online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság Adminisztráció Auto építészet építőipari Gépészet Jogi Jogszabályok Közlekedés Mezőgazdaság Pénzügy Turizmus újságírás üzleti
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

A költségvetési szervek ellenörzése

Pénzügy

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
Az allamhaztartasi rendszer központi alrendszerei
Az allamhaztartas rendszere, funkciói és alapelvei
Mérleg, eredménykimutatas
Követelések
A költségvetési szervek gazdalkodasa
A költségvetési szervek jogallasa
ÁLTALÁNOS ÁLLAMHÁZTARTÁSI ISMERETEK
A költségvetési szervek ellenörzése
 
 

A költségvetési szervek ellenörzése

Az államháztartási törvény az államháztartási rendszer feletti ellenörzési tevékenység célját akként definiálja, hogy annak elö kell segítenie

-     az államháztartásra vonatkozó jogszabályok betartását,

-     az államháztartás alrendszereit megilletö bevételek beszedését,

-     az államháztartási pénzeszközök gazdaságos, takarékos és szabályszerü felhasználását,

-     a központi költségvetés és a zárszámadás megalapozottságát,


-     az államadósság célszerü kezelését,

-     a vagyonkezelés hatékonyságát és szabályszerüségét, valamint

-     a számviteli és bizonylati rend betartását.

Fenti törvényi cél-meghatározás figyelembevételével az államháztartási rendszer ellenörzésével összefüggésben néhány kiinduló, általános jellegü megállapítást tehetünk.

Elöször is az ellenörzési tevékenység – természetszerüen az egyes konkrét ellenörzési tevékenységek szakmai jellemzöi és az adott ellenörzést lefolytató szerv kompetenciája által individualizáltan – az államháztartási rendszer egészére (mind a négy alrendszerét) vonatkozik, tehát az adott rendszeren belül általános ellenörzésként van jelen.

Másodszor az ellenörzési tevékenység általánossága azt is jelenti, hogy mindez egyaránt érinti az államháztartási rendszer folyó költségvetési évhez tartozó pénzgazdálkodását, illetve a vagyongazdálkodást.

Harmadszor pedig az államháztartási rendszer müködésével kapcsolatos ellenörzési tevékenység felöleli az állami ellenörzések mindkét alaptípusát, részint a törvényességi-jogszerüségi ellenörzést, részint a célszerüségi-gazdaságossági-hatékonysági ellenörzést.

Az alábbiakban az államháztartási rendszer ellenörzésének három alapvetö megjelenési formáját, az egymást kiegészítö módon müködö számvevöszéki ellenörzést, költségvetési ellenörzést, majd pedig a helyi önkormányzatok gazdálkodásának ellenörzését tekintjük át.

7.1. Számvevöszéki ellenörzés

A számvevöszéki ellenörzés rendeltetése az államháztartás forrásainak, azok felhasználásának és a vagyonnal való gazdálkodásának az ellenörzése.

A számvevöszéki ellenörzés le 848c22i téteményese az Állami Számvevöszék.

Az Állami Számvevöszék feladatkörében ellenörzi az államháztartás gazdálkodását, valamint ellátja a törvény által hatáskörébe utalt egyéb ellenörzési feladatköröket is.

Az államháztartás gazdálkodásának ellenörzése körében az Állami Számvevöszék jogosítványa kiterjed

-     az állami költségvetési javaslat (pótköltségvetési javaslat) megalapozottságával,

-     a bevételi elöirányzatok teljesíthetöségével,

-     a felhasználások törvényességével, szükségességével és célszerüségével,

-     az állami költségvetés szerkezeti rendjébe tartozó fejezetek és az elkülönített állami pénzalapok müködésével,

-     a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap kezelésével és felhasználásával,

-     a helyi önkormányzatok, a helyi kisebbségi önkormányzatok és az országos kisebbségi önkormányzatok müködésével, s ezen belül különösen a normatív állami költségvetési hozzájárulás, a céltámogatás, a címzett támogatás, továbbá az államháztartás más alrendszerétöl kapott egyéb támogatás igénybevételének, azok felhasználása törvényességével, eredményességével és célszerüségével,

-     a nemzetbiztonsági szolgálatok speciális müködési költségkeretének felhasználásával,

-     a költségvetés hitelfelvételeivel, illetve azok felhasználásával és törlesztésével, illetöleg

-     az állami költségvetés végrehajtásáról készített zárszámadással (a költségvetési beszámolóval)

kapcsolatos ellenörzésekre. Az államháztartási gazdálkodással összefüggésben az Állami Számvevöszék ellenörzi, hogy az Országgyülés felhatalmazása nélkül a költségvetés egyetlen kiadási tételét se lépjék túl, illetöleg ne kerüljön sor átcsoportosításra.

Egyéb feladatai körében az Állami Számvevöszék

-     elnöke útján ellenjegyzi a költségvetés hitelfelvételeire vonatkozó szerzödéseket.

-     ellenörzi az Adó- és Pénzügyi Ellenörzö Hivatal és a települési önkormányzatok adóztatási tevékenységét, valamint a Vám- és Pénzügyörség és a megyei és fövárosi illetékhivatalok tevékenységét.

-     ellenörzi az állami költségvetésböl gazdálkodó intézményeket, valamint az állami költségvetésböl juttatott támogatás felhasználását a helyi önkormányzatoknál, az alapítványoknál, a közalapítványoknál, a közhasznú társaságoknál, valamint a társadalmi és egyéb szervezeteknél.

-     véleményezi az Országgyülés elé terjesztett kormányprogramok és az állami kötelezettségvállalással járó beruházási elöirányzatok indokoltságát, célszerüségét és teljesítését,

-     ellenörzi a Magyar Nemzeti Banknak az államháztartással való hitelkapcsolatait,

-     törvényességi szempontból ellenörzi a Magyar Nemzeti Bank bankjegy- és érmekibocsátására vonatkozó adatait,

-     törvényességi szempontból ellenörzi a pártok gazdálkodását.

Az Állami Számvevöszék ellenörzéseit föszabályként mind törvényességi, mind célszerüségi és eredményességi szempontok alapján végzi. Meghatározott esetekben azonban ellenörzési jogköre csak törvényességi kontrollt foglal magában, erre példaként szolgálhat a politikai pártok gazdálkodásával, a Magyar Nemzeti Bank bankjegy- és érmekibocsátásával vagy a nemzetbiztonsági szolgálatok speciális müködési költségkeretének felhasználásával kapcsolatos ellenörzési tevékenység.

Az Állami Számvevöszék ellenörzési tevékenységének eredményességét egy sor törvényi eszköz, jogosultság és kötelezettség szolgálja. Az alábbiakban ezeket foglaljuk össze.

Az Állami Számvevöszék ellenörzési tevékenysége során egyaránt rendelkezik aktív és passzív információs jogosultsággal. Az aktív információs jogosultság körében az ellenörzést végzö személy a vizsgált szerv bármely helyiségébe beléphet, annak bármely dolgozójától szóban vagy írásban felvilágosítást kérhet. A passzív információs jogosultság pedig magába foglalja az iratokba és más dokumentációkba való betekintés jogát (akkor is, ha azok államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmaznak), a másolat-készítés, illetve kivonat-készítés jogát, továbbá – ha súlyos szabálytalanság esetén az irat meghamisításától, illetöleg megsemmisítésétöl lehet tartani – az iratok lefoglalásának jogát.

Az ellenörzés folyamán az Állami Számvevöszék kármegelözés céljából anyagi és pénzeszközöket zárolhat, feltéve, hogy rendeltetésellenes vagy pazarló felhasználást állapít meg, illetve az ellenörzött szerv a pénzeszközök kezelésére vonatkozó szabályok súlyos megsértésével kárt okoz. A zárolás azonban nem terjedhet ki a munkabérekre.

Az Állami Számvevöszék megbízásából ellenörzést végzö személy köteles az általa felelösként megjelölt személlyel a megállapításait írásban ismertetni, és töle írásbeli magyarázatot kérni. A felelösként megjelölt személy az írásbeli magyarázatot nyolc napon belül köteles megadni. E magyarázat elfogadásáról vagy elutasításáról az ellenörzést végzönek tizenöt napon belül írásban kell nyilatkoznia.

Az ellenörzött szerv köteles:

-     az Állami Számvevöszék megkeresésének soron kívül eleget tenni,

-     az Állami Számvevöszék megbízásából ellenörzést végzö személy részére szóban vagy írásban tájékoztatást, magyarázatot megadni és a dokumentációs anyagokba a betekintést lehetövé tenni,

-     az ellenörzést végzö személy kérésére az általa szolgáltatott adatok és rendelkezésre bocsátott dokumentáció teljességéröl nyilatkozatot tenni, továbbá

-     az ellenörzés zavartalan elvégzéséhez szükséges egyéb feltételeket megteremteni.

Az Állami Számvevöszék ellenörzési megállapításait megküldi az ellenörzött szerv vezetöjének, aki arra nyolc napon belül írásban észrevételeket tehet, illetve intézkedéseket rendelhet el. Ez utóbbiakról - harminc napon belül tájékoztatni kell az Állami Számvevöszéket. Ha az Állami Számvevöszék a megtett intézkedéseket nem találja kielégítönek, erröl tájékoztatja az ellenörzött szerv vezetöjét, továbbá tájékoztathatja az Országgyülést vagy az esetet a zárszámadáshoz kapcsolódó éves jelentésben ismerteti.



Ha az Állami Számvevöszék megbízásából ellenörzést végzö személy büncselekmény alapos gyanúját állapítja meg, megállapításait az illetékes hatósággal (ügyészséggel, rendörséggel, stb.) haladéktalanul közölni köteles. Egyéb mulasztások feltárása esetén az érintett személyekkel szemben a munkáltatói jogkört gyakorlónál felelösségre vonás kezdeményezhetö.

Az Állami Számvevöszék az általa végzett ellenörzésekröl jelentésben tájékoztatja az Országgyülést. A jelentést nyilvánosságra kell hozni, ez azonban nem tartalmazhat államtitkot vagy szolgálati titkot.

7.2. Költségvetési ellenörzés

A költségvetési ellenörzések célját:

-     az elöirányzatok gazdaságos, takarékos és szabályszerü felhasználásának,

-     a vagyonkezelés rendeltetésszerüségének és hatékonyságának,

-     a központi és az intézményi költségvetési bevételek jogszerü kezelésének, továbbá

-     a számviteli és bizonylati rend betartásának

vizsgálatában jelölhetjük meg.

A költségvetési ellenörzés a központi költségvetési szerveknél, a társadalombiztosítási költségvetési szerveknél és a köztestületi költségvetési szerveknél végzett vizsgálatokat öleli fel, tehát kizárólag csak az államháztartás központi szintjét érinti.

A költségvetési ellenörzésnek három altípusát kell elkülöníteni, nevezetesen:

-     a kormányzati ellenörzést,

-     a felügyeleti ellenörzést, valamint

-     a belsö ellenörzést.

A kormányzati költségvetési ellenörzést - a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, valamint a központi költségvetési szervek tekintetében - a Kormány a Központi Ellenörzési Hivatal útján valósítja meg. A Kormányzati Ellenörzési Hivatal (KEHI) a Kormány irányítása alatt müködö országos hatáskörü közigazgatási szerv, amelynek felügyeletét a Kormány nevében a Miniszterelnöki Hivatalt vezetö miniszter látja el.

A KEHI által végzett ellenörzés kiterjed:

-     a kormánydöntések hatályosulásának vizsgálatára,

-     a Kincstári Egységes Számla (KESZ) pénzforgalmára (a központi költségvetés és az elkülönített állami pénzalapok vonatkozásában),

-     a központi költségvetésböl teljesített kormányzati kiadásokra, a beszedett bevételekre, az engedélyezett támogatásokra és kedvezményekre,

-     az adóellenörzés körébe tartozó vállalkozások részére folyósított támogatásokra,

-     a fejezetek felügyeletét ellátó szervek, a fejezetek felügyelete alá tartozó költségvetési szervek, valamint az elkülönített állami pénzalapok gazdálkodási tevékenységére,

-     a gazdálkodó szerveknek, a közalapítványoknak, az alapítványoknak a megyei és regionális területfejlesztési tanácsoknak és - a pártok kivételével - társadalmi szervezeteknek a központi költségvetésböl, elkülönített állami pénzalapokból juttatott pénzeszközök (ideértve a nemzetközi szerzödések alapján kapott támogatásokat és segélyeket is) felhasználására,

-     az állami kezesség beváltásának jogosságára, ennek keretében a központi költségvetés mellett a tartozás eredeti kötelezettjénél és jogosultjánál a kezességi szerzödés feltételeinek betartására,

-     a Kormány irányítási és felügyeleti jogkörébe tartozó központi költségvetési szervek és az állami felügyeletek ellenörzési szervezeteinek ellenörzési rendszerére, valamint

-     a hazai és nemzetközi forrásokból finanszírozott programokat figyelemmel kísérö monitoring rendszer fejlesztésére.

Nem terjed ki viszont a KEHI ellenörzési jogköre az Országgyülés, a Köztársasági Elnökség, az Alkotmánybíróság, az Országgyülési Biztosok Hivatala, az Állami Számvevöszék, a Bíróságok, a Magyar Köztársaság Ügyészsége, a Gazdasági Versenyhivatal, a Magyar Tudományos Akadémia, illetöleg a Történeti Hivatal költségvetési fejezetekre.

A KEHI a Kormány által jóváhagyott félévre szóló ellenörzési munkaterv alapján, valamint a Kormány, illetve a miniszterelnök utasítására végzi ellenörzési tevékenységét. Az ellenörzésekröl jelentés készül, amelyet a KEHI elnöke - a Miniszterelnöki Hivatalt vezetö miniszter útján - a Kormány elé terjeszt. Ha a jelentés megállapításai szerint a feltárt hiányosságok megszüntetéséhez a Kormány döntése szükséges, a jelentéssel egyidejüleg elözetesen egyeztetett határozati javaslatot is be kell nyújtani.

A felügyeleti költségvetési ellenörzés körében az adott költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vizsgálatot köteles lefolytatni a felügyelete alá tartozó költségvetési szerveknél, illetöleg – ha van ilyen – a hatáskörébe utalt elkülönített állami pénzalapoknál. Felügyeleti ellenörzés keretében legalább háromévenként átfogó ellenörzést kell tartani. A felügyeleti ellenörzésbe – a fejezetgazda döntésétöl függöen - bevonható az az országos hatáskörü szerv, amelynek kiterjedt területi és helyi hálózata van.

A kormányzati ellenörzések, illetöleg a felügyeleti ellenörzések között párhuzamosságok kiküszöbölése érdekében a Kormányzati Ellenörzési Hivatal feladataként jelentkezik a Kormány irányítása és felügyelete alá tartozó központi költségvetési szervek felügyeleti ellenörzési szervezeteinek éves, féléves ellenörzési munkaterveinek, valamint a módszertani fejlesztéseknek, illetve az ellenör-képzés és –továbbképzés összehangolása.

Végül pedig, ami a költségvetési ellenörzés harmadik altípusát illeti, valamennyi önállóan gazdálkodó vagy részben önállóan gazdálkodó költségvetési szervnél belsö ellenörzési rendszert kell müködtetni a saját tevékenységre és gazdálkodásra irányulóan. A belsö ellenörzési tevékenységet a vezetöi ellenörzés, a munkafolyamatba épített ellenörzés, valamint  a függetlenített belsö ellenörzés útján kell ellátni.

Mindhárom költségvetési ellenörzési altípushoz kapcsolódóan ellenörzésipótlék-fizetési kötelezettség terheli a központi, a társadalombiztosítási és a köztestületi költségvetési szervet, ha az ellenörzés során az ellenörzö szerv a költségvetési szervnél megállapítja

-     a költségvetési elöirányzatból, az alapból, illetve fejezeti kezelésü elöirányzatból juttatott céljellegü támogatások jogszabályellenes, illetve céltól eltérö felhasználását, vagy

-     a központi költségvetést illetö befizetési kötelezettségek jogszabályi elöírásnál alacsonyabb teljesítését (ideértve az eredmény téves kimutatását is).

Az ellenörzési pótlék mértéke a jogszabályellenesen felhasznált elöirányzat vagy befizetési elmaradás 20%-kal növelt összege, amelyet a központi költségvetés javára kell teljesíteni.

7.3. A helyi önkormányzatok gazdálkodásának ellenörzése



A helyi önkormányzatok gazdálkodásának ellenörzésével összefüggésben négy ellenörzést végzö szervet, illetve személyt szükséges megemlíteni: az Állami Számvevöszéket, a helyi önkormányzat pénzügyi bizottságát, a belsö ellenört, valamint a könyvvizsgálót.

Az államháztartás helyi szintjével, a helyi önkormányzatok pénz- és vagyongazdálkodásával kapcsolatos legátfogóbb ellenörzési jogosítvánnyal az Állami Számvevöszék rendelkezik, amely e hatáskörét területi igazgatóságai útján gyakorolja. Ellenörzése során az Állami Számvevöszék kiemelt figyelmet fordít a normatív állami költségvetési hozzájárulás, a céltámogatás, a címzett támogatás és egyéb, az államháztartás más alrendszerétöl kapott támogatás igénybevételének, azok felhasználása törvényességének, eredményességének és célszerüségének a vizsgálatára.

A pénzügyi bizottság megalakítása a kétezer fönél nagyobb lélekszámú települési önkormányzatoknál, valamint a megyei önkormányzatoknál kötelezö. E bizottság feladatkörébe tartozik az önkormányzatnál és intézményeinél:

-     az éves költségvetési javaslat, illetöleg a költségvetés végrehajtásáról szóló féléves, éves beszámoló tervezeteinek véleményezése,

-     a költségvetési bevételek alakulásának (különös tekintettel a saját bevételekre), illetöleg a vagyonváltozás alakulásának figyelemmel kísérése és értékelése,

-     a hitelfelvétel indokainak és gazdasági megalapozottságának vizsgálata,

-     a pénzkezelési szabályzat megtartásának, valamint a bizonylati rend és a bizonylati fegyelem érvényesítésének ellenörzése.

A pénzügyi bizottság az ellenörzés során tett megállapításait a képviselö-testület elé terjeszti. Amennyiben a képviselö-testület e megállapításokkal nem ért egyet, a vizsgálati jegyzökönyvet az észrevételeivel együtt megküldi az Állami Számvevöszéknek.

Gazdálkodásának belsö ellenörzéséröl – ideértve az önkormányzati intézmények ellenörzését is - a helyi önkormányzat jogszabályban meghatározott képesítésü ellenör útján gondoskodik.

Az önkormányzati törvény alapján meghatározott önkormányzati körben, illetve meghatározott esetekben az önkormányzati gazdálkodás ellenörzésére – a Magyar Könyvvizsgálói Kamara által költségvetési körben regisztrált - könyvvizsgálót is kell alkalmazni. E körben hatályos jogunk ismeri a kötelezö állandó auditálás, illetve a kötelezö eseti auditálás jogintézményét.

A kötelezö állandó auditálás csak a helyi önkormányzatok törvényben meghatározott körére vonatkozik. Eszerint a megyei, a megyei jogú városi, a fövárosi és a fövárosi kerületi önkormányzat képviselö-testülete köteles az auditálás feladatainak ellátásával könyvvizsgálót megbízni. E körben az auditálási kötelezettséggel párhuzamosan közzétételi kötelezettség is terheli a helyi önkormányzatokat, melynek értelmében az önkormányzat köteles az egyszerüsített tartalmú éves pénzforgalmi jelentését, könyvviteli mérlegét, továbbá pénzmaradvány- és eredménykimutatását a Belügyi Közlönyben és a Cégközlönyben közzétenni.

Eseti auditálásra kötelezett az a helyi önkormányzat, amely hitelállománnyal rendelkezik vagy hitelt vesz fel és amelynek az elözö évben teljesített kiadásai meghaladták a 100 millió forintot. E körben az auditálási kötelezettség a hitelfelvétel évétöl a hiteltörlesztés utolsó évéig tart.

Mindkét auditálási körben könyvvizsgálói feladatot képez különösen a helyi önkormányzat befektetett eszközeinek, készletállományának, pénzeszközeinek, követeléseinek és kötelezettségeinek, továbbá pénzmaradványának és eredményének vizsgálata. Ezen túlmenöen az állandó auditálásra kötelezett önkormányzatok körében a könyvvizsgáló köteles megvizsgálni a képviselö-testület elé terjesztett költségvetési és zárszámadási rendelettervezeteket abból a szempontból, hogy azok valós adatokat tartalmaznak-e, illetve megfelelnek-e a jogszabályok elöírásainak, továbbá köteles – föképpen az adósságot keletkeztetö kötelezettségvállalások tekintetében – az önkormányzat pénzügyi helyzetét elemezni.

A könyvvizsgáló eredményes munkavégzését számos törvényi jogosítvány biztosítja. Ekképpen a könyvvizsgáló betekinthet a helyi önkormányzat könyveibe, a polgármestertöl és az önkormányzat költségvetési szerveinek dolgozóitól felvilágosítást kérhet. Emellett a könyvvizsgálót a véleményezési körébe tartozó témákban a képviselö-testület ülésére meg kell hívni, s ezen túl is a könyvvizsgáló tanácskozási joggal részt vehet a képviselö-testület ülésein.

A könyvvizsgáló véleményéröl írásban köteles tájékoztatni a képviselö-testületet. A könyvvizsgálói véleményezés körébe tartozó elöterjesztésröl a könyvvizsgáló írásos véleménye nélkül érvényes döntés nem hozható.

Amennyiben a könyvvizsgáló tudomást szerez az önkormányzat vagyonának várható jelentös csökkenéséröl és más olyan tényröl, amely önkormányzati tisztségviselö törvényben meghatározott felelösségre vonását vonhatja maga után, köteles a képviselö-testület összehívását kérni a polgármestertöl. Ha a polgármester a képviselö-testület ülését nem hívja össze, a könyvvizsgáló kezdeményezésére a fövárosi, a megyei közigazgatási hivatal vezetöje az ülést összehívja. Ha a képviselö-testület a szükséges döntéseket nem hozza meg, a könyvvizsgáló erröl a fövárosi, a megyei közigazgatási hivatal vezetöjét értesíti, aki az önkormányzat gazdálkodását érintö vizsgálat lefolytatását kezdeményezheti az Állami Számvevöszéknél.


Függelék:
Államháztartási-költségvetési fogalomtár

Adósság-átalakítás: egy vállalat vagy egy ország fennálló adósságai feltételeinek újra megállapítása, pl. alacsonyabb kamatok és hosszabb visszafizetési idötartam.

Állammal szemben nyilvántartott követelés: az államadósságok könyvébe bevezetett kölcsönkövetelés az állammal szemben.

Bruttó hazai termék: A bruttó hazai termék (GDP) az ágazatok, vagy szektorok által elöállított alapáron értékelt hozzáadott értékek összege és az ágazatokra, vagy szektorokra fel nem osztható termékadók és támogatások egyenlege. A GDP tehát piaci áron értékelt mutató. A GDP három oldalról határozható meg:

termelési oldalról:

GDP =    + az alapáron számított bruttó hozzáadott érték összege

+ termékadók

- terméktámogatások

felhasználási oldalról:

GDP =    + háztartások végsö fogyasztási kiadásai

+ államháztartás végsö fogyasztási kiadásai

+ non-profit intézmények végsö fogyasztási kiadásai

+ bruttó állóeszköz-felhalmozás

+ készletváltozás

+ export

- import

jövedelmi oldalról:

GDP=     + bérek és keresetek

+ társadalombiztosítási hozzájárulás

- termelési támogatás

+ termelési adó            

+ bruttó müködési eredmény

Egyenlegezö tétel: minden számlához tartozik egy egyenlegezö tétel, amely a számla forrásainak és felhasználásának különbségeként adódik. Az egyik egyenlegezö tétel a következö számla nyitó tételét jelenti, ezáltal a számlák láncszerüen kapcsolódnak össze.

Egyszerü kezesség: olyan kezesség, amelynél a hitelezö a kezeshez csak akkor fordulhat, ha a föadós csödbe jut, vagy törlesztési haladékot kapott vagy bizonyos egyéb elöfeltételek következtek be. Amennyiben a kezesség tárgyát képezö követelésre zálogjog áll fenn, a kezes követelheti, hogy  a hitelezö ezáltal érvényesítse követelését, amennyiben a föadós nem jutott csödbe vagy nem kapott törlesztési halasztást.

Elemi beszámoló: a központi kezelésü elöirányzatnak, a költségvetési szervnek, az alapoknak – a beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéröl szóló kormányrendelet alapján készített – éves költségvetési beszámolója.

Elemi költségvetés: a központi, illetve a fejezeti kezelésü elöirányzatnak, a költségvetési szervnek az elkülönített állami pénzalapnak és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak (a továbbiakban együtt: alapok) – a feladatait és tevékenységét összefoglalóan ismertetö, a bevételeket és a kiadásokat részletes jogcímenként és tevékenységenként (funkcióként) tartalmazó, a foglalkoztatottak létszámára és összetételére, a költségvetési feladatmutatókra is kiterjedö – költségvetése.

Elsödleges jövedelem: kifejezi a termelésböl keletkezett jövedelmeknek a termelési tényezök tulajdonosai között való szétosztását (munkavállalói jövedelem, tökebefektetés utáni osztalék, kamat, földjáradék stb.).

Fejlesztés: olyan - alapvetöen felhalmozási kiadásokban megtestesülö – tevékenység, amely új, vagy a korábbinál müszaki, technikai szempontból korszerübb tárgyi eszközök létrehozására irányul, illetve a meglévö tárgyi eszközök müszaki, technikai paramétereinek korszerüsítését valósítja meg.

Felújítás: a hosszabb idöszakonként ismétlödö és ezért vagy más ok miatt a tárgyi eszköz bruttó értékéhez mérten számottevö ráfordítást igénylö – a folyamatos müködést elömozdító karbantartás, kisjavítás körébe nem tartozó – állagmegóvási tevékenység.

Fizetési mérleg: mérlegszerü összeállítás egy ország határt-átlépö fizetéseiröl egy meghatározott idötartam alatt. A fizetési mérleg magában foglalja az áruszállítással összefüggö tranzakciókat és a szolgáltatásokat, beleértve a tökehozamokat, másrészt a tökeforgalmat.

Folyó ár, összehasonlító ár: a termékek és szolgáltatások számbevételéhez az elszámolási idöszak átlagos árát alkalmazzuk. Az árváltozások hatásának kiszürését, tehát a volumenmérést szolgálják a bázisév átlagos árain, azaz az összehasonlító áron történö számítások.

Folyó kamat: még nem esedékes, az utolsó kamatfizetési idöponttól egy meghatározott idöpontig számított kamat.

Folyó termelö felhasználás: a termelési folyamat során az elszámolási idöszakban más termelöegységtöl vásárolt termékek és szolgáltatások értéke, amelyeket új termékek és szolgáltatások elöállításához használnak fel. A magyar nemzeti számlák a termelö felhasználást piaci beszerzési áron értékelik.

Háztartások végsö fogyasztási kiadásai: azok a fogyasztási kiadások, amelyeket a háztartások termékek és szolgáltatások formájában felhasználnak.

Hitel:

a)Egy személy vagy testület fizetöképességében és fizetési készségében vetett bizalom.



b)Pénz vagy vásárlóerö feletti rendelkezési lehetöség megszerzése.

Csoportosítható pénzhitelekre és rendelkezési hitelekre. Csoportosítható aszerint is, hogy a hitelt milyen módon használják fel a termelésben, a beruházások vagy a fogyasztás területén. A fedezet szempontjából lehetnek nyílt hitelek és fedezettel rendelkezö hitelek. A felhasználási mód szerint lehet folyószámlahitel és fix elöleg.

Hitelnyújtás/hitelfelvét, nettó: az az összeg, amennyit egy-egy szektor és a nemzetgazdaság egésze pénzügyi eszközök formájában halmoz fel, ezáltal tulajdonképpen más szektorok vagy a külföld fogyasztását és tökefelhalmozását finanszírozva. Amennyiben értéke negatív, az azt jelenti, hogy az adott szektor vagy a nemzetgazdaság egészének fogyasztását és tökefelhalmozását más szektor vagy a külföld finanszírozza.

Intézményi beruházás: azok a beruházások, melyek célját a költségvetési szerv vezetöje határozza meg, a megvalósítás fedezetére szolgáló elöirányzat a költségvetési szerv költségvetésében szerepel.

Készletváltozás: az elszámolási idöszak során a gazdasági szektorok saját termelésü és vásárolt készletállományában bekövetkezett változás értéke, beleértve a befejezetlen beruházások állományának változását is.

Kincstári költségvetés: a kincstári körbe tartozó kincstári ügyfélnek az elöirányzat-gazdálkodás szempontjából az ÁHH által nyilvántartott, összevont (kiemelt) elöirányzatokat tartalmazó költségvetése.

Kincstári kör: a központi költségvetés, a központi költségvetési szervek, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, a társadalombiztosítási központi hivatali szervei és ezek igazgatási szervei és a rendelkezésükbe utalt elöirányzatok, a Magyar Tudományos Akadémia, mint köztestület nem gazdasági társasági formában müködtetett szervei, az elkülönített állami pénzalapok.

A költségvetési egyenlegek:

a) A GFS /a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) által használt metodika, mely a Government Finance Statistics angol kifejezés rövidítése (GFS.- Kormányzati Pénzügyi Statisztika) rendszerü egyenleg (pozíció). Ez a bevételek és a kiadások között figyelmen kívül hagyja az ún. finanszírozási tételeket, így

-     a bel- és külföldi hitelfelvételekböl és értékpapír-kibocsátásokból származó összegeket, illetöleg a korábban fölvett bel- és külföldi hitelek adott évi törlesztését, valamint az adott évi értékpapír-visszavásárlásokat. (Közülük a magyar rendszer a külföldi hiteleket 1995-ig, a törlesztéseket és értékpapír-visszavásárlásokat 1994-ig szerepeltette a bevételek, illetöleg a kiadások között.)

-     az elözö év végéig felhalmozódott betétek (pénzmaradványok) tárgyévben felhasznált részét, illetöleg a tárgyévi betétállomány- (pénzmaradvány-) növekedést: (A magyar rendszerben zárszámadáskor 1995-ig a költségvetési törvény melléklete egy összegben tartalmazza(-ta) a beszámolási idöszak végi költségvetési intézményi pénzmaradványt, illetöleg az elözö évi pénzmaradványból történt felhasználást.)

b) Az elsödleges egyenleg meghatározásához a GFS rendszerü egyenleg a következö tételekkel kerül korrigálásra: adósságszolgálati bevételek között elszámolt, szorosan vett kamatbevétel; nemzetközi pénzügyi kapcsolatok, illetöleg adósságszolgálati kamat- és járulékos kiadások között elszámolt, szorosan vett kamatkiadások.

Ez az eljárás egybeesik az ún. SNA (System of National Accounts) Nemzeti Számlák Rendszere metodikával, amely az államháztartási (költségvetési) egyenleget a "net lending" nélküli GFS egyenlegként határozza meg.

c) Európai Unió szerinti egyenleg (ESA)

Az ESA’95 (European System of Accounts) az EU Tanácsi Rendelettel szabályozott statisztikai szabványa. Alkalmazását a maastrichti követelményeknek megfelelö hiány kiszámítására a Túlzott Deficit Eljárásra vonatkozó jogszabályok írják elö. A módszertan szerint „elöállított” egyenlegmutató, az ún. költségvetési nettó hitelfelvétel vagy kölcsönnyújtás azt mutatja meg, hogy a kormányzat egy adott idöszakban a gazdaság más szektoraitól (háztartások, nem pénzügyi vállalatok, pénzügyi vállalatok, illetve háztartásokat szolgáló non profit szervezetek, vagy külföld) hitelt vett-e fel tevékenysége finanszírozásához, avagy forrásokat nyújtott-e nekik.

A hivatalos és a „maastrichti” egyenleg- (és adósság)adatok a következö tényezök miatt térnek el.

Az ESA’95 által meghatározott kormányzati szektor bövebb a magyar hivatalos, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVII. törvényben rögzített kormányzati körnél. Ennek megfelelöen az ún. kormányzati szektorba nemcsak a központi költségvetés, elkülönített alapok, társadalombiztosítás, valamint a helyi önkormányzatok adatai tartoznak, hanem még olyan szervezetekéi is, amelyeket az állam tulajdonol, irányít, valamint müködési költségeik több mint 50%-át fedezi. Ilyen intézményre példa az ÁPV Rt., vagy számos állami tulajdonban levö és állami forrásból müködö non-profit szervezet.

d) A kormányzati szektor egyenlege – a szektorok miatti különbségen túl – más okok miatt is különbözik a hivatalos államháztartási deficittöl. Az uniós módszertan:

-     A nyújtott kölcsönöket és visszatérülésüket, a pénzügyi befektetéseket és kivonásukat (vagyis a részvény-müveleteket) figyelmen kívül hagyja (pl. a visszterhes támogatásokat, az olyan beváltott állami garanciákat, amelyeket a magyar szabályok szerint adók módjára kell behajtani, vagy tulajdoni részesedések megszerzése és eladása, stb.);

-     A pénzforgalmi helyett eredményszemléletü számbavételt kér, azaz a bevételeket és a kiadásokat abban az idöszakban számolja el, amikor a gazdasági események megtörténnek (adófizetési kötelezettség keletkezik, jogosultság létrejön);

-     A pénzforgalomban nem jelentkezö egyes müveleteket el kell számolni kiadásként, így pl. a hiteltartozások állami átvállalását (pl. MÁV-ügyletek), állami követelések elengedését (pl. média szervezetek, kölcsönök végleges támogatássá alakítása).

Közösségi fogyasztás: a végsö fogyasztásnak az a része, amelyet a társadalom valamennyi tagja vagy a közösség egy meghatározott része közösen fogyaszt el. A közösségi fogyasztást - definíció szerint - kizárólag az államháztartás finanszírozhatja.

Központi beruházás: a központi beruházások elökészítésére és megvalósítására szolgáló, a központi költségvetésben a fejezeti kezelésü elöirányzatok között Beruházás alcímen megtervezett elöirányzat, melynek célját a felügyeleti szerv jelöli meg az ágazati fejlesztési koncepciókkal összhangban.

Nemzetgazdasági számla: a központi kezelésü elöirányzatok pénzforgalmának lebonyolítására szolgáló számla.

Projekt: tartalmilag és formailag részletesen kidolgozott, megfelelö pénzügyi háttérrel és végrehajtási ütemezéssel rendelkezö fejlesztési elképzelés.

Társadalmi önszervezödés: a társadalmi szervezet – ideértve a pártot is -, az alapítvány, a közalapítvány, az egyház.

Transzfer: a transzfer olyan gazdasági müvelet, amelyet valamely szervezeti egységnek egy másik szervezeti egység nem termék vagy szolgáltatás ellentételezéseként nyújt. A rendszer a transzferek két alapvetö formáját különbözteti meg:

-     a pénzbeni transzfereket és

-     a természetbeni transzfereket, valamint ezeken belül

-   a folyó és

-   a töke transzfereket.

Végsö fogyasztás: azokat a termékeket és szolgáltatásokat tartalmazza, amelyeket az adott elszámolási idöszakban a háztartások és a közösség fogyaszt el.


Ajánlott irodalom és jogszabályok

Azoknak, akik a tantárgyból vagy a tantárgyhoz tartozó egyes témakörökböl a vizsgakövetelményeken túlmenö ismereteket akarnak szerezni, a következö publikációkat és jogszabályokat ajánljuk a figyelmébe:

Bende-Szabó Gábor: Alapvetés a magyar államháztartási jog tárgyában, különös tekintettel az államháztartás helyi szintjére. Collectio Iuridica Universitatis Debreceniensis I., Multiplex Media – Debrecen University Press, Debrecen 2001.

Bende-Szabó Gábor – Várnai Ernö: Az államháztartás joga. In: Földes Gábor (szerk.): Pénzügyi jog. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.

Földes Gábor: Adójog. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.

Földes Gábor: A pénzügyi alkotmányosság. Társadalmi Szemle, 1996. évi 1. szám.

Földes Gábor: A pénzügy-igazgatási jog. In: Ficzere Lajos – Forgács Imre (szerk.): Magyar közigazgatási jog. Különös rész európai uniós kitekintéssel. Osiris Kiadó, Budapest, 1999.

László Csaba: Tépett vitorlák. Az államháztartásról közgazdasági és jogi szempontból. Aula Kiadó, Budapest, 1994.

Lóránt Zoltán: Az önkormányzati külsö ellenörzési rendszer továbbfejlesztéséröl. Pénzügyi Szemle, 2000. évi 6. szám.

2001. évi LXXV. törvény a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról

2000. évi CXXXIII. törvény a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséröl

1998. évi XXXIX. törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéröl

1997. évi CIII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól

1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéröl

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

1996. évi XXV. törvény a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

1995. évi XL. törvény a közbeszerzésekröl

1992. évi LXXXIX. törvény a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréröl

1992. évi LXXXIV. törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól

1992. évi LXXIV. törvény az általános forgalmi adóról

1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról

1991. évi LXXXII. törvény a gépjármüadóról

1991. évi LXXVIII. törvény a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésröl

1991. évi XXXIII. törvény az egyes állami tulajdonban lévö vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról

1990. évi C. törvény a helyi adókról

1990. évi XCI. törvény az adózás rendjéröl

1989. évi XXXVIII. törvény az Állami Számvevöszékröl

61/1999. (IV. 21.) Korm. rendelet a Kormányzati Ellenörzési Hivatal felügyeletéröl, feladat- és hatásköréröl

217/1998. (XII.30.) Korm. rendelet az államháztartás müködési rendjéröl

Találat: 3774