|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
|||||||||||||||||||
A XX. század nemzetközi jogának legfontosabb vívmánya az, hogy jogilag megszüntette az erőszak alkalmazásának lehetőségét a nemzetközi közösség tagjai között, és ezzel a nemzetközi jogot elvileg a béke jogává változtatta át.
A Nemzetek Szövetségének Egységokmányában a tagállamok egyes esetekben kötelezettséget vállaltak a háború elkerülésére. A rendelke 818e42i zések szerint a tagállamok:
kötelesek kísérletet tenni a vita békés rendezésére vagy a Tanács (esetleg a Közgyűlés) elé terjesztésével, vagy a választott bírósági vagy bírói eljárás segítségével;
háború nem indítható azon fél ellen, mely végrehajtja a Tanács egyhangú határozatát, illetve a bírói ítéletet;
háború csak a Tanács határozata vagy a bírói ítélet meghozatala után három nappal indítható a következő esetekben: a fél nem hajtja végre a bíróság ítéletét, nem tesz eleget a Tanács határozatának, nincs a Tanács által egyhangúlag elfogadott megoldás vagy a Tanács nem hoz határozatot;
ha valamely tagállam az Egységokmány rendelkezéseinek ellenére a döntést háború útján keresi, ezt a tagot ipso facto olyannak kell tekinteni, mintha háborús cselekményt követett volna el a Szövetség valamennyi tagja ellen. A tagállamok kötelezik magukat: a szerződésszegő államok és annak állampolgáraival minden kapcsolatot megszakítanak és megszüntetnek, a Tanács ajánlatot tesz a katonai intézkedésben való részvételre.
A háború törvényen kívül helyezése - a sikertelen 1924. évi genfi jegyzőkönyv után - az 1928. Évi Briand-Kellog paktummal valósult meg. Melyben 58 függeltel állam lemondott a háborúról, mint a politika eszközéről és elismerte, hogy a felmerülő bármely természetű vitának vagy nézeteltéréseknek megoldását vagy elrendezését mindenkor csak békés úton szabad keresni.
Az ENSZ Alapokmánya a következőképpen rendelkezik:
" A szervezet összes tagjainak nemzetközi érintkezéseik során más állam területi épsége vagy politikai függetlensége ellen irányuló vagy az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő bármely más módon megnyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodni kell."
Az Alapokmány idézett része túlmegy a háború tilalmán, az erőszak minden formáját, sőt az erőszakkal való fenyegetést is törvényen kívül helyezi. Az erőszaknak és az erőszakkal való fenyegetésnek sokféle megnyilvánulási formája lehetséges a nemzetközi kapcsolatok síkján. Az 1974-es közgyűlési határozat megállapította az agresszió fogalmát, és felhívta a biztonsági tanácsot arra, hogy kellő alkalommal tekintse irányadónak annak eldöntésére, vajon agresszió esete áll-e fenn. Az államok közötti baráti kapcsolatoknak és együttműködéseknek az ENSZ Alapokmánnyal egyező elveiről szóló1970. évi deklaráció alapján - az agresszión kívül - a tiltott erőszak köre kiegészíthető azzal, hogy az erőszakos területszerzés nem tekinthető törvényesnek, tartózkodni kell a fegyveres represszáliától, illetve minden olyan erőszakos cselekménytől, amely megfosztja a népeket önrendelkezési joguktól. Az Alapokmány azonban hallgat arról, hogy az erőszak tilalmát ki kell terjeszteni a politikai és gazdasági erőszakra is. E hallgatás felfogható úgy is, hogy a mai nemzetközi jog csak a fegyveres erőszakot helyezte törvényen kívül.
Az erőszak tilalmának másik áttörését az önvédelem jogának gyakorlása jelenti, melyet az Alapokmány az alábbiak szerint határoz meg:
"A jelen Alapokmány egyetlen rendelkezése sem érinti az Egyesült Nemzetek bármely tagja ellen irányuló fegyveres támadás (agresszió) esetén az egyedi vagy kollektív önvédelem természetes jogát."
Az önvédelem jogának forrása nemcsak az Alapokmány, azaz a nemzetközi szerződés, hanem egyike a nemzetközi jog általános elveinek is.
Találat: 1599
