Hogyan fizethetök meg a mezögazdaság különbözö teljesítményei?

Láttuk, hogy a mennyiségi termelésre figyelö, iparszerü mezögazdaságnak igen rosszak a környezeti és társadalmi hatásai. Ha tehát a mezögazdaságot kizárólag a méretökonómiai, termeléshatékonysági, tökemegtérülési szempontok vezérlik, akkor annak katasztrofális következményei lehetnek a vidéki környezetre és társadalomra. Ezt felismerve határozta el 1992-ben az európai agrár- és vidékpolitika támogatási rendszerének fokozatos átalakítását. 757g64h

Az EU Közös Agrárpolitikájának (CAP[1]) 1992-es reformja óta zajlik annak agrár- és vidékpolitikává alakítása, vagyis épül a közös agrár- és vidékpolitika második, a termeléspolitikai pillért kiegészítö - környezeti, társadalmi, regionális, szociális és foglalkoztatási elemekre épülö - vidékpolitikai (ökoszociális) pillére. E feladatok megoldása tehát - ellentétben sok magyar "agrárstratéga" elképzelésével - nem másra (pl. a szociálpolitikára, foglalkoztatáspolitikára, környezetpolitikára, stb.), hanem a mezögazdaságra és az agrárpolitikára tartozik. Ezek a mezögazdaságnak olyan - termeléssel egyenrangú - szolgáltatásai, amelyek helyben keletkezö, "nem importálható közjavak", a társadalom számára nélkülözhetetlenek, így e teljesítményeiért a parasztságot fizetség illeti meg.

A Közös Agrár- és Vidékpolitika (CARPE[2]) "két lábra állításának" zajló folyamata a támogatások oldaláról úgy jelenik meg, hogy csökkennek a termeléshez (kvótákhoz, mennyiségek­hez), az elsö pillérhez kötödö támogatások, és az így felszabaduló források fokozatosan átkerülnek a második - agrár-környezeti és vidékfejlesztési - pillérhez kapcsolódó kifizetésekre (4. ábra).

4. ábra: Az EU Közös Agrárpolitikájának átalakítási folyamata
(Forrás: Buckwell Report, 1998)

Vagyis: az EU a termelési ágazatok mennyiségekhez kötött támogatásáról fokozatosan áttér olyan gazdálkodási rendszerek területalapú támogatására, amelyeknek jók az élelmiszerminöségi és -biztonsági, a környezeti és a társadalmi, regionális foglalkoztatási teljesítményei.

E folyamat jegyében és a 2000-2006-os idöszakra vonatkozó EU Közösségi Költségvetés, az AGENDA 2000 részeként született meg a 1257/1999. számú EU tanácsi rendelet, amely az Európai Mezögazdasági Orientációs és Garancia Alapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatás formáiról és módszereiröl intézkedik. A rendelet - amely a korábbi 2078/92 EU agrár-környezeti rendeletet teljes egészében magába emelte - lényege, hogy az eddigiekben elszórtan és többnyire egymás ellenében is "dolgozó" agrár-környezeti és vidékfejlesztési - a közös agrár- és vidékpolitika második (ökoszociális) pilléréhez kapcsolódó - intézkedéseket egységes rendszerbe foglalta, és meghatározta a vidékfejlesztés célkitüzéseit, eszközeit, intézkedéseit. A támogatások fö területei tehát az alábbiak:

agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási támogatások, melyek célja:

a környezet védelmét, a táj és annak összetevöi (a talaj, a természeti eröforrások és a genetikai sokféleség) megóvását elösegítö mezögazdasági földhasznosítási módszerek alkalmazása,

a gazdálkodás környezetbarát módon történö extenzifikálása és alacsony intenzitású legeltetési rendszerek alkalmazása,

a veszélyeztetett, nagy természeti értékü mezögazdasági területek megóvása,

a mezögazdasági táj karakterének és történelmi jellegzetességeinek fenntartása,

környezeti  szempontú tervezés alkalmazása a gazdálkodási üzemi gyakorlatban;

kedvezötlen adottságú területek (LFA[3]) normatív támogatása, melynek célja:

(a)   kompenzáció a kedvezötlen természeti adottságú térségek számára:

a folyamatos földhasznosítás biztosítása és ezáltal hozzájárulás a vidéki közösségek életképességének megörzéséhez,

a tájjelleg megóvása,

olyan fenntartható gazdálkodási rendszerek megörzése és támogatása, amelyek különösképpen figyelembe veszik a természetvédelmi elvárásokat;

(b)   kompenzáció a környezet- és/vagy természetvédelmi korlátozások alá tartozó térségek számára:

e térségekben a környezet- és/vagy természetvédelmi elvárások betartása és a gazdálkodás folytatásának biztosítása;

mezögazdasági beruházások támogatása, melyek célja:

a minöség javítása, a termelés átalakítása, költségeinek csökkentése,

a természeti környezet fenntartása,

a higiéniai és az állatjóléti körülmények javítása,

a gazdálkodási tevékenységek diverzifikációja;

mezögazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének támogatása, melynek célja:

az elöre látható piaci fejlödési irányok jelzése a termelés számára,

a mezögazdasági termékek új értékesítési lehetöségeinek fejlesztése,

az értékesítési csatornák és/vagy a feldolgozási eljárások javítása, ésszerüsítése,

a termékek feldolgozásának és megjelenésének javítása,

a melléktermékek és hulladékok jobb felhasználásának vagy megsemmisítésének ösztönzése,

új technológiák, innovatív befektetések elönyben részesítése,

a minöség és ellenörzésének javítása,

az egészségügyi körülmények javítása és nyomon követése,

a környezet és természet védelme;

erdötelepítési támogatások, melyek célja:

a fenntartható erdögazdálkodás és az erdészet fejlesztése,

az erdészeti eröforrások megóvása és javítása,

az erdösített térségek kiterjesztése;

a vidéki térségek alkalmazkodásának és fejlödésének elösegítése, úgymint pl.:

falumegújítás, vidéki (agrár)infrastruktúrák fejlesztése,

jövedelem diverzifikáció elösegítése,

mezögazdasági vízgazdálkodás támogatása,

falusi turizmus és kézmüves tevékenységek támogatása,

birtokrendezés támogatása,

minöségi termékek marketingje,

életkörülmények javítása stb.;

idös gazdálkodók korai nyugdíjazásának támogatása, melynek célja:

jövedelem biztosítása azoknak az idösebb gazdálkodóknak, akik úgy határoznak, hogy beszüntetik gazdálkodási tevékenységüket, ­

az idösebb gazdálkodók felváltásának ösztönzése olyan gazdálkodókkal, akik képesek szükség esetén javítani a rájuk hagyott gazdaság életképességét, ­

mezögazdasági terület nem mezögazdasági hasznosítású területté alakítása olyan esetekben, amikor a gazdálkodás nem folytatható a gazdasági életképesség szempontjából kielégítö módon;

fiatal gazdálkodók támogatása, amely megvalósulhat:

a jogosultság mértékéig terjedö egyszeri támogatás, illetve

az indulás költségeinek fedezésére felvett hitelre adott kamattámogatás formájában, amely nem haladhatja meg az egyszeri támogatás összegét;

gazdálkodók oktatása, képzése, melynek keretében:

fel kell készíteni a gazdálkodókat a termelés minöségi irányváltására, a tájat fenntartó termelési módszerek alkalmazására, a környezet védelmére, a higiéniai és állatjóléti követelményekre, a gazdaságilag életképes mezögazdasági vállalkozás müködtetéséhez szükséges szakismeretek megszerzésére, és

fel kell készíteni az erdötulajdonosokat és az erdészeti tevékenységet végzö más személyeket az erdök gazdasági, ökológiai és társadalmi funkcióit fejlesztö erdögazdálkodási gyakorlat alkalmazására.

A felsorolt intézkedések "menülistájáról" a tagországok maguk választhatnak, közülük azonban az agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási támogatások alkalmazása kötelezö elem.

Ha a magyar vidék és agrárium érdekeit szem elött tartó agrárfejlesztést akarunk megvalósítani, akkor nekünk is a többfunkciós gazdálkodási modellnek megfelelö megoldásokat kell alkalmaznunk, és nagyobb figyelmet kell fordítanunk e második, ökoszociális, vidékfejlesztési pillér nyújtotta lehetöségekre. Az európai folyamatok más típusú fejlesztésre várhatóan egyre kevésbé biztosítanak lehetöséget és forrásokat. Magyarország szempontjából ez a helyzet az EU-csatlakozást illetöen kettös stratégia kialakítását kívánja meg, "egyszerre két pályán kell játszanunk".

Egyrészt a szükülö elsö- termelési - pillér mentén is törekednünk kell a megfelelö kvóták és az ezekhez kötödö normatív kompenzációs kifizetések (pl. a gabonánál ma 63 Euro/tonna) megszerzésére. Ha minden kívánságunkat elfogadnák, amire a szükülö elsö pilléres költségvetés ismeretében szinte esélyünk sincs, akkor ez maximálisan 350 milliárd Ft éves forrást jelenthetne. Reális megítélés szerint azonban ha ennek az egyharmadát-egynegyedét (80-100 milliárd Ft-t) meg tudnánk szerezni, az komoly sikernek számítana. Az EU Bizottság ajánlata e pillér mentén éppen 25 %!

Másrészt a CARPE épülö és növekvö költségvetésü második pillére mentén a következö, 2007-2013-as EU költségvetési tervezési idöszakra jelenlegi értéken évi mintegy 270 milliárd Ft forráskeretet tudunk az országba behozni, ha e pillér agrár-környezeti és egyéb vidékfejlesztési elemeire programok készülnek, indulnak, és ezekre a nemzeti költségvetésben forrásokat különítünk el. Minden egyes elkülönített és e progra­mokban felhasznált forinthoz - agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási intézkedés esetén - négy forint - de az egyéb intézkedések esetén is legalább egy forint - normatív közösségi támogatási forrás szerezhetö. Az EU Bizottság 2002. januári ajánlata itt felsö korlátot nem szabott meg, hanem úgy fogalmazott, hogy "a csatlakozásra váró országok e pillér mentén felkészültségük arányában juthatnak forrásokhoz", vagyis a támogatás mértéke attól függ, hogy vannak-e ilyen második pilléres programjaik, és azokra mennyi saját nemzeti forrást kölünítünk el költségvetésünkben.

Mindez úgy valósulhat meg, hogy nem termeléspolitikai, ágazati programokat ("gabona­programot", "húsprogramot", "tejprogramot" stb.), hanem olyan gazdálkodási rendszereket (ökológiai gazdálkodás, integrált gazdálkodás, extenzív gyepre alapozott állattartás, vizes élöhelyek - árterek, belvizes területek, volt rizstelepek, tógazdaságok stb. - extenzív mezögazdasági hasznosítása, Érzékeny Természeti Területek mezögazdálkodása, stb.) támogatunk, amelyek:

termelési oldalról jó minöségü, szermaradvány mentes, egészséges, biztonságos élelmisze­reket és egyéb nyersanyagokat állítanak elö,

a második pillérhez tartozó környezeti valamint regionálisan eltérö, társadalmi, szociális, foglalkoz­tatási teljesítményeik, összhatékonyságuk pedig jobb, mint a mennyiségi termelési orien­tációjú rendszereké.

Magyarországon ennek kereteit a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) teremti meg. Mielött azonban e programot ismertetnénk, lássuk elöbb földhasználati alapjait, a magyar zonációs programot.