online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság Adminisztráció Auto építészet építőipari Gépészet Jogi Jogszabályok Közlekedés Mezőgazdaság Pénzügy Turizmus újságírás üzleti
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

Az építészet, mint gyakorlat/4 - a szerkezet

építészet építőipari

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
Falas épületek, falak
Hőszigetelő anyagok
Hasznalati melegvíz elöallítasa
Tüzivíz halózatok
Egyenes rétegrendű tetők
Hogyan csempézzünk?
Az építészet, mint művészet /1 - lépték, arany, kontraszt ritmus
Az építészet, mint gyakorlat/1 – terek és térendszerek /2
Az építészet, mint gyakorlat/4 - a szerkezet
 
 

Az építészet, mint gyakorlat/4 - a szerkezet

Szerkezet, azaz tartószerkezet. Természetesen nem akarok, nem is tudok a tartószerkezetekről olyan tudományos alapossággal és részletezettséggel beszélni, mint a szakértők. Amikor a szerkezetről (tartószerkezetről) beszélek, akkor azt azért teszem, mert a szerkezet elszakíthatatlan az építészeti műtől és hatással van annak minden lényeges részletére. Szerkezet nélkül egyetlen építészeti alkotás sem képzelhető el, egyike az alapvetően fontos építészeti tartalmaknak. De csak egyike. Mielőtt tárgyalását megkezdenénk feltétlenül beszélni kell erről a körről, azaz az építészeti mű alapvető, meghatározó elemeiről azért, hogy azután a szerkezetet ebben a körben, ebben az összefüggésrendszerben vizsgálhassuk.

1. Az építészeti mű lényegi elemei

A félév során az építészetet alapvető sajátosságának megfelelően kétféle szempontból elemeztük; mint művészeti alkotást és mint a gyakorlati (műszaki) tevékenység eredményét. Ezek során szó esett azokról a lényegi tartalmakról is, melyek nélkül elképzelhetetlen az építészeti mű. Ilyen volt például a tér, mely egyértelműen az építészet kizárólagos területe, ezért sokan az építészetet a terek művészeteként, vagy térművészetként definiálják.


Ha a teret negatív, belső tartalomként fogjuk fel, akkor ennek kiegészítése a pozitív, külső tartalom, a tömeg. Bár a tömeg nem kizárólagosan építészeti tartalom (például a szobrászat is tömegekkel foglalkozik), mégis elképzelhetetlen az építészeti mű a pozitív külső tartalmak azaz a tömegek nélkül. A tömeg az érzékelés számára formákban nyilvánul meg. Ha építészet kapcsán a formákról beszélünk elsősorban a tömegek formájára gondolunk és csak aztán a részformákra. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az építészetben a forma elsőso 353i87d rban a tömeg jellemzője. Elsősorban, de nem kizárólagosan. Mert az alapformák mellett részformák sokaságából áll minden épület. Kiterjesztve tehát a forma is lényegi és elszakíthatatlan eleme az építészeti műnek.

A rendeltetés is ilyen lényegi és meghatározó tényező, hiszen nincsen olyan épület, amelynek ne lenne hivatása, rendeltetése. Sőt, ezt olyan fontosnak tartjuk, hogy ha ez nem működik jól, akkor a ház minden egyéb erénye hiábavaló és értékelhetetlen.

Az eddigekben felsorolt lényegi és meghatározó tartalmak, a tér, a forma és a rendeltetés csupán elméleti fogalmak maradnak ha az épület nem valósul meg. A megvalósulás feltétele pedig a szerkezet. Ezáltal lesz valósággá az építészeti mű, ezáltal ölt anyagi testet, ezáltal válhat anyag és szellem kiegyensúlyozott kettősségévé. Bátran állíthattuk hát a bevező mondatokban, hogy a szerkezet is lényegi és meghatározó eleme az építészeti műnek.

Tér, forma, rendeltetés, szerkezet. Segíthet a közöttük lévő kapcsolatok értékelésében, ha egyszerű diagramba rendezzük őket.

Ebben az elrendezésben érzékelhető, hogy a négy elem mindegyike kapcsolatban van a három másikkal, és az is, hogy ezekben a kapcsolatokban vannak különbségek. Nézzük először a szomszédos kapcsolatokat.

Tér és szerkezet kapcsolata egyszerűen érthető. Nincs, nem létezhet építészeti tér, melynek ne lenne szerkezete. Szerkezet által lesz az elvont térképzet anyagi, érzékelhető valósággá.

Ugyanez érvényes a szerkezet és forma kapcsolatra is. A forma is elvont, teoretikus elképzelés  marad, ha a szerkezet nem teszi valóságossá.

Forma és rendeltetés. A forma kapcsán volt róla szó, hogy vannak olyan formák, melyek egyszerre általánosak és konkrétak. Gyermekrajzokban a ház szinte mindig magastetős (és szinte mindig füstölög a kéménye), a templom egytornyú, a várnak fogazott bástyái vannak. A rajzokat nézve egyértelmű, hogy házat, templomot, várat látunk. Azaz a rendeltetéshez valamilyen forma kapcsolódik. Ez egy kicsit szélesebb értelemben is igaz. A régi városképek sziluettjéből kiemelkedő formák közül egyértelmű volt, hogy melyik a templom és melyik a vártorony. Egy mai európai városban a toronyházakhoz az iroda, vagy a bank képét kapcsoljuk. Idegen városban járva egy ünnepélyes formájú épületről sejtjük, hogy középület, sőt alkalmas esetekben azt is érezzük, hogy hivatal-e, vagy múzeum. Tehát feltétlenül van kapcsolat rendeltetés és forma között. Ez a kapcsolat szélsőséges is lehet. Ugyancsak a forma kapcsán esett arról is szó, hogy az imitáció, azaz az elvonatkoztatás nélküli utánzás az építészetben vagy ostobság, vagy cinizmus, vagy mindkettő. Ez esetünkben arra vonatkozik, ha a forma és a rendeltetés kapcsolata egyszerű, direkt imitáció. Ebbe a kategóriába esik a hot-dog formájú hot-dogot árusító pavilon, a kacsa formájú kacsabolt, vagy a könyv formájú könyvtár. Egy másik fajta, sokkal szélesebben ható szélsőség volt a XX. század eleji modernista mozgalmakból kinövő úgynevezett funkcionalista építészet, mely a rendeltetést tartotta a legfontosabb építészeti elemnek. Mindent ennek rendelt alá, a formát is. Híres, hírhedt jelmondata az úgynevezett 3F, „form follows function”, azaz a forma a rendeltetés függvénye. Ez persze, -mint minden torz, diszharmonikus szélsőség- nem igaz, és ezt az is bizonyítja, hogy az irányzat (és vele a jelszó) nem volt hosszú életű.

(Ma mintha ennek pont a fordítottját élnénk meg. A ’morf építészet [biomorf, topomorf, geomorf, rizomorf, zoomorf, stb.] mindent a formának rendel alá, többek között a rendeltetést is. Bátran a zászlajára írhatná tehát ismét a 3F-et egy kicsit megváltoztatott szórendben „function follows form”. Ez is szélsőség, ez is diszharmonikus, ez is torz. Vajon milyen hosszú ideig fog élni?)

És végül a rendeltetés és tér is nagyon egyszerűen belátható módon függnek össze. A tér (térrendszer) az, ami befogadja a rendeltetést, ami helyet biztosít a működés feltételeinek. Ezt a kapcsolatot részletesen is tárgyaltuk, amikor a tereket, térrendszereket, mint a használhatóság alapjait vizsgáltuk. (6.óra.)

Most elemezzük a diagramban egymással szemben lévő elemek közötti kapcsolatokat. A tér és (tömeg)forma közötti kapcsolat többféleképpen értelmezhető. Egyrészről direkt kapcsolat van tér és forma, vagy tér és tömeg között, hiszen elképzelhetetlen a forma nélküli tér, és a tér – tömeg is általában feltételezik, kiegészítik egymást (a hegy – barlang alaptípusokat leszámítva). Másrészről van egy mélyebb kapcsolat is a két elem között, amennyiben tér és (tömeg)forma mindketten szubjektív, érzelmi, művészi tartalmak. A diagramban a kettejüket összekötő vonalat értelmezhetjük egyfajta művészeti tengelyként is.

Ugyanígy (legalább) kétrétegű a rendeltetés és a szerkezet közötti kapcsolat is. Egyrészről könnyen érthető, hogy a szerkezet biztosítja a rendeltetést befogadó épített kereteket. Másrészről ebben ez esetben is van a kapcsolatnak egy átfogóbb értelme is, hiszen mindkét elemre érvényes, hogy ezek objektív, értelmi, műszaki tartalmak. Az őket összekötő vonal ezáltal egyfajta műszaki tengelyként is értelmezhető.

A két tengely, a művészeti és a műszaki a középpontban (a lényegi helyen) találkoznak, szépen és látványosan szimbolizálva ismétcsak az építészet kétarcúságát.

2. A szerkezetek általában

A szerkezet (tartószerkezet) vizsgálható önálló jelenségként, ez a tárgya a statikának a szilárdságtannak és a különböző tartószerkezeti tanulmányoknak. A szerkezet (általában) vizsgálható apró részleteiben és azok összefüggéseiben is, ez az épületszerkezettani tudományok területe. De ugyanakkor, mint láttuk, a szerkezet az építészeti műben egy alapvető kapcsolatrendszer egyik eleme is. Érdemes és érdekes lehet tehát ebben a kapcsolatrendszerben is vizsgálni. Ahhoz, hogy ezt megtegyük pontosítani kell a fogalmakat. Mit jelent az a szerkezetfogalom, amit kapcsolataiban szeretnénk tisztázni?

Alapvetően a tartószerkezeteket, kicsit szűkebben mindazokat a felépítményi szerkezeteket, melyek az épület lényegi vázát alkotják. Ezek alapvetően kétfélék lehetnek; falas és vázas szerkezetek. A falas szerkezetek esetében az épületterhek hordása vonalszerű, a falak vonalába esik. Vázas szerkezetek esetén az épületterhek hordása pontszerű, a vázszerkezet függőleges (vagy ferde) elemeinek pontszerű keresztmetszetében történik. Ez a lényegi értelmi különbség a két alapvető szerkezettípus között. Van azonban érzelmi különbség is közöttük. A falas szerkezet általában tömör, nehéz ezáltal a zártságot szimbolizálja. A vastag falakkal körülvett terek introvertáltak, befelé fordulóak, nem is nagyon lehetnek mások. A vázas szerkezet viszont alapvetően áttört, emiatt könnyed és így a nyitottságot jeleníti meg. A vázas szerkezettel határolt terek könnyebben megnyithatóak akár minden irányban, ezért extrovertáltak, kifelé fordulóak. A kétféle alapvető szerkezet tehát ellentétpárt alkot. Míg az egyik tömör, súlyos, zárt és introvertált addig a másik áttört, könnyed, nyitott és extrovertált. (Példa az introvertált falas szerkezetekre: Heinz Bienefeld: St. Willibrord plébániatemplom, Mandern-Waldweiler, 1968; példa az extrovertált vázas szerkezetekre: Shigeru Ban: Üvegredőnyös ház, Meguro-ku, Tokyo, 2003.)

Mind a falas, mind a vázas szerkezeteket további alcsoportokra szokták osztani. (Lehet, hogy ez ismerős téma már, de ha így is van, az sem baj. Itt és most más környezetben idézzük fel a már ismert dolgokat. Repetitio est mater studiorum – azaz ismétlés a tudás anyja.) A falas szerkezetek között megkülönböztetjük a hosszfalas, a harántfalas és a vegyes szerkezeteket. Mindegyik nevében hordja a sajátosságát. A hosszfalas szerkezetek az épület hosszirányával párhuzamosan futnak, a harántfalasak pont fordítva, azaz a hosszirányra merőlegesen, a vegyes falasak pedig ilyen és olyan irányúak is lehetnek. Ugyanígy a vázas szerkezetek is lehetnek hosszvázak, harántvázak, vagy kétirányúak. Végül meg kell említeni, hogy a szerkezetek két alaptípusra való osztása (falas és vázas) nem jelenti azt, hogy ne lenne átmeneti forma. A vasbeton például lehetőséget teremtett a kétféle szerkezeti típus közötti átmenet látványos megteremtésére. (Példa a hosszfalas szerkezetekre: Markus Wespi, Jerome de Meuron architects: Lakóház, Morcote, Svájc, 2003; példa a harántfalas szerkezetekre: NOBEL Arkitekter a/s: Kollégium, Orestad, 2006; példa a vegyes falas szerkezetekre: Andreas Cukrowicz, Anton Nachbaursturm: Vörös kereszt központ, Feldkirch, Ausztria, 2002; példa a vázas szerkezetekre: CUBO: Gimnázium, Ega, Dánia, 2006; példa a falas-vázas szerkezetekre: Toyo Ito: Tod's épület az Omotesandón, Tokio, 2004.)

Eddig csak a felépítményi szerkezetekről volt szó vázlatosan, nagy vonalakban. Az építészeti mű látható, érzékelhető felületei között ezek szerepelnek. A szerkezetek teljességében azonban az alépítményi szerkezetek, szűkebben véve az alapozások is benne foglaltatnak. Ugyanilyen röviden és vázlatosan tehát azokról is szólni kell. Mivel a falas szerkezet esetében a teherhordás iránya vonalszerű, a vázas szerkezet esetében pedig pontszerű, így az alapozásoknak is két lényegi formája a vonalszerű és a pontszerű alapozás. Vonalszerű alapozás pédául a sávalap, vagy a gerendarácsalap, értelemszerint ezek elsősorban a falas szerekezetek alapozási módjai. Pontszerű alapozás például a kútalap, cölöpalap, kehelyalap, stb., ezek pedig nyilvánvalóan általában inkább a vázszerkezetekhez kötődnek. Általában, de nem feltétlenül. A történeti favázas, gerendavázas  épületeknek például leginkább sávszerű alapozása volt, és falas szerkezetek is kerülhetnek pontalapokon nyugvó gerendarácsra. A XX. század és a vasbeton teremtette meg a felületszerű alapozás lehetőségét, azaz a vasbeton lemezalapot, amely bármilyen felépítményi szerkezet esetén alkalmas lehet.

Az alapozás és a rá kerülő tartószerkezet között tehát kapcsolat van. A kapcsolat minden esetben egyedi módját objektív tényezők határozzák meg. (Ezek – többek között - az épület súlya, a felszerkezet fajtája, helyszín geodéziai - morfológiai viszonyai, a talaj teherhordó képessége és ennek függvényében a választott alapozási mód.) Egy másik objektív tényező, a gravitáció határozza meg a felépítményi szerkezet elemeinek egymásra épülését is. A gravitáció miatt függőlegesek a falak és vízszintesek a födémek, a gravitáció miatt ferdék a tetők (ahol szükséges, hogy az eső, hó lefolyjon), a gravitáció szab határt a földből épülő kupolák formájának, a kőből, téglából épülő boltozatok ívmagasságának és általában minden szerkezet esetében a fesztávolságoknak. Ezek az objektív tényezők határozzák meg fő vonalaiban a szerkezetek elemeinek egymásra épülését és ezt az objektív alapokon nyugvó szabályosságot nevezzük architektonikus rendnek.

Az architektonika (azaz az épületelemek egymásra épülésének rendje) évezredekig az építészet megkerülhetetlen szabályrendszere volt. Ennek értelmében a falak alul vastagabbak voltak, mint a felső szinteken, a nyílások alul kisebbek voltak, mint felül, és általában az architektúra (az építészeti megjelenés) alul mindig tömörebb és súlyosabb volt, mint felül. Pontosan úgy, mint például egy fa esetében. A törzs széles, vastag és tömör. Felfelé haladva egyre vékonyabb ágakra bomlik, legfelül pedig könnyed és szerteágazó ágacskák koronázzák. A fa alakját is a gravitáció formálja.

A XIX., majd a XX. század a vas, az acél, végül a vasbeton megjelenésével új szerkezeti lehetőségeket teremtett. Ezekkel az anyagokkal és szerkezetekkel olyan építészeti megjelenés (architektúra) is elérhető, mely látszólag ellentmond az architektonika szabályrendszerének. Például olyan tömeg, amely alul könnyed, keskeny és felfelé nehezedik. Vagy olyan konzol, amelynek minden addigi érzéki tapasztalat szerint le kellene szakadni, de mégsem teszi. Vagy olyan „lebegő” tömegek, melyek látszólag fittyet hánynak mindenféle fizikai törvényre. Ez azonban tényleg csak a látszat. Az acél és vasbeton szerkezetek lehetőséget adnak arra, hogy olyan építészeti látvány jelenjen meg, amely nem felel meg az architektonika szokásos szabályrendszerének. Valójában azonban nyilvánvaló, hogy nincs olyan anyag, vagy szerkezet, amely képes lenne semlegesíteni a gravitációt, vagy a fizika törvényeit. Az anarchitektonikusság látszata mögött szerkezeti bravúr, komoly mérnöki teljesítmény és igen magas költségek állnak. Teljes mértékben érthető és értékelhető, hogy a szerkezetek valamint a számítógépes szerkezettervezés és formaképzés új lehetőségeit a lehetséges határokig végig kell járni, ki kell tapogatni. Ha nem ezt tennénk, az ellentétes lenne az emberi kiváncsisággal és az újra vágyással.



Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy korunk a kísérletek kora. Az építészetben is. A kísérletezés eredménye sok gyönyörűséges tett és még sokkal több tévedés, zsákutca, torzszülemény, építészeti Frankenstein. A kísérletezés szabadságot is jelent és tétovaságot is. A gondolatok és tettek szárnyalását és tanácstalanságát egyben. Mint a gyerek, a játékokkal dugig tömött gyerekszobában, aki mindig a következő, az új játéktól várja az igazi élményt. De csak a megunt játékok halma szaporodik mindig újabbal. Korunk, mint egy kimeríthetetlen játékbolt, a lehetőségek tárháza. Szinte mindent lehet kapni, tenni, megpróbálni. És a kérdés csak mostanában kezd megfogalmazódni, egyelőre nagyon halkan, alig hallhatóan; vajon mindent szabad, amit lehet? 

3. Szerkezet – anyag – forma

A forma objektív meghatározottsága kapcsán már esett szó arról, hogy az anyag fizikai tulajdonságai jelölik ki a formálhatóság határait. A szerkezetekkel kapcsolatban is lehet így fogalmazni, azaz az anyag fizikai tulajdonságai jelölik ki a lehetséges szerkezetek határait. Az „objektív forma” fejezetrészben végig vettük a legfontosabb építőanyagokat, most megint ezt tesszük, de a szerkezetekre koncentrálva.

A fa fizikai adottságai alkalmassá teszik az anyagot mind falas, mind vázas szerkezet építésére. (Sőt alkalmasint alapozásra is, többek között az egész történeti Velence tölgyfa cölöpökön áll.) Lefedő szerkezetek építésére is sokoldalúan alkalmas, lehet belőle vízszintes födémet építeni éppúgy, mint ferde hajlásszögű tetőszerkezetet. A ragasztott faszerkezetek formálhatósága pedig igen nagyfokú. (Példa a kortárs favázas építkezésre: Carl-Viggo Holmebakk: Hegyvidéki nyaraló, Storelvdal, Norvégia, 2004)

A kő, vagy a tégla már nem ennyire sokoldalú. Falas szerkezetek szempontjából kiválóan alkalmasak és bizonyos határok között vázas szerkezetet is lehet építeni belőlük. Kővázas szerkezetnek tekinthetők az egyiptomi templomok (kiemelten például Hatsepszut halotti temploma), a gótikus templomok sokasága (kiemelten a Sainte-Chapelle Párizsban), vagy a cordobai nagymecset. Ezek közös jellemzője, hogy egyszintesek, bárha egyes esetekben a szintmagasság megdöbbentő méretű. A kő vagy téglavázaknak ez egyik korlátja – nem, vagy csak nagy kompromisszumok árán lehetnek többszintesek, akkor is csak kicsi szintszámmal. A másik korlátosságuk, hogy vízszintes lefedő szerkezetet, azaz födémlemezt csak kőből és csak kicsi fesztávval lehet építeni. Boltozatot viszont igen sok formában és méretben. (Példa a kortárs kőfalazatra: Markus Wespi, Jerome de Meuron architects: Lakóház, Brione sopra Minusio, Svájc, 2005; példa a téglafalak lehetőségeire: Eladio Dieste: Atlántida templom, Canelones, Uruguay, 1960; példa a téglaboltozatok lehetőségeire: Eladio Dieste: Julio Herrera & Obes áruház, Montevideo, Uruguay, 1972 -Gauss-felület boltozat.)

A földszerkezetek még kevésbé rugalmasak. Csak falas szerkezeteket lehet belőlük építeni, lefedő szerkezetet pedig csak parabolikus kupola formában. (Ez az egyik leglátványosabb példa arra, hogy mennyire meghatározzák az anyag tulajdonságai az építészeti formát.)

Vas és acélszerkezetekből nem lehet (nem is érdemes) falas szerkezetet építeni, bár voltak rá kísérletek (Pl.: B. Duclos elemekből összeépíthető öntöttvas házrendszere 1893-ból). Vázszerkezet építésére viszont minden más anyagnál alkalmasabb az acél, kiemelten érvényes ez a magasházak, felhőkarcolók vázszerkezetére. Ugyancsak alkalmas nagyméretű konzolok, vagy térbeli rácsok létrehozására. Fesztávolság áthidalásában nincsen párja, a világ legnagyobb fesztávolságú szerkezetei mind – mind acélszerkezetek (Pl.: Foster and Partners: Millau viadukt, Millau, Aveyron, Franciaország, 2004; Példa az acélvázra: Santiago Calatrava: BCE Place, Toronto, 1992 és Santiago Calatrava: Orient vasútállomás, Lisszabon, 1998; példa az acél térbeli szerkezetekre: Foster and Partners: Rostlaube Szabadegyetem új könyvtára, Berlin, 2005).

És végül a vasbeton, ami sokoldalúságban minden más anyagon túltesz. Építhető belőle falas és vázas szerkezet. Építhető belőle síkfödém és mindenfajta boltozat, síkbeli és térbeli formák szinte korlátlanul. Ma már szinte kizárólag a beton és vasbeton az alapszerkezetek anyaga is. Egyszóval a vasbeton szerkezeti és formai szempontból áldás és nagy lehetőség az építészet számára. (Példa a vb. falas szerkezetekre: Christian Kerez: Ház egy fallal, Zürich, 2007; példa a vb. vázas szerkezet formálhatóságára: Toyo Ito: Egyetemi könyvtár, Tokyo, 2007.)

Ha a felsorolás elemeit kis táblázatba rendezzük szemléletesebbé válik szerkezet és anyag kapcsolata:

fa

föld

tégla

vas, acél

vasbeton

falas

szerkezet

lehet

lehet

lehet

lehet

nem lehet

lehet

vázas szerkezet

lehet

korlátozottan lehet

nem lehet

korlátozottan lehet

lehet

lehet



vízszintes födémszerkezet

lehet

korlátozottan lehet

nem lehet

nem lehet

lehet

lehet

egyéb födémszerkezet

lehet

(ferde tetősík)

lehet

(boltozat)

korlátozottan (boltozat)

lehet

(boltozat)

lehet

(sokféle)

lehet

(sokféle)

formai lehetőségek

magas szabadságfok

korlátozott

szabadságfok

igen kicsi

szabadságfok

korlátozott

szabadságfok

igen magas

szabadságfok

igen magas

szabadságfok

Ebből a táblázatból a formai lehetőségekre is következtetni lehet. Elméletileg ugyanis minél több esetben alkalmas egy anyag szerkezeti anyagként, annál inkább formálható, annál magasabb a formálhatóság szabadságfoka. Ez az elmélet többé kevésbé a valóságban is beigazolódik. A fa szinte minden szerkezetként megfelel, ezért formálási szabadságfoka igen magas. (Különösen korunkban, amikor ragasztott faanyagból szinte minden forma leképezhető.) A föld igen kevés esetben megfelelő, ennek következtében építészeti szempontból valóban igen kicsi a formálhatósága. A kő és a tégla szinte azonosak a szerkezetépítés szempontjából, formálhatóságuk is közel azonos szabadságfokú; elmarad a fa mögött, de messze megelőzi a földanyagot. Az elmélet ott sántít, hogy a vasbetonnak több szerkezeti lehetősége van, mint az acélszerkezeteknek, formálási szempontból mégis azonosan igen magas szabadságfokkal rendelkeznek.

A szerkezetnek az anyagtól függetlenül is van hatása a formálásra. A falas szerkezeteket az introvertált (zárkózott, nehezen megnyíló, befelé forduló) személyiséghez hasonlítottuk, a vázas szerkezeteket pedig az extrovertálthoz (nyitott, kommunikatív, könnyen oldódó, kifelé forduló). A két személyiségtípus viselkedése a valóságban látványosan különbözik egymástól. A két szerkezettípus különbsége a homlokzati megjelenésben mutatkozik meg.

A falas szerkezetek közül azok, amelyeknél a teherhordó fal egyben homlokzat is (általában a hosszfalas és a vegyes falas szerkezetek) eleve zártabb, tömörebb képet mutatnak, hiszen a teherhordó falakat nem lehet tetszőleges méretben és helyeken megnyitni. Más a helyzet a harántfalas szerkezeteknél, ahol a hosszhomlokzatnak nincsen teherhordó szerepe, ezért sokkal nagyobb mértékben megnyithatók, nagyobb szabadságfokkal formálhatók. A harántfalas épületeket általában könnyen fel lehet ismerni arról, hogy a rövidebb homlokzatuk (bütühomlokzatuk), szerkezeti fal lévén általában zárt, sőt nagymértékben zártabb, mint a hosszhomlokzat. A nyitottságnak és zártságnak ez a kontrasztos megjelenése a harántfalas szerkezetek megjelenési formája.

A vázas szerkezetek homlokzati megjelenése eleve több formálási lehetőséget jelent. Amikor a vázszerkezet külső sora a homlokzat síkjában van, akkor a homlokzat alapvető ritmusát, mintázottságát maga a szerkezet rajzolja. A homlokzati síkon lévő vázszerkezet rendje, ritmusa, arányai sok esetben lehetnek az architektúra (homlokzati megjelenés) lényegi elemei. Ha a vázszerkezet rendje önmagában jóarányú, esztétikus, akkor legjobb, ha a vázkitöltés egyszerű, (pl.: teljes üvegezés) hogy ne konkuráljon a váz szép rendjével.  De izgalmas megoldások születhetnek abból is, ha a vázszerkezet rendje a vázkitöltés másféle ritmusaival, arányaival ötvöződik.

A legtágasabb formálási lehetőséget az jelenti, ha a vázszerkezet szélső elemsora és a homlokzati sík különbözik (azaz konzolos lemezben végződik a födém a homlokzati oldalon). Ebben az esetben az egymás fölötti szintek vízszintes födémlemezei között tetszőleges lehet az anyaghasználat és a homlokzat formálása.

A szerkezet és forma viszonya korunk építészetének egyik legfontosabb kérdése. A kérdés lényege az, hogy melyik a fontosabb, melyik határozza meg a másikat. Ebben a kérdésben már önmagában diszharmónia rejtőzik, hiszen miért kellene feltétlenül alá – fölérendeltségi viszonynak lennie a két tartalom között? Ráadásul, mivel látványosan a formák korát éljük, vagy kezdjük élni, a válasz eleve sejthető. A számítógépeknek egyre nagyobb szerepe van, részint tervezői oldalon a formaalkotásban, részint a formák megvalósíthatóságában, a számítógéppel vezérelt gyártásban. Ez, összevetve az acél, a vasbeton, vagy a ragasztott faszerkezetek nagymértékű formálhatóságával egyre nagyobb csábítást és kihívást jelent az új és újabb építészeti formák megvalósításához. Ez egyértelműen a formák primátusát jelenti, azaz kiegyensúlyozatlanság és diszharmónia lehetőségét. A kortárs építészetben nagyon sok esetben tapasztalható ez a féloldalasság, amikor is egy forma megvalósítása csak igen bonyolult és igen drága szerkezetekkel válik lehetségessé. Erre egy példa a J. Mayer H. Architekten: Metropolis Parasol (városi ernyők) terve, mely Sevillában épül meg, előreláthatóan 2009-ben. A terv óriási, 20-25 méter magas egybefonódó gombaformákból álló köztéri lefedést ajánl Sevilla egyik főterére. A pályázaton nyertes terv még acélszerkezetekkel javasolta megoldani a formákat, de a  szerkezettervezésbe később bevont világhírű mérnökiroda (Arup) elemzései az acélt alkalmatlannak találták erre. Ők ragasztott faszerkezetekkel tartották elképzelhetőnek a formák megvalósítását, úgy tudom így is épül meg. Összehasonlítva az eredeti tervet a jelenlegi látványtervekkel véleményem szerint nagy a különbség. Az alapvető burkoló forma ugyanaz maradt, de az eredeti terv (megépíthetetlen) kecsessége, áttetszősége eltűnt. Helyette a ragasztott faszerkezetből adódó vaskosság érzése alapozza meg a hangulatot. A forma uralja a szerkezetet. Ebből a diszharmonikus viszonyból létrejöhet egy világraszóló látványosság, több - kevesebb ideig ható érdekesség, de maradandó építészeti alkotás nem.



Már máskor és máshol is átélhettük ezt. Frank O. Gehry bilbaói Guggenheim múzeuma a maga idejében (1997) óriási szenzációnak számított. A Gehry építészetére jellemző egymásra torlódó, szeszélyesen formált, furcsa térbeli idomok ugyancsak nagy kihívás elé állították a szerkezettervezőket. De a ház megépült, siker lett és az építészetileg egyébként nem túl izgalmas baszk városba valóságos népvándorlás indult. Ennek méreteire jellemző, hogy a British Airlines menetrendszerű járatott indított és tartott fenn London és Bilbao között. Az idő múlásával a látogatottság egyre csökkent, a British Airlines is megszüntette a közvetlen járatot és ma a múzeum fenntartási költségei jóval nagyobbak, mint a bevételei. A csoda megszűnt, a királyról (mint oly sokszor) kiderült, hogy meztelen. A londoni Guardian egyik cikke már erről a szánalmas, pucér figuráról ír.

„…Architecture today is a visitor attraction, deliberately playing on our love of the brightest lights and the gaudiest neon. The Bilbao Guggenheim's spiritual Acropolis is Las Vegas, with its infantilising pirate ships and Egyptian sphinxes. Gehry's museum would be completely at home there, for a year at least, and then look a little dusty and jaded, soon to be torn down and replaced by another engaging marvel with which our imaginations can play.

Novelty architecture dominates throughout the world, pitched like the movies at the bored teenager inside all of us. Universities need to look like airports, with an up-and-away holiday ethos. Office buildings disguise themselves as hi-tech apartment houses, everything has the chunky look of a child's building blocks, stirring dreams of the nursery.

But perhaps Gehry's Guggenheim transcends all this. From the far side of the Styx I'll look back on it with awe.”

(J. G. Ballard: The larval stage of a new kind of architecture - The Guardian - Monday October 8, 2007)

4. Szerkezet – tér – rendeltetés

Ahogyan a falas és vázas szerkezetek különbözősége a formálhatóságban megnyilvánul, úgy a téralkotásban is. Egy falas szerkezetekkel körülhatárolt tér egészen más tulajdonságú, mint egy vázas tér. A tömör falakkal határolt tér egyszerű; érzékeléséhez, felméréséhez nem kell sok idő. Az egyszerűség az átláthatóságából és határozottságából fakad. Nincsenek beláthatatlan méretek, mert a falas szerkezetek terei a szerkezet lényegéből adódóan mindig korlátozott méretűek, a födém nem lehet korlátlan fesztávolságú. Egyszerű, átlátható, határozott és korlátos. Ezek a tulajdonságok egy karaktert rajzolnak ki, a falazott szerkezet által határolt tér habitusát. (Példa: Meinrad Morger, Heinrich Degelo: Müller ház, Staufen, 1998-199)

Egy vázas térben állni egészen más érzés. Nincsenek konkrét térhatárok, csak a vázszerkezet függőleges elemei. Ezáltal a tér határozatlan. Érzékelni, felmérni is nehezebb, hiszen nincsenek konkrét térfalak, csak a vázszerkezet elemei, melyek a térben való mozgásunkkal mindig más helyen látszanak sűrűsödni, kvázi térfalakat képezni. Ez a bonyolult tér elvileg korlátlan méretű lehet, hiszen a vázat bármelyik irányban folytathatjuk. Bonyolult, nehezen átlátható, határozatlan és korlátozatlan. Ez is egy karakter, ez a vázas tér lényegi habitusa. (Példa: Zaha Hadid: Autóparkoló és villamosmegálló, Strassburg, 2001.)

Finomíthatjuk is a képet. A falas szerkezetek terei talán éppen az egyszerűségük és átláthatóságuk miatt otthonosabb és biztonságosabb érzést keltenek. Nagy általánosságban azt is lehet mondani, hogy a falas szerkezetek terei inkább statikus hangulatúak. (Persze ez azért függ a terek formájától is, -de erről már volt szó.) Egy határozott, biztonságosan körülfalazott térben inkább leülünk, helyet foglalunk, mint egy térhatárok nélküli vázas térben. Az inkább mozgásra, szétnézésre, felfedezésre ösztökél. A vázas terek nagy általánosságban inkább dinamikus hatásúak. Nem véletlen, hogy az átmeneti terek, a sztoa típusú terek lényegi jellemzője a vázasság, nyitottság. A vázas terekben is van valami átmeneti jelleg.

Ha kirándulni megyünk átéljük ugyanezeket a téri jellegeket. Az erdő nem más, mint egy gyönyörű vázas tér. Nincsenek konkrét térhatárai csak a fák sűrűsödése a távolban éreztet valami ilyesmit. Az erdő bonyolult tér. Bizony nem lehet egy pillantással átlátni, vándorlásra, kószálásra késztet, hogy legalább kicsi részeit megismerhessük. És mindig csak kicsi részeit, mert az erdő elvileg korlátlan méretű is lehet. Az erdő arra csábít, hogy végigjárjuk. Aztán kiérünk egy tisztásra. Ott leülünk, megpihenünk és eszünk. A tisztás tere zárt és biztonságos. Határozott térfalai -az erdő szélei. A tisztás egyszerű tér, könnyen átlátható, nincsenek titkai. Ezért biztonságosnak érezzük és megpihenni itt állunk meg egy kicsit.

A kétféle szerkezet kétféle habitusú teret teremt és a terek habitusa meghatározza a bele kerülő lehetséges rendeltetéseket. A falas szerkezetű terek egyszerű, átlátható, biztonságos, otthonos jellege kitűnően megfelel például a lakás rendeltetéseinek, egy kicsit bővebben a szállás jellegű rendeltetéseknek, mint például a kollégium, a szálloda, vagy a kórház. Még jobban kiterjesztve mindazon funkcióknak alkalmas, amelyek alapvetően otthonos, biztonságos megállapodott hátteret igényelnek. Ezért a kisgyerekek intézményei (bölcsőde, óvoda, alapfokú iskola) alapvetően zárt terekből állnak. Az iskolában  a tanterem zárt (falazott) tér, de a zsibongó lehet nagy, nyitott vázas tér is. (Példák: Alvaro Siza Vieira: Van Middelem-Dupont ház, Oudenburg, Belgium; Schmidt Hammer Lassen: Előadóművészeti főiskola és kollégium, Silkeborg, Dánia, 2007.)

Érdekes az iroda példája. Kezdetben az irodaházak zárt terekből (iroda cellákból) sorolódtak. Aztán a hetvenes – nyolcvanas évek találmánya az „office landscape” azaz az egybefüggő nyílt irodatér (vázas tér) alaposan megváltoztatta az irodák belső képét. Elég hamar kiderült azonban, hogy az emberek nem érzik jól magukat ezekben a nagy vázas terekben, ezért a fejlődés iránya a „combi office” lett, mely egyesíteni próbálta a cellás és nyitott rendszereket. A kombi elrendezésben már újra az irodacellák dominálnak, és közöttük, mint egy kiszélesedett középfolyosón, immár belátható és határozott terekben, nyitott munkahelyek kerültek elhelyezésre. Az emberi természettel lehet kisérletezni, de megváltoztatni nagyon nehéz. Az irodai munkahely esetében is a zárt, biztonságos, otthonos habitus a kedvezőbb.

Nem az otthonosság, hanem a zártság, a bezárhatóság, a külvilág kirekeszthetősége miatt igényli a színház, a mozi, a különböző előadótermek sokasága a zárt teret.

De vázas, dinamikus teret igényelnek a közlekedési létesítmények, a vasút- és buszállomások, a metrók. Ugyanígy dinamikus, vázas terekben érzi jól magát a piac, a vásárcsarnok, a nagyobb üzletek. Alapvetően vázasak az ipari csarnokok és raktárak. (Példák: David Adjaye: Piac, Wakefield, Anglia, 2005-2007; Richard Rogers Partnership: Airport terminal, Madrid, 2006.)

Ezek persze általánosságok és kivételek biztosan vannak. De talán ebben az esetben is a kivételek erősítik a szabályt.

5. Szerkezettudatos gondolkodás – szerkezettudatos építészet

A szerkezet az építészeti mű négy lényegi meghatározójának egyike és mint ilyen szoros kölcsönhatásban áll a másik hárommal, a térrel, a formával és a rendeltetéssel. A szoros kölcsönhatás azt jelenti, hogy bármelyik elem változása – változtatása hatással van a többire is. Aki ezt megérti, az azt is érti, hogy emiatt nincs, nem lehet hierarchia a négy elem között, mert kapcsolatrendszerük lényege az egymás mellé rendeltség.

A szerkezet ezáltal éppoly fontos, mint a forma, vagy a tér szépsége, a rendeltetés működőképessége. Ez közhelynek tűnik, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy a tervezés tanulás kezdeteit sokkal inkább az esztétikai törekvések jellemzik, és a szerkezet erősen háttérbe szorul. Pedig a szerkezet és az építészeti mű szépsége között igen erős kapcsolat van. Éppen az alkalmas szerkezet tehet indokolttá esztétikai döntéseket, vagy fordítva, a szerkezet alkalmassága jelentheti a mű szépségét.

A szerkezettudatos építészet azt jelenti, hogy az épület tervezése során a szerkezet alakulása a kezdetektől része a folyamatnak. Ez persze feltételezi azt, hogy van valamilyen képünk az egyes szerkezettípusokról és arról, hogy melyik esetben melyik alkamas. Nem baj, ha a tanulás kezdeteinek idején ez a kép nem átfogó és csak néhány alapvető szerkezettípust tartalmaz. Egyrészt ezekből is nagy változatosság érhető el, másrészt rafinált szerkezeteket viszonylag kevés számú és fajtájú épület igényel. A lényeg, hogy a szerkezet a kezdetektől része legyen a tervezési folyamatnak.

A szerkezettudatoság azt is jelenti, hogy a szerkezet nem nyűg a tervezés során, hanem tudatosan alkalmazott eszköz. A szerkezet, mint eszköz segíthet a formaalkotásban, a funkcionális rend megteremtésében. A szerkezet az építészeti mű kompozíciós rendjének is alapeleme. A szerkezet ritmusa segít az alaprajzok rendjének kialakításában, a homlokzati arányok kialakításában.

A szerkezettudatos építészet – felfogásom szerint -  nem azt jelenti, hogy az építész ellenőrizni és méretezni tud minden általa tervezett szerkezetet. Ez a szerkezettervező dolga. Az építésznek viszont tudnia kell, hogy melyek a választott szerkezet lényeges paraméterei, milyenek a lényeges tulajdonságai, azért, hogy érdemben és hitelesen tudjon párbeszédet folytatni a szerkezettervezővel. Az építész és a szerkezettervező közötti közös nyelvet az építész részéről a szerkezeti érzék, szerkezeti fogékonyság teremtheti meg.

A szerkezettudatos gondolkodás a feltétele annak, hogy létrejöhessen az arányos építészeti mű, amiben nincsenek túlzások, nincsenek diszharmóniák és főleg nincsen pazarlás. Mert a szerkezet elhanyagolása, vagy a szerkezeti tudatlanság leggyakoribb tünete a pazarlás. Anyagok és anyagiak pazarlása a túlméretezettség miatt, az indokolatlan drágaság miatt, a hivalkadó egyediség miatt. A pazarlás pedig a világ felélését, pusztítását jelenti. Aki pazarol, az szemetet termel, anyagi és szellemi értelemben egyaránt.

Találat: 1226