A diplomáciai konferenciák

Szerepe

A nemzetközi szervezetek létrejöttéig a diplomáciai konferenciák voltak a nemzetközi kapcsolatok megszervezésének, intézményesítésének legfonto­sabb eszközei. A modern nemzetköz 121e41b i kapcsolatok története ezt az állítást egyértelműen bizonyítja.

. A háborúkat békekonferenciákkal zárták le, ami nem zárta ki más jogi forma alkalmazását sem . A nemzetközi jog történte a XIX. századot - joggal - a kongresszu­sok századának tekinti. E korban általában kongresszusnak nevezték a nagyhatalmak és néhány érdekelt állam részvé­telével tartott diplomáciai összejöveteleket, melyek célja nemzetközi poli­tikai problémák megoldása volt.

. A XX. század második felének diplomáciai konferenciái közül sok nemzetközi szervezet megalakításával foglalkozott, így történt ez az ENSZ és szakosított intézményei esetében, de tárgya lehetett nem univerzális szervezetek létrehozása is (pl. NATO megalapítása).

. A nemzetközi jogi tankönyvek a diplomáciai konferenciákat leggyak­rabban a nemzetközi szerződések megkötésének (p1. 1973-1982. évi ten­gerjogi konferencia, az 1949. évi és az 1974-1977. évi genfi humanitárius nemzetközi jogi konferenciák), vagy a nemzetközi jog kodifikációjának aspektusából tárgyalják.

. A fejlődő országok politikai önszerveződése az 1955. évi bandungi kon­ferenciával kezdődött, majd létrejött az Észak-­Dél dialógus (1975. évi párizsi konferencia, a Cancuni konferencia stb.).

. A nemzetközi szervezetek egyre növekvő szerepe nem járt együtt a diplomáciai konferenciák jelentőségének háttérbe szorulásával. Igaz ugyan az, hogy nagyon sok konferenciát nemzetközi szervezetek hívnak össze, de az ilyen konferencia nem válik az adott szervezet szervévé, attól függetle­nül működik. Ezenkívül számos esetben a konferencia összehívói és részt­vevői szándékosan maradnak a nemzetközi szervezetek keretein kívül (p1.

1991-92-ben a Jugoszlávia-konferencia).

A diplomáciai konferenciákra vonatkozó nemzetközi jogi szabályozás

a) Diplomáciai konferenciának a nagyobb számú résztvevővel tartott nem­zetközi összejövetelt szokás nevezni, melynek lényegét a jelen levő államok közötti tárgyalások alkotják. A konferenciák (és a nemzetközi szervezetek) keretében fejlődött ki a multilaterális diplomácia, mint a diplomáciai tevé­kenység sajátos területe.

b) A diplomáciai konferencia összehívásáról vagy nemzetközi szervezet valamely szerve (ENSZ-konferenciáknál ez általában a Közgyűlés) dönt saját eljárási szabályai szerint vagy pedig egy vagy több állam tesz ilyen tárgyú kez­deményezést (p1. Svájc küldte a meghívókat a humanitárius jogi konferenci­ákra, a négy nagyhatalom a San-Franciscó-i konferenciára).

c) A konferencia résztvevőiről, a meghívott államok köréről az össze­hívó állam vagy államok, illetve a nemzetközi szervezetek hoznak diszk­recionális, azaz politikai döntést. Másképpen fogalmazva ez annyit jelent, hogy a nemzetközi jognak nincs kifejezett rendelkezése arról, hogy mely államoknak kell az adott konferencián jelen lenni. Ez fordítva is igaz: egyetlen állam sem köteles a hivatalos meghívásnak eleget tenni. Az "érdekelt állam" fogalma sem ad egyértelmű út­baigazítást. Az előzőek alapján nem tekinthető véletlennek az, hogy egyes diplomáciai konferenciák összehívását komoly diplomáciai csaták előzték meg. Újabban a nem kormányközi szervezeteket is egyre nagyobb szám­ban hívják meg - tanácskozási joggal - diplomáciai konferenciákra.

d) A diplomáciai konferenciákon az államokat meghatalmazottak, azaz megbízólevéllel rendelkező személyek képviselik, akiket munkájukban ta­nácsadók, szakértők segítenek.

e) A diplomáciai konferencia fogadja el a napirendet és az ügyrendet, mely rendelkezni szokott az elnökről és elnökségről, a mandátumok hitelesítésének módjáról, a létrehozandó bizottságokról és a plénum szerepéről, a konferencia hivatalos nyelveiről stb. E felsorolás is tükrözi az általános nemzetközi jogi szabályozás hiányát.

f) Az ügyrend legfontosabb eleme a konferencia határozatainak elfo­gadásáról szól. Bár továbbra is érvényesül az államok szuverén egyenlősé­gét tükröző "egy állam egy szavazat" elv, ennek másik aspektusától, az egyhangúság követelményétől általában eltértek, helyébe a többségi döntés, leggyakrabban kétharmados többség szabálya lépett. Újabban a konszen­zusra törekvés került előtérbe, és a többségi döntéshez csak ennek siker­telensége esetén folyamodnak.

g) A diplomáciai konferencia eredményeit általában záróaktában foglalják össze, mely felsorolja a résztvevőket, röviden összefoglalja a konferencia lefolyását és tartalmazza az elfogadott határozatokat, ajánlásokat, nyilatkozatokat. Amennyiben a konferencia cél­ja nemzetközi szerződés létrehozása volt, a záróokmány tartalmazza a szer­ződés hiteles szövegét és az aláírásra vonatkozó rendelkezéseket. A dolog természete szerint a konferencia politikai kötelezettségvállalások elfogadására is irányulhat.

A konferencia eredményeivel kapcsolatban utalni kell a meghiúsult konferenciákra, mely egyrészt azt jelenti, hogy a konferen­cia teljes kudarccal zárult, semmilyen megegyezés nem jött létre a résztve­vők között, másrészt kifejeződhet abban, hogy a konferencián elfogadott nemzetközi szerződés nem lép hatályba, vagy kötelező hatályát elismerő ál­lamok száma alacsony.