online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia Pszichiátria Pszichológia Szociológia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

HAJLÉKTALANSÁG 2001-2002 KUTATÁSI BESZÁMOLÓ

szociológia

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
H. BERGFELD: FIATAL FELNŐTTEK SZEMÉLYISÉG- ÉS HITKRÍZISEI
KÁBÍTÓSZEREK - A KREATIVITÁS MÍTOSZA ÉS A ROMBOLÁS VALÓSÁGA
ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS
Szalasi viszonya kortarsaival
A tarsadalom, amelyben élünk
 
 
Nemzeti Család-

és Szociálpolitikai Intézet

HAJLÉKTALANSÁG

2001-2002

KUTATÁSI BESZÁMOLÓ


BEVEZETÉS

A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet a Szociális és Családügyi Minisztérium megbízása alapján felmérést végzett a hajléktalan emberek, valamint az ellátásukra szakosodott intézmények körében.

Ennek keretében 150 fő 30 évnél fiatalabb hajléktalan ember, valamint 122 átmeneti elhelyezést nyújtó intézmény és 51 nappali melegedő adatait vettük fel, valamit 408 embert kérdeztünk meg a hajléktalan szálláshelyek használatára vonatkozóan.

Munkánk legfontosabb céljai a következők voltak:

- a hajléktalan emberek ellátására szolgáló legfontosabb intézmények aktuális helyzetének megismerése, különös tekintettel a jogszabályi előírások érvényesülésére

- az ellátás iránti igények felmérése és összevetése a ténylegesen megvalósuló ellátásokkal

- a 30 évnél fiatalabb hajléktalan emberek felmérése, különös tekintettel hajléktalanná válásuk okaira és körülményeire, valamint a segítő intézmények hatékonyságára a megelőzésben, és a hajléktalan-ellátó intézményeknek a hajléktalanságuk kezelésében játszott szerepére

- végezetül és összességében annak megállapítása, hogy a hajléktalanellátás jelenlegi rendszere és annak működése milyen mértékben képes a társadalmilag legfontosabb célt, a hajléktalan emberek társadalmi reintegrációját megvalósítani.

A következőkben röviden összefoglaljuk a leglényegesebb megállapításainkat:

-         A hajléktalan emberek átmeneti szálláshelyeinek száma az elmúlt években lassú emelkedést mutat ugyan, azonban működésük színvonalában nem történt érdemi változás. Az intézményeknek ma is csak töredéke – kevesebb, mint 10 %-a felel meg maradéktalanul a jogszabályi előírásoknak.  A két legnagyobb gond továbbra is a zsúfoltság, valamint a személyzet létszámának és szakképzettségének elégtelen volta. Az engedélyezett férőhelyszámok – és így a zsúfoltság – csökkentése következtében az összes férőhelyek több, mint 20 %-át fenyegeti a megszűnés veszélye, ami nem csupán az ellátáshoz jutás amúgy is alacsony esélyeit rontaná tovább, hanem az evvel járó bevételcsökkenés a szervezetek egy részének anyagi ellehetetlenülésével is fenyeget.

-         A hajléktalan emberek településenként becsült lélekszámát, és az ugyanott fenntartott éjjeli menedékhelyek férőhelyszámait összevetve  megállapítható, hogy átlagosan csupán minden hetedik hajléktalan ember juthat éjjeli szálláshoz. Jelentősen rosszabb a helyzet a nagyvárosokban - vagyis éppen ott, ahol a legtöbb az ellátásra szoruló – ahol 13 és 33 között változik az egy férőhelyre jutó hajléktalan emberek száma.

-         Továbbra is súlyos hiányosságokat mutat a hajléktalan nők ellátása, az ország településeinek túlnyomó részén egyáltalán nem tartanak fent intézményt, illetve férőhelyet számukra, s ahol igen rendszerint ott is a szükségesnél kisebb mértékben. Továbbra is megoldatlan a hajléktalan fiatalok ellátása, akik szakszerű és hatékony integrációs-reintegrációs – képzési, foglalkoztatási, lakhatási, szocializációs stb.-  programokban való részvétel helyett a hajléktalanellátás meglehetősen mostoha elhelyezési és szolgáltatási feltételeket nyújtó intézményeibe kerülnek. Ez az ő helyzetük konzerválódásához, kirekesztettségük megbélyegződéséhez vezet és az idősebb hajléktalan emberek ugyanazon intézményekből való kiszorulásával is együttjár.

-         A hajléktalan emberek nappali ellátása érdekében nappali melegedő fenntartására kötelezett önkormányzatoknak csupán kétharmada tett eleget a törvénynek. A nappali melegedők jellemzően az átmeneti szállókkal vagy a népkonyhákkal közös területen működnek, harmadrészük a laza szabályozás ellenére sem rendelkezik végleges működési engedéllyel, és csak kis részük felel meg érdemben a jogszabályi előírásoknak. Utcai szociális munkást a törvényi kötelezettség ellenére, csak az intézmények mintegy fele foglalkoztat. Az adatok arra utalnak, hogy a szervezetek a nappali melegedőket a szállásnyújtó intézmények forráshiányának csökkentésére használják.

-         A 30 évnél fiatalabb hajléktalan emberek nagy többsége a családi konfliktusok miatt hagyta el otthonát, amelyek hátterében leggyakrabban a családtagok alkoholbetegsége áll. A fiatalok közel fele már nagykorúsága előtt elhagyta otthonát, és ezt megelőzően, illetve követően kevéssé  került kapcsolatba segítő szervezetekkel, amelyek nem nyújtottak hatékony segítséget.  Amíg az idősebb korosztályokban a hajléktalanság jellemzően lakásvesztés, a lakáspiacról történő kizuhanás  eredménye, addig a 30 évnél fiatalabbaknál azt látjuk, hogy a lakáspiacra való bejutásuk nehézségei, lehetetlensége vezet a hajléktalansághoz.

-         Az átmeneti szálláshelyek szerepe sajátos, jellemzően kvázi tartós bentlakásos intézményként, illetve munkásszálóként működnek. Férőhelyeik közel fele részén ugyanis olyan, nem munkaképes hajléktalan emberek számára nyújtanak elhelyezést, akiknek tartós bentlakásos intézményben vagy egészségügyi intézményben lenne a helye. A férőhelyek másik felén pedig olyan emberek élnek, akiknek állandó munkájuk és jövedelmük van, vagyis - megfelelő támogatás esetén - a lakáspiacon lenne a helyük.

-         Az intézményrendszer csak igen korlátozottan képes megfelelni reintegrációs szerepének, ami különösen a 30 év alatti hajléktalan emberek esetében szembetűnő. Ahelyett ugyanis, hogy gyorsan és tömegesen intézményes segítséghez jutnának, majd az intézményrendszerből kifelé mozogva visszailleszkednének, azt látjuk, hogy a hajléktalanná válást követően kevéssé jutnak segítséghez, majd az idő múlásával egyre inkább, egyre többen befelé mozognak az intézményekbe, ami a kívánatos integráció helyett egy intézményes szegregációhoz, illetve kényszerkarrierhez vezethet.

-         A hajléktalan emberek társadalmi visszailleszkedésének esélyeit tekintve azt látjuk, hogy a rászorulók mintegy heted része juthat valamilyen szállás lehetőséghez az intézményrendszerben és e hetedrész további egyötöd része, azaz mintegy 35. hajléktalan ember hagyja el úgy évente a hajléktalanellátás intézményeit, hogy megkapaszkodik a lakáspiac peremén jellemzően albérlőként, bérlőként. Megkapaszkodásuk tartósságára, sikerességére vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal. Az adatok tanúsága szerint az átmeneti elhelyezést nyújtó intézményeket évente elhagyók egyötöde, azaz az ellátottak tizedrésze jut be a lakáspiacra, bérlőként. Megkapaszkodásuk tartósságáról, sikerességéről nincs adatunk.


I.  ÁTMENETI ELHELYEZÉST NYÚJTÓ INTÉZMÉNYEK:

ÉJJELI MENEDÉKHELYEK

ÁTMENETI SZÁLLÓK

Az átmeneti elhelyezést nyújtó hajléktalanellátó intézmények teljes körének felmérését 2001. júliusában kezd 424b17e tük. Az országban működő - összesen 186 - átmeneti szállót, illetve éjjeli menedékhelyet önkitöltős kérdőív segítségével vizsgáltunk. Az 50 ezernél nagyobb lélekszámú települések intézményvezetőit, valamint a fővárosi intézmények vezetőit csoportos konzultációkon készítettük föl a kérdőív kitöltésére. A kérdőívek kitöltéséhez minden intézmény vezetője számára folyamatos (telefonos) konzultációs lehetőséget biztosítottunk.

Az adatfeldolgozás megkezdésének időpontjáig 122 intézményből érkeztek vissza a kérdőívek, ennyien kerültek be ily módon az adatbázisba. Az 50 ezernél nagyobb lélekszámú települések intézményeinek adatai hiánytalanul rendelkezésünkre álltak.

A jelentés az országban működő hajléktalan emberek számára átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények mintegy kétharmada adatainak a felhasználásával készült.

A jelen felmérés adatait alkalmanként összevetjük az 1997-ben, a Pro Domo által azonos témában végzett vizsgálatának adataival.

A vizsgálathoz kapcsolódóan készítettünk egy felmérést a hajléktalan emberek körében, amelyben a szálláshasználattal kapcsolatos igényeiket és tapasztalataikat vizsgáltuk.. Az ország 9 településén 408 főt kérdeztünk meg erre vonatkozóan.


A VIZSGÁLT INTÉZMÉNYEKRE VONATKOZÓ FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK

A vizsgálatba bevont 122 intézmény közül 79 intézmény átmeneti szálló (3202 férőhellyel) és 43 éjjeli menedékhely (1809 férőhellyel). A 19 budapesti intézményben összesen 1965, míg a 103 vidéki intézményben összesen 3046 férőhely található.

1.      Tábla

Éjjeli menedékhely

Átmeneti szálló

Összesen

intézmény

férőhely

intézmény

férőhely

intézmény

férőhely

Budapest

8

734

11

1231

19

1965

Vidék

35

1075

68

1971

103

3046

Összes

43

1809

79

3202

122

5011

Az intézmények szervezeti formáját tekintve azt látjuk, hogy a vizsgált intézmények 68% - a önkormányzati intézmény, 18%- a egyesület, alapítvány, 4%- a egyházi és 10 % - a egyéb szervezet.

Az intézmények túlnyomó többsége, 94%-a komplex formában, azaz más intézményekhez kapcsolódóan működik. A válaszadó intézmények csupán 20%- a működik gazdaságilag önálló egységként.

Az intézmények elhelyezkedését tekintve elmondható, hogy 73%- a belterületen, 23%- a külterületen, míg 4%- a  település határán kívül található.

Az intézmények 15%-ának megközelítése baleseti szempontból veszélyes, illetve nagyon veszélyes. Az intézményeknek - fennállásuk óta - ezzel összefüggésben 23 halálesetről van tudomásuk.

Az épületek állagáról elmondható, hogy 65%-uk öt éven belül részleges vagy teljes felújítást igényel, míg az intézmények 6%-át öt éven belül le kell bontani. A férőhelyek mintegy háromnegyede olyan épületben található, amely öt éven belül érdemi felújításra szorul vagy lebontásra vár.   

Az ingatlan használatának jogcíme szerint az intézmények 32%- a szervezet tulajdonában lévő épületben működik, 51%- a csak kezelője az ingatlannak, míg 15% bérleti díj fejében, 2% pedig egyéb jogcímen használja azt. A négy évvel ezelőtti vizsgálatban több intézmény volt az ingatlan tulajdonos (40%), és fele annyi intézmény fizetett négy évvel ezelőtt bérleti díjat az ingatlan használatért.

 

AZ INTÉZMÉNYEKRE VONATKOZÓ JOGSZABÁLYI ELŐÍRÁSOK TELJESÜLÉSÉRŐL

A felmérés folyamán vizsgáltuk, hogy az intézmények rendelkeznek-e működési engedéllyel, illetve azt, hogy engedélyeik határozott időre szólnak, azaz ideiglenesek, avagy határozatlan időre szólnak, azaz véglegesek.

2.Tábla

Az intézmények férőhelyszáma a szálláshelyek típusa és működési engedély érvényessége szerint

Működési engedélyek   

Szálláshelyek száma

Férőhelyek     száma

Férőhelyek százalékos megoszlása

átmeneti szállás

ideiglenes

36

1772

35

végleges

41

1390

28

nincs műk. engedélye

2

40

1

total

79

3202

64

éjjeli menedékhely

ideiglenes

19

950

19

végleges

23

839

17

nincs műk. engedélye

1

20

0

total

43

1809

36

Teljes

ideiglenes

55

2722

54

végleges

64

2229

45

nincs műk. engedélye

3

60

1

total

122

5011

100

Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények majdnem fele (45%-a) ideiglenes működési engedéllyel rendelkezik. Két szálláshely, összesen 40 férőhellyel, nem rendelkezik semmilyen működési engedéllyel. Az ideiglenes működési engedéllyel (vagy működési engedéllyel egyáltalán nem) rendelkező intézményekben található az összes férőhelyek mintegy 55 % - a. Ez valamivel jobb arány, mint amit négy évvel ezelőtt az 1997. évi felmérésnél tapasztalatunk: akkor az intézmények 70%-a rendelkezett ideiglenes működési engedéllyel. A változás lehetséges okai között azonban meg kell említenünk, hogy 1997-ben a hatályos jogszabály még hat négyzetméter egy főre jutó alapterületet írt elő a szálláshelyeken, vagyis szigorúbb volt a jelenlegi szabályozásnál. (Ez természetesen azt is jelenti, hogy a jelenlegi szabályozás diszkriminatívnak nevezhető, hiszen a hajléktalan emberek elhelyezése esetén négy négyzetméter biztosítását teszi kötelezővé férőhelyenként, míg a többi intézménytípusban, ahol nem hajléktalan emberek ellátása történik továbbra is hat négyzetmétert kell biztosítani egy-egy ellátott számára.)

Felmérésünk során a működési engedélyektől függetlenül is vizsgáltuk az egyes jogszabályi előírások teljesülését, annál is inkább, mert személyes tapasztalataink szerint a végleges működési engedéllyel rendelkező intézmények között is számos olyan intézmény van, amely nem felel meg a vonatkozó jogszabályoknak.

Az adatok alapján az intézmények működését és a hajléktalan emberek megfelelő színvonalú ellátását leginkább két tényező határozza meg. Az egyik az intézmény lakóterületének a nagysága ( az, hogy eléri-e, illetve meghaladja-e a jogszabályban előírt egy főre jutó 4 négyzetmétert ), a másik pedig az, hogy az intézményekben foglalkoztatott személyzet létszáma eléri-e vagy meghaladja-e a kötelező mértéket. E két szempont szerint külön is megvizsgáltuk az intézmények alkalmasságát.

3.      Tábla

Egy főre eső alapterület

Intézmények

száma

Férőhely

száma

Átmeneti szállás

kisebb, mint 4 nm

32

1722

nagyobb, mint 4 nm

41

1314

összesen

73

3036

Éjjeli menedékhely

kisebb, mint 4 nm

30

1155

nagyobb, mint 4 nm

10

214

összesen

40

1369

Teljes

kisebb, mint 4 nm

62

2877

nagyobb, mint 4 nm

51

1528

összesen

113

4405

4.      Tábla

Alkalmazotti

létszám

Intézmények száma

Férőhely

száma

Átmeneti szállás

megfelel

23

822

nem felel meg

53

2282

összesen

76

3104

Éjjeli menedékhely

megfelel

16

510

nem felel meg

24

859

összesen

40

1369

Teljes

megfelel

39

1332

nem felel meg

77

3141

összesen

116

4473

5.      Tábla

Az egy főre jutó alapterület és az alkalmazotti létszám szempontjából

Intézmények száma

Férőhely

száma

Átmeneti szállás

legalább az egyik szempontból nem felel meg az intézmény



64

2744

mindkét szempontból megfelel az intézmény

12

360

összesen

76

3104

Éjjeli menedékhely

legalább az egyik szempontból nem felel meg az intézmény

37

1269

mindkét szempontból megfelel az intézmény

3

100

összesen

40

1369

Teljes

legalább az egyik szempontból nem felel meg az intézmény

39

1332

mindkét szempontból megfelel az intézmény

77

3141

összesen

116

4473

Az adatokból megállapítható, hogy a vizsgálatba bevont 122 intézménynek mindössze 12 %- a, azaz 15 intézmény (ami 460 férőhelyet jelent) felel meg mindkét szempontból a jogszabályi előírásoknak. Mindez azt is jelenti, hogy a végleges működési engedéllyel rendelkező intézmények 48%-a ténylegesen nem felel meg az alkalmazotti létszámra vonatkozó előírásoknak, és 54%-ában valójában kisebb az egy férőhelyre jutó alapterület 4 négyzetméternél. ( Az említett adatok súlyosan megkérdőjelezik a működési engedélyek kiadását megelőző eljárások szakszerűségét és tárgyszerűségét is. )

A vizsgálatban szereplő intézményekben egy főre átlagosan 3,5 négyzetméter, vagyis a jogszabályban előírtnál kisebb lakóterület jut. Intézménytípus szerinti bontásban az állapítható meg, hogy az átmeneti szállók esetében közel 4 négyzetméter ugyanez az érték, míg az éjjeli menedékhelyek esetében csupán 2,8 négyzetméter. Feltűnő, hogy a végleges működési engedéllyel rendelkező intézményekben is csupán 3,7 négyzetméter. A végleges működési engedéllyel rendelkező éjjeli menedékhelyek az egy főre jutó átlagos lakóterület tekintetében pedig érdekes módon még 2,8 négyzetmétert sem érik el.

A felmérés a további jogszabályi előírások teljesítésére vonatkozóan az alábbi adatokat mutatja: Az intézmények 55%-ában van elkülönítésre szolgáló helyiség, 85%-ában van lehetőség főzésre, 93%-ában ételmelegítésre, 85%-ában élelmiszertárolására, az intézmények 81%-ában biztosítanak ágyneműt, 89%-ában van lehetőségük a lakóknak személyes tárgyaik elhelyezésére és az összes intézmény lehetőséget biztosít mosásra. Az átmeneti szállások 87%-ában fogadhatnak látogatót az intézményben élők, jóllehet az intézmények csupán 73%-ában van erre a célra alkalmas helyiség.

A vizsgált intézményeknek összesen csupán 8%-a, azaz 10 intézmény felelt meg minden szempontból a jogszabályi előírásoknak.

A fenti adatokból megállapítható, hogy az intézményekben továbbra is a zsúfoltság jelenti a legnagyobb problémát.  Abban az esetben, ha a zsúfoltságot nem sikerül rövid időn belül - az intézmények alapterületének növelésével - enyhíteni, akkor az intézményeknek csökkenteniük kell az engedélyezett férőhelyeik számát. Ennek a csökkentésnek a jelenlegi állapot szerinti   mértékére vonatkozóan is végeztünk számításokat.

Ezen számítások eredményeképpen megállapítható, hogy az összes férőhelyek mintegy 21% - át fenyegeti a férőhely megszüntetésének a veszélye.

Ez a szám intézménytípus szerinti bontásban, ellátási szempontból még kedvezőtlenebb képet mutat, hiszen jelentősebb nagyobb mértékben érintené az amúgy is szűkösebb éjjeli menedékhely férőhelyszámokat, ugyanis  az átmeneti szállós férőhelyeket kisebb mértékben - 16%-ban - érintené, azonban az éjjeli menedékhelyen található férőhelyeknek több, mint 34%-át fenyegeti a megszüntetés veszélye. A férőhelyszám csökkentés nem csupán az ellátási kapacitások nagymértékű csökkenését jelentené, hanem az intézmények egy részének - a normatívából származó bevételeik jelentős csökkenése miatti - anyagi ellehetetlenülését is. Különösen igaz ez a nem önkormányzati fenntartású intézmények esetében.

Az ellátás iránti igény ugyanakkor jelentős, amint azt az alábbi, az év meghatározott napjain regisztrált férőhely kihasználtság mutatja.

6.  Tábla

Férőhelykihasználtság

 

Látható, hogy a férőhely kihasználtság a téli időszakban eléri vagy meghaladja a 100 %- ot. Az adatok azt is mutatják, hogy a férőhely kihasználtság éves ingadozása az éjjeli menedékhelyeken nagyobb, mint az átmeneti szállókon.

A férőhelykihasználtság éves átlaga 96 %, ami gyakorlatilag a férőhelyek folyamatos és teljes kihasználtságát jelenti.

 

Megvizsgáltuk, hogy egy férőhelyen egy év alatt hányan fordulnak meg. Az alábbi tábla adatai alapján megállapítható, hogy a forgás igen csekély, az 5011 férőhelyről egy év alatt mindössze 2783-an távoztak. Ez azt jelenti, hogy a férőhelyek nagyjából felét egész évben ugyanaz az ember foglalta el, míg a férőhelyek másik felén is nagyjából csak félévente változott az igénybe vevő személye. Ha ehhez azt is hozzá számítjuk, hogy a felmérésben szereplő férőhelyek mintegy 35 %-a éjjeli menedékhely, ami beutalás nélkül igénybe vehető, és elvileg alkalmi krízisszállás, akkor különösen szembetűnő, hogy az átmeneti szálláshelyeken gyakorlatilag állandó lakók élnek.

Ami a távozókat illeti, megállapítható, hogy 43 %-uk utcára vagy ismeretlen helyre távozott, 20 %-uk más intézménybe került, s csupán minden ötödik lakónak sikerült a lakáspiacon megkapaszkodnia.

7.      Tábla

Az intézményes ellátásból kikerülők száma

Az intézményes ellátásból kikerülők megoszlása (%)

Az elmúlt naptári évben az intézményből utcára kerültek

208

7

Az elmúlt naptári évben az intézményből egészségügyi intézménybe kerültek?

335

12

Az elmúlt naptári évben az intézményből börtönbe kerültek?

148

5

Az elmúlt naptári évben az intézményből kikerültetek közül, azok akik lakást kaptak

91

3

Az elmúlt naptári évben az intézményből bérelt lakásba költöztek

461

17

Az elmúlt naptári évben az intézményből más átmeneti intézménybe költöztek

552

20

Az elmúlt naptári évben az intézményből ismeretlen helyre távoztak

988

36

összesen:

2783

100

A fenntartási költségekre vonatkozó adatokból megállapítható, hogy a normatív állami hozzájárulás átlagosan csak a férőhelyek 81%-ának a működtetését fedezte az elmúlt évben.

 A további mintegy ezer férőhely fenntartását a normatíván felüli források megszerzése tette lehetővé. Az intézmények közel kétharmada ilyen értelemben forráshiányosnak mondható - vagyis a jelenlegi, a jogszabályi előírásoktól jelentősen elmaradó színvonalú működés költségei sem fedezhetőek a normatívából.

8. Tábla 

Adataink szerint a vizsgálatba bevont 122 intézmény közül 43 kizárólag a normatívából működik, míg a táblázatban szereplő 79 intézmény egyéb forrásokat is megszerez, illetve felhasznál. A táblázatból érdemben egyetlen adatot emelnénk ki, mely szerint a normatíván felüli forrásokból működtetett férőhelyek 71,8 %- a végleges működési engedéllyel rendelkező intézményben található. A korábbiakban azt láttuk, hogy a végleges működési engedéllyel rendelkező intézmények nagyobb arányban teljesítik érdemben a jogszabályi előírásokat. Ez azt is jelenti, hogy jellemzően azok az intézmények működnek magasabb színvonalon, amelyek plusz források bevonására is képesek, azaz a jogszabálynak megfelelő működés alapvetően az anyagi erőforrások nagyságának a függvénye.

Úgy tűnik, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelő elhelyezési körülmények megteremtése vagy szinten tartása megoldhatatlan azokon a településeken, illetve azokban az intézményekben, ahol csak a normatív állami hozzájárulás áll az intézmények rendelkezésére.

AZ INTÉZMÉNYBEN ÉLŐKRŐL, ILLETVE A SZÁLLÁSHASZNÁLÓKRÓL

A lakókról vezetett nyilvántartás tanúsága, illetve az intézményvezetők megítélése szerint a lakók (szálláshasználók) 20%-ának esetében a hajléktalanok otthona, 17%-ának hajléktalanok rehabilitációs intézménye, 11%-ának egészségügyi intézmény, 5%-ának pedig a fogyatékkal élők intézménye volna az állapotuknak megfelelő elhelyezés. Mindez azt is jelenti, hogy a jelenlegi lakók, illetve szálláshasználók összesen 53%-a számára jelenlegi elhelyezésük kényszerű és indokolatlan, amely nem biztosíthatja számukra az állapotuknak és szükségleteiknek megfelelő, szakszerű ellátást.

Ezt a megállapítást tovább erősíti az a körülmény, hogy a fogyatékkal élő hajléktalan emberek jelentősen nagyobb arányban találhatók az éjjeli menedékhelyeken (8%), mint az átmeneti szállásokon (3%).

Megvizsgáltuk a lakók, illetve a szálláshasználók munkaerőpiaci helyzetét is, és azt állapítottuk meg, hogy a szálláshasználók 21 %- ának állandó munkaviszonya van, 26% pedig rendszeresen végez alkalmi munkát, melyből rendszeres jövedelemmel rendelkezik.

Mindez röviden oly módon összegezhető, hogy az átmeneti szállásokon élők és az éjjeli menedékhelyek szálláshasználóinak mintegy fele életkora vagy egészségi állapota miatt nem munkaképes, ugyanakkor másik fele állandóan vagy rendszeresen dolgozik.

Az intézményben élők két nagyobb csoportjáról elmondható, hogy - a szűk intézményi, illetve támogatási kapacitásokkal összefüggő, de - diszfunkcionális a szálláshasználatuk. Az egyik csoportnak tartós bentlakásos intézményben, a másik csoportnak - kellő támogatással - a lakáspiacon lenne a helye.

9.  Tábla

Az intézmények 51%-ában csak férfiaknak, 5%-ában csak nőknek, míg 30%-ában férfiaknak és nőknek egyaránt nyújtanak ellátást. Az intézmények 14%-a, vagyis minden ötödik átmeneti szállás 18 éven aluliakat is befogad, ami a Szociális Törvény előírásait súlyosan sértő körülmény. Ezek gyakorlatilag azok az intézmények, amelyek a Gyermekvédelmi Törvény bevezetését követően és az azóta eltelt időszakban sem voltak képesek megfelelni a családok átmeneti otthonaira vonatkozó előírásoknak. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy ezek az intézmények - egyetlen 20 férőhelyes intézmény kivételével - még a hajléktalanok átmeneti szálláshelyeire vonatkozó előírásoknak sem felelnek meg. (Az ellátásban oly mértékben rögzült ez a törvénysértő működési forma, hogy még a térítési díjakról szóló rendeletben is megjelenik az a szabályozás, hogy a hajléktalanok átmeneti szálláshelyein ellátott 18 éven aluliak esetében csak az egyébként esedékes térítési díj 50%-át kell fizetni.)


10. Tábla

Szembetűnő a női férőhelyek szűkös volta, illetve az a tény, hogy az ország településeinek túlnyomó többsége nem biztosít a hajléktalan nők számára semmilyen szálláslehetőséget.

A SZÁLLÁSHASZNÁLÓK TAPASZTALATAI ÉS IGÉNYEI

Az intézmények felméréséhez kapcsolódóan az ország 9 településén - Dunaújvárosban, Kaposvárott, Kecskeméten, Miskolcon, Ózdon, Pécsett, Sopronban, Szegeden és Szombathelyen - rövid, kérdőíves felmérést készítettünk a nappali melegedőkben, illetve a közterületen tartózkodó hajléktalan emberek körében. A 408 válaszadó 17 %- a nő, 83 %- a férfi, átlagéletkoruk 42 év. A nők jellemzően fiatalabbak, átlagosan nem egészen 38 évesek, a férfiak átlagos életkora 43 év.

A megkérdezettek 27 %- a soha nem aludt még hajléktalan szállón, 21 % az előző éjszakát is hajléktalan szállón töltötte, míg a megkérdezettek zöme - 52 % - korábban aludt, illetve lakott már hajléktalan szállón. A nemenkénti bontás azt mutatja, hogy a férfiaknak csak 23 %- a, míg a nőknek 44 %- a nem aludt soha hajléktalan szállón, ami leginkább a női férőhelyek kis számával, illetve hiányával függhet össze.

A legalacsonyabb - 39 év - az átlagéletkora azoknak, akik soha nem aludtak szállón, a legmagasabb pedig - 46 év - azoknak, akik az előző éjszakát is ott töltötték. Arra a kérdésre, hogy miért aludt, illetve lakott szállón több választ is lehetett adni, a megkérdezettek fele jelölte meg válaszként azt, hogy nincs, nem volt lakása, 34 %- a azt, hogy nem akart utcán éjszakázni, 29 %- nak nem volt pénze lakást bérelni, 23 % szerint a szálló a legolcsóbb lakhatási megoldás, 4 % megszokásból és 2 % azért, mert szeret a szállón aludni.

Arra a kérdésre, hogy éjszakázott-e már legalább egy hetet közterületen, 23 % válaszolta, hogy az előző éjszakát is közterületen töltötte és 63 %- kal korábban már megtörtént ugyanez.

Élete folyamán a megkérdezettek 78 %- a több, mint egy hónapot, 55 %- a több, mint egy fél évet, 39 %- a több, mint egy évet, 11 %- a több, mint három évet töltött, /éjszakázott / közterületen, és mindössze 2 % nem éjszakázott soha ily módon.


11. Tábla

Miért nem ment szállóra, amikor közterületen éjszakázott?

Igennel válaszolók száma

Igennel válaszolók aránya (%)

Mert nem lehet (lehetett) alkoholt inni a szállón

108

33

Mert a szállón lopnak

82

25

Mert nem szereti, ha olyan sok emberrel kell együtt lenni

77

23

Mert a szállón verekszenek

73

22

Mert nem lehet (lehetett) együtt a párjával

69

21

Mert nem tudta, hogy vannak hajléktalan-szállók

39

12

Mert nem volt szabad férőhely a szállókon

38

11,5

Mert sokat kell sorban állni a szálló előtt

30

9

Mert nem lehet (lehetett) együtt a barátaival

30

9

Mert nagyon rossz körülmények vannak a szállón

29

9

Mert dolgozik (dolgozott) és ezért nem tud (tudott) időben a szállóra érni

16

5

Mert a szállón mindenféle fertőzéseket lehet összeszedni

18

5

Mert sokat kell fizetni

15

4,5

Mert akkor még nem voltak szállók

12

4

Mert betegsége miatt nem veszik (vették) fel a szállóra

10

3

Mert több műszakban dolgozik (dolgozott)

6

2

Mert a szállón dolgozók barátságtalanok

8

2

Mert nincs női szálló

4

1,2

Az igen válaszok száma összesen (több választ is meg lehetett jelölni):

664

Összes megkérdezett:

408 fő

100%

Összes egykor közterületen éjszakázó:

352 fő

86%

Összes válaszadó:

311 fő

76%

Arra a kérdésre, hogy miért nem szállón éjszakázott, legtöbben a szálláshelyek nem megfelelő színvonalával (zsúfoltság, sorban állás, rossz körülmények, stb.), illetve azok nem elég biztonságos voltával (lopnak, verekszenek) összefüggő okokat jelöltek meg.

Igen magas az alkoholfogyasztás tilalmára hivatkozó válasz is. A válaszolók 12 %- a arra hivatkozott, hogy nem tudott a szálló létezéséről, illetve hasonló arányban említették a szabad férőhelyek hiányát is.

A megkérdezettek több, mint egyhatoda - 21 % - azért nem megy szállóra, mert ott nem maradhat együtt a párjával, több, mint 7 % pedig azt jelölte meg okként, hogy munkabeosztása  nem igazodik a szálló működési rendjéhez.

A következőkben azt vizsgáljuk, hogy azokon a településeken, ahol éjjeli menedékhely és átmeneti szálláshely egyaránt található hogyan aránylik egymáshoz a lakosság, a hajléktalan emberek és a férőhelyek száma ( a hajléktalan emberek számára vonatkozóan minden településről az intézményvezető becslését kértük ).

12. Tábla

Az alábbi táblán azt láthatjuk, hogy azokon a településeken, ahol csak átmeneti szállás található hogyan alakul az ezer lakosra jutó hajléktalan emberek becsült száma, illetve a férőhelyek száma.

13. Tábla

A (fővárost nem számolva) 64 település közül 35, azaz 55 % nem tart fenn éjjeli menedékhelyet, bár például Baján, Komlón és Várpalotán jelentősen meghaladja az átlagot a hajléktalan emberek aránya, Békéscsabán pedig a férőhelyek alacsony száma rontja az ellátáshoz való hozzájutás esélyeit.

Az ellátottsági mutatóról

Beszédesebb számokat kapunk, ha azt vizsgáljuk, hogy milyen a településen lévő férőhelyek és a településen élő hajléktalan emberek aránya.  Tekintettel arra, hogy az átmeneti szálló férőhelyei minden intézményben ” foglaltak ”, hiszen érdemben kvázi tartós bentlakásos intézményként működnek, az igazi mérőszámot – nevezzük ellátottsági mutatónak – az adja, ha a településen élő hajléktalan emberek számát a településen működő éjjeli menedékhelyek férőhelyszámához viszonyítjuk.  Ily módon gyakorlatilag azt állapítjuk meg, hogy az adott településen hány hajléktalan ember jut egy éjjeli menedékhely férőhelyre. Ez az összevetés a szálláshoz jutás valóságos esélyeit mutatja, hiszen az éjjeli menedékhely az az ellátási forma - szemben az átmeneti szállóval -, amely nyitott és érdemben feltétel nélkül igénybe vehető a fedél nélkül élők számára.

Az ellátottsági mutató további előnye, hogy mérhetővé teszi egy-egy település ellátási helyzetét, és annak esetleges változásait, valamint az ellátottsági mutató alkalmazása esetén az egyes települések is összehasonlíthatóak egymással.

14. Tábla

Az egy férőhelyre jutó hajléktalan emberek száma / ellátottsági mutató /

A település neve

összes férőhely

éjjeli menedékhely

Balatonfüred

1,5

1,5

Debrecen

5,2

23,6



Dunaújváros

5

10

Eger

1,9

3,8

Göd

1,3

1,2

Győr

2,5

3,5

Gyula

5,5

9,3

Hajdúszoboszló

2,5

2,5

Kaposvár

5,9

8,8

Kiskunfélegyháza

2

2

Komárom

1,6

1,6

Makó

1,1

1,1

Miskolc

5,1

12,7

Nagykanizsa

3,2

6,8

Nyíregyháza

8,1

15,4

Oroszlány

2,5

2,5

Ózd

4,5

18,8

Pécs

13,6

33,4

Szeged

12,8

29

Székesfehérvár

3,4

9,6

Szolnok

3,5

6

Szombathely

1,4

8,9

Tata

1,8

1,8

Tatabánya

1,9

3,2

Veszprém

3,1

9,2

Zalaegerszeg

1,5

5,4

Összesen

3,4

6,8

A szálláshoz jutás esélyeit tekintve a tábla azt mutatja, hogy a legnagyobb városokban a legrosszabb a helyzet: Pécsett több, mint 33-szor több hajléktalan ember él  fedél nélkül, mint amennyi az éjjeli menedékhely férőhelyeinek a száma, de Szegeden is 29-en , Debrecenben majd 24-en,  Nyíregyházán több, mint 15-en és Miskolcon is majd 13-an kellene megosztozzanak egy férőhelyen.

A kisebb városokban szintén rossz a helyzet: Ózdon 19, Dunaújvárosban és Székesfehérváron 10, Gyulán, Veszprémben, Szombathelyen  és Kaposváron 9 utcán élő ember  jut  az éjjeli menedékhelyek minden férőhelyére.

Ez az arány az  egyes települések  átlaga  szerint is majd hétszeres.

Budapest ugyan nem szerepel a táblázatban, tekintettel arra, hogy a beszámolónk nem tartalmazza az összes fővárosi átmeneti szálláshely adatait, azonban annyit érdemes elmondani, hogy a hajléktalan emberek számát átlagosan húszezerre becsülik a fővárosban, vagyis minden ezer lakosból tíz hajléktalan. Ez a becslés az országos adatok alapján elfogadhatónak látszik, hiszen csupán mintegy 25-30 %- kal haladja meg Dunaújváros, Gyula, Miskolc, Ózd vagy Szeged arányait, és éppen fele a Pécsett tapasztalhatónak. Ezt az arányt elfogadva a fővárosban 15 az ellátottsági mutató értéke.

A vizsgálatunkban szereplő 67 település közül 63 helyről kaptunk az a hajléktalan ellátásban dolgozóktól származó, a hajléktalanok számára vonatkozó becsüléseket. A  63 településen a lakosság száma 4,9 millió fő és a hajléktalanok becsült száma 38.000, vagyis a lakosság 0,78 %- a hajléktalan, azaz ezer emberből közel nyolcan.

 Az említett településeken összesen 5200 az átmeneti elhelyezést nyújtó férőhelyek száma, amely tehát egy időpontban a hajléktalan emberek 14%-ának képes szálláshelyet nyújtani.

Az országos ellátottsági mutató 25, mivel a rendelkezésre álló szálláshelyeknek kevesebb, mint egyharmada ( 31%-a ) az éjjeli menedékhely, amely a potenciális szálláshasználók mindössze 4%-át képes egy időpontban ellátni.

II. A NAPPALI MELEGEDŐK

A hajléktalanok nappali ellátását biztosító ( nappali melegedőt működtető ) intézmények teljeskörű felmérését 2001. októberében kezdtük. Az országban működő, összesen 69 nappali melegedőt önkitöltős kérdőív segítségével vizsgáltuk. Az intézmények vezetőit, illetve munkatársait egy csoportos konzultáción készítettük fel a kérdőív kitöltésére és folyamatos telefonos konzultációs lehetőséget biztosítottunk számukra.

Az adatfeldolgozás megkezdésének időpontjáig 51 intézményből érkeztek vissza a pontosan kitöltött kérdőívek. Adatbázisunkban ily módon 40 vidéki és 11 fővárosi nappali melegedő szerepel.

AZ INTÉZMÉNYEKRE VONATKOZÓ FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK

A nappali melegedő működtetésére kötelezett, 20 ezernél nagyobb lélekszámú települések közül 34 település nem működtet nappali melegedőt, közülük kettő megyei jogú város, huszonegy város és tizenegy fővárosi kerület.

A válaszadó intézmények 10%-a ( 5 intézmény ) 10 000 – 19 999 lakosú településen működik – ahol nem köteles a települési önkormányzat a nappali ellátás ezen formájáról gondoskodni. A vizsgálatban szereplő többi intézmény kivétel nélkül 20 000 fő fölötti településeken működik az alábbi arányok szerint:

20 000 – 49 999 lakosú településen: 26 %

50 000 – 99 999 lakosú településen: 35 %

100 000, illetve annál több lakosú településen: 29 %.

Az intézmények 67%-a (34 intézmény) önkormányzati, 31%-a (16 intézmény) alapítványi / egyesületi és 2% (1 intézmény) egyházi fenntartójú intézmény.

A válaszadó intézmények működési engedélyében szereplő férőhelyek száma összesen: 2602 férőhely (ami 48 intézmény férőhelyét jelenti, mivel 3 intézmény nem válaszolt erre a kérdésünkre).

Fenntartó szervezeti formája

Intézmények száma

%-os

megoszlásuk

önkormányzati

34

67%

alapítványi/egyesületi

16

31%

egyházi

1

2%

Összesen

51

100%

Fenntartó szervezeti formája

Intézmények száma

Férőhelyek száma szerint

Férőhelyek száma %

önkormányzati

31

1225

47%

alapítványi/egyesületi

16

1327

51%

egyházi

1

50

2%

Összesen

48

2602

100%

A vizsgálatban szereplő intézmények kis hányada, 12%-a (6 intézmény) működik gazdaságilag önálló egységként, míg 88%-a (45 intézmény) gazdaságilag nem önálló egységként. Az intézmények 59%-ában (30 intézményben) tudják elkülöníteni a nappali melegedőben végzett munkával kapcsolatos bérjellegű (munkabér és járulékai, megbízási díj) költségeket és az intézmények 40%-ában (20 intézményben) tudják elkülöníteni a rezsi (a fűtés, a melegvíz, víz, csatorna és elektromos áram) költségeit.

Az intézmények elhelyezkedését tekintve elmondható, hogy 82%-a (42 intézmény) belterületen, 16%-a (8 intézmény) külterületen, míg 2% (1 intézmény) a település határán kívül található. A válaszadó intézmények 35%-a van a település központjában. A vizsgálatban szereplő intézmények 71%-a (36 intézmény) mondta azt, hogy a nappali melegedő jelenlegi elhelyezése egyben az intézmény végleges helye is, míg a fennmaradó 29% azt válaszolta, hogy az épület nem alkalmas nappali melegedő működtetésére.

Az intézményeknek helyet adó épületek állagát vizsgálva azt látjuk, hogy 67%-a öt éven belül részleges vagy teljes felújítást igényel, míg 2%-át öt éven belül le kell bontani. Az ingatlan használatának jogcíme szerint az intézmények 24%-a a szervezet tulajdonában lévő épületben működik, 40%-a csupán kezelője az ingatlannak, 18% bérlőként ingyenesen használja, míg 8% bérlőként bérleti díj fejében, és 10% egyéb jogcímen használja azt.

A felmérés során vizsgáltuk azt is, hogy az intézmények rendelkeznek-e működési engedéllyel, illetve azt, hogy engedélyeik határozott időre szólnak, azaz ideiglenesek avagy határozatlan időre szólnak, azaz véglegesek.

A vizsgálatban szereplő intézmények 61%-a (31 intézmény) rendelkezik határozatlan idejű / végleges működési engedéllyel, 33%-a (17 intézmény) pedig határozott idejű / ideiglenes működési engedéllyel, míg 6%-ának nincsen vagy elvi működési engedélye van.

Az ideiglenes működési engedéllyel rendelkező nappali melegedők 662 férőhelyet, míg a végleges működési engedéllyel rendelkezők 1910 férőhelyet fednek le.

Nappali melegedők megoszlása működési engedélyük érvényességi idejének megoszlása szerint

Intézmények száma

%

Férőhelyek

száma

%

végleges működési

engedélye van

31

61 %

1910

73

ideiglenes működési engedélye van

17

33 %

662

26

nincs, ill.elvi működési

engedélye van

3

6 %

30

1

összesen

51

100%

2602

100

A megkérdezett intézmények mindegyike rendelkezik  ÁNTSZ engedéllyel és tűzoltósági engedéllyel is.


Az ideiglenes működési engedélyek okai:

intézmények száma

intézmények százalékában

Szakalkalmazottak száma kevesebb az előírtnál

10

20

Alkalmazottak iskolai végzettsége nem felel meg az előírásoknak

7

14

Nincsen pihenésre alkalmas helyiség

6

12

Nincsen ruhák szárítására alkalmas helyiség

4

8

Az intézmények 6-6%-ában nincsen személyes ruházat tisztítására alkalmas helyiség, illetve eszköz, nem adottak az egészségügyi ellátás megszervezésének feltételei. Az intézmények 4-4%-ában nincs csomagmegőrzésre alkalmas helyiség, nem adottak a munkavégzés megszervezésének feltételei, nincs ételmelegítésre, tálalásra és elfogyasztásra alkalmas helyiség, illetve eszköz. Az intézmények 2-2%-ában nincsen személyi tisztálkodásra alkalmas helyiség, nincsen közösségi együttlétre alkalmas helyiség.

A válaszadó intézményekben a

nm

Közösségi együttlét céljait szolgáló helyiség átlagos alapterülete

72

Pihenésre szolgáló helyiség átlagos alapterülete

50

Személyi tisztálkodásra szolgáló helyiség átlagos alapterülete

7

zuhanyzók átlagos száma

2

WC-k átlagos száma

3

személyes ruházat tisztítására szolgáló helyiség

11

kizárólag egészségügyi ellátást szolgáló helyiség átlagos a.ter

30

ruhapótlás és csomagmegőrzés céljára szolgáló helyiségek átl.ter

14

nappali melegedőt látogatók által nem vagy csak korlátozottan használható helyiségek átlagos alapterülete

36

A kérdőívet kitöltő nappali melegedők 55%-ában (28 intézményben) van ruhák szárítására alkalmas helyiség. A válaszadók 31%-ánál (16 intézményben) található egészségügyi ellátás célját szolgáló külön helyiség, míg orvosi rendelő csupán az intézmények 22%-ában (11 intézményben) található.

A válaszadó intézmények közül csupán 8 intézmény az, amelyik teljesen önállóan működik, tehát nem használ közösen egyetlen helyiséget sem átmeneti szállóval, sem éjjeli menedékhellyel, sem pedig népkonyhával / szociális konyhával. 43 intézmény legalább egy helyiséget vagy a bejáratot közösen használja az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények valamelyikével vagy a népkonyhával / szociális konyhával, vagy mindkettővel:

-         18 intézmény használ átmeneti elhelyezést nyújtó intézménnyel is és népkonyhával is közösen helyiségeket

-         14 intézmény ” csak ” népkonyhával használ közösen helyiségeket

-         11 intézmény ”csak ” átmeneti elhelyezést nyújtó intézménnyel használ közösen helyiségeket.

Az átmeneti szállóval közös helyiségeket használó nappali melegedők közül 16 intézménynek a nyitvatartási idejében is van átfedés átlagosan 8,3 óra.

A közösen használt helyiségek:

-         19 intézmény esetében közös az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmény és a nappali melegedő bejárata / kapuja

-         14 intézmény estében közös az előszoba / folyosó

-         13 intézmény esetében közös a konyha

-         12 intézmény esetében közös a zuhanyzó / mosdó

-         11 intézmény esetében közös a két intézmény közösségi helyisége

-         11 intézmény esetében közös a WC

-         2 intézmény esetében közös a lakószoba használata.

A népkonyhával közös helyiségeket használó nappali melegedők közül 18 intézménynek a nyitvatartási idejében is van átfedés átlagosan 3,7 óra.

A közösen használt helyiségek:

-         14 intézmény esetében közös a bejárat / kapu és az előszoba / folyosó

-         14 intézmény esetében közös a közösségi helyiség.

Arra a kérdésünkre, hogy a nappali melegedő férfiak és nők számára egyaránt rendelkezésre áll-e, 4 intézmény azt válaszolta, hogy csupán férfiak vehetik igénybe, nők nem, amely szabályozás egyenesen alkotmánysértő.

15 intézmény mondta azt, hogy gyermekeknek is rendelkezésére áll hozzátartozóval a nappali melegedő és 3 intézmény mondta azt, hogy 18 éven aluliaknak is, saját jogon.

Arra a kérdésre, hogy milyen szociális helyzetben levőknek nyújt szolgáltatásokat a nappali melegedő 49 intézmény (96%) válaszolta azt, hogy az utcán élő hajléktalan embereknek, 42 intézmény (82%) mondta azt, hogy a szállón lakó hajléktalanoknak, 39 intézmény (77%), hogy jövedelemmel nem rendelkezőknek és 22 intézmény (43%) válaszolta azt, hogy kisnyugdíjasoknak is nyújtja szolgáltatásait.

Arra a kérdésre, hogy kiket fogadnak és látnak el,  44 intézmény (86%) mondta azt, hogy a településen életvitelszerűen tartózkodókat fogadnak , 29 intézmény (57%) mondta azt, hogy a lakcímmel nem rendelkezőket fogadja, 22 intézmény (43%) válaszolta azt, hogy az adott településen bejelentett lakcímmel rendelkezőket fogad, míg 17-en (33%) mondta azt, hogy a megye területén bejelentett lakcímmel rendelkezőket fogad és nyújtja számukra szolgáltatásait (Megjegyzés: 8 intézmény (16%) mondta azt, hogy nem tudja, hogy az illetékesség tekintetében kiket is fogadnak !)

A súlyosan jogszabálysértő gyakorlatra utal az is, hogy arra a kérdésre, hogy átmenetileg vagy véglegesen kik nem vehetik igénybe a nappali melegedőt: legnagyobb arányban (73-73%-ban, tehát 37 intézmény)m legnagyobb arányban azokat a válaszokat kaptuk, hogy a nappali melegedőt nem vehetik igénybe a lakcímmel egyáltalán nem rendelkezők, az önálló életvitelre képtelenek és azok, akikről tudják, hogy önerejükből is képesek biztosítani maguk számára azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a melegedő nyújthat.

25 intézmény (50%) válaszolta azt, hogy a kitiltottak nem vehetik igénybe, 23 intézmény (45%) esetében az erőszakos, követelőző magatartást tanúsítók és hasonló arányban – 21 intézmény (41%) – mondták azt, hogy a jövedelemmel rendelkezők nem vehetik igénybe. 11 intézmény (22%) tagadja meg szolgáltatásait az ittas emberektől, 13 intézmény (26%) a felnőtt kíséret nélkül érkező kiskorúaktól és 3 intézmény (6%) a fertőzésmentességüket papírral nem igazolóktól.

Az intézmények megoszlása a nyitvatartási idejük szerint

A vizsgálatba bekerült nappali melegedők 2000-ben átlagosan 292 napot voltak nyitva. Egész évben 23 intézmény tartott nyitva a válaszadók közül. 261 napnál kevesebbet tartott nyitva 2000-ben 19 intézmény.

A hétköznapokat érintő nyitvatartás tekintetében minden intézmény biztosítja a jogszabályban előírt napi hat órás nyitvatartási időt. 29 intézmény tart nyitva hétvégén is változó ideig, de legkevesebb 4 órát.

A nyitvatartási időket és a nappali melegedők zárva tartási időszakait vizsgálva megállapítottuk, hogy a válaszadók között 6 olyan intézmény van, amely csak és kizárólag a téli krízis időszakban van nyitva.

Az intézmények személyi feltételeiről

            A vizsgálatban szereplő nappali melegedőkben összesen 189,25 fő dolgozik, átlagosan 3,8. Közülük összesen 135,15 fő az, aki a fenntartó más intézményének dolgozói létszámában nem szerepel (tehát 54,1 fő az, aki a fenntartó más intézményeinek dolgozói létszámában is szerepel, ott is lát el feladatokat.)

A vizsgálatban szereplő intézményekben dolgozó szociális munkások létszáma nem éri el a 90 főt (pontosan 89, 75 fő), tehát a válaszadó intézményekben átlagosan 2 (1,99) szociális munkás dolgozik.

28 intézmény mondta azt, hogy alkalmaz utcai szociális munkást. Ebben a 28 intézményben összesen 44,25 fő utcai szociális munkás dolgozik, átlagosan 1,58 fő.

33 intézmény mondta azt, hogy alkalmaz szociális segítőt. Ebben a 33 intézményben összesen 51 fő szociális segítő dolgozik, átlagosan 1, 54 fő.

A válaszadó intézményekben a foglalkoztatottak közül 82,5 fő rendelkezik felsőfokú végzettséggel.

Az intézmények 82%-ában, tehát 42 intézményben van meg az intézményvezetőnek a rendeletben előírt szakirányú felsőfokú végzettsége.

A vizsgálatban szereplő intézmények közül 10-ben dolgoznak önkéntesek, összesen 56 fő, míg 2 nappali melegedőben összesen 8 fő ösztöndíjas vesz részt a munkában.

Csupán 10 intézménynek van egészségügyi jellegű munkakörben foglalkoztatott alkalmazottja, ebben a 10 intézményben ez összesen 9,25 főt jelent.

29 intézmény alkalmaz kisegítő személyzetet a nappali melegedőben, összesen 45,75 főt.



A válaszadók közül 13 intézményben van betöltetlen álláshely, összesen 17,5 állás betöltetlen ebben a 13 intézményben.

A nappali melegedő napi irányítását az intézmények kétharmadában a vezető által kinevezett ( 40%) személy vagy a vezető által megbízott (23%) személy látja el. Míg 38%-ban, tehát 19 intézmény esetében a működtető intézmény vezetője gyakorolja a napi irányítást.

A nappali melegedő 2000. évre vonatkozó működési költségei

38 intézmény válaszolt arra a kérdésre, hogy a nappali melegedő működésének hány százalékát fedezte a férőhelyek után járó normatív támogatás, válaszaikból az derül ki, hogy átlagosan 72,11%-ban fedezte az állami normatív támogatás a működési költségeket. (A legalacsonyabb megadott érték 0, 95% volt 1 intézmény esetében, míg a legmagasabb 100%, ami 6 intézmény esetében fordult elő).

A működési költség hány százalékát tették ki

¨      a személyi kiadások és azok járulékai?

            41 intézmény válasza alapján, átlagosan megközelítőleg 54%-át jelentették a működési költségeknek.

¨      a dologi jellegű kiadások?

            40 intézmény válasza alapján, átlagosan 35%-át.

¨      a víz- és csatornadíj költségei?

            38 intézmény válasza alapján, átlagosan 8%-át.

¨      a fűtés- és melegvíz - szolgáltatás költségei?

            40 intézmény válasza alapján, átlagosan 13,3%-át.

¨      a telefon - szolgáltatások díja?

            35 intézmény válasza alapján, átlagosan 6,8%-át.

A működési költségek legnagyobb százalékát láthatóan a bérjellegű kiadások (munkabér és járulékai) tették ki.

Arra a kérdésre, hogy a nappali melegedő költségvetésének mekkora része származott a települési önkormányzattól, csupán 23 intézmény válaszolt, tehát a vizsgált intézmények valamivel több, mint fele. Közülük 9 esetben mondták azt, hogy a költségvetés teljes része, 100%-a származott a települési önkormányzattól.

Arra a kérdésre, hogy az állami normatív hozzájáruláson felül a nappali melegedő működésére elköltött összegnek mekkora része származott pályázati forrásból,csupán 18 intézmény válaszolt, esetükben az átlag 31,4%. Közülük 4 intézmény válaszolta azt, hogy több mint 50%-ban pályázati források fedezték a kiadásait, s 1 intézmény mondta azt, hogy 100%-ban pályázati forrás fedezte a működése költségeit.

A következőkben a nappali melegedő nyújtotta szolgáltatásokat vizsgáljuk.

Az 1/2000. SzCsM rendelet 103.§- c) – d) pontjai alapján a nappali melegedőnek lehetőséget kell biztosítania a hajléktalan személyek részére a személyi tisztálkodásra, valamint a személyes ruházat tisztítására.

Kíváncsiak voltunk arra, hogy az erre szolgáló helyiségek biztosításán túl, milyen egyéb segítséget nyújtanak az intézményeke, az igénybevevőnek.

A nappali melegedőben biztosítanak-e a személyi tisztálkodáshoz szappant (sampont)?

A megkérdezett intézmények közül 48 biztosít, ez a válaszadók 94%-a, ebből 39 minden esetben, 8 korlátozott mennyiségben, 1 pedig bizonyos feltételek fennállása mellett. 3 intézmény felelte azt, hogy nem biztosít szappant, illetve sampont.

Összesen 46 intézmény biztosít (90%) mosószert. Közülük 9 korlátozott mennyiségben, 2 bizonyos feltételek fennállása esetén. 5 intézmény pedig nem biztosít.

A következő kérdések segítségével arra kerestük a választ, hogy a kik vehetik igénybe ezeket a szolgáltatásokat, van-e valamilyen megszorítás, és ha van milyen szempontok alapján.

30 nappali melegedő válaszolta kérdésünkre, hogy korlátozás nélkül, bárki tisztálkodhat, moshat. (2 nem válaszolt a kérdésre.)

Átlagosan 2,42 zuhanyzó van a nappali melegedőkben, amit átlag 28,32 ember vehet igénybe, nyitvatartási időben.

A hányan moshatnak mosógéppel kérdésünkre 46-an válaszoltak. A legtöbb válaszadó a 10 főt jelölte meg.

Csomagmegőrzést az intézmények 92,2%-a biztosít.

1/2000. SzCsM rendelet – Nappali intézményekre vonatkozó szabályok

77.§ A nappali ellátást nyújtó intézmények szolgáltatásai közé tartozik:

  • hivatalos ügyek intézésének segítése
  • munkavégzés lehetőségének szervezése

Hogyan tesznek eleget a nappali melegedők ezeknek a jogszabályoknak?

49 intézmény (96%) lehetőséget minden esetben a postai küldemények átvételére, ebből 3 feltételekhez köti, 1 pedig kivételes esetben ad rá lehetőséget, 2 pedig egyáltalán nem.

A lakcím kérdése fontos az ügyintézés szempontjából, gyakran a lakcím hiánya miatt nem juthatnak rendszeres jövedelemhez, nem juthatnak személyes iratokhoz stb.

30 nappali melegedő (58,8%) nem létesít lakcímet a lakcímmel nem rendelkező számára, de 48 intézmény (94%) képes közben járni, hogy postai küldeményeiket át tudják venni.

Tudnak-e segíteni munkahelykeresésében?

50 nappali melegedő adott igenlő választ, ezek után megkérdeztük, azt is, hogy milyen módon történik a segítségnyújtás?

Hirdetési újságokkal és felhívásokkal                                                  34 intézmény

Személyre szabott munkák keresésével                                                           31 intézmény

Munkahelyteremtő programok működtetésével                                               8 intézmény

tud segíteni.

43 intézmény (84,3%) szolgáltatásai között szerepel a nyugdíjkérelmekkel kapcsolatos ügyintézés.

A nappali melegedők kapacitása átlagosan 36 ember számára teszi lehetővé, hogy segítséget kapjon szociális ügyintézésben.

A hivatalos ügyek intézése során felmerülő költségeket milyen szinten tudják felvállalni az intézmények?

            36 intézmény ad lehetőséget arra, hogy ellátottjaik ingyenesen használják a telefont. Közülük 5 intézmény minden esetben, a többi 31 kisebb – nagyobb korlátokkal, esetleg bizonyos feltételek fennállása esetén.

            42 intézmény ad lehetőséget a hivatalos levelek ingyenes postázására.

A nappali melegedő költségvetése milyen mértékben teszi lehetővé azt, hogy az intézmény használói ingyenes telefonbeszélgetéseket bonyolítsanak? (Egy hónapra vonatkoztatva a megadott összegeket.)

            17-en nem válaszoltak erre a kérdésre, ez kb. a válaszadók 1/3-a. A 34 válaszadó közül 6-an válaszolták azt, hogy 0 Ft-ot.

5000 illetve 5000 Ft alatt                                                                    18 int.

(A legalacsonyabb megjelölt összeg 500 Ft volt, ez egy esetben fordult elő.)

5001-10000Ft között                                                             6 int.

10000Ft felett                                                                         4 int.

Megkérdeztük továbbá azt is, hogy milyen mértékben lehetséges, hogy az intézmény használóinak a hivatalos ügyintézés során felmerülő postaköltségeit átvállalják? (Szintén egy hónapra vonatkoztatva.)

            19-en nem adtak választ, a megkérdezettek 37,3%-a. 4 intézmény válaszolta, hogy 0 Ft-ot vehetnek erre igénybe.

1000Ft illetve alatta                                                                13 intézmény

(A legalacsonyabb megjelölt összeg 100 Ft volt, egy esetben fordult elő)

1001-5000 Ft között                                                              12 intézmény

5000 Ft felett                                                                          3 intézmény

1/2000. SzCsM rendelet 103.§ e) pontja alapján a nappali melegedő lehetőséget kell, hogy biztosítson az étel melegítésére, tálalására, elfogyasztására.

2 intézményben nincs erre lehetőség

Kíváncsiak voltunk arra, hogy mennyire veszik igénybe ezt a szolgáltatást az ellátottak.

A nappali melegedő kapacitása hány ember számára teszi lehetővé, hogy ugyanazon a napon, nyitvatartási időben ételt készítsen (vagy melegítsen) magának?

Nem válaszolt 16 intézmény. A leggyakoribb válasz – 9 esetben, 35 intézmény válaszait nézve – a 20 fő volt..

1/2000. SzCsM rendelet 77.§-ának a) pontja alapján a nappali ellátást nyújtó intézmények szolgáltatásai közé tartozik igény szerint meleg élelem biztosítása.

49 intézmény biztosít valamilyen módon ingyenes élelmiszert ellátottjainak.

Minden nap, nyitvatartási időben                                                                                            27

Rendszeresen, hetente legalább egyszer                                                                                  2

Alkalomszerűen                                                                                                                     20

Feltettük azt a kérdést is, hogy a melegedőben rendszeresen és ingyenesen kiosztott élelmiszernek mekkora az átlagos napi összértéke.

32 intézmény válaszolt erre a kérdésre, a következő megoszlásban:

0 Ft                                                                                        4 int.

1000 Ft illetve alatta                                                               12 int.

1001 – 5000 Ft között                                                12 int.

5000 Ft felett                                                                          4 int.

1/2000. SzCsM rendelet 103.§ (1) b) pontja alapján a nappali melegedőknek lehetőséget kell biztosítani a pihenésre.

            10 nappali melegedőben van kifejezetten ilyen céllal fenntartott helyiség.

Szintén 10 helyen e szolgáltatás igénybevételénél kizáró okot jelent az, ha van saját otthona az igénylőnek, 9 esetben egyéb kizáró okokat jelöltek meg az intézmények, míg 5 nappali melegedő válaszolta azt, hogy a szállón lakók nem vehetik igénybe pihenésre az melegedőt.

A nappali melegedő szolgáltatásait átlagosan naponta körülbelül 43 rászoruló vette igénybe.

A nappali ellátást nyújtó intézményeknek feladata „szükség szerint az egészségügyi alapellátás megszervezése, a szakellátásokhoz való hozzájutás segítése.”

27 nappali melegedőben nincs rendszeres egészségügyi ellátás. Mind az ötvenegy nappali melegedő közben tud járni, hogy a lakcímmel nem rendelkezők szakorvosi ellátáshoz jussanak. (8 intézmény sürgősség esetén, 2 pedig bizonyos feltételek fennállása esetén.)

Összesen 13 intézményben van kizárólag egészségügyi ellátást szolgáló helyiség, orvosi rendelő 11 intézményben található.

A nappali melegedők nagy része, szám szerint 40, meg tudja oldani, hogy a jövedelemmel és közgyógyellátási igazolvánnyal nem rendelkezők hozzájussanak gyógyszereikhez.


Lehetővé teszik- e bizonyos esetekben az éjszakai tartózkodást a nappali melegedőben?

            14 nappali melegedő válaszolt igennel erre a kérdésre.

A problémakör vizsgálatát folytatva megkérdeztük, hogy milyen esetekben teszik (tennék) lehetővé az éjszakai tartózkodást?

Az alábbi válaszlehetőségek voltak, melyekből többet megjelölhettek a válaszadók:

  • csak ha erre kifejezetten utasítást kapnának a fenntartótól
  • csak ha erre a polgári védelem felkérné (utasítaná) az intézményt,
  • csak rendkívüli (katasztrófa) helyzetben,
  • minden esetben ha az érintett(ek) közterületen maradásának (életének és testi épségének) a veszélyét más módon elhárítani nem képesek,
  • teljeséggel megoldhatatlan az éjszakai nyitva tartás,
  • egyéb

A legtöbben, 22 esetben adták azt a választ, hogy ha az érintett(ek) közterületen maradásának (életének és testi épségének) a veszélyét más módon elhárítani nem képesek. 17 esetben csak rendkívüli (katasztrófa) helyzetben választ adták.

12 esetben pedig, csak ha erre a polgári védelem felkérné (utasítaná) az intézményt.

A nappali melegedő egyéb szolgáltatásai

Egyéni esetkezelést 47 intézményben végeznek, 1 nem válaszolt kérdésünkre.

13 intézményben működött foglalkoztatási program a megkérdezés időpontjában ( az ezen intézményeket fenntartó szervezetek részt vettek a Szociális és Családügyi Minisztérium és Gazdasági Minisztérium által indított és a felmérés időpontjában zajló, a Hajléktalan emberek foglalkoztatását elősegítő komplex modellkísérleti programban ).

1/2000. rendelet alapján a nappali ellátást nyújtó intézmények szolgáltatásai közé tartozik a szabadidős programok szervezése.

14 intézményben van sport klub, 30-ban lehetséges könyvet kölcsönözni, 12 esetben mondták, hogy filmklub működik. 2 esetben, hogy kézműves foglalkozásokat tartanak. Szintén 12 esetben válaszolták, hogy ismeretterjesztő előadásokat tartanak a nappali melegedőben. 21-en egyéb programokat jelöltek meg. Az egyéb kategóriában leggyakrabban előforduló válaszok: sakk, kártya, vetélkedők szervezése, TV nézés, videofilm vetítése, újság olvasás. 2 intézmény vállalta fel, hogy náluk nincsenek szabadidős programok, egy intézményben, pedig nincsen TV. 7-en nem válaszoltak a kérdésre. 20 intézmény szervez alkalmanként sportvetélkedőket, 4 félévente, 1 intézmény hetente, 23 soha. 34 szervez alkalmanként kulturális programokat, félévente 3, havonta 2, hetente 4, soha 7. 48 nappali melegedőben szokás karácsonyi ünnepséget rendezni. 6 intézményben van rendszeres istentisztelet.

Közös kirándulásokat 41 intézményben soha nem szerveztek, 7- ben alkalmanként, 2- ben félévente. Az ellátottak részére 15 nappali melegedőben szerveznek készségfejlesztő vagy önismereti tréninget.

Szabadidős program szervezésének minősül az is, ha az intézmény az ellátást igénybe vevők részére sajtótermékeket, könyveket, kártya- és társasjátékokat, tömegkommunikációs eszközöket biztosít.

Milyen újságok állnak látogatóik rendelkezésére az intézményben?

Az esetek többségében (39) hirdetési újságok, ezek után következnek a naponta megjelenő helyi lapok – 32 esetben. Majd az országos napilapok 19 intézménynél.

Az intézmény mindennapi működése

Van-e érdekképviseleti fórum az intézményben?

31 nappali melegedőben létezik ilyen és15 nappali melegedő mondta, hogy érkezett is panasz az érdekképviseleti fórumhoz. A 15 intézmény összesen 104 ilyen panaszról számolt be.

25 intézmény mondta meg, hogy hány meghatározott időre kitiltott ember nevét tartják nyilván az intézetben. Összesen 162 embert jelent, ami átlag 6,48 fő.

26 nappali melegedőben összesen 104 véglegesen kitiltott ember nevét tartják nyilván, ez átlag 4 főt jelent.


Utcai szociális munka

1/2000. évi SzCsM rendelet a nappali melegedő feladatai közé sorolja a hajléktalan személyek körében végzendő utcai szociális munkát. Ennél a kérdéscsoportnál szintén alacsony a válaszadók arány, csupán 34-en válaszoltak arra a kérdésre, hogy hány folyamatosan közterületen élő emberrel tartanak kapcsolatot a nappali melegedő utcai szociális munkásai.

1 – 10 fő                                 6 esetben

10 – 50 fő                               11 esetben

50 – 100 fő                             8 esetben

100 – 250 fő                           8 esetben.

Összesen 2165 közterületen élő emberrel tartanak tehát kapcsolatot a melegedők, átlagosan 64 fővel.

Melyek a nappali melegedő utcai szociális munkájának célcsoportjai?

utcagyerekek (csellengők)                                           4 intézményben

drog- és alkoholfüggő emberek                                   3 intézményben

idős (beteg) hajléktalanok                                           16 intézményben

közterületen élő (lakó) emberek                                  26 intézményben

Egy intézmény válaszolta, hogy nem végeznek utcai szociális munkát 23 helyről nem kaptunk választ erre a kérdésre.

Havonta hány alkalommal látogatják meg az utcán élőket feltalálási helyükön?

Két esetben válaszolták, hogy 1 alkalommal. Egy esetben, hogy 2 alkalommal.

3 – 5 alkalommal                     12 esetben

6 – 10 alkalommal                   7 esetben

10 fölötti a látogatások száma  7 esetben.

A legmagasabb érték a 31 alkalom volt, ami végül is napi kapcsolatot jelent.


Hány olyan helyszínt tartanak nyilván, ahol nagyobb számban fordulnak elő hajléktalan emberek (legalább hárman élnek)?

5 alatti                                     13 esetben

6 – 10 között                           13 esetben

10 felett                                   6 esetben

19-en nem válaszoltak.

 

Hány (lakossági és egyéb) bejelentés érkezett az elmúlt egy hónapban a közterületen élő hajléktalanokkal kapcsolatban?

intézmények száma

bejelentések száma összesen

nem válaszol (nem kapott bejelentést)

23

0

két alkalommal

9

18

kettőnél több alkalommal

19

277

összes:

51

295

Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen típusú segítségnyújtás történt a találkozások során. 23 válaszoló összesen 113 alkalommal kért egészségügyi segítséget közterületen élő emberek számára, ez átlagosan 4, 91 alkalom.

21 válaszadó intézmény összesen 89 alkalommal szállított közterületen élő embert menhelyre vagy egészségügyi intézménybe egy hónap alatt. Összesen 152 közterületen élő embert sikerült valamilyen módon az utcai szociális munkásoknak szállóra juttatni ebben az időszakban.

24 válaszadó intézmény mondta, hogy sikerült összesen 152 embert szállóra juttatnia. 29 intézmény összesen 682 alkalommal tudta ellátni gyógyszerrel, ruhával vagy élelmiszerrel a közterületen élő embereket.

A kérdőív lehetőséget adott arra, hogy az intézmények az utcai szociális munkával kapcsolatos észrevételeiket, megjegyzéseiket elmondhassák.

13 intézmény élt ezzel a lehetőséggel. Ezekből a válaszokból kiderül, hogy 6 estben hiányoznak az utcai szociális munka személyi, tárgyi feltételei.


Tárgyi feltételek hiányosságai

Berendezési tárgyak hiányosak                                    5 esetben

Mosáshoz szükséges eszközök hiányosak                               4 esetben

Akadálymentes közlekedés körüli hiányosságok                      17 esetben

Konyhai eszközök hiányosak                                                  3 eset

(14-en nem válaszoltak a kérdésre.)

Előírt-e az ellenőrző hatóság férőhelyszám – csökkentést az intézményben?

49 intézménynél nem, 2-en, pedig nem válaszoltak a kérdésre.

Szükséges –e növelni az alkalmazotti létszámot 2002. december 31 –ig?

26 intézménynél szükséges, és 12 esetben tudják biztosítani a létszámemelés anyagi fedezetét.

Szükség van- e a vizes helyiségek bővítésére 2002. december 31 –ig?

13 esetben szükséges a bővítés. Az ehhez szükséges pénzösszeg 2 intézménynél egyáltalán nem, 2 esetben pedig csak részben áll a rendelkezésükre.

A nappali melegedőkről

A hajléktalan emberek nappali ellátása érdekében nappali melegedők fenntartására kötelezett önkormányzatoknak csupán kétharmada tett eleget a törvénynek. A nappali melegedők jellemzően az átmeneti szállókkal és a népkonyhákkal közös területen működnek, harmadrészük a laza szabályozás ellenére sem rendelkezik végleges működési engedéllyel és csak kis részük felel meg érdemben a jogszabályi előírásoknak. Utcai szociális munkást a törvényi kötelezettségek ellenére csak az intézmények kevesebb, mint egyharmada foglalkoztat az előírt létszámban, közel fele részben egyáltalán nem is foglalkoztatnak utcai szociális munkást.

Az intézmények túlnyomó része gazdaságilag nem önálló egységként működik és az adatok arra utalnak, hogy ezekben az összevont intézményekben a nappali melegedőket a szállásnyújtó intézmények forráshiányának csökkentésére használják.

Az intézmények túlnyomó részében jogszabálysértő módon nem fogadják azokat, akik nem rendelkeznek lakcímmel, továbbá azokat, akiket önálló életre képtelennek ítélnek és azokat sem, akikről azt feltételezik, hogyhogy önerejükből is képesek biztosítani a nappali melegedő általnyújtottszolgáltatásokat.

HAJLÉKTALAN FIATALOK

A felmérésről

A vizsgálat célcsoportjául a 30 évnél fiatalabb hajléktalan embereket választottuk. Választásunk okai között szerepel, hogy a fiatalok aránya az utóbbi években növekedni látszik a hajléktalan emberek körében, ugyanakkor igen kevés információval rendelkezünk erről a korcsoportról.

A fiatalok megjelenése az ellátórendszerben súlyos szakmai és ellátási konfliktusokat eredményez, hiszen egyrészt kiszorítják az idősebb embereket az intézményekből, másrészt az intézmények „elfoglalásával ” nem jutnak automatikusan megfelelő ellátáshoz és segítséghez. A jelenlegi intézményrendszer ugyanis nincsen felkészülve sem a feltételeket, sem a szolgáltatásokat, sem a személyzet szakképzettségét tekintve arra a feladatra, amelyet a fiatalok munkaerőpiaci és társadalmi integrációja – reintegrációja jelent.

Annak érdekében, hogy a megfelelő és hatékony segítség feltételei a jelenleginél pontosabban meghatározhatóak legyenek, szükségesnek tartottuk e csoport helyzetének, jellemzőinek és sajátosságainak megismerését.

A vizsgálat során 150 fő 18 és 29 év közötti életkorú hajléktalan emberrel vettük fel a kérdőívet. Az adatfelvétel Budapesten, Székesfehérváron, Győrött, Pécsett, Kecskeméten, Szolnokon,  Nyíregyházán és Miskolcon történt.

 

A felmérés eredményei

A felmérésben 144 kérdőív adatai szerepelnek.

A felmérésben résztvevő fiatalok 54,2 %-a férfi, 45,8 %-a nő.

 


Életkorukat tekintve azt látjuk, hogy 25 éves vagy annál fiatalabb 61,8 %, 20 éves vagy annál fiatalabb 15,3 %.

A felmérésben szereplők születési helyét tekintve legtöbben - 26,1% - Budapesten születtek, Pest megyéből 10,6 %, Borsod – Abaúj - Zemplén megyéből 9,2 %, Hajdú-Bihar megyéből 8,5 %, Szabolcs – Szatmár - Bereg - megyéből 7 %-uk származik.

A születéskori település jellegét tekintve azt látjuk, hogy legtöbben 32,2 % városi születésűek, 25,9 %-a fővárosban, 21 % községben, 19,6 % megyeszékhelyen és 1,4 % külföldön született.

A mintában szereplő fiatalok iskolai végzettségét tekintve megállapítható, hogy nem végezte el az általános iskolát 8,3 %, csak 8 általánost végzett 43,8 %, szakmunkásképzőt, illetve szakiskolát végzett 35,4 %, középiskolát 11,1 %.

Tanulmányai során osztályt kellett ismételjen a megkérdezettek 39,6 %-a. Az ismétlések több,  mint 80 %-ára az általános iskolában került sor.

A fiatalok 50 %-a rendelkezik szakmával, az általuk tanult szakmák iskolája igen színes. Néhány példa csökkenő gyakorisági sorrendben: varrónő, eladó, dísznövénykertész, szobafestő, kőműves, felszolgáló, géplakatos. A szakmával rendelkező fiatalok (72 fő) 53 %-ának van tanult, iskolarendszerben megszerzett szakmája, míg a fennmaradó 47 %-nak egyéb úton (tanfolyam, képzés keretében) szerzett szakmája, például: betanított hegesztő, targoncavezető, üzletkötő.

A felmérés időpontjában is tanul 8, 3 %. Az adatfelvétel idején is tanulók megoszlása az iskola típusa, illetve a képzés tagozata szerint: 1, 4 % tanul általános iskolában esti tagozaton, 3, 4 % szakmunkásképzőben tanul nappali tagozaton, míg 1, 4 % szintén szakmunkásképzőben, de esti tagozaton. Szintén 1, 4 % tanul szakközépiskolában (fele nappali, fele esti tagozaton), míg a fennmaradó 0, 7 % mondta azt, hogy tanfolyamra jár.

Az iskolai tanulmányait még tanköteles korban hagyta abba 22 %. Ennek ismeretében már kevésbé meglepő, hogy 14 - 15 évesen kezdett dolgozni a megkérdezettek közel egyötöde (17, 9 %), ami azt is jelenti, hogy ezek a fiatalok vélhetően gazdasági okból, a család szegénysége miatt kényszerültek ilyen fiatalon munkába állni. Az otthonelhagyás időpontjában a fiatalok 15, 4 %-ának az édesapja nem rendelkezett állandó munkahellyel.

A 14-15 évesen már munkába álló fiatalok között egyforma arányban találjuk a fiúkat és a lányokat.

A fiatalok családi körülményeit tekintve azt látjuk, hogy 43,7 %-ukat együtt nevelték vérszerinti szülei, míg 34,5 % egyszülős családban nevelkedett.

A hosszabb – rövidebb ideig állami gondozásban nevelkedett fiatalok nevelésében (24,6 % ) a nagyszülők és egyéb rokonok is jelentős részt vállaltak.

Megvizsgáltuk a szülők iskolai végzettségét is. Azt láthatjuk, hogy a válaszadók 13 %-a származik olyan családból, ahol az apa is és az anya is szakmunkásképző iskolát végzett, míg a fiatalok 11,5 %-a olyan családból, ahol mindkét szülő 8 általánossal rendelkezik. A megkérdezettek 20 %-a pedig olyan családból érkezett, amelyben az egyik szülője szakmával, míg a másik csupán 8 általánossal rendelkezett.

Mindez azt jelenti, hogy a mintában szereplő fiatalok közel felének a családjában egyik szülő sem rendelkezik középiskolai vagy annál magasabb végzettséggel.

A megkérdezettek munkaviszonyát tekintve 91 % dolgozott már bejelentett munkahelyen, s ezek 59,8 %-a 1 évet meghaladó időtartamban.

Azok, akik már dolgoztak bejelentett munkahelyen, átlagosan 30 hónapot (29,9 hónapot) töltöttek ott, azaz átlagosan 2,5 évet.

A megkérdezettek leghosszabb ideig tartó munkahelye nagyrészt - 57, 6% - bejelentett, teljes munkaidős állás volt, közel egyharmad részük azonban úgy dolgozott teljes - 27,8 % - vagy részmunkaidőben - 3,5 % - hogy nem volt bejelentve.

A felmérésben résztvevő fiatalok egyharmada mondta azt, hogy – bejelentéstől függetlenül - dolgozott a szakmájában, átlagosan 34, 2 hónapot, tehát közel 3 évet.

Az adatfelvétel idején bejelentett munkahelye van a fiatalok 51,4 %- ának, alkalmi munkát végez 87 %- a.

Arra a kérdésre, hogy hány órát dolgozik, 37 % válaszolta, hogy napi 8 órát, szintén 37 % dolgozik ennél többet, míg 26 % kevesebbet, zömmel napi 4 órát dolgozik.

Azok körében, akik nem dolgoznak és nem tanulnak, 27 % a Gyesen,  GYED-en lévők aránya, 40 % keres, de még nem talált megfelelő munkát, 10 % jelenlegi életkörülményeivel magyarázza ezt a helyzetet, 8 % tartós betegségben szenved.

A megkérdezettek lakóhelye az adatfelvétel időpontjában a következő képet mutatja:  80%-uk intézményben él – 53% éjjeli menedékhelyen vagy átmeneti szállón, 15% anyaotthonban, 12% pedig rehabilitációs intézményben.

A fiatalok  6,3 %- a  utcán, közterületen vagy lakás céljára nem alkalmas helyen lakott, téli krízisszálláson élt az adatfelvétel idején 8%.

Az otthonelhagyás adatai a következő képet mutatják: a megkérdezettek 69,5% - a először hagyta el otthonát.

Azok körében, akik már több alkalommal is elhagyták otthonukat azt láttuk, hogy az első otthonelhagyás idején 18 éves vagy annál fiatalabb volt 80%, illetve 14 éves vagy annál fiatalabb 24%.

A teljes mintára vonatkozó információ szerint az adatfelvételt megelőző alkalommal 14 évesen vagy fiatalabb korában hagyta el otthonát a fiatalok 2,9 %-a, 15-18 éves kora között 38,6 %-a.

Az első otthonelhagyást követően barátoknál, ismerősöknél lakott 26,7%, közterületen, illetve lakás céljára nem alkalmas helyen 24,1 %, rokonoknál 13, 8%, albérletben vagy élettársnál 8-8%, munkásszállón, illetve intézményben 5,1% .

Az otthonelhagyás okait tekintve azt látjuk, hogy családi konfliktust jelölt meg a fiatalok 67,6 %-a, a függetlenné válás igényét 24,6 %. Fizikai zaklatás, bántalmazás elől menekült a fiatalok 17,7 %-a, lelki zaklatás elől 16,3 %-uk.

Partnerkapcsolata miatt hagyta el otthonát 17%, családtagjainak szenvedélybetegségében látja az okot 15,6 %, önmaga szenvedélybetegségében, illetve szerfüggőségében 5 %. 

A kérdésre több választ is meg lehetett jelölni, ami azt is jelenti, hogy az esetek túlnyomó többségében több ok együttes hatása vezetett az otthon elhagyásához.

A tartalomelemzés eredményei szerint a családi konfliktusok kétharmada a megkérdezett fiatal és vérszerinti szülei között mérgesedett el, illetve a megkérdezett fiatalok közel 10 %-a esetében az édestestvérekkel. Mintegy 15 % esetében a szülő új házastársa vagy élettársa volt a konfliktus okaként megnevezett személy. Megélhetési gondokkal – szegénység, munkalehetőség hiánya, szűkös lakásviszonyok stb. – magyarázta otthonának elhagyását a fiatalok 8% - a, ugyanennyien hivatkoztak munkahelyi problémákra is, 5% szüleinek halála miatt hagyta el otthonát, 4% pedig iskolai problémák miatt.

A családi konfliktusok jelentős része az összes otthonelhagyás 17%- a a szülők,  családtagok szenvedélybetegsége miatt történt. Saját szenvedélybetegségét tartja az otthonelhagyás okának a fiatalok 3, 5%- a. A családtagok szenvedélybetegsége szinte kizárólag alkoholbetegséget jelent, míg az 5, önmagát szenvedélybetegnek nevező fiatal közül hárman drog- és gyógyszerfüggőnek, ketten alkoholfüggőnek tartják magukat.

A legutóbbi alkalommal a szülők tudtával és beleegyezésével hagyta el otthonát a megkérdezett fiatalok 48, 9 %-a, elszökött 17, 3 %-a, míg 6, 5 %- ukat elzavarták otthonról.

A szülők tudtával, de beleegyezésük nélkül 6, 5 %, míg az egyik szülő tudtával és beleegyezésével szintén 6,5 %  jött el otthonról.

A felmérés során azt is vizsgáltuk, hogy a fiatalok a legutóbbi otthonelhagyást követően kronológiai sorrendben hol és mennyi időt töltöttek. Az első tartózkodási helyén a 144 fiatal átlagosan 395 napot töltött. Két helyen is lakott az otthona elhagyását követően 125 fiatal, ők a második helyen átlagosan 408 napot töltöttek. A három helyen is megfordulók száma 98 fő, ők harmadik lakóhelyükön átlagosan 357 napot voltak.

Jelentősen nagyobb különbségeket találunk, ha azt nézzük, hol is éltek a fiatalok lakástalanságuk első, második, majd harmadik színterén.

Az első, átlagosan 395 napot a fiatalok 28,4 %-a rokonoknál, barátoknál vagy ismerősöknél töltötte.

A második leggyakoribb helyszín az utca, a közterület, és egyéb, lakhatásra nem alkalmas hely, mint a pince, a sufni stb. Ilyen helyeken élt az első 1 év 1 hónap alatt a fiatalok 20, 1 %-a.

A harmadik legnépesebb csoport a lakáspiac peremén boldogulóké, a fiatalok 16, 7%-  a albérletben töltötte ezt az időszakot.

Intézményes megoldást talált 15, 3%, ők éjjeli menedékhelyen, átmeneti szállón, anyaotthonban vagy utógondozó otthonban laktak. Említésre méltó még az élettárshoz költözők 9%- os csoportja.

Az első költözést követően az egyes helyszínek, illetve lakáspótló megoldások a következőképpen alakultak: leggyakoribb megoldás már az intézmény 34%-os arányban. Csökkent a rokonok, barátok, ismerősök által befogadottak aránya – 24% -, valamint az utcán, közterületen és lakás céljára nem alkalmas helyen élők aránya is – 12%. Albérletben 11% élt, míg élettársánál 4%.

A második költözés után, a már harmadik éve hajlék nélküli fiatalok legjellemzőbb lakáspótló megoldásai a következő képet mutatják: leggyakoribb megoldás körükben intézményes jellegű, ahol 47%-uk él. Második leggyakoribb a lakáspiaci jellegű albérlet, itt él a fiatalok 19%- a.

A rokonoknál, barátoknál, ismerősöknél lakott 11 %, élettársánál 9 %, míg utcán, közterületen és egyéb lakás céljára nem alkalmas helyen 6 %.

A fenti adatok alapján szembetűnő tehát az a tendencia, amely szerint a fiatalok az otthonuk elhagyását követően jellemzően vagy szívességi alapon tudják lakhatásukat megoldani, azaz rokonoknál, ismerősöknél, vagy sehogy, tehát utcán, közterületen kénytelenek élni.

Két - három év elteltével mintegy 50 % esetében beteljesül, stigmatizálódik a kirekesztődés, hiszen intézménylakóvá válnak, míg kisebb részük, mintegy ötödük tud megkapaszkodni a lakáspiac peremén, mint albérlő.

Az optimális folyamat az lenne, ha a fiatalok az otthon- és lakásvesztést követően gyors és hatékony intézményes segítségben részesülnének, amely lakáspiaci jellegű megoldáshoz segítené őket. Ezzel szemben az történik, hogy az idő múlásával a fiatalok nem kifelé mozognak az intézményekből, hanem egyre inkább befelé mozognak az intézményekbe, ami a kívánatos integráció helyett egy intézményes szegregációt, illetve kényszerkarriert jelent.

A hajléktalan fiatalok intézményes kapcsolatait vizsgálva azt láthatjuk, hogy megkérdezettek 65, 2 %-a fordult már munkaügyi központhoz, kettőnél többször azonban csak kevesebb, mint egyharmaduk, vagyis a rendszeres kapcsolattartás alig jellemző. A munkaügyi központ segítségével talált munkahelyet 28 %, fele-fele részben egy, illetve több alkalommal is .

A megkérdezettek 45% -ának volt már korábban is kapcsolata a hajléktalanellátás intézményeivel. Ez a kapcsolat 17 évesen vagy annál fiatalabb korban jött létre 5 % esetében, míg a nagykorúvá válást közvetlenül megelőzően vagy követően - 18-19 évesen - a fiatalok 28 %-a került először kapcsolatba a hajléktalanellátás intézményeivel. A hajléktalanellátás intézményeivel való kapcsolat megoszlása aszerint, hogy milyen típusú intézménnyel volt kapcsolata: a válaszadók felének éjjeli menedékhellyel, szűk 40 %-  nak átmeneti szállóval, míg a fennmaradó 10 %- nak nappali melegedővel.

Megvizsgáltuk, hogy a fiataloknak volt-e korábban segítő intézményekkel kapcsolata.

Azt tapasztaltuk, hogy csupán 12,4 %-ra jellemző, hogy kizárólag a hajléktalanellátás intézményeivel állt vagy áll kapcsolatban.

Családsegítő szolgálattal 25,5 %-nak, GYIVI-vel 17,9 %-nak, karitatív szervezetekkel 11 %-nak, gyermekjóléti szolgálattal 10,3 %-nak, drog- illetve alkoholelvonóval 8,3 %-nak volt kapcsolata korábban.

A segítségkérések egyharmada munkaalkalomra, 19 %-a segélyre, 15,4 %-a lakhatásra vonatkozott.

Segítséget kapott a munkakeresők negyedrésze, a lakhatási lehetőséget keresők közel fele, ugyanakkor a segélyt igénylők majdnem mindegyike sikerrel járt.

Az adatfelvétel idején a válaszadó fiatalok szabadidejüket jellemzően egy állandó csoport körében töltik (38,9%), illetve barátjukkal, barátnőjükkel (31 %), míg 20 %-uk magányos.

A megkérdezett fiatalok a legtöbb idejüket az intézményekben töltik (52 %), ami erős hospitalizálódást, depresszivitást és a kapcsolataik hiányát mutatja; 16, 6 %-uk közterületen, míg 11 % szórakozóhelyen, játékteremben vagy bevásárlóközpontokban időzik legtöbbet.

A kriminalitás kérdéskörét is érintettük. A fiatalok 21,6 %-a volt már korábban büntetve, jellemzően lopásért ( 50% ), illetve különféle - rablás, garázdaság, önbíráskodás stb. - erőszakos bűncselekményekért ( 58 % ). Jelenleg is büntetőeljárás alatt áll a válaszadók 7,7 %- a.

Arra a nyitott kérdésre, hogy minek kellene történnie ahhoz, hogy hazamenjen, a legtöbben (37, 8 %) azt válaszolták, hogy semmiképpen nem mennének már vissza a családjukhoz.

A fiatalok 18 %-a anyagi természetű változásokhoz köti a hazatérést ( pl. lakás, munkahely stb.) 13 %-uk pedig a családtagok viselkedésének megváltozásához, ugyanakkor 11 % a kölcsönös és jobb alkalmazkodóképességben látja a megoldást és  6,5 % látja úgy, hogy neki kellene megváltoznia.

Arra a nyitott kérdésre, hogy mi tenné jobbá az életét szinte mindannyian (94 %) anyagi jellegű (lakás, munkahely stb.) választ adtak, míg 29 % a megfelelő családi hátteret is megnevezte. A többi válaszadó zöme (7 %) önmaga megváltozását látja szükségesnek, s egy fiatal szeretne meghalni, ebben látja a megoldást.

A lakóhely szerinti földrajzi mobilitást vizsgálva azt láthatjuk, hogy a megkérdezett fiatalok 46, 4%- a immobil ( tehát azonos a születéskori és az adatfelvétel idején jelenlegi „ lakóhelyének ”, településének jellege).  Az immobilak legnagyobb aránya – közel 24%- a – a fővárosban született és az adatfelvétel idején is ott élt. Az immobilak másik nagy csoportját alkotják azok – 17%-ban -, akik megyeszékhelyen születtek és a felmérés idején is ott éltek.

A megkérdezett hajléktalan fiatalok 52, 2 % mobil a születéskori és jelenlegi település jellegének tekintetében. Közülük csupán 2, 8 % az, aki lefelé mobil (jellemzően a fővárosban születtek, s az adatfelvétel idején városban éltek).

A mobil válaszadók 49, 4 %-a felfelé mobil, s köztük három markáns csoport rajzolódott ki. Legnagyobb arányban azok vannak – 15,5%-ban -, akik városban születtek, de az adatfelvétel idején már a fővárosban éltek. A másik nagyobb csoport azokat jelenti, akik a községekből a fővárosba költöztek, 11,3%. S a harmadik csoportot alkotják azok – 10,6% -, akik városokból megyeszékhelyekre költöztek.

A megkérdezett hajléktalan fiatalok 60,3%-a az adatfelvétel idején már nem ugyanazon a településen élt, ahol a családja.

A megkérdezett hajléktalan fiatalok körében vizsgáltuk az intergenerációs mobilitást is az iskolai végzettség tekintetében. Az eredmények azt mutatják, hogy az apa iskolai végzettségéhez képest a válaszoló fiatalok 31, 5 % immobil. Közöttük a legnagyobb arányban vannak azok (17, 1%-ban), akik szakmunkásképző iskolát végeztek, ahogyan az édesapjuk is.

A felmérésben résztvevő hajléktalan fiatalok közel 50%-a mobil az apa iskolai végzettségéhez képest. Közülük csupán 16, 4 % az, aki felfelé mobil, tehát magasabb iskolai végzettsége van, mint az édesapjának.

Magas a lefelé mobilak aránya: 33,4 %, közülük a legmagasabb arányban azok vannak, akik csupán 8 általánost végeztek, míg az apa szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezik (17%).

A fiatal hajléktalanokról

A megkérdezettek közel fele részben kétszülős családban, mintegy harmadrészben egyszülős családban nevelkedtek jellemzően. Mintegy negyedrészük hosszabb-rövidebb ideig állami gondozásban nevelkedett.

Iskolázottságukat tekintve megállapítható, hogy közel 10%-uk nem fejezte be az általános iskolát, több, mint harmadrészük szakmunkásképzőt, illetve szakközépiskolát, míg több, mint 10%-uk középiskolát végzett. A fiatalok fele része rendelkezik valamilyen szakmával, illetve szakképzettséggel. Munkakarrierjüket tekintve megállapítható, hogy közel egyötöd részük már tanköteles korában dolgozni kezdett, majdnem mindannyiuknak volt már bejelentett munkahelye és az adatfelvétel időpontjában is több, mint fele részben bejelentett munkahelyen dolgoznak. Az alkalmi munkát végzők aránya rendkívül magas, közel 90%-os, ami egyéb adatokkal együtt azt mutatja, hogy még az állandó munkahellyel rendelkezők is rendszeresen végeznek alkalmi munkát az alacsony jövedelmek kiegészítése érdekében. Több, mint egynegyed részük esetében az alkalmi munka érdemben bejelentés nélküli állandó rendszeres munkát jelent. Közel négytized részük napi nyolc órát dolgozik, míg másik négytized részük nyolc óránál többet is dolgozik naponta. A fennmaradó mintegy egynegyed rész saját gyermekét nevelő anya, aki többnyire napi négy órányit dolgozik naponta túlnyomórészt bejelentés nélkül. A fiatalok közel négytizede igen korán – már 18 éves kora előtt – elhagyta otthonát. Az otthonelhagyás legfontosabb okai között kétharmad részben családi konfliktust találunk, míg egynegyed részben a függetlenné válás igényét. A családi konfliktusok mögött fele részben – vagyis az összes eset mintegy egyharmad részében - a gyerekek, fiatalok fizikai vagy lelki bántalmazását, zaklatását találjuk, az otthon elhagyásának legfontosabb okaként.

A kritikus életszakaszokban kevés fiatalnak volt csak rendszeres kapcsolata a segítő intézményekkel és közülük is csak igen kevesen jutottak érdemi segítséghez. A fiatalok - hajléktalanná válásukat követő -  lakóhelyeinek változását tekintve azt látjuk, hogy az első évben leginkább szívességi alapon vagy utcán lakhatásra nem alkalmas helyen éltek és legkisebb arányban az intézményeket vették igénybe. A hajléktalanságuk harmadik évében ezzel szemben már fele részben intézményben élnek, amelyet kirekesztődésük stigmatizálódásaként értékelhetünk. Az adatok szerint a harmadik év végére is kevesebb, mint egyötöd részük tud a lakáspiac peremén elsősorban albérlőként megkapaszkodni.

Találat: 2035