A nemzetközi béke és biztonság veszélyeztetése, megszegése és támad 818h73i ó cselekmények eseteiben alkalmazandó eljárás

A nemzetközi béke és biztonság fenntartásával kapcsolatos ENSZ-feladatok legalább négy csoportba sorolhatók: a viták békés rendezése, a béke veszé­lyeztetése, megszegése és támad 818h73i ó cselekmények esetében alkalmazható intézkedések, a békefenntartás és végül a leszerelés és fegyverzetkorláto­zás.

Az Alapokmány szabályai

Miután az Alapokmány a nemzetközi jog elvévé tette az erőszak tilalmát, a Nemzetek Szövetsége negatív tapaszta­lataiból okulva - létrehozta a tilalom hatékonyságát biztosító kollektív biz­tonsági rendszert. A Biztonsági Tanácsra ruházta a fő felelősséget a nemzet­közi béke és biztonság fenntartásáért, mely területen az ENSZ e főszerve a tagállamok nevében jár el és kötelező határozatokat hoz.

Az Alapokmány VII. fejezete rendelkezik a nemzetközi béke és bizton­ság veszélyeztetése, megszegése és támad 818h73i ó cselekmények esetén fogana­tosítható eljárásról, mely rendelkezések az események kronológiáját, a dolgok logikáját követik:

. A Biztonsági Tanács megállapítja azt, hogy a vita vagy helyzet veszé­lyezteti a nemzetközi békét és biztonságot, vagy meóvalósult a béke meg­szegése, illetve támadó cselekményeket követtek el;

. E minősítés a további cselekvés előfeltétele, conditio sine qua non-ként fogható fel, mely után következhetnek az ajánlások, illetve nem fegyveres és fegyveres kényszerintézkedések a jogsértő állammal szemben;

. A kényszerintézkedések al­kalmazása előtt a Biztonsági Tanács ideiglenes rendszabályokhoz folyamod­hat a helyzet súlyosbodásának megakadályozása céljából, mely lehet akár ajánlás, akár kötelező határozat, így a számára biztosított lehetőségeket a Biztonsági Tanács - szándéka szerint - a körülményeknek megfelelően használja;

. A béke veszélyeztetése, megszegése és támadó cselekmények ese­tében a Biztonsági Tanács nem fegyveres rendszabályokat, intéz­kedéseket foganatosíthat és ilyennek tekinthetők a gazdasági kapcsolatok, a vasúti, tengeri, légi, postai, távíró, rádió és egyéb forgalom teljes vagy részleges felfüggesztése, valamint a diplomáciai kapcsolatok megszakítás;

. Végül sor kerülhet fegyveres rendszabályokra, azaz a Biztonsági Tanács légi, tengeri és szárazföldi fegyveres erők felhasználásával olyan műveleteket foganatosíthat, amelyeket a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához vagy helyreállításához szükségesnek ítél. Ez utóbbi rendelkezéshez két megjegyzést kell fűzni: egyrészt nincs szó a fokozatosság betartásáról, azaz arról, hogy katonai intézkedéseket szükségszerűen meg kell előznie a nem katonai rendszabályok foganatosításának, tehát a Biztonsági Tanács teljes döntési szabadságot élvez, másrészt az a priori kötelező határozat csak a jog­sértő államra vonatkozik.

Az ENSZ fellépésének esetei

A kollektív biztonság ENSZ Alapokmányában megteremtett rendszerének működése az állandó tagok egyetértését feltételezi, másképpen fogalmaz­va: a nemzetközi kapcsolatok realitásainak fényében a nagyhatalmakkal (és az érdekkörükbe tartozó államokkal) szemben nem tud érvényesülni; hi­szen bármiféle, különösen katonai lépés nyilván nem a béke fenntartását vagy helyreállítását szolgálná, hanem még súlyosabb nemzetközi konfliktus­hoz vezetne. Tehát nem arról van szó, hogy a béke megvalósításának jogi és intézményi eszközei elégtelenek, inkább a nemzetközi kapcsolatok tény­leges állapota vezetett a kollektív biztonság rendszerének ha nem is teljes csődjéhez, legalábbis igen gyenge hatékonyságához. A hidegháború korsza­kában (1946-1990) a domináns amerikai-szovjet ellentét rendszeresen meghiúsította azt, hogy a Biztonsági Tanács betölthesse szerepét a nemzet­közi béke és biztonság fenntartásában. 1990 és 1995 között a Biztonsági Tanács képes volt több nemzetközi konfliktussal kapcsolatban többé-kevés­bé hatékony fellépésre, azóta azonban, úgy tűnik, ismét megtört az állan­dó tagok egyetértése.

Nemcsak a Biztonsági Tanács gyakorlati tehetetlenségére kell utalni. A nagyhatalmak politikája következtében a VII. fejezet logikája is felborult, p1. felértékelődött az ideiglenes rendszabályok jelentősége, legtöbbször elma­radt a vitának vagy helyzetnek - a további lépéseket lehetővé tevő - minő­sítése, azaz nem teljesült a conditio sine qua non. Ezen kívül a Közgyűlés kí­sérletet tett a Biztonsági Tanács felelősségének részbeni átvállalására és kifejlődött a békefenntartás is.

A Biztonsági Tanács gyakorlati tevékenysége általában abban összegez­hető, hogy az elmúlt több mint fél évszázad háborúival, fegyveres konflik­tusaival a Tanács csak kivételesen foglalkozott, mások pedig csak a napi­rendre kerülésig és vitáig jutottak el, érdemi határozat nem születhetett.

Bár az ENSZ-akciók bemutatása csak a legfontosabb esetekre korláto­zódik, így ab ovo nem taxatív jellegű, mégis könnyen belátható az, hogy szá­muk messze alatta marad az 1945. utáni nemzetközi konfliktusok gyakori­ságától.

Nem fegyveres rendszabályok

. A rhodésiai ügy. A Biztonsági Tanács megállapította a béke veszé­lyeztetését, amikor a fehér telepesek 1965-ben kikiáltották Rhodésia füg­getlenségét és e nemzetközi következményekkel járó belső konfliktus mi­att 1966-ban és 1968-ban nemcsak nem fegyveres kényszerintézkedéseket rendelt el, de Nagy-Britanniát feljogosította erőszak alkalmazására is az olajszállítások megakadályozására. E szankciók visszavonására 1979-ben került sor.

. Dél-Afrika elleni intézkedések. A Dél-afrikai Köztársaságban alkalma­zott apartheid politika megtorlására a Biztonsági Tanács 1977-ben teljes fegyverszállítási embargót rendelt el (a kölcsönökre és beruházásokra tör­ténő kiszélesítése már vétóba ütközött), melyet 1994-ben visszavontak. Ezenkívül a hetvenes és nyolcvanas években a Biztonsági Tanács több ha­tározatában megállapította azt, hogy Dél-Afrikának a szomszédos országok, jelesül Angola, Lesotho és Zambia elleni támadásai a béke megszegésének minősülnek és ennek következtében e cselekményekkel elítélte.

. A Biztonsági Tanács elítélte Izraelt Beirut bombázásáért (1969), a li­banoni palesztin táborok elleni támadásért (1975), az iraki nukleáris re­aktor (Tamuz) megsemmisítéséért (1976), mely határozatok azt juttatják ki­fejezésre, hogy az önvédelem jogának kiterjesztő értelmezése, p1. a preventív önvédelem elfogadhatatlan.

. A Biztonsági Tanács a Falkland (Malvinas) - szigetek argentin elfogla­lását (1982) a béke megszegésének minősítette, felhívott az erőszak alkalma­zásától való tartózkodásra, követelte az ellenségeskedések beszüntetését, az argentin csapatok azonnali visszavonását és kérte a feleket a vita békés ren­dezésére.

. A Biztonsági Tanács gyakran élt az ideiglenes rendszabályok alkalma­zásával, p1. tűzszünetet rendelt el az ún. hatnapos háborúban (1967), a Jom Kippur háborúban (1973), az iraki-iráni háborúban (1987), melyet néha összekapcsolt a csapatkivonás elrendelésével is (pl. 1982-ben Libanonban, vagy a Falkland-szigetek konfliktusban). A Biztonsági Tanács az ideiglenes intézkedések elfogadásával, melyre a válság elmélyülésétől való félelem egyébként is ösztönzött, tulajdonképpen elkerülte a vita vagy helyzet minő­sítésével kapcsolatos állásfoglalást, melyre az állandó tagok egyetértésének hiányában nem volt mód és kompromisszumos megoldást választott, ezen kívül nyitva hagyta azt a kérdést is, hogy a VII. fejezet alkalmazásáról vagy csak a viták rendezéséről van szó. 1979-ben a teheráni túszügyben a Biz­tonsági Tanács határozata utalt arra, hogy e helyzetnek súlyos következmé­nyei lehetnek a nemzetközi békére és biztonságra, és ezért felszólította Iránt az amerikai diplomaták szabadon bocsátására, a feleket a békés meg­oldás keresésére, továbbá felkérte a főtitkárt jószolgálati misszióra. 1980­ban azonban a szovjet vétó lehetetlenné tette további intézkedések elfoga­dását, bár erre vonatkozó fenyegetés lehetősége bennrejlett a korábbi határozatokban.

Fegyveres fellépések

A koreai háború volt a hidegháború korszakában az egyet­len eset, melyben az ENSZ fegyveres erőt alkalmazott. A szovjet képviselő távollétében a Biztonsági Tanács megállapí­totta a béke megszegését Észak-Korea részéről, majd azt ajánlotta az ENSZ tagjainak, hogy nyújtsanak segítséget Dél-Koreának a fegyveres támadás visszaverésére. A kore­ai háború további eseményei, jelesül a kínai önkéntesek megjelenése a had­színtéren adott módot arra a kísérletre, hogy a Közgyűlés át­vegye a Biztonsági Tanácsra ruházott felelősséget a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért. Miután a szovjet képviselő visszatért a Biztonsági Tanács ülésére, vétójával megakadályozta annak a határozatnak az elfoga­dását, mely Kínát agresszorrá nyilvánította volna. 1950-ben Acheson ameri­kai külügyminiszter javaslatára a Közgyűlés elfogadta az "Egyesülve a béké­ért" c. határozatot: ha a Biztonsági Tanács - a nagyhatal­mak egyetértésének hiánya miatt - nem tudja az Alapokmányban ráruházott feladatokat teljesíteni, akkor a Közgyűlés a helyzetet azonnal megvizsgálja abból a célból, hogy tagjainak a hozandó intézkedésekről megfelelő aján­lásokat tegyen. Bár a Nemzetközi Bíróság az ENSZ költségei tárgyában adott tanácsadó véleményében (1962) megállapította azt, hogy e határozat nincs ellentétben az ENSZ Alapokmányával, jogszerűsége mégis vitatott maradt. Ennek elle­nére a Közgyűlés élt azzal a lehetőséggel, hogy - az "Egyesülve a békéért" határozat alapján - valamely konfliktust a nemzetközi béke és biztonság veszélyeztetésének minősítsen, hogy megállapítsa a béke megszegését, vagy agresszióról szóljon. Az esetek többségében a Közgyűlés nem lépett ki a viták békés rendezésének keretéből, de többször javasolt nem fegyveres intézkedéseket is.

A Biztonsági Tanács 8 alkalommal rendelt el nem katonai intézkedése­ket, melyek tükrözik a .béke veszélyeztetése" fogalom kiterjesztését, azaz e koncepció magába foglalja a nemzetközi terrorizmus inkorporációját, illetve az emberi jogok súlyos és tö­meges. 1992-ben az állam- és kormányfői szintű ülésén elfogadott határozat pedig kinyilvánította azt, hogy a béke veszélyeztetésére vezet a gazdasági, társadalmi, humanitárius és ökológiai instabilitás is.

A Biztonsági Tanács aktivizmusát mégis a katonai fellépések mutatják, mely - 1995 óta - a Biztonsági Tanács állandó tagjai közötti ellentétek ki­újulása miatt jelentősen csökkent.