A diplomáciai kiváltságok és mentességek alapjai és csoportosítása

A diplomáciai kiváltságok és mentességek

A diplomáciai képviselet lényege az, hogy közfeladatokat lásson el egy másik állam területén. Ez a különös helyzet kivételes garanciákat, biztosí­tékokat, könnyítéseket igényel. Ezeket szokás összefoglalóan kiváltságoknak és mentességeknek nevezni.

A diplomáciai kiváltságok és mentességek kategóriái fejezik ki a diplo­máciai képviseletek és képviselők különleges helyzetét a fogadó államban, biztosítják tevékenységük akadálymentességét, így a diplomáciai kapcsola­tok jogának "szívét" jelenthetik. A Nemzetközi Bíróság az Egyesült Államok teheráni diplomácia 646b15g i és konzuli személyzete ügyben (továbbiakban: tehe­ráni túszügy) joggal mutatott rá arra, hogy szabályainak tiszteletben tartása alapvető fontosságú a nemzetközi közösség biztonsága és jó közérzete szá­mára, kiemelte, a nemzetközi jog ezen területe önmagában zárt, melyben "imperatív kötelezettségek" vannak. A diplomáciai kiváltságok és mentességek kezdetben a követ (és kísé­rete) személye körül kristályosodtak ki, csak később kettőződött meg, mely­nek alapján az 1961. évi bécsi szerződés külön rendezi a diplomáciai képvi­selet mint a küldő állam szervének kiváltságait és mentességeit és ettől elválasztja a diplomáciai képviselet tagjait, azaz a képviselet vezetőjét, a dip­lomatákat, továbbá az igazgatási, műszaki és a segédszemélyzethez tartozó embereket megillető kiváltságokat és mentességeket. Ezek a személyi kivált­ságok és mentességek. Ez utóbbi körben a dolog természete szerint a dip­lomáciai személyzetre vonatkozó szabályozás a legfontosabb és egyben a legteljesebb. A diplomáciai képviselet más tagjai esetében a kiváltságok és mentességek fokozatosan csökkennek, melyek részletezésétől azonban egy nemzetközi jogi tankönyvben eltekinthetünk.

A diplomáciai kiváltságok és mentességek alapja

Évszázadokon keresztül a területenkívüliség gondolatával magyarázták a diplomáciai képviselők különleges helyzetét. Grotius fogalmazta meg azt a fikciót, hogy a követeket úgy tekintik, mintha kívül lennének a fogadó ál­lam területén. E felfogás későbbi bírálói rámutattak arra, hogy pontosan tükrözte ugyan a középkorban és az újkor kezdetén uralkodó állapotokat, de ma már e fikcióval nem indokolható a diplomáciai képviselők különle­ges jogállása és ellentmondásokkal terhes. Pl. a képviseleti funkció ellátá­sához elengedhetetlen jelenléte a fogadó államban, továbbá miért lenne szüksége speciális védelemre és jogokra, ha nincs a fogadó országban. A területen kívüliség elméletét a nemzeti bíróságok huszadik századi gyakor­lata már nem alkalmazza, kivételként említhető a Magyar Királyi Kúria egy 1928-ban hozott ítélete, melyben joghatóságát és a magyar jog alkalmazá­sát erre a fogalomra építette. Nem használja a területen kívüliség kifejezést az 1961. évi bécsi szerződés sem.

E szerződés preambuluma ugyanakkor a következőket mondja: "a ki­váltságok és mentességek célja .... az, hogy biztosítsa a diplomáciai képvi­seleteknek mint államok képviselőinek feladatuk eredményes teljesítését". A bécsi szerződés tehát a kiváltásokat és mentességeket egyrészt a képvise­leti jelleggel, másrészt a funkcionális szükségességgel indokolja. Mindkét elmélet gyökerei visszanyúlnak az európai nemzetközi jog kialakulásának korszakába. A képviseleti jelleg elmélete megtalálható H. Grotiusnál is, míg a funkcionális szükségesség elméletének legmeggyőzőbb kifejtésével E. de Vattelnél találkozunk. A képviseletelmélet azzal indokolja a kiváltságokat és mentességeket, hogy a diplomáciai képviselet a küldő államot személyesíti meg. A funkcionális szükségesség elmélete viszont azzal igazolja a kiváltsá­gokat és mentességeket, hogy azok feltétlenül szükségesek a diplomáciai képviseletek feladatainak ellátásához. A két elmélet együttes szerepeltetése ugyanakkor nem mentes ellentmondásoktól. A képviseleti jelleg túlhangsú­lyozása a kiváltságok és mentességek kiterjesztésének irányába hat, míg a funkcionális szükségesség inkább a megszorítás tendenciáját fejezi ki. Hangsúlyozni kell azonban azt, hogy egyik elmélet sem keletkeztet jogokat, szerepük az 1961. évi bécsi szerződés (és a további szerződések) értelme­zésénél lehet, ami egyet jelent a mindkét irányú túlzás kizárásával. A későbbi nemzetközi jogalkotás vagy a teheráni túszügyben hozott ítélet viszont a funkcionalizmus előretörését mutatja.

A kiváltságok és mentességek csoportosítása

A csoportosítás automatikusan felveti azt a kérdést, hogy mi a kiváltság és a mentesség? Az 1961. évi bécsi szerződés mindig együttesen, párban használja e két kifejezést, mely - mint gyűjtőfogalom - felöleli a diplomáciai képvi­seletek és tagjaik valamennyi különleges jogosítványát. A bécsi szerződés megoldása kielégíti a gyakorlat követelményeit, mivel célja az egyes kiváltsá­gok és mentességek meghatározása, érvényesülési körének kitűzése.

Ennek ellenére számos elméleti kísérlet történt a kiváltságok és men­tességek elhatárolására. Így utaltak arra, hogy a mentesség az általános sza­bály alóli kivételt, a kiváltság pedig többletjogokat jelentene, ami azonban két különböző megközelítés azonos eredményét mutatná. Egy másik elhatárolás viszont nem minden alap nélküli: bár a kiváltságok és mentességek döntő többségét a nemzetközi jog hozta létre, de p1. a vámmentességet a nemzetközi jog csak általánosságban biztosítja, tartalmi kitöltése a fogadó állam belső jogától függ (1. a bécsi szerződés 36. cikkét).

Az 1961. évi bécsi szerződés világosan különbséget tesz a diplomáciai képviselet tag­jainak kiváltságai és mentességei, melyeket személyes kiváltságoknak és mentességeknek nevezhetünk, és a diplomáciai képviselet mint külföldön működő állami szerv sajátos státusa között. Ez utóbbit csak részlegesen szabályozza. Nincs szó a diplomáciai képviselet joghatóság alóli mentessé­géről, miután a büntető-joghatóság elvileg kizárt, a polgári joghatóságra vi­szont az állam mentességének elve irányadó. Ezenkívül a képviselet kiváltságai és mentességei vonatkozásában olyan elavult szabályt is felállít mint a rádió adó-vevő állomások működésének a fogadó állam hozzájárulásától való függővé tétele.