírnevének a megõrzéséhez.

A DROGOK LEGISMERTEBB HATÓANYAGAI

Alkaloidák. A növényvilágban nagyon elterjedtek. Bonyolult összetételû, szervesnitrogén tartalmú, lúgos kémhatású (innen a nevük is) vegyületek. Az emberi és az állati szervezetbe jutva erõs élettani hatást fejtenek ki; nagyobb adagolásokban mér­gezõk is lehetnek. Savakban vízben jól oldódó sókat alkotnak. A növényekben legtöbbször savakhoz kötve mint sók fordul­nak elõ. A növényi részekbõl könnyen kivonhatók és vegytisz­ta, kristályos (a nikotin és a koniin folyékony) állapotban is elõállíthatók. Többféle alkaloida szintetikus alakja is ismeretes. Bódító, nyugtató, fájdalomcsillapító, élénkítõ hatást kifejtõ gyógyszerek elõállításában van szerepük.

Alkaloidákat tartalmazó drogok:

aggófû                                farkasalmalevél

anyarozs                             fecskefû és -gyökér

beléndeklevél                     fehér zászpagyökér

csüngõbelénd-gyökértörzs  fehérbors

ebnyelvûfû                          feketebors

ebvészmag                         gránátalmafa gyökórkérge

27

Gtlikozidok. Nitrogént nem tartalmazó, többnyire kristályos, erõs élettani hatást kifejtõ, cukor tartalmú vegyületek. Bizo­nyos fermentek, híg savak, lúgok hatására cukorra és több más vegyületre (alkohol) bomlanak.

Fontosabb glikozidacsoportok: szívre hatók, hashajtók, köptetõk, vizelethajtók.

Olikozidákat tartalmazó drogok.

aloé

aprószulákfû

bakfû

boldólevél

borvirágfû

csarabfû

csikorkafû

csöves kasszia

erdei méhfû

fehér   fagyöngy

fehér mustármag

feketeáfonya-levél

fekete mustármag

földibodzagyökér

28

nyírfalevél

nyúlszapukafû

orbáncfû

orvosi csucsorlomb

orvosi  veronikafû

ösztörüs veronikafû

pásztortaskafû

piros   gyûszûviráglevél

pozsgás   zsázsafû

ragadós   galajfû

rebarbara-gyökértörzs

rutafû

sáfránybibe

spilanteszfû

ginzenggyökér

görvélyfû

gyapjas    gyöngyajakfû

gyapjas   gyûszûviráglevél

gyöngyviráglevél

gyújtoványfû

harmatfû

hársfavirág

homoktövislevél

hunyorgyökér

jalapagyökér és -gyanta

j apánakác virág-bimbó

káprivirágbimbó

kapotnyakfû

kaszkarakéreg

kecskerutafû

kerekrepkényfû

keserûmandula-mag

keskenylevelû  útifû

kígyósziszfû

kondurangókéreg

kökényvirág

koszó virág

kõrisfalevél

krizarobin

kutyabengekóreg

legyezõfû

lóherevirág

májfû

medveszõlõlevél

mocsári molyûzõfû

napraforgóvirág

nyárfarügy

salamonpecsét-gyökértörzs

sártök

somkórófû és -virág

szagosmügefû

százszorszépvirág

szemvidítófû

szennalevél és -termés

szentperjefû

sztrofantuszmag

széleslevelû  útifû

szúrós   gyöngyajakfû

tavaszi héricsfû

tejoltó  galajfû

tengeri hagyma

tisztesfû

tövises igliogyökér és -fû

vadárváoskafû

vasfû

vörös áfonyalevél

29

Szaponint tartalmazó drogok :

borzas porcikafû édesgyökér édesgyökerûpáfrány-gyökértörzs egynyári szélfû fehér árvacsalánfû és -virág fehér szappangyökér galagonya virág, -levél, -termés gímharaszt gombernyõfû ibolyagyökér és -levél kankalingyökér és -virág

kék iringófû

kopasz porcikafû

köptetõgyökér

körömvirág

mezei iringófû és

orvosi szappanfû

ördögharaptafû

panamakéreg

salátaboglárka-fû

szárcsagyökér

tyúkhúr

vadgesztenye

•gyökér

Keserûanyagok. Nitrogénmentes, különbözõ összetételû szer­ves vegyületek: glikozidák, alkaloidák, szeszkviterpén-laktonok vagy más ismeretlen szerkezetû anyagok, amelyekrõl csak annyit tudunk, hogy keserû ízûek. Amint valamely keserû­anyagnak a kémiai szerkezetét megismerjük, a megfelelõ is­mert vegyületek csoportjába kerül. A keserûanyagot tartalma­zó drogok étvágygerjesztõ, emésztést serkentõ, májra epére és lépre ható teákat és tinkturákat szolgáltatnak. A keserûanya­gokat a tiszta és aromás keserûanyagok csoportjaiba sorolják.

Keserûanyagokat tartalmazó drogok:

alpesi cickafark

angoszturakéreg

árticsókafû

benedekfû

cickafarkfû és -virágdrog

ezerjófû

éretlen narancstermés

fehórpemetefû

fehérürömfû és -levél

feketepemete-fû feketeürömfû füstikefû gyermekláncfû-gyökér

és -levél homokigyopár-virág kálmosgyökértörzs kárdifû katángkórófû és -gyökér

30

kolombógyökér

komlótobozkák

kvebrakókéreg

légyforgáos

lupulin

máriatövis-levél

narancshéj

pacsirtafû

tárnicsgyökér

vidrafû

ós -termés

Cserzõanyagok. A növényvilágban nagyon elterjedt, nitro­génmentes szerves vegyületek (általában fenolszármazékok), amelyek a növényeket a korhadástól megóvják, az állati bõrö­ket megcserzik. Vízben jól oldódnak, ízük fanyar, hatásuk összehúzó. (Kisebb mennyiségû cseranyagot minden drog tar­talmaz.) A csersavtartalmú drogok teáit belsõleg gyomor- és bélvérzés, gyomor- és bélhurut ellen, hasmenés megszünteté­sére használják. Külsõleg fogíny ecsetelésére, toroköblögetésre, fagyott vagy gyulladásos testrészek borogatására, izzadság meggátlására, aranyerés képzõdmények fürdetésére használ­ják.

Oserzõanyag-drogok:

apróbojtorjánfû

cseresznye- és meggy­gyümölcs, -kocsányok

cserszömörcelevól

diófalevél és -termésburok

falgyomfû

feketenadály-gyökér és -levél

gémorrfû

gesztenyefalevél

gólyaorrfû

hamameliszkéreg és -levél

katesu

kökénytermés

übapimpófû

lóromgyökér ós -termés

mogyorófalevél

palástfû

õszivérfû

ratániagyökér

rétifüzényfû

sarlósgamandorfû

szamócalevél

matikólevél

szederlevél

szilfakéreg

tölgyfakéreg és -levél

tölgyfamakk

tölgyfagubacs

vadgesztenyefa-levél

vadgyömbérgyökér

vérhasgyökér

31

Szénhidrátok. A növényekben elõforduló szerves vegyületek egyik legfontosabb és legelterjedtebb csoportja: a cukrok és polimerizált származékaik: nyalkák, keményítõk, pektin, méz­ga, cellulóz. Majdnem minden drog tartalmaz szénhidrátot vagy szénhidrátszármazékot. A gyógyteák nyálkatartalma a gyul­ladásos nyálkahártyát vékonyan bevonja, s ezáltal megvédi az izgató anyagok hatásától. Ezeket a teákat gyakran használják légzõszervi ós emésztõszervi hurutok ellen, külsõleg pedig torok­öblítõül vagy borogatóul.

Szénhidrátokat tartalmazó drogok:

agar-agar

arabgumi

acsalapulevél és -gyökér

bábakalácsgyökér

bodzavirág

bolhamag

babhüvely

bojtorjángyökér

csillagpázsit-gyökértörzs

édesgyökér és kivonata

édesgyökerû páfrány gyökér -

törzse fehérmályvalevél és  -gyökér festõmályva v i r á g gyapot hársfavirág izlandi zuzmó

karragén

katángkóró fû és -gyökér

keskenylevelû útifû

kosbórgumó

lenmag

lepkeszegmag

likopódium spóra

martikapuvirág és -levél

ökörfarkkóró virág és -levél

örvénygyökér

papsajtlevél erdeimályva-virág és -levél

széleslevelû útifû tarackbúza gyökértörzs tölgyfazuzmó tragakanta

Szerves savak. A növényekben elõforduló szerves savakat növényi savaknak nevezzük. Fõleg a gyümölcsökben fordulnak elõ, leggyakrabban a sóskasav, az almasav, a citromsav, a bor­kõsav, a csersav, a borostyánkõsav. Ezek részben szabadon, részben sók alakjában (pl. oxálsavas kalcium) találhatók; a drogokból készült teák ízét és hatását gyakran befolyásolják, valamint elõsegítik más anyagok kioldódását is.

32

Szervet savakat tartalmazó drogok:

erdeipajzsika-gyökértörzs  gilisztavirág-bimbó

feketeáfonya-termés (fõ     kayenei bors

jellemzõje az antocián)    málnalevél és -termés

feketebodza-termés           paprika

földibodza-termés              podofillumgyökér és -gyanta

Eovasav. Szervetlen sav, amely bizonyos növényekben az anyagcsere-folyamatra gyakorol jelentõs befolyást, a növények sejtfalát szilárdítja, miáltal a szöveteket erõsíti. A kovasav­drogok a vizelethajó és köszvényes bántalmak elleni teák ha­tásos alkotórészei. Külsõleg a szájüreggyulladás esetén öblöge-tõnek, gyulladásos testrészekre és bõrbajokra pedig borogató-nak is használják. A kovasavtartalmú drogokból tuberkulózis­elleni teát is készítenek, mivel a kovasav a tüdõben is lerakód­hat, s amennyiben a gócok jóindulatúak és hegedésre hajlamo­sak, bevonódva gyógyulhatnak.

Kovasavat tartalmazó drogok:

erdei gyöngykölesmag         pásztortáskafû

kenderkefû                          tüdõfûlevél

mezei zsurlófû

Festékanyagok. A festékanyagot tartalmazó drogokat színe­zõ hatásuk miatt alkalmazzák mind a gyógyszerészetben, mind az ipar különféle más területén, mint pl. élelmiszerek, üdítõ italok, szeszes italok gyártásánál. A növényi színanyagok fonto-sabb csoportjai: klorofillok, karotinoidok, antocianinok, flavo-nok, kinonszármazékok. Gyárilag állítják elõ a csalánlevélbõl a klorofillt zsírban és szeszben oldható minõségben. A pirosító-gyökér festékanyagának szeszes kivonata savaktól élénkpiros lesz, lúgoktól azonban megkékül, ezért indikátorként is alkal­mazzák.

33

Festéket tartalmazó drogok:

búzavirág

csalánlevél

erdeimályvavirág

feketeáfonya-termés

festõbuzérgyökér

festõmályvavirág

festõrekettyefû

feketebodza-bogyó

földibodzabogyó

henna levél

homokigyopár-virág

kékberzseny-faforgács

körömvirág

kurkuma-gyökértörzs

napraforgóvirág

pipacsszirom

pirosítógyökér

ratániagyökér

sáfránybibe

sáfrányos  szeklicevirág

szarkalábvirág

vörös  berzsenyfaforgács

vörös szantálfaforgács

Tejnedvek. Bizonyos növények tejcsöveiben bezárt, a növény megsebzésekor menten kicsurranó fehér vagy sárga színû, ra­gadós, esetenként keserû ízû, tej szerûen folyó anyagok. Lénye­gében különféle anyagoknak vízzel képezett emulziói. Finom eloszlásban, szilárd szemcsék alakjában tartalmaznak kemé­nyítõt, zsírt, cukrot, gumit, kaucsukot, inulint, alkaloidákat, gyantákat stb. A tejnedvek szilárd állapotban kerülnek for­galomba.

Tejnedvek és tejnedveket tartalmazó drogok:

34

Illóolajok (éterikus olajok). Bizonyos növényekbõl leggyak­rabban vízgõz-desztülációval elõállított jellegzetes illatú vagy „szagú" és ízû, szobahõmérsékleten (a zsírosolajokkal ellentét­ben) maradék nélkül elillanó folyadékok. Nem egységes anya­gok, hanem különféle szerves szénhidrogén természetû vegyü­letek keverékei. A növények kellemes illatukat leggyakrabban az illóolajoktól, ritkábban más kristályos anyagoktól, pl. ku-marintól, vanülintõl stb. nyerik. Elõfordulnak a növények kü­lönbözõ részeiben: virágokban, levelekben, gyökerekben, termé­sekben, magvakban; ülóolajtartókban, illóolaj járatokban, sej­tekben, a növény felületén levõ mirigyszõrökben folyékony állapotban. Egyes növények az illóolajat glikozida alakjában tartalmazzák (keserûmandula, mustár), amelybõl víz jelenlété­ben a növényekben levõ különleges enzim hatására hasad­nak le.

Az illóolajak hatása, alkalmazása igen nagy területre kiter­jedõ; mint gyógyító anyagok, baktériumölõ szerek, mint íz- és szag javítók használatosak.

Sokféle illóolajat használ fel az illatszeripar, a fog- és száj­ápolási cikkeket, a kozmetikai szereket, nemkülönben a gyógy­szereket, élelmiszereket, szeszesitalokat és üdítõitalokat, cu­korkákat gyártó iparok. Az illóolajokat a gyógyászatban egye­bek között mint bõrizgatókat, étvágy- és emésztést serkentõket, vizelet hajtókát, köptetõket, szag- és ízjavítókat, baktérium­ölõket, féregûzõket alkalmazzák, többnyire készítményekben.

Illóolajokat és egyéb aromás anyagokat tartalmazó drogok:

ábelmósuszmag                  ceyloni fahéj

angyalfûlevél, -gyökér,        cickafarkvirág és -fû

-termés                           citromhéj
árnikavirág, -levél, -gyökér    citromfû és -levél

ánizstermés                         császárgyökér

babérlevél és -termés          csillagánizs

boldólevél                          csombormenta

borókalevél és -termés       édeskömény

borsfû                                egyiptomi kömény

borsmentafû és -levél          erdei fenyõlevél

35

erdei méhfû

eukaliptuszlevél

fehér bors

fehér libatopfû

fehérfahéj

fehér szantálfa

fekete bors

fekete kömény

fodormentalevél

féregûzõ libatopfû

földitömj éngyökér

gyömbérgyökértörzs

illatos szentperje

izsópfû

kamillavirág

kálmosgyökértörzs

kaporlevél és -termés

kardamomtermés és -mag

kaszkarülakéreg

kerti kakukkfû

kínai fahéj

koriandertermés

köménytermés

kubebabors

kurkumagyökértörzs

lestyángyökér és -levél

levendula virág

mácisz

macskagyökér

majoránna

mezei kakukkfû

muskotály zsályafû

narancshéj és -virág

nõszirom-gyökértörzs

orvosi zsályalevél

pacsulifû

petrezselyemgyökér és  -levél

római kamillavirág

rovarporvirág

rozmaringlevél és -virág

rózsaszirom

somkórófû és -virág

szagos libatopfû

szagosmügefû

szantafû

szasszafrászfaforgács

szegfûbors

szegfûszeg

szerecsendió

szikiürömfû

szurokfû

tárkonyürömfû

vanília

varádicskórófû és -virág

vízimentafû

vörösgyömbér-gyökértörzs

zamatos turbolyafû

zedoáriagyökér

36

sok téren a terpentinolajból elõállított szintetikus kámfor he­lyettesít.

Az illóolajokból a kámforok kiválása után visszamaradó fo­lyékony anyag (eleoptén) többé már nem kristályosítható. A kámforokkal részletesebben a növényeiknél foglalkozunk.

A balzsamok bizonyos fák vagy cserjék kérgébõl, vagy kéreg alatti részeibõl önként vagy megsebzés következtében kiszaba­duló, sûrûn folyó nedvek, amelyek illóolajok, gyanták és más anyagok keverékébõl állnak. Több fajtájuk az illatszerészet gyakran alkalmazott illatot adó vagy illatot rögzítõ anyaga. A gyógyszerészeiben tapaszok, kenõcsök, bedörzsölõszerek, haj­vizek és többféle más készítmények alkotórészeként szerepel­nek.

Gyakrabban alkalmazott balzsamok: a kanadai, a kopaiva-, a perui és a tolui balzsamok.

A gyanták az egyes növényekbõl önként vagy mesterségesen megsebzett helyeken kiszivárgó, majd levegõn lágyabb vagy keményebb állományúra megszilárduló aromás anyagok. Tulaj­donképpen a balzsamoknak a nem illó részük, amelyek a bal­zsamokból illóolajuk vízgõzzel való lepárlásával is kinyerhetõk. A legismertebb gyantánk a fenyõgyanta (hegedûgyanta, kolo-fonium), amelyet fenyõfák megcsapolásával nyert fenyõbal­zsamról a terpentinolaj (terpentinszesz) lepárlásánál mint nem illó, szilárd anyag marad vissza.

A gyantákat gyógyászati, kozmetikai és illatszeripari célokra, bõrizgatók, hashajtószerek, ragtapaszok stb. készítésére hasz­nálják. Gyantákat az ipar több más területén is alkalmaznak.

Gyanták és gyantákat tartalmazó drogok:

ammóniák                          szandaraka

ászát                                  tömjéngyanták
benzoé                               gvajákfaforgács

gvaják                                jalapagyökérgumó

hegedûgyanta                     kamala

jalapa                                lupulin

Masztix                              podofillingyökér

^mirrha                                 sédkenderfû

PodofiUin                          indiai kenderfû
stirax

37

Vitaminok. Olyan, egymástól igen eltérõ szerkezetû szerves anyagok, amelyek az emberi és állati szervezet életfolyamatai­nak zavartalan fenntartásához feltétlenül szükségesek. Ha táp­lálkozásunkban nem veszünk magunkhoz elegendõ vitamint, sok esetben súlyos .egészségi zavarok, táplálkozási hiánybeteg­ségek léphetnek fel (avitaminozis). Napi vitaminszükségletün­ket táplálkozásunkkal kell biztosítani; de gyógyszeres készít­mények formájában is pótolható.

A növényi táplálékokkal gyakran csak az elõvitaminhoz jut a szervezet (provitamin), s azt alakítja át vitaminná.

Az egyes vitaminokat felfedezésük sorrendjében — mivel kémiai szerkezetük még ismeretlen volt — az ABC betûivel jelölték. Ma már valamennyi vitamin kémiai szerkezete ismert, de a betûvel való jelölés továbbra is fennmaradt. Néhány egy­ségesnek vélt vitaminról kiderült, hogy többféle hatóanyagra bontható, ezért ezeket a betûk mellé tett számokkal különböz­tették meg, pl. Bj-, B₂-, B₁₂- stb. vitamin.

Ma már a betûs megjelölés mellett éppen olyan kémiai névvel jelölik a vitaminokat is, mint a többi vegyületet (pl. C-vita­min = aszkorbinsav).

Vitaminok sokféle drogunkban elõfordulnak ugyan, azonban csak igen minimális mennyiségben, fõként csupán nyomokban. Vitamindrogoknak tekinthetõk: a csipkebogyó, madárberke­nye-termés, a családlevél, a feketeribizli-levél, a homoktövis­termés, valamint az abesszíniai hibiszkuszvirág húsos csészéje.

Oldékonyságuk alapján zsírban vagy vízben oldódok cso­portjába soroljuk a vitaminokat.

ZSÍRBAN OLDÓDÓ VITAMINOK

A-vitamin

Hiánya a bõr és a nyálkahártyák megbetegedését váltja ki. A növekedés lelassul, a bõr durvává válik, a nyálkahártyák lobosodnak. Különösen a szem kötõhártyája válik gyulladá­sossá. A-vitamin gyümölcsökben, fõzeléknövényekben, tejter­mékekben, tojásban és állati májban van jelentõsebb mennyi­ségben. A sárgarépában provitaminja (karotin) fordul elõ.

38

D-vitamin

Erõsíti a csontrendszert, megszünteti az angolkórt, az izom­gyengeséget. Provitaminjai az ember bõrében vannak, amelyek a Nap ibolyántúli sugarainak behatására (kvarcfény) alakulnak át D-vitaminná.

Sok D-vitamin található a tõkehal májában („csukamájolaj"), a tojássárgájában,  a vajban.

E-vitamin

Az idegrendszer, az izomzat, az ivarmirigyek normális mû­ködésében, a terhesség kihordásában játszik szerepet. Tartal­mazzák a növényi magvak és olajok, a zöldfõzelékek, a tej­termékek, a kukoricacsíra olaja stb.

F-vitamin

Hiánya májkárosodást, bõrgyulladást, a növekedésben vissza­maradást okoz. Jó hatású furunkulus és ekcéma kezelése esetén. Nagy mennyiségben tartalmazza a lenolaj.

K-vitamin

Hiánya a vér alvadási idejét erõsen megnyújtja, aminek kö­vetkeztében vérzékenység és sárgaság keletkezik. Anyagcsere­zavarok, gombás fertõzések és túlzott havivérzések ellen hasz­nálják.

Lucerna, paraj, kelvirág, csalán, fenyõtû stb. tartalmazza. Az emberi és állati bélsárban is megtalálható.

VÍZBEN OLDÓDÓ VITAMINOK

B-vitamin

A szénhidrátok elégetésénél az ideg- és az izommûködésnél nélkülözhetetlen. Hiánya a beri-beri betegséget, idegbántalmat, szívizomkárosodást is okozhat. Nagyobb mennyiségben elõfor­dul: a sörélesztõben, a gabonacsírában, gabona- és rizskorpában, a hüvelyesekben, a paprikában, a káposztában, a parajban, a csipkebogyóban  stb.

39

B₂-vitamin

Különbözõ anyagosere-folyamatokban van fontos szerepe. Tej, tojás, hús, zöldfõzelékek, gyümölcsök, csipkebogyó, élesztõ tartalmazza.

B-vitamin

Idegbénulások és más idegbántalmak ellen használják, vala­mint vészes vérszegénység gyógyszere. Állati fehérjékbõl állítják elõ. Tartalmazza még a bélsár, az iszap, a máj.

C-vitamin

Savanyú ízû, fehér, kristályos vegyület. Hiánya a hajszálerek vérzékenységét és skorbutot okoz amely foghúsvérzéssel, bõr alatti vérzésekkel, izomsorvadással, vérkeringési zavarokkal, csonttörékenységgel jár.

Fokozza a szervezet ellenállását fertõzõ és más betegségek ellen.

Jelentékeny mennyiségben tartalmazza a zöldpaprika, a csipkebogyó, a citrom, a savanyúkáposzta, a paradicsom, a dinnye, sokféle gyümölcs, a burgonya, a saláta és általában a zöldfõzelékek.

Hõre érzékeny, fõzve könnyen bomlik. A C-vitamint nagyban mesterségesen állítják elõ.

H-vitamin

Élesztõben, burgonyában, tejben, tojásban, májban fordul elõ; baktériumok is termelik. Zsíros, fehérjedús táplálkozás mellett hiánya fokozott faggyútermelést, szeborreát, bõrgyulla­dást, furunkulózist, valamin a növekedés megállását is okoz­hatja.

P-vitamin

Jelentõsebb mennyiségben a citrom, a csipkebogyó és a pap­rika tartalmazza. Növeli a hajszálerek ellenállását, csökkenti az áteresztõképességét, emeli a vér mészszintjét, fokozza a vér­alvadást.

40

Antibiotikumok. Olyan gombák és baktériumok anyagcsere­termékei, amelyek a szervezetben gyulladást okozó (pl. genny­keltõ) mikroorganizmusok szaporodását gátolják vagy axdkat megölik anélkül, hogy magát a szervezetet károsítanák.

A már számos felfedezett antibiotikum kö2ül ismertebbek: a penicillin, a sztreptomicin, a terramrcm, a klorocid stb.

Fitoncidák. A virágos növények testnedveinek baktérium- és gombaölõ anyagai, amelyek bizonyos mikroszervezetek szapo­rodását gátolják. Erõs hatású fitoncidot termel a fokhagyma és a vöröshagyma is. A legismertebb fitoncid a fokhagymából elõ­állított allicin. Ismertek továbbá a paradicsomból elõállított tomatin, a retekbõl elõállított rafanin, a tölgyfazuzmóból elõ­állított  uzninsav.

Fitoncid hatást észleltek továbbá a szabini borókában, a fehérnyárban, a feketeribizliben, a repcsényben, a mustárokban, a keskenylevelû útifûben, a pozsgás zsázsában.

A HALADÓ TUDOMÁNY A GYÓGYNÖVÉNYEKRÕL

Ha feltesszük a kérdést, hogy a gyógynövényeknek van-e jövõjük és létjogosultságuk az izotópok és az ûrutazás korában a mind jobban fejlõdõ vegyészet mellett, akkor egyértelmûen kell felelnünk rá: igen!

A modern orvostudomány és a fejlett gyógyszeripar sem tudja nélkülözni a gyógynövényeket: a gyógynövények örök és kimeríthetetlen kincsesbányái  a medikamentációnak.

Winter német professzor a növényi anyagok gyógyító és táp­láló hatását életet védõnek nevezte, és a sopánkodók „Vissza a középkorba?" kérdésére a következõket válaszolta:

„A középkori orvos ismeretlen hatóanyagú növényekkel is­meretlen eredetû betegségeket gyógyított. A jelenkor orvosa ismert kórt kezel ismert szerrel. Ez alapvetõ különbség. A kö­zépkorban csak tapogatóztak, a jelenben viszont már annyival elõbbre jutottunk, hogy a múlt eszközeivel is céltudatos terá­piát folytathatunk. S mivel ezek az ezközök a maguk idejében is jók voltak, a mi terápiánk is jó lesz."

Pavlov szovjet professzor több ízben a gyógyteákat, általában a növényekben rejlõ gyógyértékeket az anyatejjel hasonlítja össze, mert mindezekben nem csupán tápanyagok, de az év­milliós önvédelmi harc és fejlõdés eredményeképpen rendkívül változatos, egymást kompenzáló, méregtelenítõ stb. gyógy-és védõanyagok rejlenek. Ezek az ember számára készen állnak, csak éppen érte kell nyúlni.

E. Freerksen svéd professzor 1954-ben arról számolt be a müncheni Antibiotikum Szimpozionon, hogy a lándzsás útifû (Plantago lanceolata) alkalmazásával — úgy, ahogyan azt a mezõrõl szedte — hatásos effektusokat sikerült elérnie.

42

Dr. Völgyesi F. ideggyógyász, szakorvos, aki a haladó világ­szakirodalom figyelembevételével, valamint a saját betegei kö­rében szerzett tapasztalatok felhasználásával már többféle gya­koribb betegségre állított össze jó gyógyhatást kifejtõ teakeve­réket, a „Gyógyszereink" c. kiadvány 1958/32. számában a következõket  írja:

„A legutóbbi évtizedekben úgy látszott, hogy a szintetikus szerek megnyerték a csatát, és behozhatatlan fölényt biztosí­tottak a kémiai vonalak számára. És mégis, még ezekkel szem­ben is »kiugrottak« a sokszor még hatásosabb növényi eredetû természetes gyógyanyagok, mint pl. az antibiotikumok. Senki sem vonhatja kétségbe a százvagonseámra exportált hazai gyógynövényekben rejlõ gyógyászati értékeket. Világszerte mérhetetlenül fejlõdik a gyógynövények kultusza, s talán egyetlen állam gyógynövényeit sem becsülik meg jobban kül­földön, mint az itthon termeiteket."

Dr. Buga L. fõorvos a „Gyógynövényeinkrõl" c. könyvecske elõszavában írja a következõket:

„A gyógyteáknak — elsõsorban a hazai teakeverékeknek —­a hipnoszuggesztív, tehát a megnyugtató, rábeszélõ, lelki gyógy-hatásokon kívül olyan bizonyíthatóan komplex hatásuk van, amik fõleg gyermekek, öregek, legyengültek és túlérzékenyek esetében kémiai gyógyszerekkel, tablettákkal, porokkal, de még gyógyfüvekbõl készült kivonatanyagokkal sem helyettesíthe­tõk. Ma látjuk tehát, hogy a teagyógyítás hozzáférhetõ, ártal­matlan komplex hatású eljárás, és természetes elõnyeit a mo­dern orvos sem nélkülözheti. Igazuk van azoknak, akik a füves gyógyítás ügyét az Egészségügyi Minisztérium vezetése mellett a magyar orvosi kar szívügyévé akarják tenni, már csak azért is, mert hazánk gyógynövénytermelése bõséges és változatos."

R. Willstatter Nobel-díjas müncheni professzor a klorofillal kapcsolatos tanulmányában írja, hogy a növény levele parányi kémiai gyár, s egyben az élet forrása.

Bizony nyilvánvaló, hogy nincs növény, amely ne védekezne az ismert és ismeretlen ellenség ellen. Ezért termelnek, tartalé­kolnak és készítenek elõ szükség esetére különbözõ gátló és védõ anyagokat.

Aligha akad más fajtájú receptlehetõség, amelyben a leg-

43

különfélébb hatóanyagokat, az éppen felmerülõ szükségletnek megfelelõen olyan komplex módon, egyénileg és egyidejûleg lehetne kombinálni, mint a gyógyteákban.

Gondoljunk arra, hogy sok-sok divatos laboratóriumi termék milyen rövid idõ alatt süllyedt a feledés homályába, miközben a gyógyteák állják az évezredek próbáit. Helytelen volna azon­ban a csak gyógyteákkal való kritikátlan gyógykezelés hangoz­tatása, mert ez túlzott elfogultságot jelentene.

Vitázni nem érdemes. Az a cél, hogy minden anyag és eszköz, gyógynövény vagy szintetikus gyógyszer, amely gyógyításra alkalmas, rendelkezésre álljon, szolgálja mindenkor és minden­hol az emberiség javát.

Mindentõl függetlenül mi is csak azt a régi jó szokást taná­csoljuk : minden háznál legyen kamillavirág, hársfavirág, bodza­virág meghûléses betegségek esetére, és borsosmenta, ezerjófû gyomojrontások házi kezelésére.

Igaz a közmondás, hogy: „Contra vim mortis, non est medi-camen in hortis". (A halál ellen nincs orvosság a kertekben.) A halál ellen valóban nincs orvosság a kertekben sem, de van bõven olyanokból, amelyek védik egészségünket és hasznos segítõtársaink a betegségek ellen.

Második fejezet

A GYÓGYNÖVÉNYGYÜJTÉSRÖL ÁLTALÁBAN

Hazánkban a gyógynövénygyûjtésnek már nagy múltja van. A jó minõségükrõl híressé vált magyar gyógynövények régóta világszerte keresett árucikkek. Gyógynövénytermésünk a hazai szükségleteket bõven fedezi, sõt jut belõle kivitelre is. Éven­kénti gyógynövényexportunk több ezer tonnányi, sok millió forint értékû.

Gazdag gyógynövénytermésünk begyûjtése érdekében el is kell követnünk mindent, mert tetemes népgazdasági kárt okoz, ami belõlük felhasználatlanul elkallódik.

A növényvilág a gyógynövényeknek olyan gazdag forrása, amelybõl nemcsak korunk igyekszik minél többet meríteni, ha­nem a jövõ társadalma sem fogja tudni nélkülözni azokat.

Egyre újabb növények kerülnek a gyógynövények megtisz­telõ sorába, mert a növényi gyógyító anyagok további felkuta­tása mindenfelé szüntelenül folyik. A magyar gyógyszerkutatók is azon fáradoznak, hogy hazai flóránk eddig ismeretlen értékeit még felderítsék, minél több és jobb növényi hatóanyagot alkal­mazhassanak a betegségek gyógyítására.

A gyógynövények nem csodaszerek, kellõ szakszerûséggel alkalmazva reális orvosi értékûek. Ezt a tényt bizonyítja, hogy a kulturált népeknél mindenütt igen elterjedt mind a gyógy­szeripari, mind a háztartási felhasználásuk. Nem lekicsinylendõ sok gyógynövénynek az az értékes tulajdonsága sem, hogy egy­szerû teaként elkészítve is már kész gyógyszert nyújt. Az, hogy drága ipari ráfordítás nélkül is szolgáltathatnak kész gyógy-

45

szereket, még hatványozottabban emeli népegészségi és nép­gazdasági értéküket.

Ahol csak növényi élet van, ott mindenütt terem gyógynö­vény is. Vadon termõ gyógynövényekkel mindenütt találkoz­hatunk, hiszen évrõl évre, minden különösebb emberi beavat­kozás nélkül, maguktól is megteremnek. Fellelhetõk hegyeken, sík vidékeken, erdõkben, réteken, legelõkön, utak és folyók mentén, árkok és csatornák partjain, mocsarakban, lápokon, gyakran kapásokban és vetések szélén is.

Erdõk és kapcsolatos részeik (erdõszélek, tisztások, vágások, bozótosok) fontosabb gyógynövényei: gyöngyvirág, szagos­müge, tüdõfû, vérehulló fecskéfû, aranyvesszõ, csípõs csalán, erdei ibolya, kankalin, kapotnyakfû, májfû, meténg, nadra­gulya, zamatos turbolya, vadárvácska, veronikafû, apróbojtor­ján, bodza, csipkerózsa, galagonya, kutyabenge, fehér fagyöngy, boróka, ezerjófû, fehér árvacsalán, csarabfû, fekete áfonya, macskagyökönke, szamóca, szeder, tavaszi hérics, tölgyfazuz­mó, bakfû stb.

Legelõk és rétek fontosabb gyógynövényei: cickafarkfû, ka­kukkfû, kamilla, pemetefû, somkórófû, pásztortáskafû, belén-dek, maszlag, ökörfarkkóró, fehér üröm, gyermekláncfû, füstike-fû, tövises iglic, orbáncfû, tejoltófû, õszi kikerics, útifû, vas­fû stb.

Vizek mentén, nyirkosabb réteken, árkokban és árkok mentén élõ fontosabb gyógynövények: fehér mályva, fekete nadálytõ, fehér zászpa, fûzfa, kecskeruta, földi bodza, martilapu, acsa-lapu, ebszõlõ, komló, útilapu, földitök, szúrós gyöngyajak, ken-derkefû, libapimpó, sédkender, örvénygyökér, mezei zsurló, papsajt stb.

Ingó lápokon terem a vidrafû; mocsarakban, folyók ártereiben, álló vizek partján pedig az orvosi kálmos.

Homokbuckák gyógynövényei: homoki pirosító, homoki szal­magyopár, fátyolvirág. Jelentõs futóhomokos területeinket bo­rókával telepítettük be.

Mûvelés alatt álló területek és tájak gyógynövényei: pipacs, szarkaláb, búzavirág, aggófû, tarackbúza, édesgyökér, tisztesfû, porcikafû, porcsinfû stb.

Haszonfák, diszfák mint gyógynövények: hársak, fehér akác,

46

tölgyek, fekete nyárfa, fehér nyírfa, kõrisfa, szelídgesztenye, vadgesztenye, mandulák, japánakác.

Kultúrnövényeink melléktermékei mint drogok: diófalevél, dió-kopács, dióközfal, kukoricabajusz, babhüvely, cseresznye- és meggyszár, mákgumó, fûzfavesszõháncs, napraforgóvirág, mál­nalevél, szamócalevél, fekete ribizlilevél stb.

A gyógynövénygyûjtés a falvak lakóinak a feladata, õk jár­hatják az erdõt, a mezõt. Nem csupán szabad idejüket haszno­síthatják jól jövedelmezõen gyógynövénygyûjtéssel, hanem mindennapi feladataik mellé célszerûen beilleszthetik ezt a munkát is.

Gyógynövényt bárki gyûjthet, nem kell hozzá semmiféle engedély.^ Aki gyógynövényt kíván gyûjteni, egyedül csak a községe Általános Fogyasztási és Értékesítõ Szövetkezetét (az­elõtt Földmûvesszövetkezet) kell felkeresnie, ahol tájékoztat­ják, hogy milyen fajtából, mennyit kell gyûjteni, mit lehet érte kapni. Ugyanis a gyógynövénygyûjtés falusi irányítói, valamint a gyûjtött anyag felvásárlói is a fenti szövetkezetek. Ország­szerte mintegy félezer szövetkezet irányítja sok ezer gyûjtõ munkáját.

A gyógynövényáruk elõállításának tervfeladatait a gyûjtéssel és termeléssel foglalkozó szakvállalatok állítják össze a Medim-pex Gyógyszerkülkereskedelmi Vállalattal egyetértésben. Figye­lembe kell venni mind a belföldi, mind pedig a külföldi igény­léseket. A terv fel van bontva a végrehajtószervekre, a községi szövetkezetekre.

A szövetkezet arra kijelölt, szaktanfolyamot végzett aktivis­tája gyógynövény-felvásárlói minõségben szervezi meg a gyûj­tést, veszi át a gyûjtött anyagot, gondoskodik megszárításáról, kezelésérõl, csomagolásáról és elszállításáról.