A gazdasági folyamat és a könyvvitel.
(Gazdasági események - bizonylatok. Eszközök és források a kettős könyvvitelben.
A számlarend - analitikus nyilvántartás - főkönyvi számlák. Mérleg- és eredményszámlák. A beszámolási kötelezettség.)

A gazdasági folyamat és a könyvvitel

Gazdasági események

eszközök Bizonylatok

Könyvvitel Könyvvezetési kötelezettség

források

Főkönyvi számlák Analitikus nyilvántartások

mérlegszámlák eredményszámlák

mérleg + eredménykimutatás

Beszámolási kötelezettség!

Gazdasági események - bizonylatok

Vállalati folyamatok

A vállalatot egy rendszerként értelmezzük. Része a társadalmi rendszernek. A vállalaton belül alrendszerek vannak ezek a vállalat elemei. A alrendszerek kölcsönhatásban vannak egymással. Az alrendszerek önálló egységek, szintén egy rendszerként működnek. Az alrendszer nem homogén. Az alrendszeren belül folyamatok nagy száma figyelhető meg. A folyamatok sajátos törvényszerűségek alapján működnek. A gazdasági folyamatok számos tevékenységből tevődnek össze., tehát nem homogén folyamatok (részekre, elemekre bontahtó). Az utolsó egység maga a tevékenység.

Gazdasági folyamat egyszerűsített ügyviteli modellje

Naturáliák Naturáliák + érték Érték

(analitika)

szállítójegy, számla

áru, számla kifizetés

Készlet, anyag-                      1. Számvitel 2. Pénzügy

nyilvántartás                (analitikus (pénzforgalmi (raktár) nyilvántartás) könyv)

pénztárnapló,

banknapló

Főkönyvi Főkönyv

feladás (napló főkönyv)

nyilvántartások

1. bevételi-, kiadási bizonylat

2. kontírlapok

A vállalat működésének három aspektusa van:

Naturáliák: Javakat alakít át munkaeszközökkel és munkásokkal.

Pl.: Árúmegrendelés esetén a naturáliák: gyógyszer, injekció, eszköz stb.. Beérkezik a raktárba szállítójeggyel együtt az áru (naturália). A beérkezet naturáliákról készlet-anyagnyilvántartást vezetnek. (megrendelések ellenőrzése). A szállítólevél alapján kiállítják a bevételi bizonylatot (nem érdekli őket, hogy mennyibe kerül). Az árut kiadják és elszállítják a raktárból, melyhez kiadási bizonylat -ot töltenek ki. A be- és kiadási bizonylatok elkerülnek a vállalaton belül más osztályra vagy osztályokra.

A naturálisokat és az értékeket össze kell hozni a vállalaton belül egy osztályon ez a számviteli osztály. A számviteli osztályon analitikus nyilvántartásokat készítenek a beérkezet számlák és bevételi- illetve kiadási bizonylatok segítségével. Pl: vevőkkel (megrendelőkkel) szembeni követelések nyilvántartása, szállítókkal szembeni tartozások nyilvántartások, tárgyi eszközök nyilvántartása, inmateriális javak nyilvántartása, egyéb nyilvántartás.

Érték: érték folyamatok nyomonkövetése, amely alapján létrejön a Főkönyv. A számlakifizetésekkel a pénzügyi osztály foglalkozik. A számlakifizetésekről pénzforgalmi könyvvitelt vezetnek pl. bevételek nyilvántartássa, bevételi és költségnyilvántartás, pénztárnapló, banknapló. A főkönyvet a pénzügyi osztályon hozzák létre a pénztárnapló és/vagy a banknapló által valamint az analitikus nyilvántartások segítségével.

A raktár, a számviteli osztály és a pénzügyi osztály kapcsolatban áll egymással.

Ügyviteli rend lényegét a számviteli törvény szabályozza.

Gazdasági eseményeket minősítő mozgásnemek:

pénzforgalmi,

üzemgazdasági,

előirányzati,

terv- és mutatószám,

egyéb.

Bizonylatok

Bizonylatok segítségével jelenítjük meg a gazdasági eseményeket. Bizonylatok alapján jön létre a könyvvitel.

Bizonylatnemek:

pénzforgalmi naplók: tényleges és fiktív pénzforgalom nyílvántartására szolgálnak (pénztárnapló, banknapló)

vegyes naplók: azok a tételek, amelyek nem kapcsolódnak a pénzforgalomhoz itt szerepelnek

előírányzati naplók: a tervezett pénzforgalmi tételek forgalmát tartalmazzák

terv- és mutatószám napló: üzemgazdasági szemléletű pénzügyi tervek, szakfeladatok mutatóit, létszámadatok adatait tartalmazza.

A bizonylatok formailag:

belsők vagy,

külsők.

Bevételi nyilvántartás

Bevételi nyilvántartást vezethet:

a)      a mezőgazdasági őstermelő a nem kifizetőtől származó bevételeiről,

b)      az az önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét a bevételből költséghányad vagy jövedelemhányad alkalmazásával számolja el.

A bevételi nyilvántartásban sorszámmal, dátummal és a kifizető megnevezésével kell feltüntetni a bevételek teljes, (adóelőleggel nem csökkentett) összegét és a levont (befizetett) adóelőleget.

A mezőgazdasági őstermelőnek a negyedév utolsó napján a nem kifizetőtől származó bevételeket egyösszegben kell bevezetnie az őstermelői igazolványba. (Ezzel egyidejűleg kell az adóalapjául szolgáló jövedelmét az erre vonatkozó rendelkezések szerint megállapítania.)

Bevételi és költségnyilvántartás

Bevételi és költségnyilvántartást vezethet az a nem egyéni vállalkozó önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, de ÁFA levonási jogot nem érvényesít, illetőleg nem kötelezett általános forgalmi adó fizetésére, és alkalmazottat, segítő családtagot nem foglalkoztat, illetőleg, ha ÁFA levonási jogot nem érvényesít a mezőgazdasági őstermelő, választása szerint.

A bevételi és költségnyilvántartásban sorszámmal, dátummal, a kifizető megnevezésével és a tevékenység megjelölésével kell feltüntetni a(z egyes) tevékenység(ek) bevételének teljes, adóelőleggel nem csökkentett összegét és a(z egyes) tevékenység(ek)hez tartozó költségként elszámolható kiadásokat, továbbá a levont adóelőleget. Év végén a jövedelmet tevékenységenként kell meghatározni.

A pénztárkönyv

A pénztárkönyv a lehetséges legegyszerűbb pénzforgalmi könyvvitel technika. Ez azonban egyúttal azt is jelenti, hogy ez a technika a pénzforgalmi könyvvitellel szemben támasztott követelményeknek csak a legegyszerűbb esetekben képes megfelelni. Így alkalmazási lehetősége korlátozott.

a)   A jegyzett tőke és a tőketartalék nyilvántartására nem alkalmas, ezért csak egyéni vállalkozók alkalmazhatják, akik tőkét, tőketartalékot nem mutatnak ki.

b)  Kizárólag a pénztári pénzforgalom elszámolására szolgál, így elvileg csak azok a vállalkozók alkalmazhatják, akik kizárólag készpénzforgalmat bonyolítanak le, bankszámlával tehát nem rendelkeznek.

(Olyan esetekben, amikor a vállalkozó rendelkezik bankszámlával, de előnyösnek tartja a pénztárnapló vezetését, alkalmazható az a megoldás, hogy a bankszámla és pénztár elkülönítését a pénztárkönyvhöz kapcsolódó analitikus nyilvántartás alkalmazásával biztosítják.)

Pénztárkönyvet vagy naplófőkönyvet kell vezetni azon tevékenységekre vonatkozóan,

- amelyekre a magánszemély ÁFA-levonási jogot érvényesít, illetőleg amelyek után ÁFA fizetésére kötelezett,

- amelyeket a magánszemély egyéni vállalkozóként végez,

- amelyeknél az előzőektől függetlenül az egyéni vállalkozó alkalmazottat, segítő családtagot foglalkoztat,

- amelyekre a magánszemély egyébként pénztárkönyv vagy naplófőkönyv vezetését választja.

A pénztárkönyvben, naplófőkönyvben a jövedelemszerző tevékenységgel összefüggő valamennyi bevételt és kiadást folyamatosan, időrendben kell könyvelni.

A bevételi és kiadási tételek azonosító adatai: a sorszám, a bizonylat kelte, a bizonylat száma és szövege (a gazdasági esemény megjelölése).

A pénztárkönyv legalább a következő adatokat kell, hogy tartalmazza:

q       A bevételek oszlopának bontása:

Ø        az adó alapjába beszámító bevételek,

Ø        az adó alapjába be nem számító bevételek (egyéb bevételek),

Ø        a fizetendő általános forgalmi adó.

q       A kiadások oszlopának bontása:

Ø   a költségnek minősülő kiadások, ezen belül:

anyag, áru,

az alkalmazottak bére és közterhei,

a vállalkozói kivét,

egyéb kiadások,

Ø      általános forgalmi adó (a számlákban előzetesen felszámított),

Ø      költségnek nem minősülő egyéb kiadások, különösen az alkalmazottól, megbízottól levont, valamint a saját jövedelem után befizetendő adó, adóelőleg, a befizetett bírság.

A pénztárkönyvi (naplófőkönyvi) elszámolás számítógéppel is végezhető, ha az alkalmazott feldolgozási rendszer - többek között - az előzőek szerinti tartalmi előírásoknak is megfelel. A géppel feldolgozott adatok negyedévenként összesített forgalmi végösszegeit a pénztárkönyvben (naplófőkönyvben) rögzíteni kell.

A pénztárkönyv vezetése bevételi és költségnyilvántartás tartalommal

A pénztárkönyvet, naplófőkönyvet az előbb leírt, általános szabályokhoz képest szűkebb adattartalommal vezetheti az egyéni vállalkozó akkor, ha sem az előző évi költségei, és az ez évben várható költségei sem haladják meg a 100 ezer forintot, és alkalmazottat, segítő családtagot nem foglalkoztat.

A feltételeknek megfelelő vállalkozó a pénztárkönyvét a bevételi és költségnyilvántartásra vonatkozó szabályok szerint vezetheti.

E szabályok szerint a bevételi és költségnyilvántartásban szerepelnie kell sorszámmal, dátummal, a kifizető megnevezésével a tevékenység bevétele teljes összegének, valamint a költségként elszámolható kiadásoknak.

A pénztárkönyv vezetése bevételi nyilvántartás adattartalommal

Az átalányadózást alkalmazó vállalkozó, - feltéve, hogy áfa-levonási jogát nem érvényesíti pénztárkönyvét a bevételi nyilvántartásra vonatkozó szabályok szerint vezetheti.

A bevételi nyilvántartásban sorszámmal, dátummal, a kifizető megnevezésével kell feltüntetni a bevételek teljes összegét. A pénztárkönyv kiadási oldalát nem kell vezetni.

Mutatja a teljes
üzleti pénzforgalmat

Biztosítja az adó-
elszámoláshoz szükséges
pénzforgalmi adatokat is

Naplófőkönyv

Az egyszeres könyvvitel keretében a pénzforgalmi könyvelés naplófőkönyv alkalmazásával történő megvalósítása egy olyan könyvviteli technikát képvisel, amelyet speciálisan e célra alakítottak ki.

Ennek következtében e könyvelési technika mindenben megfelel a pénzforgalmi könyvvitellel szemben támasztott általános, átlagos követelményeknek. Mindezeken túlmenően lényeges sajátossága e könyvviteli technikának, hogy alkalmazása az alkalmazótól számviteli előképzettséget nem igényel.

A naplófőkönyv vezetésével megvalósuló könyvelési technika alkalmazásában korlátozást jelent az a tény, hogy ez a technika a pénzforgalomnak csak meghatározott - gyakorlatilag csak a szabvány naplófőkönyv szerinti - részletezését teszi lehetővé.

Az ezt meghaladó részletezés ugyanis a naplófőkönyvi rovatok számának növelését tenné szükségessé, ami olyan terjedelmű nyomtatványt eredményezne, amely gyakorlatilag kezelhetetlen.

Azon vállalkozások, amelyeknek szükségük van a pénzforgalomnak naplófőkönyvben biztosított lehetőségen túlmenő, bővebb részletezésére (több bankszámla, követelések, kötelezettségek sok fajtája és nagy száma, a bevételek és kiadások további bontása), ez az igényüket vagy a naplófőkönyvhöz kapcsolódóan vezetett analitikus nyilvántartások útján, vagy pedig a célnak megfelelő, más könyvelési technikák (átíró, vagy számítógépes könyvelési technika) alkalmazásával valósíthatják meg.

A naplófőkönyv rovatai:

q       pénzforgalmi rovatok

Ø      bankszámla

Þ  bevétel

Þ  kiadás

Þ  egyenleg

Ø      pénztár

Þ  bevétel

Þ  kiadás

Þ  egyenleg

q       részletező rovatok

Ø      bevételek

Þ  értékesítés árbevétele és bevételek

Þ  egyéb eredményt nem képező bevételek

Þ  fizetendő általános forgalmi adó (ÁFA)

Ø      kiadások

termelési - kezelési költség és egyéb ráfordítások

Þ  anyag- és árubeszerzés

Þ  munkabér

Þ  munkabérek közterhei (TB, .. stb.)

Þ  egyéb termelési- kezelési költség és ráfordítás

Þ  egyéb (szabadon felhasználható rovat)

egyéb kiadások

levonható ÁFA

Ø      követelések

Þ  növekedés

Þ  csökkenés

Ø      kötelezettségek

Þ  növekedés

Þ  csökkenés

Ø      pénzügyi eredmény elszámolása

Þ  csökkenés

Þ  növekedés

Ø      jegyzett tőke és tőketartalék

Þ  növekedés

Þ  csökkenés

Átíró könyvelés

Azon vállalkozások, melyeknek a pénzforgalmi könyvvitel céljára a naplófőkönyv nem nyújt kielégítő megoldást, mert több bankszámlával (esetleg több házipénztárral) rendelkeznek, bevételeik, költség-kiadásaik, követeléseik, kötelezettségeik szükséges részletezéséhez a napló főkönyv nem biztosít lehetőséget, az átíró könyvelési technikát célszerűen alkalmazhatják.

Az átíró könyvelési technikát az alkalmazhatja sikeresen, aki legalább alapfokú könyvviteli ismeretekkel rendelkezik.

A pénzforgalmi könyvvitel céljára alkalmazott átíró könyvelési rendszer elvi felépítését és tartalmi vonatkozásait tekintve teljesen azonos a naplófőkönyves könyvelési rendszerrel, az eltérések kizárólagosan könyvelés-technikai természetűek.

A naplófőkönyv egyes rovatait az átíró technikánál számlalapok helyettesítik, mely számlalapokra átírással, naplólap felett könyvelnek.

A naplólap az átíró könyvelési technikában az idősoros nyilvántartást, mint ilyen a pénztárkönyvet, illetve a naplófőkönyvet képviseli.

Az a tény, hogy a naplófőkönyvi rovatokat e rendszerben számlalapok (szabadlapok) helyettesítik, melyek száma - az ésszerűség keretei között - korlátlanul bővíthető, azt jelenti, hogy a pénzforgalom részletezése tekintetében bármilyen igény kielégíthető.

A számlalapok - a könyvvitelben szokásos megjelölő adatokon túlmenően - két forgalmi ("tartozik" és "követel") és két egyenleg rovatot tartalmaznak (alapkivitelben), ami az egyes rovatokon elszámolt pénzforgalom áttekinthetőbb kimutatását teszi lehetővé, mint a naplófőkönyv, melynél ez a lehetőség csak a pénzforgalmi rovatok esetében biztosított.

Számviteli bizonylat

A számviteli bizonylat az az eszköz, amely hitelt érdemlően képes alátámasztani a mérlegben kimutatott vagyon nagyságát és összetételét. Külső szakember (könyvvizsgáló, APEH képviselő, stb.) a szamviteli bizonylatok alapján ellenőrizheti a mérleg valódiságát és a bizonylatok adatai alapján nyilatkozhat felelősségteljesen a mérlegben közölt adatok helyessége tekintetében. Az eredmény kimutatás tételeinek valódiságát a teljesítményértéket igazoló bizonylatok támasztják alá. A valós teljesítményeket a számla bizonyítja.

Számviteli bizonylatok fogalma: Minden olyan külső és belső okmány, amelyet a gazdasági művelet, esemény számviteli nyilvántartása céljára készítettek.

Milyen bizonylatot kell használni?

A törvény kötelezettségek betartása mellett a vállalkozó, a gazdálkodó döntésétől függ.

Mikor kell kiállítani?

A gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában.

Bizonylatokkal szemben támasztott követelmények.

A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytálónak kell lenniük. Biztosítani kell az adatok időtállóságát is. A bizonylatokat 5 évig kell megőrizni

KÖNYVVITEL

A gazdálkodó szerveknek könyvezetési kötelezettségük van, melyet a bizonylatok alapján teljesítenek. A könyvvezetési kötelezetség az jelenti, hogy  a gazdálkodó vállalat könyvel. A könyvitel szerepe az ellenőrzés és a gazdálkodás segítése. A nyilvántartási és beszámolási kötelezetség alapján hozzák létre a Főkönyvi számlákat, mely a mérlegszámlákból és az eredményszámlákból épül fel. A mérlegszámlák és az eredményszámlák alapján lehet elkészíteni a mérleg + eredménykimutatást.

Könyvvezetés: az a tevékenység, amellyel a gazdálkodó tevékenysége során előforduló a vagyoni, a pénzügyi, a jövedelmi helyzetére kiható eseményekről folyamatos nyilvántartást vezet, és az év meghatározott napjával lezárja.

A könyvvezetés három féle módon valósulhat meg:

a bevételek nyilvántartása alapján,

egyszeres könyvvitellel,

kettős könyvvitellel

Eszközök és források a kettős könyvvitelben.

A kettős könyvvitel az eszközök és források összefüggő változásait mutatja ki. Az eszköz- és forrásállomány visszatükröződésének alapvetően a kövyvviteli mérleg az eszköze, a visszatürözést azonban csak olyan módon érhetnénk el, ha minden gazdasági művelet után mérleget készítenének. Ez a megoldás a gyakorlatban nem célszerű ezért a könyvviteli adatfeldolgozáshoz egy olyan eszköz szükséges, amely alkalmas az eszköz- és forrásmozgások (forgalom) visszatükrözésére. Ez az eszköz a könyvviteli számla.

A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó a kezelésben, illetve tulajdonában lévő eszközökről és azok forrásairól, továbbá a gazdasági műveletekről olyan könyvviteli nyilvántartást köteles vezetni, amely az eszközökben (aktívákban) és a forrásokban (passzívákban), valamint saját tőkében bekövetkezett változásokat a valóságnak megfelelően, folyamatosan, áttekinthetően mutatja.

Mérleg: olyan kétoldalú kimutatás, amely a vállalkozás vagyonát két vetületben mutatja: eszköz oldalon azt, hogy a vagyon milyen vagyontárgyakban testesül meg (ezek az eszközök illetve aktívák), forrás oldalon pedig az eszközök eredetét, finanszírozási forrását mutatja.

Az aktívák az eszközök rendeltetése, a passzívák az eszközök forrása szerint csoportosítják a vagyont. Az aktíva a vagyonnak eszközökben megtestesülő formája, míg a passzíva a vagyon eredetét, forrását mutatja. Az eszköz a rendeltetési célt, a forrás az eszköz eredetét jelzi. Minden eszköznek van forrása, így az eszközök és a források megegyeznek a mérlegben.

Eszközök (aktívák):

A. Befektetett eszközök

I. Immaterális javak

Vagyoni értékű jogok

Üzleti vagy cégérték

Szellemi termékek

Kísérleti fejlesztés aktivált értéke

Alapítás-átszervezés aktivált értéke

Immateriális javak értékhelyesbítése

II. Tárgyi eszközök

Ingatlanok

Műszaki berendezések, gépek, járművek

Egyéb berendezések, felszerelések, járművek

Beruházások

Beruházásokra adott előlegek

Tárgyi eszközök értékhelyesbítése

III. Befektetett pénzügyi eszközök

Részesedések

Értékpapírok

Adott kölcsönök

Hosszú lejáratú bankbetétek

Befektetett pénzügyi eszközök

B. Forgóeszközök

I.Készletek

Anyagok

Áruk

Készletekre adott előlegek

Állatok

Befejezetlen termelés és félkész termékek

Késztermékek

II. Követelések

Követelések áruszállításból és szolgáltatásokból (vevőktől)

Váltókövetelések

Alapítókkal szembeni követelések

Egyéb követelések

III. Értékpapírok

Eladásra vásárolt kötvények

Saját részvények, üzletrészek, eladásra vásárolt részvények

Egyéb értékpapírok

IV. Pénzeszközök

Pénztár, csekkek

Bankbetétek

C. Aktív időbeli elhatárolások

Források (passzívák)

D. Saját tőke

I. Jegyzett tőke

II. Jegyzett, de még be nem fizetett tőke

III. Tőketartalék

IV. Eredménytartalék

V. Az értékelési tartalék

VI. Mérleg szerinti eredmény

E. Céltartalékok

Céltartalék a várható veszteségre

Céltartalék a várható kötelezettségre

Egyéb céltartalék

F. Kötelezettségek

I. Hosszú lejáratú kötelezettségek

Beruházási és fejlesztési hitelek

Egyéb hosszú lejáratú hitelek

Hosszú lejáratra kapott kölcsönok

Tartozások kötvénykibocsátásból

Alapítókkal szembeni kötelezettségek

Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek

II. Rövid lejáratú kötelezettségek

Vevőtől kapott előlegek

Kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók)

Váltótartozások

Rövid lejáratú hitelek

Rövid lejáratú kölcsönök

Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek

G. Passzív időbeli elhatárolások

A számlarend - analitikus nyilvántartás - főkönyvi számlák.

Számlarend

A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó könyvvezetésének belső szabályait a számlarend tartalmazza, melyet a számviteli törvényben leírtak alapján kell elkészíteni.

A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó az egységes számlakeret előírásainak figyelembevételével olyan számlarendet köteles készíteni, amely szerint a könyvvezetés a számviteli törvényben előírt beszámoló (a vállalkozó vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről, tevékenységének eredményéről, reális és megbizható képet nyújt a tulajdonosnak, a vezetőknek, a hitelezőknek a befektetési szándékozóknak, az adóhatóságnak, az önkormányzati és központi állami szerveknek) készítését biztosítja.

A számlarend a következőket tartalmazza:

minden alkalmazásra kijelölt számla számjelét és megnevezését,

a számla tartalmát, ha a számla megnevezéséből egyértelműen nem következik,

a főkönyvi számla és az analitikus nyilvántartás kapcsolatát.

A számlarendet a számviteli törvény hatálybalépését követő 90 napon belül kell összeállítani, illetve a meglévőtszámlarendet módosítani vagy kiegészíteni. Újonnan alakuló kettős könyvvitelt vezető gazdálkodónak a számlarendet 90 napon belül el kell készíteni. Az a gazdálkodó aki egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre tért át az áttérés időpontjáig kell elkészíteni a számlarendet.

A számlarend összeállításáért a folyamatos könyvezetés helyességéért a vállalkozó, a vállalkozó képviseletére jogosult személy, a költségvetés alapján gazdálkodó szervnek, az egyéb szervezetnek a vezetője a felelős.

Az analitikus nyilvántartásnak szoros kapcsolatban kell lenniük a főkönyvi könyveléssel és a kettő között az értékadatok számszerű egyeztetésének lehetőségét biztosítani kell.

Az egységes számlakeret a négyszámlasoros elméletre épül és a bruttó elszámolás elvén alapszik.

Mivel az egységes számlakeret csak a legalapvetőbb könyvviteli előírásokat tartalmazza, ezért a vállalkozónak szüksége van az egységes számlakeret előírásainál részletesebb pontosabb belső szabályozásra is ez a számlarend. Olyan számlarendre van szükség, amely szerint könyvvezetés a törvényben előírt beszámolók készítéséhez szükséges adatokat is biztosítja.

Kettős könyvvitelt vezető vállalkozók:

évese beszámolót,

egyszerűsített éves beszámolót,

összevont éves beszámolót kötelesek készíteni.

A beszámolókat a számviteli törvény szerint könyvvezetéssel kell alátámasztani. A beszámoló formája tehát meghatározza a számlarend tartalmát, részletezettségét is.

Analitikus nyilvántartás

vevőkkel (megrendelőkkel) szembeni követelések nyilvántartása,

szállítókkal szembeni tartozások nyilvántartása

tárgyi eszközök nyilvántartása Þ leltár

inmateriális javak nyilvántartása Þ leltár

(vagyoni értékű jögök, üzleti vagy cégérték, szellemi termékek, kísérleti fejlesztés aktív értéke, alapítás - átszervezés aktivált értéke)

egyéb előírt nyilvántartások:

tőkejövedelmek nyilvántartása,

munkabérek, más személyi jellegű kifizetések és a vállalkozói kivét nyilvántartása,

gépjármű-használati nyilvántartás (útnyilvántartás),

hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott, átvett áruk nyilvántartása,

egyéb kötelezettségek és követelések nyilvántartása,

leltár,

alvállalkozók nyilvántartása,

szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása.

Mérleg- és eredményszámlák.

Mérlegszámlák:

1.-4. számlaosztály tartalmazza a mérlegszámlákat, ezen belül az 1-3. számlaosztály az eszközszámlákat, a 4. számlaosztály pedig a források számláit. E számlaosztályok számlái biztosítják a mérleg elkészítéséhez szükséges adatokat.

Eszközszámlák:

Az 1. számlaosztály (befektetett eszközök) az immateriális javak, a befektetett tárgyi eszközök (ide értve az üzembe nem helyezett beruházásokat is), valamint a befektetett pénzügyi eszközök nyilvántartására szolgáló számlákat foglalja magába.

A 2. számlaosztály (készletek[1]) a vásárolt és a saját előállítású készleteket foglalja magába.

A 3. számlaosztály (követelések, pénzügyi elszámlások[2]) tartalmazza a készletek kivételével a forgóeszközök (a pénzeszközök, az értékpapírok, a vevőkkel, az adósokkal, a munkavállalókkal és a tagokkal, az állami költségvetéssel és az egyéb szerveztekkel szembeni követelések), továbbá az aktív időbeli elhatárolások számláit.

Ezzel kapcsolatban szükséges egy - az egyszeres könyvvitelben nem alkalmazható, így nem ismeretes - fogalom magyarázata.

Aktív időbeli elhatárolás-ként számoljuk el pl. a december 31-i mérleg fordulónapja előtt kifizetett bérleti (lízing) díjból azt az összeget, amely nem a mérleggel lezárt évet terheli, ugyanis ez esetben a pénzügyi teljesítés megtörtént, de a kifizetett összeg egy része, vagy egésze a következő évet terheli.

Aktív időbeli elhatárolás az olyan bevétel, amelyet csak a mérleg fordulónapja után lehet számlázni, azt követően esedékes, amely azonban a mérleggel lezárt időszakot illeti meg, a mérleggel lezárt időszak költségeinek fedezetét jelenti.

(Számviteli Törvény 24.§.)

a)        A 4. számlaosztályban (források/passzívák) kell kimutatni az

eszközök forrásait. Ide tartoznak a saját tőke, a céltartalékok, a hosszú és rövid lejáratú kötelezettségek, valamint a passzív időbeli elhatárolások számlái.

E ponthoz két fogalommal kell megismerkedni.

Céltartalék az óvatosság számviteli elvének érvényesítése érdekében az adózatlan nyereségből céltartalék képezhető a kétes követelések, a mérleg fordulónapján már lejárt, határidőn túli követelések, a várható hitelezési veszteségek fedezetére. Céltartalék képezhető a garanciális kötelezettségek fedezetére is. A céltartalék képzését egyéb ráfordításként számoljuk el. A céltartalék felhasználása pedig egyéb bevételként könyvelendő.

Céltartalék képzésére minden évben - a mérleg készítésekor, a zárlati munkálatok során - a konkrét helyzet ismerete alapján kerül sor. Az előző évben képzett céltartalékot a tárgyévi zárlat során meg kell szüntetni és az új helyzet alapján a tárgyév végén újra kell képezni.

A céltartalék képzése feltételezi a normális piaci viszonyokat, vagyis azt, hogy az adós rendszeresen és időben eleget tesz fizetési kötelezettségének. Ha az adós gazdasági-pénzügyi okok miatt nem képes teljesíteni kötelezettségét, úgy a képzett tartalék biztosít fedezetet.

A céltartalék képzésénél elsődleges a partnerek biztonsága, a kötelezettségek biztos teljesítése. Ebből következően a céltartalék a külsők (partnerek) érdekeit szolgálja elsődlegesen. A céltartalékok képzése nem kötelező.

(Számviteli Törvény 27.§)

Másik tisztázandó fogalom a passzív időbeli elhatárolás.

Az előző pontban már megfogalmaztuk az aktív időbeli elhatárolás definícióját, annak ismeretében könnyű lesz megérteni a passzív időbeli elhatárolást:

Passzív időbeli elhatárolásként kell elszámolni a mérleg fordulónapja előtt leszármazott, pl. bérleti (lízing) díjból azt az összeget, amely nem a mérleggel lezárt évet illeti meg, ugyanis a pénzbevétel már megtörtént, de a kapott összeg egy része, vagy egésze a következő év (ek) árbevétele, a költségek is akkor merülnek fel. Mint látjuk, a bemutatott eset az aktív időbeli elhatárolásnál ismertetett példa könyvelése a lízingbe adónál.

Passzív időbeli elhatárolás az olyan költség is, amelyet csak a mérleg fordulónapja után fognak leszámlázni, azt követően válik esedékessé, amely azonban a mérleggel lezárt időszakot kell hogy terhelje, függetlenül attól, hogy a mérleg fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismerté.

Passzív időbeli elhatárolásként számoljuk el a mérleggel lezárt évhez kapcsolódó kártérítési igényeket, késedelmi kamatokat - az óvatosság számviteli elvéből következően - akkor is, ha azok összegszerűségükben ne meghatározottak, ezen időszakban ismertté vált kártérítéseket, bírósági költségeket, a mérleggel lezárt évhez kapcsolódó, a mérlegkészítés időpontjáig kifizetésre került, illetve már megállapított, de ki nem fizetett prémiumokat, jutalmakat és azok járulékait. (Számviteli Törvény 29.§.)

Az eredmény kimutatás elkészítéséhez, az adózott eredmény megállapításához szükséges adatokat az 5. és a 8-9. számlaosztály számlái tartalmazzák.

a)     Az 5. számlaosztály (költségnemek, folyó kiadások) a költségeket

költségnemek szerint csoportosítva tartalmazza.

b)            A 8. számlaosztály tartalmazza az értékesítés elszámolt önköltségét

(amennyiben annak költségeit ide átvezették), továbbá a közvetlenül e számlaosztályban elszámolt egyéb ráfordításokat, a pénzügyi műveletek ráfordításait, a rendkívüli ráfordításokat, az eredményt terhelő adókat.

c)     A 9. számlaosztályban (bevételek) kell kimutatni az értékesítés

árbevételét, az egyéb bevételeket, a pénzügyi műveletek bevételeit, a rendkívüli bevételeket.

Az egyszeres könyvvitel tanulmányozásánál megismerte az értékesítés árbevételének és az egyéb bevételnek a fogalmát. Az ottani meghatározás érvényes a kettős könyvvitelre is, de itt szükséges egy lényeges szempont tudatosítása.

Értékesítés árbevételeként csak a vállalkozáson kívül történő értékesítésnek, a teljesítésnek megfelelő - a megrendelő (megbízó) vevő által elismert - ellenérték mutatható ki.

Az értékesítés, a teljesített szolgáltatás árbevétele elszámolásának bizonylata általában a szabályszerűen kiállított számla. Szabályszerű a számla akkor, ha az adott gazdasági eseményre (műveletre) vonatkozóan rögzítendő adatokat a valóságnak megfelelően hiánytalanul tartalmazza, megfelel a számlára vonatkozó rögzítendő adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a számlára vonatkozó alaki előírásoknak és amelyet - hiba esetén - előírásszerűen javítottak.

A 6-7. számlaosztály - a gazdálkodó döntésének megfelelően - használható a vezetői információk biztosítására. E számlaosztályok szabad használata lehetővé teszi a vállalkozáson belüli egységek elszámoltatását, a költséggazdálkodás, az önköltségszámítás sajátos rendszerének kialakítását.

a)    A 6. számlaosztály (közvetett (általános) kiadások) a költséghelyeken

felmerült költségek, illetve az általános (közvetett) költségek kimutatására és elszámolására szolgáló számlákat, valamint a számlaosztály számláin elszámolt költségek átvezetésének (áttételezésének) számláit tartalmazza.

b)    A   7. számlaosztály (közvetlen kiadások) a vállalkozási tevékenység

közvetlen költségeinek elszámolására, gyűjtésére szolgál. Itt célszerű összegyűjteni a vállalkozási tevékenység, valamint a vállalkozási tevékenységet elősegítő, illetve kiegészítő tevékenység (ideértve a forgalomba hozatal, az értékesítés) közvetlenül elszámolt költségeit is.

A 0. számlaosztály azokat a nyilvántartási számlákat tartalmazza, amelyeken kimutatott tételek a mérleg szerinti eredményt, a vagyon összegét nem befolyásolják.

Nyilvántartási számlák:

Befektetett eszközök nyilvántartási számlája

Készletek nyilvántartási számlája

Követelések, pénzügyi elszámolások nyilvántartási számlája

Nyilvántartási ellenszámlák

Kiadási előirányzatok nyilvántartási számlái

Térítés nélküli szolgáltatások nyilvántartási számlája

Bevételi előirányzatok nyilvántartási számlája

A beszámolási kötelezettség.

Beszámoló: a vállalkozó vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről, tevékenységének eredményéről, reális és megbizható képet nyújt a tulajdonosnak, a vezetőknek, a hitelezőknek a befektetni szándékozóknak, az adóhatóságnak, az önkormányzati és központi államigazgatási szerveknek.

Beszámolási kötelezettség:

Nincs, ha a magánszemély a vállalkozói tevékenységből származójövedelméről az adóhatósággal az adótörvényekben meghatározott feltételek szerint a bevételei alapján számol el.

Van, a kötelező feltételek szerint.

Egyszerűsített éves beszámoló:

Egyszerűsített éves beszámolót készíthet a kettős könyvitelt vezető vállalkozó, ha két egymást követő évben a mérleg fordulónapján a következő, a nagságot jelző három mutatóérték közül kettő nem haladja meg a következő határértéket:

a mérleg főösszeg a 150 millió Ft.-ot.

az éves nettó árbevétel a 300 millió Ft.-ot

a tárgyévében átlgosan foglalkoztatottak száma a 100 főt

Éves beszámloló:

Éves beszámolót köteles készíteni a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, kivéve, ha az egyszerűsített éves beszámoló készítésének feltételi adottak.

Összevont (konszolidált)éves beszámoló:

Összevont (konszolidált)éves beszámolót is köteles készíteni az a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, mely más vállalkozónál:

vagy többségi részesedéssel rendelkezik,

vagy döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol egy vagy több vállalkozó fölött.

Egyszerűsített mérleg:

Egyszerűsített mérleget készíthet az a magánszemély, szakcsoport, felsőfokú tanintézetben működő iskolai szövetkezeti csoport, önálló iskolai szövetkezet, kistermelői szövetkezet, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amelynek vállalkozási tevékenységből származó éves nettó árbevétele - két egymást követő évben - nem haladja meg az 50 milló forintot, és egyszeres könyvvitelt vezet, függetlenül az általa foglalkoztatottak létszámától és a mérleg főösszegtől.