|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
A vírusok és az evolúció. A vírusok rezisztenciája a külsö behatásokkal szemben.
A vírusok és az evolúció
A vírusok eredete nem tisztázott, az biztos azo 727b12h nban, hogy mai formájuk sorozatos mutáció eredménye. Lehetséges az, hogy egyetlen ösvírusból származnak, de létezhetett több ösvírus is. Az sem kizárt, hogy sejtekböl, eukaryota kompartmentekböl származnak.
Az azonban szinte biztos, hogy nem baktériumokból származnak, mint ahogy pl. a chlamydiák esetében ez lehetséges.
A vírusok eredetére két lehetséges elmélet létezik.
A vírusok lehetnek degenerált sejtek vagy sejtmaradványok. Eszerint az eredeti sejt többszörös mutáció révén elveszítette enzimrendszerét és így függö viszonyba került más gazdasejttel (retrográd mutáció).
A vírusok lehetnek önállósult nukleinsavszakaszok, melyek képesek a sejten kívül is fennmaradni. Ez esetben a vírusok különbözö extranukleáris nukleinsavállományból (mitokondrium, riboszóma) származnak.
A vírusok evolúciója ma is tart, de új vírus megjelenése természetes körülmények között nem reális veszély. Sokkal inkább arról van szó, hogy az ember és környezetének változása miatt (utazási frekevencia emelkedése) jelennek meg új vírusbetegségek.
Természetes körülmények között a vírus eredetü genetikai információ szignifikáns megváltozásának esélye a különbözö vírusok között a következö növekvö sorrendet adja: DNS-vírusok, RNS-vírusok, retrovírusok.
Természetesen génmanipulációs technikával mesterséges körülmények között elöállíthatók új tulajdonságokkal rendelkezö vírusok.
A vírusoknak szerepe lehetett a többi élölény evolúciójában is, amennyiben az általuk okozott betegségek a természetes szelekció eszközeivé váltak, illetve pl. transzdukció révén hozzájárultak az evolúcó irányát meghatározó sejt-DNS növekedéséhez, új tulajdonságok megjelenéséhez.
A vírusok rezisztenciája a külsö behatásokkal szemben
1. Hömérséklet.
A hideget általában jól türik, de a melegben kiszáradás miatt a kanyaróvírus hamar elpusztul, míg a himlövírus egész jól bírja. Általában azért elmondható, hogy 50-60 oC-on 30 perc alatt a vírusok elveszítik fertözöképességüket, a hepatitis-B és a parvovírusok azonban hörezisztensek.
A peplon nélküli vírusok -20 oC-on eltarthatók, a peplonnal rendelkezök viszont -70 oC-ot igényelnek. Az ismételt fagyasztás-olvasztás ez utóbbiaknak nem használ.
2. Ion koncentráció.
Egyes vírusok moláris sókoncentráció mellett stabilizálhatók, így a hömérsékleti hatásokkal szemben rezisztensebbé tehetök. Ezt kihasználjuk a vaccinakészítés alkalmával. Pl. a nem stabilizált poliovaccinát fagypont alatt kell tárolni, míg a stabilizált forma esetén ez nem szükséges.
3. Vitális festékek.
Változó mértékben képesek a virionokba hatolni, ahol egyesülnek a vírus nukleinsavával, és azt fényérzékennyé teszik.
4. Proton koncentráció.
Az optimális pH 7.6 körüli, de általában pH 5 és 9 között stabilak.
5. Egyéb kémiai anyagok.
Oxidálószerekkel szemben általában nem rezisztensebbek, mint a nem spórás baktériumok, azonban etanollal szemben kifejezetten ellenállóak.
A Lipoidoldószerekkel szemben természetesen azok a vírusok a legérzékenyebbek, melyek lipideket tartalmazó peplonnal rendelkeznek: herpes-, orthomyxo-, paramyxo- és togavírusok.
6. Ultraibolya és gamma-sugarak.
Mivel ezek a genetikai állományt változtatják meg, a vírusok érzékenyek mindkettövel szemben. Gyakran okoznak mutációt is.
Találat: 1985
