Az 1971. évi New York-i egyezmény

Az 1968. évi atomsorompó-egyezménnyel megkezdődött az általános és tel­jes leszerelés szakaszonkénti megvalósításának folyamata. A logikusan kö­vetkező lépés - a-hivatalos elnevezést 626b18g átvéve - a bakteriológiai (biológiai) és toxinfegyverek fejlesztésének, gyártásának és tárolásának megtiltásáról és e fegyverek megsemmisítéséről szóló egyezmény megkötése volt. Ezen egyezmény létrehozását megkönnyítette az, hogy a baktorológiai és toxin­fegyverek tényleges alkalmazására sohasem került sor, sőt bevetésüket - hatásaik kiszámíthatatlansága és gyakorlati ellenőrizhetetlensége miatt - komolyan nem tervezték, így a használatukról szóló lemondás semmilyen jelentős katonai áldozatot nem jelentett. Ezenkívül el lehetett tekinteni a politikai problémákat kiváltó hatékony ellenőrzéstől is.

Az egyezményben a felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy soha sem­milyen körülmények között nem fejlesztenek, nem gyártanak és tárolnak, továbbá semmilyen módon nem szereznek, ezen kívül senkinek nem adnak át mikrobiolóiai vagy egyéb biológiai hatóanyagot, valamint toxint és nyúj­tanak technikai segélyt, ezen kívül ezeknek ellenséges célokra vagy fegyve­res összeütközés esetén való alkalmazására szolgáló fegyvereket, felszere­léseket vagy szállítóeszközöket. Ezen anyagokat és eszközöket meg kell semmisíteni.

E tilalmak értelmezésével kapcsolatban több megjegyzést kell tenni:

Az egyezmény nem határozza meg a bakteriológiai és toxinfegyve­rek fogalmát, ezért kétséges az, hogy más definíciók (pl. az 1925. évi jegy­zőkönyv vagy az ENSZ Közgyűlésének határozata) az értelmezés során al­kalmazható-e;

A tilalom minden fajta fegyveres összeütközésre vonatkozik, ide értve a nem nemzetközi fegyveres összeütközéseket is, sőt az "ellenséges cél" kitétellel a lehető legszélesebb alkalmazási körre vonatkozik;

Az átadási tilalom magánszemélyek, p1. terrorista szervezetek tekin­tetében is fennáll;

A bakterológiai és toxinfegyverek alkalmazásának tilalmát ugyan expressis verbis nem tartalmazza, de a preambulumból következik az, hogy az 1925. évi jegyzőkönyv szabályai nemzetközi szokásjoggá alakultak át, továbbá, miután e fegyverek jogilag nem létezhetnek, használatuk lehető­sége is kizárt.

Nem vonatkozik a tilalom a mikrobiológiai vagy egyéb biológiai anya­gok, valamint toxin kórmegelőzési, védekezési vagy más békés célú felhasz­nálására, az ezzel kapcsolatos felszerelések, információk cseréjére, ezen­kívül nem érinti a tudományos kutatást sem.

Az egyezmény betartását az alábbi rendelkezések kívánják biztosítani:

Felülvizsgálati konferenciák (5 évenként) az egyezmény működésé­nek megvizsgálására annak megállapítása céljából, hogy megvalósulnak-e preambulumának és rendelkezéseinek céljai;

A szerződő államok tanácskoznak és együttműködnek az egyez­ménnyel kapcsolatban felmerülő kérdések megoldásában;

Az egyezményből eredő kötelezettségek megszegése esetén bárme­lyik részes állam a Biztonsági Tanácsnál panaszt tehet.