A makrofolyamatok állami irányítása

A mikroökonómiai tanulmányok azt mutatták, hogy ha egy gazdaság szabályosan és a körülményeknek megfelelően működik, akkor elméletileg képes egy stabil, kiegyensúlyozott működésre az egyes piacokon.
A makrogazdaságban megtanultuk, hogy a különböző részpiacok között összefüggés van és a gazdasági folyamatokat lehet befolyásolni. A magánsz 939g65j féra önmagában nem képes olyan célokat megvalósítani, mint a teljes foglalkoztatottság vagy a pénzstabilitás.

Számos negatív jelenség megoldása az állam feladata. Ezeket a feladatokat 3 csoportba szoktuk osztani a tevékenység jellege alapján:

1. stabilizációs
2. elosztási
3. allokációs

A stabilizációs funkció azt jelenti, hogy az államnak meg kell teremteni azt a jogi és intézményi hátteret, ami a gazdaság alapjául szolgálhat és a zökkenőmentes működést biztosítja. Ilyen például:

• a törvények meghozása illetve betartása
• a rendőrség, hadsereg fenntartása
• az ellenőrzés biztosítása
• a nagy mértékű infláció megakadályozása

Az elosztási feladatokra azért van szükség, mert például a stabilizáció biztosítása is nagyon sok pénzbe kerül, amit maga az állam nem képes kitermelni.
Az emberek szintén igénylik azt, hogy egy kormány a szociális problémákon enyhítsen és támogatásokon, segélyeken keresztül segítsen a rászorultakon. Ez szintén jövedelemátcsoportosításhoz vezet.

Az allokációra azért van szükség, mert a gazdaságban nagyon sok olyan dolog van, amire igény létezik, de azt a magánszféra nem képes megoldani (pl. úthálózat).
Ezeknek a megvalósítására termelési tényezőket kell biztosítani. Az allokációs feladatkör tehát olyan termékek előállítására vonatkozik, amellyel a magánszféra nem foglalkozik. Ide tartozik még az externáliák kezelése is. A negatív externáliákat vissza kell szorítani, a pozitívakat segíteni kell.

A gazdasági folyamatok irányítására alapvetően 2 nagy irányzat létezik:

1. A költségvetési politika, ami az állam kiadásai és bevételei révén kíván beavatkozni.
2. A monetarista politika, ami a pénzügyi szabályozás (pl. pénzmennyiség változtatása) révén alakítja a folyamatokat.

Költségvetési politika

Említettük, hogy a költségvetési politika fókuszában a költségvetés kiadásai és bevételei vannak.

A gazdasági körforgás tárgyalásakor megtanultuk, hogy a kiadások az állam részéről:

• transzferek
• kormányzati vásárlások,

Bevételek:

• adók.

Az állam költségvetési mérlege az állam bevételeit és kiadásait egymással összehasonlító mérleg.
Ez a mérleg az állami megtakarítás változása miatt mindig egyensúlyban van:

Az állami költségvetés deficites, ha a kiadások összege nagyobb, mint a bevételeké. Ilyenkor S(állam) negatív.
Az állami költségvetés szufficites, ha a kiadások összege kisebb, mint a bevételeké, vagyis az gazdaság tartozik az államnak. Ilyenkor S(állam) pozitív.

A költségvetés óriási pénzekről dönt, és nagyon lényeges hogy kiadásainak és bevételeinek milyen a szerkezete.
Költségvetési politikán azt a gazdaságirányító és befolyásoló intézkedéseket értjük, amelyeket az állam a költségvetés bevételei, illetve kiadási révén valósít meg.

Háromféleképpen lehet költségvetési politikát folytatni:

• bevételek szabályozása
• kiadások szabályozása
• bevételek és kiadások együttes szabályozása.

Adóztatás

Az állam bevételei között csak az adókat soroltuk fel.

Fajtái:

• Személyi vagy közvetlen adó: Az adófizetésre kötelezett gazdálkodási egység a jövedelmétől vagy vagyonától függően egy meghatározott pénzösszeget köteles fizetni. Pl.: személyi jövedelemadó, nyereségadó.
• Közvetett adó: Ezt árukra és szolgáltatásokra (illetve ezek használóira vetik ki) Pl.: ÁFA
• Autonóm adó: Független a jövedelemtől. Az adózás tárgya a gazdasági egység birtokában lévő vagyon Pl: házadó, telekadó
• Jövedelemtől függő adó: Az elért jövedelem arányában kell befizetni az adókötelezettségeket

Az adóztatás hatása

A magánszférában:

A makrogazdaság fogyasztása a rendelkezésre álló jövedelem függvénye. Az adók növelése csökkenti a rendelkezésre álló jövedelmet, hiszen pénzt kell befizetni a gazdálkodási egységnek, tehát csökken a fogyasztási kereslet. Az adó növelése lefelé tolja a fogyasztói egyenest. Az ellenkező eset is igaz: az adócsökkentés a fogyasztási kereslet növekedéséhez vezet.

A termelési szférában:

Ha a háztartások rendelkezésre álló jövedelme az adóemelés miatt csökken, akkor a lakosság a korábbi fogyasztási szint megtartása mellett a korábbi megtakarításaihoz kell nyúlnia (vagy sokkal kevesebbet takarít meg), ami a beruházási lehetőségeket szűkíti. Az adónövelés tehát csökkenti a megtakarításokat, ezen keresztül a beruházásokat.
A beruházásokat tovább csökkenti, hogy maguk a vállalatok is többet kell, hogy befizessenek. A beruházási kereslet is csökken, hiszen a fogyasztás csökkenése (illetve szinten tartása) mellett nem érdemes beruházni.
Az adónövelés a fogyasztást és a beruházást is csökkenti, ami változatlan árszínvonal mellett az összjövedelmet is csökkenti. A vállalatoknak az adóemelés költségnövekedését (több adót kell befizetni), és lehetőségeinek összehúzódását (kereslet csökken) jelenti. Van egy harmadik hatás is: a rendelkezésre álló jövedelem csökkenése a háztartásoktól magasabb bérszint követelését váltja ki. A nominálbér emelkedése a reálbér emelkedését is jelenti ("egy ideig"), ami a munkakereslet csökkenésén keresztül a kibocsátás csökkenéséhez vezet. Az adóztatás összhatásáról elmondhatjuk, hogy a jövedelem csökkenéséhez vezet, ami inflációs nyomással párosul (a csökkentett kibocsátás relatív magas árszínvonalon történik) és ez dekonjunktúrális folyamatokat indít el. Az adókulcs megválasztása nagyon érzékeny pont egy kormány működésében. Annak növelését valamilyen más intézkedéssel ellensúlyozni kell.

Kiadások

• Kormányzati vásárlás: Olyan kiadások, amelyekkel a kormány árukat vásárol és szolgáltatásokat vesz igénybe.
• Transzferkiadás: Közvetlen ellenszolgáltatás nélküli jövedelemáramlás az állami költségvetésből a gazdasági szféra felé. Negatív adónak is tekinthetjük.

A kormányzati kiadás hatása:

A transzferek növelik a rendelkezésre álló jövedelmet, a fogyasztást megemelik. A kormányzati vásárlások az összkeresletet növelik, az egyensúlyi jövedelem magasabb lesz.

A kormányzati kiadások együttes hatása:

Láthattuk, hogy az adók növelése csökkenti az összkeresletet, míg a belőle finanszírozott kiadások növelik azt. A két mechanizmus azonban különbözőképpen hat. Az adok és a transzferek közvetett módon befolyásoljak a makrokeresletet, hiszen a rendelkezésre álló jövedelmet módosítják, amit nem teljesen költ el az egyén. A kormányzati vásárlások viszont közvetlenül befolyásolják a makrokeresletet, ami teljes mértékben növeli azt. Például, ha a fogyasztási határhajlandóság 0,8, akkor 1000 Ft adókedvezmény vagy transzfer 800 Ft-tal növeli a keresletet. Míg 1000 Ft kormányzati vásárlás 1000 Ft-tal növeli az összkeresletet. Vagyis a kormányzati kiadás hatása erősebb.

Gazdaságpolitika finanszírozása

Ha a költségvetés szufficites vagy egyensúlyban van, akkor az adók fedezik a kiadásokat. De általában (főleg Magyarországon) a költségvetés deficites. Ilyenkor a bevételek nem fedezik a kormány tevékenységének a finanszírozását. A keresletteremtő lépéseket megfelelő pénzmennyiséggel kell alátámasztani. De honnan szerezzük be a pénzt?

A megoldás egyszerű, kölcsönt kell felvenni:

• a központi banktól
• a gazdasági szereplőktől (értékpapírokkal)
• külföldtől.

Ezt a pénzt aztán úgy kell befektetni, hogy az a beruházásokon keresztül növelje a foglalkoztatottságot, a keresletet, és olyan jövedelmet hozzon, amiből vissza lehet fizetni a kölcsönt.