|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
||||||||||||||||||
A közös tulajdon megszüntetésénél a lakottságból eredő értékcsökkentő hatást nem lehet a bentlakó tulajdonostársra hárítani, ha ez méltánytalan eredménnyel járna. Ha az állapítható meg, hogy a bentlakó tulajdonostárs jelentős anyagi áldozatvállalással tette az ingatlant beköltözhetővé, s az ingatlan forgalmi értéke ennek folytán emelkedett, az értékemelkedés előnyét nem élvezheti az a tulajdonostárs, aki az eredetileg is lakott ingatlan beköltözhetősége érdekében semmilyen anyagi áldozatot nem vállalt [Ptk. 148. § (2) 616b12g bek., PK 10. sz.].
A perbeli házasingatlan 24/240 részben a felperes, 108/240-108/240 részben pedig az alperesek közös tulajdona. Az alperesek ingatlanrészüket 1983. márciusában árverési vétel útján szerezték, s az ingatlannak ez idő óta kizárólagos használói.
Az ingatlan beköltözhetően számított értéke 300 000 Ft, lakott állapotban számított értéke pedig 180 000 Ft.
A felperes keresetlevelében a közös tulajdon megszüntetését kérte olyan módon, hogy a bíróság az alpereseket kötelezze ingatlanrészének megváltására 30 000 Ft ellenében. Az alperesektől 1983. május 1-től 100 Ft használati díjat is követelt.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azt adták elő, hogy a teljes ingatlant megvásárolták az árverésen 216 000 Ft ellenében lakott állapotban. Az ingatlan beköltözhetőségéért saját lakásukat adták oda a bentlakó volt tulajdonos részére. Saját lakásuk értékét 150 000 Ft-ra tették.
Az első fokú bíróság ítéletével a közös tulajdont megszüntette; a felperes tulajdoni illetőségét az alperesek tulajdonába adta. Kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 30 000 Ft megváltási árat, továbbá 1983. május 1. napjától 1984. március 1. napjáig terjedő időre 550 Ft lakáshasználati díjat. A bíróság az ingatlanforgalmi szakértő véleményét fogadta el az ingatlan forgalmi értékének meghatározásánál, és az alpereseket a beköltözhetően számított érték alapulvételével kötelezte ellenérték megfizetésére. A használati díj mértékét a bíróság mérlegeléssel állapította meg havi 50 Ft-ban.
Az alperesek fellebbezésükben ismét arra hivatkoztak, hogy az árverésen a teljes vételárat kifizették, továbbá a lakó kihelyezéséért - a védekezésükben már előadott - ellenértéket nyújtották. Ezért elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan pedig az ellenérték 18 000 Ft-ra történő leszállítását kérték.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét indokai alapján helyben hagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Azt helyesen állapították meg a bíróságok, hogy a közös tulajdon megszüntetése során a Ptk. 148. §-ának (2) bekezdésének alkalmazásával a bentlakó alperesek kötelesek a felperes ingatlanrészének megváltására. Tévedtek azonban, amikor arra a következtetésre jutottak, hogy az alperesek a beköltözhetően számított forgalmi érték alapulvételével kötelesek a felperes részére ellenértéket fizetni.
Az alperesek ugyanis következetesen azt adták elő, hogy az ingatlant lakott állapotban vásárolták meg, s a bentlakó kihelyezése érdekében 150 000 Ft ellenértéket nyújtottak. Az eljárt bíróságok ezt a védekezést nem vették figyelembe, s ebben a kérdésben bizonyítási eljárást sem folytattak le. Ezzel a bíróságok a Pp. (3) §-ában és a Pp. 164. §-ának (2) bekezdésében foglalt kötelezettségüket megsértve, elmulasztották azoknak a körülményeknek a felderítését, amelyek a per eldöntése szempontjából lényeges kérdéseknek minősülnek, s amelyek az igazságnak a Pp. 1. §-a szerinti érvényesülését szolgálják.
A Legfelsőbb Bíróság 10. számú polgári kollégiumi állásfoglalása I. pontjának indoklása szerint a közös tulajdon megszüntetésénél a lakottságból eredő értékcsökkentő hatást nem lehet a bentlakó tulajdonostársra hárítani, ha ez méltánytalan eredménnyel járna. Nem lehet ezért mellőzni az alperesek állításával kapcsolatos bizonyítás lefolytatását, ennek során azt: milyen módon költözhettek be az alperesek a perbeli ingatlanba. A vizsgálódás arra az eredményre is vezethet, hogy nem háríthatók a bentlakókra a bentlakás által okozott értékcsökkenés következményei.
Ha a bizonyítás eredményeként az állapítható meg, hogy az alperesek jelentős anyagi áldozatvállalással tették az ingatlant beköltözhetővé, és az ingatlan forgalmi értéke ennek folytán emelkedett 300 000 Ft-ra, az értékemelkedés előnyét nyilvánvalóan nem élvezheti az a tulajdonos(társ), aki az eredetileg is lakott ingatlan beköltözhetősége érdekében semmilyen anyagi áldozatot nem vállalt.
A bíróságok megsértették a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében meghatározott indoklási kötelezettséget is, amikor nem foglalkoztak azzal a kérdéssel: a megváltási ár összegét miért állapították meg az ingatlan beköltözhető értékében.
A kifejtetteknél fogva a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 20 089/1985. sz.)
Találat: 2478
