A nemzetközi jog kodifikációja

A nemzetközi jog kodifikációja a háború jogának (ius in bello) területén kezdődött, létrejött az a joganyag, amelyet ma hágai és genfi jognak nevezünk.

A nemzetközi jog kodifikációja alatt egy-egy területre vonatkozó szokásjogi szabályok nemzetközi szerződésbe foglalását értjük, tehát a kodifikáció nemzetközi jogi fogalma 424b11e nem azonos azzal, amit a belső jogokban kodifikáció alatt értünk. Tekintettel a nemzetközi szokásjogban rejlő belső bizonytalanságokra, hézagokra, a kodifikációval párhuzamosan jogfejlesztés is történik, mely annyit jelent, hogy a kodifikációs szerződésbe új szabályokat is illesztenek. A nemzetközi jogászoknak különösen két tudományos szervezete, a Nemzetközi Jogi Intézet és a Nemzetközi Jogi Egyesület alapvető feladatának tartja a nemzetközi jog egy-egy területére vonatkozó hatályos szokásjogi szabályainak megállapítását és megfogalmazását, illetve a nemzetközi jog fejlődésének előmozdítása érdekében ajánlások kidolgozását. A nemzetközi tudós társaságok nagyon fontos szerepet töltenek be, értékes munkát végeznek a nemzetközi jogi normák tisztázásában és fejlesztésében, ám e társaságok határozatai, szabályai nem tekinthetők kodifikációnak, viszont jelenthetik a nemzetközi jog identifikációját.

A KODIFIKÁCIÓ MENETE

Az ENSZ Közgyűlése határozza meg azt, hogy a Nemzetközi Jogi Bizottság a nemzetközi jog mely területének kodifikációjával foglalkozzon. Ezzel a közgyűlési határozat kifejezésre juttatja azt a vélelmet, hogy a kodifikációra kijelölt területet a nemzetközi szokásjog már szabályozta. A Bizottság - esetleg tagjaiból létrehozott albizottság segítségével - meghatározza a kodifikáció irányvonalát, és kijelöli a téma külön előadóját. A külön előadó a Bizottság évente tartott ülésszakára jelentéseket dolgoz ki, melyben teljességre törekedve feldolgozza a nemzetközi gyakorlatot, és összefoglalja a jogtudomány álláspontját, végül kidolgozza a leendő szerződéstervezet egyes cikkeit. A Bizottság e jelentéseket megvitatja, a tervezet egyes cikkeivel kapcsolatban módosításokat, kiegészítéseket tesz, majd az ún. szövegező bizottság megfogalmazza az egyes cikkek szövegét és indoklását. A Nemzetközi Jogi Bizottság munkáját a Közgyűlés folyamatosan ellenőrzi, a Bizottság éves jelentését a VI. sz. jogi bizottság megvizsgálja, arról a tagállamok véleményt nyilvánítanak és javaslatokat tesznek, melyet mind a külön előadó, mind pedig maga a Bizottság kellően figyelembe vesz. A bizottsági munka első szakasza az ideiglenes, vagy első olvasatban elfogadott tervezet elfogadásával zárul. Az ideiglenes tervezetről az államok - a Közgyűlés felhívása alapján - írásos véleményt készítenek, melyeket a külön előadó feldolgoz, értékel és azoknak alapján szükség szerint módosítja az ideiglenes tervezetet. A külön előadó e jelentése alapján a Bizottság elfogadja a végleges tervezetet. Ezt követően a Közgyűlés dönt a kodifikációs szerződés megkötésével foglalkozó diplomáciai konferencia vagy jogi bizottsága speciális ülésszakának összehívásáról, de az is megtörténhet, hogy a Közgyűlés nem fogad el ilyen tárgyú határozatot, mely egyenértékű a kodifikációs kísérlet kudarcával. A Nemzetközi Jogi Bizottság tervezete alapján, azt elfogadva, módosítva, kiegészítve, egyes rendelkezéseit elvetve a konferencia résztvevői elfogadják a kodifikációs szerződés szövegét, ezt követően az egyes államok - a nemzetközi szerződések jogának szabályai szerint - ismerik el annak kötelező hatályát.

A KODIFIKÁCIÓ EEDMÉNYEI

A nemzetközi jog kodifikációjának legsikeresebb évei 1958 és 1969 közé esnek, a lendület a hetvenes évektől csökkent. Bár létrejöttek kodifikációs szerződések (1975. évi bécsi egyezmény, az 1978. és1983. évi államutódlási egyezmények) ezek azonban vagy nem léptek hatályba, vagy pedig az államok részvétele e szerződésekben alacsony színű.