online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság Adminisztráció Auto építészet építőipari Gépészet Jogi Jogszabályok Közlekedés Mezőgazdaság Pénzügy Turizmus újságírás üzleti
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

Munka-, föld- és ingatlanpiac

gazdaság

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
SZÜKSÉGLET ÉS IGÉNYFELMÉRÉS
A pénzpiac. Az arupiac és pénzpiac együttes egyensúlya, az IS-LM-rendszer.
A vallalat jellemzői, környezete
TÁRGYI ESZKÖZÖK
Vazlat a makrogazdasag igazsagossagat vizsgaló elméletekröl
A munkapiac. Egyensúly a munkapiacon.
Munka-, föld- és ingatlanpiac
 
 

Munka-, föld- és ingatlanpiac

Munkapiac

A munka a társadalom legfontosabb erőforrása a javak termelésében. A munkapiaci egyensúlyt a kereslet és a kínálat alakítja ki. Azt hogy egy ember mennyit hajlandó dolgozni, az az egyéni preferenciáitól függ. Általánosságban elmondhatjuk, hogy az ember valamilyen külső vagy belső kényszer hatására dolgozik. Mint fogyasztó az életszínvonalát próbálja maximalizálni, éppen ezért négy fontos tényező alakítja a munkakínálatát:

  • Életminőség
  • Munkaidő
  • Szabad idő
  • Jövedelem

Ezek a tényezők együttesen alakítják ki, hogy ki mennyit dolgozik. Az életminőség maximalizálásában fontos szerepe van a jövedelemnek. Az a pénzösszeg, amit a munkáért kapunk nominálbérnek nevezzük, az ebből megvásárolható áruk körét pedig reálbérnek. A dolgozó életszínvonalának legjobbá tételében igyekszik a számára legoptimálisabb arányt megtalálni a szabadidő és a munkaidő között. A kettő közül a szabad idő a mikroökonómia feltevései szerint a hasznos jószág. A munka feláldozott energia, a munkaidő feláldozott szabad idő, ezért a munkában eltöltött idő feláldozott hasznosságot jelent. Az egyéni életminőség érdekében a fogyasztó a jövedelem és a szabad idő valamilyen mennyiségét választja ki.
A munkakínálati függvény a jövedelemszint függvénye, de eltérően más keresleti függvényektől az alakja visszahajló lesz a szabadidő-preferenciái miatt. De miért?
A munkavállaló a jövedelemszint növekedéséért kezdetben növeli munkáját, majd egy szint elérése után értékesebb lesz számára a szabadidő, és inkább csökkenti munkakínálatát.


A munkakeresleti függvény már sokkal konkrétabb és egyértelműbb: a pótlólagos munkaerő-bevonás határtermék-bevétele határozza meg. A vállalatok annyi munkaerőt keresnek, és olyan áron, amennyire a tényező-felhasználásuk optimalizációja értelmében szükségük van (tehát a tényező-határköltségük egyenlő legyen a tényező határtermék-bevételével).
A piaci munkakínálati függvény alakja nem visszahajló (nem érzékelhetően), mert más piaci tényezők is befolyásolják, mint a jövedelem és a szabadidő. Ilyen befolyásoló tényező például a népesség száma, korösszetétele, az iskolázottság, a képzettség, társadalmi szokások.

A humán tőke

A humán tőke a képességek, a szaktudás és a szakmai tapasztalatok összessége, az a termelési tényező, amit az egyén bérbe ad a vállalkozónak vagy a vállalatnak.

A humán tőke, a szakértelem más, mint a többi termelési tényező; egyrészt hosszú távú tőkebefektetésnek számít, másrészt nem használódik el hanem még növekszik is munka közben. Nagyon fontos tényező a termelésben, és jellemző, hogy a hazánkban nem a megfelelően díjazzák a szaktudást. A humán tőke értékelésére alkalmas eszköz a jelenérték-számítás, mert a ráfordítási tényezők megfeleltethetők költségeknek az érte kapott jövedelem pedig hozamoknak. A munkabérek szakmák szerinti arányainak különbsége erre vezethető vissza.

Munkabérek

A munkabérek a kereslet és a kínálat egyensúlyától függnek. Felső határa a határtermék-bevétel piaci értéke, alsó határa pedig, hogy a dolgozó munkával kapcsolatos ráfordításait kompenzálja.
A munkapiacon nem uralkodik tökéletes verseny, hiszen nagyon sokféle törvény, jogszabály, és hagyomány befolyásolja.

A vállalkozó mint termelési tényező

A vállalkozási, vezetői képességek a humán tőke egyik különleges elemét j 919f53j elentik. A vállalkozói, vezetői tevékenység azt jelenti, hogy képes koordinálni, és a többi termelési tényező együttműködését biztosítani. A vállalkozó szerepe talán legtisztázatlanabb a termelési tényezők közül, könyvtárnyi irodalom próbálja megmagyarázni, és besorolni. A mostanában legelfogadottabb állás szerint:

A vállalkozói tevékenység a termelés egyik tényezője, a humán tőke egyik eleme, a közönséges munkától különböző különleges munkateljesítmény, sajátos szakma.

A vállalkozók "beazonosítása" komoly nehézségeket jelenthet egyes vállalatoknál. Egy egyszemélyes vállalkozásnál nyilvánvaló, hogy ki az üzletvezető, de mi a helyzet egy multinacionális óriásvállalatnál, ahol ráadásul a részvényesek nagy létszámban, földrajzilag szétszórva helyezkednek el? Az ilyen vállalatok élén egy menedzseri réteg áll, ami betölti a vállalkozói funkciókat, de ellenőrzésükre a részvény feljogosít. Ezért a menedzserek bármikor leválthatók a részvényesek által. Nagyon sok problémához vezet, hogy a vezetői és a tulajdonosi funkciók így elkülönülnek egymástól. Összességében elmondhatjuk, hogy a napi irányításért a menedzserek a felelősek, de végső soron a részvényesek a vállalat vállalkozói.

A vállalkozó jövedelme

A vállalkozó legfontosabb feladata, hogy a többi termelési tényezőt működő rendszerré szervezze. Ezért a tevékenységéért cserébe azt reméli, hogy a vállalkozás sikeres lesz és profitot hoz.

A vállalkozói tevékenységnek mint termelési tényezőnek a hozadéka a profit. A vállalkozó legfőbb ösztönzője a jövőben remélt, nem az előzőleg elért profit.

Természetesen egy egyszemélyes vállalkozásban, ahol a vállalkozó egy személyben tőketulajdonos, földbirtokos, munkás és vállalkozó is, az elért profit nem csak a vállalkozói jövedelem. A számviteli bruttó profit nagyon sokféle nyereséget magában foglal. A vállalkozói jövedelem leginkább a gazdasági profit nagyságával érzékeltethető. Ezt pedig úgy számíthatjuk ki, hogy a bevételből a teljes termelési ráfordítást (kamat, járadék saját eszközei után, bér jellegű költségek személyes munkája után, plusz az explicit és implicit költségek).
Látható, hogy elég nehéz meghatározni csak a vállalkozói tevékenység jövedelmét.
Érdekesség, hogy ha egy piacon egy iparágban tökéletes verseny uralkodik, akkor hosszú távon nincs gazdasági profit, tehát vállalkozói nyereség sincs. Ezek után azért vállalkoznának az iparágban mégis, mert a szokásos normálprofitra szert tehet a vállalkozó. A valós életben persze nem is érvényesülnek a szabad verseny feltételei, plusz újítással és információ-előnnyel elég rendes vállalkozói jövedelemhez lehet jutni.

A föld- és ingatlanpiac

A föld a legsokoldalúbb gazdasági erőforrás. A gazdaság legtöbb szereplőjének szüksége van földterületre.

A föld bérleti díja

A piacgazdaságban természetes, hogy a tulajdonos bérleti díjat kér a földért. A földet trágyázás, gyümölcstelepítés, épületek tehetik értékesebbé. Ezért a földterület, mint termelési tényező számos tőkebefektetést is tartalmazhat. A bérleti díj két részletből tevődik össze. A területen található tőkebefektetések kamata és a föld puszta használatáért fizetett földjáradék összessége.

A bérleti díj a kölcsönvett földért fizetett díjak, a földjáradék és a kamatok összessége.

A bérleti díj is kereslet-kínálat hatása alatt áll. A bérleti díj nagysága a föld minőségével, termőképességével és a rajta termelhető mezőgazdasági termékek árával van összefüggésben. A föld minősége fizikai, biológiai, domborzati, éghajlati tényezők és közgazdasági sajátosságok együttese (a piactól való távolság fontosabb lehet a domborzatnál).

A föld mennyisége adott, nem növelhető, kínálata ezért konstans, független a bérleti díjtól. A bérleti díjat a származékos keresleti tényezők határozzák meg. A föld bérleti díjának nagyságát a rajta termelhető áruk határtermék-bevétele alapján kialakuló tényezőkereslet jelöli ki a kínálat vonalán.

A föld bérleti díját, "tényezőárát" a származékos keresleti tényezők határozzák meg.


Képletben:

bérleti díj = határtermék-bevétel;

MFCA = MRPA.

A bérleti díj nagysága függ a föld minőségétől, termelőképességétől (MRPA nő). A piacon tehát nem azért magas a mezőgazdasági termék ára, mert magas a bérleti díj, hanem azért magas a bérleti díj, mert magas a termék ára.

A földek adásvételi piaca

Földet nem csak bérelni, venni is lehet. A földet nem építették, nem termelték, árát így nem határozhatja meg valamilyen explicit költségráfordítás, s megfelelő használat mellett nem is használódik el. A föld árát a földjáradék határozza meg. Ha valaki 20000 forintot kapna évente, ha bérbe adná a földjét, akkor olyan összegért hajlandó eladni, amit ha berak a bankba évi 20000 forint kamatot kap (ez az összeg a bérleti díj és a kamatláb hányadosa). 20%-os kamatláb esetén a fenti tulajdonos 20000 / 0,2 = 100000 forintért lenne hajlandó eladni földjét.

A termőföld árát a földjáradék tőkésített értéke határozza meg.

Egy földterület értékébe beleszámít minden vele kapcsolatos tőkebefektetés, így a rajta lévő utak, raktárak, öntözőrendszerek, stb.… . A termőfölddel, mint termelési tényezővel kapcsolatos fontos tulajdonság, hogy elvileg a végtelenségig használható és nem amortizálódik (sőt az értéke egyre jobban nő). Így a földvásárlás a pénzmozgás egyik alapvető tényezője.

A termelő erőforrások jövedelmei

Az előzőekben megtanultuk, hogy az erőforrások használatáért versenyképes díjat kell fizetni. A munkáért munkabért, a földért földjáradékot, a tőketényezőkért kamatot kell fizetni. A vállalkozó jövedelme a profit.

Fontos kérdés, hogy az egyes erőforrások hogyan részesüljenek a megtermelt jövedelemből.

A jövedelmek funkcionális elosztásának elve szerint az egyes erőforrások határtermékük és felhasznált mennyiségük arányában járulnak hozzá a termelési eredményhez.

Ilyen mértékben kell részesedniük a megtermelt jövedelemből.
Ezen felfogás alapján a vállalkozóknak - mivel a határtermék-bevétellel megegyező nagyságú használati díjat kell fizetniük - nulla profitot kellene termelniük. Ennek ellenére nyereséggel dolgoznak. Ez azzal magyarázható, hogy a vállalkozó a határtermék-bevételnél kevesebbet fizet a használatért, vagyis elvesz az erőforrásra jutó jövedelemrészből, kizsákmányolja azt.

A funkcionális jövedelemelosztás elve szerint kizsákmányolnak egy tényezőt, ha nem fizetik meg érte a termelési hozzájárulásának megfelelő jövedelmet.

Vállalatok a nemzetközi piacokon

Eddigi elemzéseink és vizsgálódásaink középpontjában - legyen szó akár tökéletes versenyről vagy monopóliumról - zárt nemzetgazdaságok voltak. Ezekre mind jellemző az egységes pénznem, a kultúra, a törvények és sok egyéb piaci sajátosság.

A világpiac a nemzetközi forgalomba kerülő áruk és szolgáltatások, valamint a részt vevő tényleges és potenciális szereplők és a működésüket meghatározó törvények, szokások, viselkedésmódok összessége.

Nagyon széles értelemben a nemzeti piacok összessége és azok kapcsolatai együtt alkotják a világpiacot.
Van-e egységes világpiac? A történelmi fejlődés és a globalizáció ennek az irányába mutatnak, de egyelőre tényleges gazdasági és piaci összefonódásról még nem beszélhetünk. Jelenleg három nagy piaci egység létezik a világon: USA, Japán és az EU közös piaca.
Mit jelent egy vállalat szempontjából a világpiac? Egy konkrét székhelyű vállalat vagy a belpiacra, a saját nemzetgazdaságába, vagy egy másik ország nemzetgazdaságába, külpiacra termel.

A nemzeti piac valamely ország belső piaca, ami többé-kevésbé zárt egységként működik. A külpiac fogalma valamely vállalat külföldi üzleti tevékenységét, kapcsolatait fejezi ki.

A nemzetközi piacok részét képező nemzeti piacok nagyon elkülönülnek egymástól. Mindegyiknek más jogi, kulturális, történelmi, gazdasági háttere van, éppen ezért a nemzetközi piacra való belépés nem könnyű. Korlátok mennyiségében leginkább a monopolpiacokhoz lehet hasonlítani.

A nemzetközi piac legfőbb sajátosságai:

  • A szereplők erőviszonyai egyenlőtlenek;
  • Korlátozott a piacokra való be-és kilépés;
  • Eltérő törvényekhez, rendeletekhez, szabványokhoz, kultúrához kell alkalmazkodnia a külpiacra lépőnek;
  • Eltérőek a pénznemek és a pénzrendszerek;
  • Eltérőek az árarányok (pl. Olcsó élelmiszer, drága technika vagy fordítva);
  • Eltérő a költségszerkezet (drága munkaerő és olcsó technika, olcsó nyersanyag és drága technika, stb.);
  • Eltérő az adók rendszere
  • Vámok korlátozzák a nemzetközi forgalmat
  • A belföldinél többnyire nagyobbak a szállítási távolságok és költségek.

Néhány kiegészítés a felsoroláshoz:

  • A vámok mikroökonómiai jelentése, hogy megemeli a termék költségeit, ezáltal megvédi a hazai termelőket és a foglalkoztatást.
  • Egyes országok külön nemzeti pénzzel rendelkeznek. Ezeket a nemzetközi forgalomban valutának nevezzük, amelynek forgalma és ára is van.

A valutaárfolyam egy ország pénzének piaci ára más valutában kifejezve.



A nemzetközi munkamegosztás

A nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiépülésének első oka a kereskedelem volt, de ez mostanára jelentős munkamegosztássá fejlődött. Ma már az országok annyira egymásra vannak utalva, hogy súlyos gondokat okoz a nemzetközi kapcsolatok beszűkülése.

Az országok közötti kereskedelem alapvetően vállalatok közötti kereskedelem, de a külpiacra lépő vállalat szempontjából a partnervállalat és a partnerország ismerete egyaránt lényeges.

A partnerország fontosabb környezeti tényezői:

  • Gazdasági környezet: az ország fejlettsége, mérete, szállítási, hírközlési sajátosságai, fizetőképessége (eladósodottsága), valutájának bizonytalansága, a piac igényessége, nyersanyag-ellátottsága, gazdaságpolitikája.
  • Politikai-jogi környezet: az ország biztos vagy bizonytalan politikai helyzete, politikai berendezkedése, a kormány külkereskedelmi korlátozásai, a vámok, az adók, a szabványok, az engedélyezési eljárások, a termékek, a tőke jogi védelme.
  • Kulturális környezet: az adott ország kulturális, vallási, erkölcsi sajátosságai, szokásai, hagyományai.
  • Vállalkozási környezet: a vállalkozások működési feltételei, támogatása. A gazdasági kapcsolatteremtés feltételei, nehézségei.

Ezeknek a környezeti tényezőknek az ismerete alapvető fontosságú a külpiacra lépő vállalat szempontjából.
Miért kereskednek egymással az országok? Mert így - köznapi szóhasználattal - olcsóbban juthatnak bizonyos termékekhez, mintha otthon állítanák elő.
Ennek a jelenségnek a közgazdasági összefüggéseit már régóta kutatják a közgazdászok. Elég hamar arra a megállapításra jutottak, hogy a nemzetközi kereskedelem fő mozgatórugója az országok közötti komparatív előnyökben és hátrányokban keresendő.

A táblázat azt mutatja meg, hogy Angliában és Portugáliában, mennyi munka kell egy egység bor illetve posztó termeléséhez.

Bor

Posztó

Anglia

10

8

Portugália

6

6

Látható, hogy Portugália mind a bor és a posztó előállításában is abszolút előnyben van, mégis akkor jár a legjobban, ha csak bort termel (ott nagyobb az előnye), hiszen a bort Angliának eladva, abból a pénzből több posztót vehet, mintha termelési tényezőit átcsoportosítva posztót is előállítana.
Anglia ugyanúgy jobban jár, ha csak posztót termel, mert azt eladva Portugáliának annak értékén több bort vehet, mint ha ő állítaná elő (lemondva ezzel a posztó termeléséről).
Ki fogja a külkereskedelemből származó hasznot realizálni? Ez a bor és a posztó világpiaci árától fog függeni. Most mellőzzük a matematikai levezetést, de biztosan kijelenthetjük: minél inkább közelebb állnak a világpiaci árak a szabad kereskedelem nélküli, autark árakhoz, annál kisebb részét realizálják a haszonnak az adott ország vállalatai.

A komparatív előny két ország viszonylatában valamely termék más termékekhez viszonyított ráfordításarányában meglévő viszonylagos előny. Csak a komparatív előnyöket és hátrányokat lehet összehasonlítani, az abszolút előnyöknek nincs meghatározó szerepük a nemzetközi cserében.

A komparatív előnyökre vonatkozó néhány fontos tanulság:

  • Gyakorlatilag mindig létezik komparatív előny két ország között valamely termékben;
  • A valuták árszámításával kimutatott árak általában jelzik a komparatív előnyöket és hátrányokat (torzító lehet a valuták árfolyamának ingadozása, az egyéb ráfordítások hatása stb.);
  • Az előnyös kereskedelem nem az abszolút, hanem a komparatív előnyökön alapul (nagy abszolút előnyök-hátrányok mellett is lehet kicsi vagy nagy a komparatív előny);
  • A komparatív előnyök bemutatott példái "pillanatnyi" előnyöket jeleznek, de ettől nagyon eltérő lehet a hosszabb távú előnyök alakulása (sok egyéb tényező is befolyásolja az előnyök alakulását hosszabb távon).

Komparatív előny hosszabb távon

A komparatív előnyök realizálása sokkal könnyebben megy hasonló fejlettségű országok között. Van egy elmélet, a termékciklus-elmélet, amely szerint a külkereskedelem jelentős hányada az ún. termékciklusokkal függ össze. Ez nem mond ellent a komparatív előnyökre épülő elméletnek, hanem kiegészíti azt. Legfontosabb jellemzője, hogy hosszabb távon más és más tényezőnek van szerepe a termelésben. Ez alapján a komparatív előnyök egy termék esetében megfordulhatnak. Például:

  • A terméket a felfedező országban gyártják, s előbb a legfejlettebb piacokon adják el.
  • Ha sikeres a termék, akkor keresik az olcsóbb előállítási költségeket és az újabb piacokat.
  • Az anyaország importőrré is válhat a termék életciklusának a vége felé. Ekkor az "anyaország" többnyire már újabb variánsokat, újabb típust gyárt az adott termékcsaládon belül.

A vállalat külpiacra lépése

A nemzetközi kereskedelemben a vállalatok természetesen megpróbálnak valamilyen formában kilépni a külső piacokra. Ennek a folyamatnak a szándékai, formái és eszközei többféleképpen csoportosíthatók. Célja szerint lehet export vagy import esetleg a kettő együtt. Ezen belül az export lehet áru, szolgáltatás vagy tőkeexport.
A piacra lépés formái, fokozatai:

  • Közvetett export;
  • Közvetlen export;
  • Licenc és know-how eladás;
  • Vegyes vállalat alapítása;
  • Közvetlen külföldi beruházás;
  • Teljes skálájú nemzetközi termelés és marketing;

Ezek a formák egyben fokozatoknak is tekinthetők, mert különböznek egymástól a külpiaccal való kapcsolat mélysége és intenzitása tekintetében.

A közvetett export esetén a vállalat nem kerül közvetlen kapcsolatba az importáló ország piacával. Általában a vállalat egy közvetítő kereskedőnek adja el az áruját, szabadkezet adva annak az áru további sorsáról. Tipikus példája az alkalmi export. Kis kockázattal jár, de ennek megfelelően a profit is kicsi.

Közvetlen export az a forma amikor a vállalat saját néven és önmaga értékesíti termékét a külföldi piacon. Ez a fokozat már sokkal költségesebb, és nagyobb kockázattal is jár, de megnő a jövedelmezőség is. A vállalat sokkal jobban megismeri a piacot ha saját maga is jelen van.

Licenc és know-how exportja esetén a vállalat nem a terméket adja el, hanem a gyártási eljárás titkait és a jogokat. Ez a forma jóval többet hozhat, de annál nagyobb a kockázata is.
A külföldi partner hanyagsága, nem megfelelő minőségű termékek előállítása komoly veszteséget okozhat a vállalatnak más piacokon is. Ha pedig a licenc felhasználó nagyon "jó", akkor fennáll annak a veszélye, hogy kisebb módosítások után mint konkurens lépjen fel.

A vegyes vállalat egy olyan piacra lépési lehetőség, amely bármilyen más formából kifejlődhet. Lényege, hogy a vállalat aktív tőkével is beszáll a külföldi üzletekbe, ezáltal megnő a befolyása, és a kapott információ mennyisége is.

Közvetlen beruházással a vállalat teljesen új telephelyet létesít a célpiacon. Ezáltal teljes mértékben alkalmazkodnia kell az ottani törvényekhez és szokásokhoz. Cserébe teljes döntési szabadsága van és e profit is realizálja. Az ilyen típusú vállalkozásoknak gyakori oka a vámfalak megkerülése és a szállítási költség lecsökkentése, valamint az olcsóbb termelési tényezőkhöz való hozzájutás. Ezeket működő-tőke kivitelnek nevezzük.

Teljes skálájú nemzetközi termelés és marketing során a termelés és az értékesítés egy multinacionális nagyvállalat világpiaci stratégiája alapján történik. Központilag döntik el, hol szerzik be a nyersanyagot, hol gyártnak, hogy értékesítenek. A vezetés és egész szervezete is nemzetközi, több országot átfogó. Ilyen például az IBM.

Ha megfigyeljük a vállalatok a piacra lépés lehetőségeit, észrevehetjük hogy a kisvállalatok eleve esélytelenek olyan hatékonyság elérésében, mint a nagyok (nem csak ezért). Levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy összefüggés van a vállalati méret és a nemzetközi kapcsolatok között.

Verseny a nemzetközi piacokon

Ahhoz, hogy egy vállalat sikeresen működjön, a verseny sok részterületén kell sikerrel szerepelnie. A legfőbb ilyen területek: árak, költségek, a termék illetve a minőségi tényezők.

A termékek versenye

A verseny legfőbb tényezője a termék a maga fizikai valóságában.

Piaci termék mindaz, ami a piacon a fogyasztás, a felhasználás, a megszerzés és a figyelemfelkeltés céljából felkínálható, mert valamilyen igényt kielégíthet.

Ez a definíció egyrészt azt jelenti, hogy bármi "piaci termék", ami eladható, másrészt az, hogy a piaci termékhez lényegéhez ugyanúgy hozzátartoznak az üzleti és piaci sajátosságok is, és ezek a dolgok legalább ugyanolyan fontosak a termékek és termékcsoportok minőségi versenyében.

Termékdifferenciáció

Ha megfigyeljük a fejlett országok külkereskedelmét, észrevehetjük, hogy tömegesen cserélnek egymás között olyan termékeket, amelyeket kisebb eltéréssel szinte mindenhol gyártanak. Ennek az a célja, hogy az a kisebb eltérés jelentősen bővíti a választékot. A termékek "nagyjából" egyformák csak kisebb megkülönböztető jegyekkel differenciálják a termékeket.

Globális termékek

Globális termékek azok, amelyeket lényegében azonos változatban értékesítenek a világ legtöbb országában, és csak ritkán és minimális mértékig módosítják a helyi piac sajátosságaihoz. Az ilyen termékek megítélése elég furcsa; egyesek szerint a gyártók ráerőltetik a fogyasztókra standardizált termékeiket, ezzel csökkentik a költségeiket. Mások pedig elvárják, hogy az a termék az olyan legyen, mint mindenhol máshol a világon (például a svájci órák).
A globális külpiacra lépés legfontosabb eszköze a franchise.

A franchise olyan engedély, ami lehetővé teszi a felhasználónak, hogy az adott terméket és szolgáltatást adott márkanév alatt forgalmazzon saját egységeiben.

Előnyei:

  • az átvevő bevált terméket kap,
  • gyors piacra jutás,
  • kidolgozott technológia,
  • jó az anyagellátás,
  • az átadónak kevesebb a többletráfordítása,
  • gyors bevezetés,
  • az átvevő ismeri a helyi piacot.

Hátrányai:



  • az átvevőnek: jelentős díjat kell fizetni,
  • szigorú az ellenőrzés,
  • az átadónak: az átvevő független cég.

Verseny a termékfejlesztésben

Ahhoz, hogy egy vállalat termékei sikeresek maradjanak állandóan az igényeknek megfelelően módosítani kell őket. A változtatás lehet:

  • horizontális, ilyenkor nincs lényeges minőségi változtatás, csak apróbb módosítások.
  • vertikális, amikor a korábbi termék egy vagy több lényeges jellemzője megváltozik.

Ezek a változtatások leginkább a vállalatok kutatás-fejlesztés területének produktumai, és komoly versenyszerepe van.

Az innovációs verseny az új termékek, új termelési eljárások kifejlesztésének és ipari bevezetéseinek versenye.

Az innovációs verseny, mint minden más a nagyvállalatoknak kedvez, hiszen csak ők rendelkeznek elegendő tőkével a kutatás-fejlesztésre. A kisebb vállalatok, ha mégis kitalálnak valamit, általában átadják a bevezetés jogát nagyobbaknak, vagy mint tőkőt beviszik egy életképesebb cégbe és beleolvadnak.

A költségek és a verseny

A termékdifferenciáció bár nagyon jelentős versenytényező, azért a nagyjából azonos termékek árai nagyon nem különbözhetnek egymástól. Az a vállalat hosszabb távon mindenféleképpen előnyben van, amelynek legkisebb a költségei.
A viszonylagos költségelőnyöknek van döntő szerepe a nemzetközi cserében is. A komparatív költségelőnyök hátterében az eltérő költségszerkezet áll. Megállapíthatjuk, hogy általában, ha egy országban viszonylag alacsonyabbak a munkabérek, akkor a munkaigényes termékek előállításában van komparatív előnye. Fontos, hogy nem a munkabér abszolút nagysága számít, és az is, hogy az olcsóbb munkaerő ugyanolyan minőségű munkára legyen képes.

A méretgazdaságosság

Általában egy vállalat minél többet állít elő egy termékből, annál kisebb lesz az átlagköltsége (legalább is egy elég nagy mennyiségig). Éppen ezért a felvevőpiac szűk volta is külpiacra lépésre serkent. Az export lehetősége nélkülözhetetlen a versenyképes termelési költségek eléréséhez. A vállalatoknak az az optimális, ha össztermelésüket sikerül az átlagköltség-görbe minimum pontjáig fokozni.

A költségek és a termelési méret kapcsolata

Működőtőke-export

Ennek a jelenségnek a létéről a külpiacra lépés kapcsán már volt szó. Nagy előnye, hogy az alacsony tényező-költségeket egyesíti a magas szintű technikával és munkaszervezéssel. Ilyenkor a komparatív előnyök kihasználása nem exporttal vagy importtal történik, hanem a termelés külföldre telepítésével.

Ár és a verseny

Az ár a termék egyik legnyilvánvalóbb tulajdonsága, mégis az árverseny a vállalatok nemzetközi versenyének legbonyolultabb formája. Ennek oka, hogy világpiacon még mindig nincs olyan nemzetközi szerv, amely rendeletekkel szabályozná a gazdaságot.
A gyors információ és tőkeáramlásnak köszönhetően egyes tömegcikkeknek egységes árai alakulnak ki a terméktőzsdéken, de általában jellemző, hogy a termékeknek nincs egységes világpiaci ára. A vállalatok minden piacon külön árakkal néznek szembe, a nagyobbak, akik képesek is befolyásolni az árakat minden helyen a saját profitmaximumukhoz tartozó árat szabnak meg.
Az ár a termék piacra lépésének stratégiai tényezője. Nagysága kifejezi a vállalat piaci céljait, ami szoros összefüggésben van a termék piaci életgörbéjével.

  • Lefölöző árstratégia esetén a költségeket jelentősen meghaladó, magas indulóárat állapítana meg. Később ebből fokozatosan engednek. Sikeressége titka a termék újszerűsége, és rugalmatlan kereslet, valamint az, hogy a csökkenő ár az ismert terméket vonzóvá teszi.
  • Behatoló árstratégia akkor célszerű, ha a vállalat a külpiacon először vásárlóbázisra akar szert tenni, ezért alacsony áron kínálja termékeit. Akkor sikeres, ha rugalmas a kereslet.

A nagyvállalatok gyakran alkalmazzák a behatoló árstratégiát, pedig nagyon veszélyes eszköz, hiszen könnyen tönkretehetik a hazai cégeket. Ezért aztán az országok kormányai gyakran alkalmaznak protekcionista eszközöket.

Itt kell még megemlíteni a dömpinget, mint gazdasági jelenséget. A támadó szándékkal megállapított alacsony ár célja, a korábbi vállalatok kiszorítása. Ezért ez komoly problémákat okozhat. Dömpingárnak lehet minősíteni például, ha a vállalat költségeinél alacsonyabb árat állapít meg. A dömping ellen mindenhol keményen védekeznek, ha bebizonyítják akkor a vállalatnak komoly büntetést és kárpótlást kell fizetnie. Hatékony módszer elkerülésére az, hogy a cégek ún. kartávolságnyi árat állapítanak meg, ami azt jelenti, hogy a belföldi versenytársakéhoz hasonló.

Az állam feladata, újraelosztás

Az állam feladata

Az állam elsődleges feladata a belső rend és igazságosság fenntartása, a gazdaság és társadalom uralkodó, mindenki számára kötelező szabályainak kialakításával és betartatásával. Ez magában foglalja a törvényalkotást, a törvények betartásának ellenőrzését és be nem tartásának szankcionálását.
Az állam feladataihoz tartozik még az ország képviselete nemzetközi viszonylatban, a külpolitikai diplomácia és az önálló hadsereg fenntartása.
Az állam tevékenységének nem célja a gazdasági életbe való aktív beavatkozás, hanem a gazdasági élet, a hétköznapok nyugodt, megbízható intézményi hátterének biztosítása. A modern gazdaságban az állam szerepvállalása a tényezők egy részének központi hatalmon alapuló elosztása, amely nélkülözhetetlen az erőforrások hatékony elosztásához.

A jövedelmek újraelosztása

Az állam fontos funkciója, hogy a piaci mechanizmusok által keletkezett jövedelemkülönbségeket a jövedelmek egy részének újraelosztásával enyhítse.

A jövedelmeknek az újratermelési körfolyamat eredményeképpen kialakult eloszlását elsődleges jövedelemmegoszlásnak nevezzük.

Az adók és támogatások rendszerét együttesen másodlagos jövedelemelosztásnak, újraelosztásnak - idegen kifejezéssel redisztribúciónak hívjuk.


A jövedelmek megoszlását többféle módon lehet értékelni. A három alapvető módszer a jövedelmek nagysága alapján, a jövedelmek forrása szerint, valamint a társadalmi csoportok közötti megoszlás tekintetében.

Jövedelemmegoszlás a jövedelmek nagysága szerint


Ebben az esetben azt vizsgáljuk, hogy a lakosság, valamekkora hányada, az összes jövedelem mekkora hányadával rendelkezik. Mindezt az ún. Lorenz-görbe négyzet alakú diagramja szemlélteti.

Az ábrán a háztartások a legszegényebbtől haladnak a leggazdagabbak felé a százalékos felosztásban. A diagramm átlója azt a lehetőséget jelzi, amikor mindenki egyenlően részesedik a jövedelmekből. A tényleges állapotot egy átló alatti görbe képviseli. Minél közelebb van a görbe az átlóhoz, annál egyenletesebb a jövedelmek eloszlása, és fordítva. Az ábrán látható még a vagyon eloszlása is, amelyben láthatóan nagyobbak a különbségek, mint a jövedelemnél.
Az állam a differenciált adórendszer, és támogatások segítségével az egyenletes eloszlás felé mozdítja a görbét.

A jövedelmek funkcionális megoszlása

A funkcionális jövedelemmegoszlás azt vizsgálja, hogy az emberek jövedelme milyen arányban származik munkatevékenységből, földtulajdonból, vállalkozói tevékenységből, nyugdíjból stb. Az ilyen, foglalkozás szerinti jövedelemkülönbségek nagyban összefüggnek az iskoláztatottsággal, a feladatkörök bonyolultságával, valamint a munkaadó-tevékenység jövedelmezőségével.

A jövedelmek megoszlása társadalmi csoportok között

A különböző társadalmi csoportok jövedelemrészesedését vizsgálja. Nemek alapján a legtöbb országban a férfiak jövedelme nagyobb.
A különböző háztartások (gyerekszám stb.) között az egy főre jutó jövedelmet vizsgálja. Valamint végez regionális jövedelemmegoszlást is.

A jövedelmek tisztán piaci elosztása sem igazságos, sem méltányos, így az állam feladata, hogy redisztribúció útján csökkentse az indokolatlan mértékű jövedelemkülönbségeket.

Az állami feladatok természetesen sokkal bonyolultabbak az itt leírtakon túl. A kérdés komolyabb megvitatása a makroökonómia témájába tartozik.

Externáliák, közjavak

Externáliák

Egy gazdasági tevékenység normális piaci adás-vétel tárgyát képezi egy termelő és fogyasztó között, akik a piacon keresztül szerződésben állnak egymással. Ha az adott tevékenység hatására a szerződő feleken kívül egy harmadlagos szereplőre olyan váratlan költségek hárulnak, vagy olyan haszontöbblete keletkezik, amelyre az nincs befolyással externáliáról, vagy külső hatásról beszélünk.

Egy piaci adásvétel esetében az adott ügyleten kívülálló szereplő(k) környezetét befolyásoló, nem szándékolt hatásokat külső gazdasági hatásnak, externáliának nevezzük.

Az alaptevékenységet az externália forrásának, az érintett tevékenységet az externália tárgyának nevezzük.
Ilyen externáliát tartalmaz egy környezetszennyező gyár, vagy egy gyümölcsös mellett létrehozott méhtelep, amely növeli a termőképességet.

A tevékenységek egyéni és társadalmi megítélése.

A kizárólag csak az eladónál és a vevőnél jelentkező költségeket és hasznokat egyéni határköltség és egyéni határhaszon görbékkel ábrázolhatjuk. Ennek az egyensúlyában fog kialakulni a termelt mennyiség. Az externáliás hatások miatt a tevékenység egész társadalomra kiható költsége és haszna az egyénitől eltérő lesz, kialakulnak a társadalmi határköltség és társadalmi határhaszon görbék. A társadalmilag optimális termelési szint eltér az egyéni optimális kibocsátástól.

Egyéni és társadalmi hasznok

Egyéni és társadalmi költségek

A társadalmi határhaszon (MSB) egy termék pótlólagos egységének előállításából, felhasználásából, fogyasztásából eredő összes haszonváltozás.

A társadalmi határköltség (MSC) egy termék pótlólagos egységének előállításából, felhasználásából, fogyasztásából eredő összes költségváltozás.

Az egyéni és társadalmi haszon és költség különbsége az externáliás haszon és az externáliás költség.

Az extern hatások csoportosítása

Az egyik lehetséges felosztás szerint pozitív és negatív externáliákról beszélhetünk.

Pozitív externália esetén a külső hatás által befolyásolt személy számára az externália kedvezően befolyásolja a környezetét.

Ebben az esetben a társadalmi határhaszon nagyobb, vagy a társadalmi határköltség kisebb az egyéninél. Ekkor az egyedi kalkuláció révén megvalósuló output kisebb lesz, mint a társadalmilag kívánatos mennyiség.

Negatív externália esetén a külső hatás által befolyásolt személy számára az externália hátrányosan befolyásolja a környezetét.



Ebben az esetben a társadalmi határhaszon kisebb, vagy a társadalmi határköltség nagyobb az egyéninél. Ekkor az egyedi kalkuláció révén megvalósuló output nagyobb lesz, mint a társadalmilag kívánatos mennyiség.
A pozitív és negatív externáliák két speciális példája az újítások (+) és a környezetszennyezés (-).
Megkülönböztethetünk fogyasztói, és termelői externáliákat is attól függően, hogy fogyasztói, vagy termelői tevékenység okoz külső hatást.

Az extern hatások és a hatékonyság

Az erőforrások társadalmi szinten akkor osztódnának el hatékonyan, ha minden esetben ismert lenne az adott tevékenység teljes, társadalmi haszna, illetve költsége és ezek figyelembevételével határoznák meg az optimális termelési mennyiséget. Ez a MSB = MSC pontban van.
A társadalmi optimum meghatározásához a külső hatások belsővé tételére (internalizálására) van szükség. A járulékos költségeket és hasznokat a belső szereplők számára érzékelhetővé kell tenni. Ekkor a társadalmi és egyéni hasznok és költségek megegyeznek.
A külső hatások belsővé tételének több módja van. Az egyik az érintett felek közötti önkéntes megállapodás, kompromisszum. Ezt gátolhatja a szereplők nagy száma. Ha nem tudnak megállapodásra jutni, akkor jogi eszközökkel kötelezhető a másik fél az extern hatások ellentételezésére. A jogi korlátozásokat, garanciákat hatásos jogrendszernek kell tartalmaznia.
Az externáliák kezelésének gyakori módja, hogy hatósági előírásokkal próbálják korlátozni a negatív külső hatásokkal járó, emberek sokaságát érintő tevékenységet. Ilyenkor nem az externáliák internalizálása, hanem a kialakulásának megelőzése a cél.
Az állam olyan externáliák esetén avatkozhat be hatásosan, amelyek nagy terjedelműek, sok embert érintenek. Adót kell kivetni a visszaszorítani kívánt negatív externáliák forrástevékenységére, az ösztönözni szándékolt pozitív externáliák forrástevékenységét pedig támogatni kell.
Az externáliák kezelése még nem megoldott. Alapvetően három területen szükséges az előrelépés. A jogrendszerbe kell beépíteni olyan új elemeket, amelyek lehetővé teszik az általánosan jellemző vitás kérdések gyors és egyértelmű eldöntését. Meg kell oldani az extern hatások mértékének megbízható mérését. Végül pedig szükség van egy környezetbarát szemlélet elterjesztésére, kialakítására.

Közjavak

A magánjavakra jellemző, hogy a fogyasztók között rivalizálás van a fogyasztásban, s megvalósítható a fogyasztók bizonyos részének kizárása. A magánjavakat piacon, pénzért lehet megszerezni, a kínálatot egyéni termelők biztosítják. Magánjavak esetén a fogyasztó pontosan azonosítható. Magánjavak lényegében a hagyományos piaci áruk.
A tiszta közjavak ezzel szemben azok a jószágok, amelyek fogyasztásából nem zárható ki senki, s amelyek egyének általi fogyasztása nem csökkenti a többiek rendelkezésére álló készletet, azaz nincs rivalizálás a fogyasztók között. A közjavak fogyasztásában a kollektív fogyasztás a jellemző, azaz egyidejűleg többen is fogyaszthatják ugyanazon szolgáltatást. A fogyasztásból nincs kizárási lehetőség.

Két csoportot különböztethetünk meg. Az egyik a szabad természeti javak (víz, levegő stb.), amelyek korlátlanul és mindenki számára rendelkezésre állnak. A másik a termelt közjavak, amelyek termelési folyamat eredményei (út, kresztábla).
Léteznek továbbá a vegyes javak, melyek nem sorolhatók sem a közjavakhoz, sem a magánjavakhoz. Ezeknél az egyéni fogyasztás nem csökkenti a rendelkezésre álló készletet, de bizonyos személyek kizárhatók belőle (pl.: kábeltévé-hálózat).

A közjavak és a vegyes javak jellemzői

Általában olyan jószágok és szolgáltatások, amelyek a mindennapos élet és a termelés normális működéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Megfelelő kínálatuk biztosítása piaci mechanizmuson keresztül nem megoldott. Okai:

  • A közjavak meglehetősen költségesek (pl.: autópálya, közmű stb.).
  • Jellemző a fix költségek magas aránya.
  • Nem lehet azonosítani (illetve csak jelentős költséggel) a fogyasztókat, akiktől az ellenérték elkérhető. A szolgáltatás mértéke sem könnyen mérhető.
  • Jellemző rájuk a potyautas-magatartás.
  • Bevételeik begyűjtése bizonytalan, a megtérülési idő hosszú.

A potyautas-magatartás az a jelenség, amikor a közjavak fogyasztásában a fogyasztó igyekszik minimalizálni a közös költségekből a részt vállalást, és maximalizálni a közös eredményből a részesedést.
A közjavak elégtelen kínálata azt jelenti, hogy bár sokak számára hasznos, alapvetően fontos jószágról van szó, de mert a piaci mechanizmus nem mutatja meg a tényleges fogyasztókat és rezervációs áraikat, így a bevétel lassúvá és bizonytalanná válik. Emiatt az egyéni termelőknek nem jövedelmező ebben az iparágban tevékenykedni, s a kínálat megvalósítása az állam feladata.
A közjavak előállítása, szolgáltatása az állam feladata, amelyhez a pénzügyi hátteret az egész ország hozzájárulása, adózása adja, amit természetbeni juttatások formájában visszaterel az adózó polgárokhoz.

15. hét Feladatsor

A 15. héten szeretnénk nektek összefoglalásképpen egy felvételi mintasort adni. A felvételik eddig hasonló elrendezésben voltak felépítve, bár ez állandóan változik. A megoldása reméljük nem jelenthet problémát!

I. Tesztkérdések (2-2 pont)

1. A tiszta monopólium

  1. termelési pontjában az MR = MC;
  2. realizálhat gazdasági profitot;
  3. nem feltétlenül termel az átlagköltség minimumában;
  4. mind a három igaz.

2. Az output növelésével az átlagos költség

  1. csökken;
  2. konstans marad;
  3. a fedezeti pontig csökken, onnan nő;
  4. az üzembezárási pontig csökken, onnan nő.

3. Ha egy jószág kereslete árrugalmas, akkor árának ceteris paribus növekedése következtében a fogyasztók adott jószágra költött jövedelme

  1. csökken;
  2. nő;
  3. változatlan;
  4. nőhet és csökkenhet is.

4. Egy fogyasztó összes jövedelmét két jószágra költi. Tegyük fel, hogy a fogyasztó pénzjövedelme és az egyik jószág ára megduplázódik, miközben a másik jószág ára változatlan. Ennek következtében a költségvetési egyenes

  1. mindkét tengelymetszete megváltozik, de meredeksége változatlan;
  2. nem változik meg;
  3. mindkét tengelymetszete és meredeksége is megváltozik;
  4. egyik tengelymetszete és meredeksége változik meg.

5. Tökéletes verseny esetén egy vállalat

a) határbevétele egy vízszintes egyenes;
b) hosszú távon gazdasági profitot is realizálhat;
c) határköltsége konstans;
d) bevételének maximalizálására törekszik.

II. Igaz hamis állítások (1-1 pont)

  1. Egy racionális piaci szereplő inkább választ három éven keresztül 1000 Ft-ot (az elsőt az idei évben kapná), mint három év múlva 3300 Ft-ot, ha a kamatláb 10%.
  2. Az amortizáció implicit költség.
  3. Azonos egyéni és társadalmi határköltségek mellett, ha az egyéni határhaszon kisebb, mint a társadalmi határhaszon, akkor a termelők a társadalmilag kívánatosnál kevesebbet termelnek.
  4. Kifizetődő egy befektetés, ha a piaci kamatláb nagyobb, mint a belső kamatláb.
  5. Természetes monopólium esetén antitröszt-politikát kell alkalmazni.

III. Definíciók (2-2 pont)

  • Gossen I. törvénye
  • Nettó jelenérték

IV. Feladatok

  1. Egy jószág termelése során pozitív és negatív externália is érvényesül. A negatív externália hatása erősebb. Rajzoljon az alábbi koordináta-rendszerbe egy ilyen jószágra jellemző egyéni-, társadalmi határköltség és határhaszon görbéket, a megnevezéseiket tüntesse fel. Mit tudunk ilyenkor a termelt mennyiségről?
  2. Egy vállalat vasércbánya megnyitását tervezi. A beinduláshoz szükséges beruházás nagysága 50.000ezer Ft, melyet az idei évben kell eszközölni. A várható kitermelést az alábbi táblázat mutatja tonnában. A bánya üzemeltetését négy évre tervezik, melyek alatta vasérc ára 20ezer Ft/t lesz. A vállalatnak minden évben 62.500ezer Ft-ot kell munkabérre kifizetnie. A felszereléseit a negyedik év végén 10.000ezer Ft-ért tudja értékesíteni. Az éves kamatláb:25%

    a. Számítsa ki a vállalkozás nettó jelenértékét!
    b. Érdemes-e elindítani a beruházást?

évek

1. év

2. év

3 .év

4. év

kitermelés(t)

4650

4125

5000

3125



  1. Egy iparág keresleti görbéje: Q = 100 - 0,1p. Az iparági termelés költségfüggvényei: TC(Q) = 10.000 + 100Q + 5Q2; MC = 100 + 10Q.

    a. Tiszta monopólium esetén mekkora a termelés és az ár?
    b. Tökéletes verseny esetén mekkora a termelés és az ár?
    c. Mekkora a monopólium profitja?
    d. Mekkora a monopólium okozta holtteher-veszteség?
    e. Monopolista termelés esetén a tökéletes versenyhez képest mennyivel csökken a fogyasztói többlet? Az elveszett fogyasztói többletből mennyi alakul át termelői többletté?

Találat: 2514