online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia Pszichiátria Pszichológia Szociológia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

EMBERI KAPCSOLATRENDSZEREK

pszichológia

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
A pszichológia BIOLÓGIAI ALAPJAI
Pszichológia szigorlat - Tanulas, figyelem és emlékezet
HIPERKINETIKUS GYERMEKEK ISKOLAI INTEGRÁCIÓJÁT AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐK
EGY ETOLÓGIAI TANULÁSELMÉLET
A kiszolgaltatottsag és a lelki torzulasok abrazolasa Gogol, Tolsztoj és Csehov műveiben
ÉSZLELÉS
A TÁRSAS VILÁG KOGNITÍV ÉS ÉRZELMI VONATKOZÁSAI
A TANULÁSI ZAVAROK SZINDRÓMA A SZAKIRODALOMBAN
A szokasok atalakítasa, életmódvaltas
 
 

EMBERI KAPCSOLATRENDSZEREK

(interakció, kommunikáció, vonzalom, hasonlóság, függőség)

A szociálpszichológia a társas interakciókkal és az emberek közötti kapcsolatrendszerek kialakulásával, jelentőségével foglalkozik.

Az ember társas lény, ezért igénye van társaskapcsolatok kialakítására és fenntartására. Sokféle társas készséggel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy kapcsolattartásunk hatékony legyen. Szükségünk van olyan ismeretekre, amelyek segítséget nyújtanak kapcsolataink kialakításához.


A kapcsolat nem más mint két vagy több személy között létrejövő viszony, ismeretség, vagy összeköttetés. A kapcsolatok általában nem véletlenszerűek, hanem valamilyen céllal köttetnek, és többször általunk irányítottak, de előfordul közöttük olyan is, amely véletlenszerűen alakul ki. Sok ember küzd problémákkal a társas érintkezés során mert, nem tudják helyesen teszik-e, ha kapcsolatba lépnek a másikkal. Az egyének között nagy különbségek, eltérések vannak, arra vonatkozóan, hogy rendelk 444b19e eznek-e, és milyen szinten társas jártassággal. A személyek egymástól való elszigetelődése gyakran a hiteles kommunikáció hiánya, és ez a társas vagy interaktív jártasság hiányát vagy gyakorlatlanságát jelzi, vagyis azt, hogy az egyén félénk az interakcióban.

A félénkség okát az interakcióban több pszichológus vizsgálta, Zimbardo szerint a félénkség kellemetlen érzéseket vált ki, és legtöbbször olyan helyzetekben jön elő, amikor idegennel vagy a másik nemmel, vagy magasabb státusú személlyel kerülünk kapcsolatba. Az is előfordulhat, hogy az idegen helyzet váltja ki az egyénekből. a bizonytalanságot.

Az interaktív jártasság megszerzése a szociális tanulás folyamatában történik. Ez azt is jelenti, hogy a szociális ügyesség, jártasság megszerzésének szenzitív időszaka a gyermekkor, ahol a család, illetve a szülők modell értékűek, és megerősítő, motiváló funkciót teljesítenek. Az egyének nem születnek félénkeknek, a szociális ügyesség a szocializációban alakul ki. Általános tapasztalat, hogy az egyének a saját státusszintjükhöz közeli helyzetűeket választanak a kapcsolatok kialakítására.

Az interakció, olyan társas kölcsönhatás, amely létrejöttében befolyásoló szerepe van az ÉN-nek, a MÁSIK-nak, és a HELYZET-nek. Pl. az olyan tényezők, mint a jövedelem, a társadalmi osztály meghatározza az interakció létrejöttét A társas kölcsönhatás stílusát, a társaskapcsolatot kialakító egyének társadalmi hovatartozása is jellemzi. Másképpen köt kapcsolatot egy serdülő mint egy középkorú egyén vagy egy fiú, illetve egy lány, másképpen kommunikál és másképpen közvetíti az igényeit. A folyamat értelmezésében olyan pszichológiai jellemzők feltárására is szükség van, mint pl. a külső megjelenés jelentősége, egyéni attitűdök, kommunikációs jártasságok, neveltetés, intelligencia stb. A megjelenéssel kapcsolatban szociálpszichológiai tény, hogy másképpen reagálunk egy jól öltözött egyénre, mint egy „ szakadtra”, és hajlamosak vagyunk az egyiket hamarabb elfogadni, és a másikat kizárólag külső jellemzők alapján elutasítani.

A kapcsolat akkor kezd megszilárdulni, ha a személyek több alkalommal találkoznak, amelyben a felek kölcsönösen érdeklődése, hasonló nézeteinek megléte van jelen. Interakció indul be, a társas kölcsönhatásban, a személyek hasonlósága és a kölcsönösen előnyös kiegészítés elvének alapján.

Az emberi viselkedéssel foglalkozó pszichológiai elméletek különböző magyarázó elveket próbálnak találni arra vonatkozóan, hogy miért keresik az emberek az örömöt, miért kerülik a fájdalmat. Erre a hedonizmussal, az örömelvvel, próbáltak magyarázatot adni. Az emberek gyakran addig igyekeznek fenntartani a kapcsolataikat amíg az előnyt jelent számukra és főleg, ha jutalmat, és megerősítést nyernek általa. Az emberek együttműködési igénye sokkal erőteljesebb mint az ellentmondás, gyakran azért nem mondunk ellent a másiknak, mert félünk, hogy ellenkezésünk kellemetlen következményekkel járna. Az interakció tehát nyereséges folyamat is lehet, amit a megfelelő partner kiválasztásával érhetünk el.

Az interakció igen szelektív folyamat, ezért különbözőképpen produkálhatja a nyereséget, a vállalt befektetés arányába. Az interakcióban az egyének hatást gyakorolnak egymásra és függőségi viszony alakul ki közöttük. E Jones szerint négyféle függési viszonyt különböztetünk meg:

·       álfüggőség – amikor a kapcsolatban lévő személyek viselkedését konkrét előírások szabályozzák, nincs lehetőség személyes kapcsolat kialakítására,

·       asszimetrikus függőség – amikor az interakcióban lévő felek közül az egyik kiszolgáltatott helyzetben van, csak reagálási lehetőség adott számára pl. főnök, beosztott viszony,

·       reaktív függőség – amikor partneri kapcsolat alakul ki a résztvevők között, vagyis csak egymás figyelembevételével történhetnek a dolgok pl. tőzsde helyzetek,

·       kölcsönös függőségi helyzetek – a cél közös, így a felek cselekedeteit az összehangolás, az egyeztetés jellemzi.

A társas viselkedés létrejöttében szerepe van a kíváncsiságnak, az önérvényesítésnek, a jutalmazásnak a megerősítésnek stb. A társas viselkedés megértéséhez, és kezeléséhez, rendelkezni kell önismerettel, mások viselkedésének értelmezésével, hatékony észlelésével (melyre a következő fejezetben térek ki), mert az interakció első síkja, a másik ember észlelése, percepciója.


Hogyan is történik egy kapcsolat alakulása:

·       személyészlelés (percepció) – interakció – benyomás – vonzalom – választás

·       kommunikáció – attitűd.

A fenti felsorolás általában a sorrendiséget jelenti.

Az interakciót, amely két személy közötti társas kölcsönhatás egy vagy két alkalommal létrejövő találkozás eredményeként jön létre.

Az interperszonális vagy személyközi kapcsolat lényege, hogy a személyek ismételten érintkeznek egymással. A kapcsolatok lehetnek formálisak vagy informálisak. A formális kapcsolat lényege, hogy társadalmi szabályokhoz kötötten, kényszerhelyzet hozhatja létre. Az informális kapcsolatban a partnerek kölcsönös, szabad választása, és érzelmi indíttatása a fontos. A formális kapcsolatra példa a szervezeti, munkahelyi, hivatalos kapcsolatok. Az informális kapcsolatok, a baráti társaságok vagy a család által irányítva, vezérelve alakulnak ki.

Az interperszonális kapcsolatok tartósságát és mélységét DAVIS szerint a partnerek közötti összeillés, a szenzitizáció (érzékenység) befolyásolja. Az összeillés akkor jön létre, ha a partnerek egymás irányába rendelkeznek szenzitív tényezőkkel, érzékenységgel, fogékonysággal. Ilyen szenzitizátorok lehetnek pl. a test, a pszichológiai jegyek, társadalmi hovatartozás, attitűdök, nézetek. Az interperszonális kapcsolat alakulásában a következő tényezők hatnak. mint pl.

·       a fizikai távolság, mert könnyebb észrevenni azokat akik a közvetlen környezetünkben vannak,

·       a gyakori találkozások,

·       a térbeli faktorok azok, amelyek szabályozzák a kapcsolattartást.



Fontos a társadalmi és demográfiai hovatartozás, hasonlóság is. Nagy a valószínűsége annak, hogy gyakran olyan egyénekkel kerülünk szívesen kapcsolatba, akik családi, foglalkozási, anyagi státusukat tekintve hasonlóak hozzánk. Több szociálpszichológiai vizsgálat bizonyította, hogy a baráti, szerelmi, házastársi kapcsolatok így alakulnak ki az „ egymásra találásban” fontosnak tartják a külsőt, a fizikai vonzerőt, a jó megjelenést. A testi vonzerő nehezen definiálható tulajdonság, a szépség, a különböző egyéneknél különböző megítélés alá esik. Nem biztos, hogy egy formás arc, mindenki számára fedi a szépség fogalmát, mert amit egyszer vonzónak találunk, lehetséges, hogy legközelebb vagy egy más pillanatban nem olyan szép számunkra. A szépség adódhat, a tekintet „varázsából”, a belső kisugárzásból, ami az egész személyiséget áthatva pozitív benyomást gyakorol a környezetére. Több megfigyelés bizonyította azonban, hogy a szép és jó megjelenésű emberek a legkülönbözőbb területeken előnyben részesülhetnek pl. iskolában, munkahelyen stb. Heider szerint a hasonló attitűdök és értékek kedvező hatással vannak az interperszonális kapcsolt kialakulására.

A pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy az emberek általában eléggé bizonytalanok véleményeiket, nézeteiket, beállítódásaikat tekintve, s ezért szívesen veszik, ha azokban mástól, a másiktól is megerősítést kapnak. A kapcsolat korai alakulásában fontos szerepe van a vonzalomnak és az attitűdhasonlóságnak. Miért vonzódunk bizonyos emberekhez, vagy kihez vagy kikhez vonzódunk Aronson szerint azokhoz vonzódunk, akik hasonló érdeklődésűek és nézetűek mint mi, akiknek szakértelmük, bizonyos képességeik vannak, és fontos számunkra, hogy csodálatra méltó tulajdonságokkal rendelkezzenek, hűségesek, becsületesek, őszinték. Az amerikai szociálpszichológia kiemeli, hogy a vonzalom alapja a jutalomelmélet. A jutalomelmélet szerint, azokat az embereket kedveljük és azokhoz vonzódunk, akik a legkisebb költség mellett a legnagyobb nyereséget adják számunkra, azzal, hogy vélekedéseinket, és nézeteinket igazolják, valamint megerősítenek abban, hogy higgyünk azok helyességében. Ha valaki kételkedik önmagában, bizonytalan, annál jobban vonzódik ahhoz, aki megerősíti, elfogadja őt.

J. Thibaut és H. Kelley cserelmélete szerint az emberi kapcsolatok befektetési-nyereség haszna sok interperszonális kapcsolat alapja. Az elmélet azonban nem ilyen egyszerű és racionális, mert túlságosan leegyszerűsíti a kapcsolatok lényegét, mert sok esetben figyelmen kívül hagyja az értéket, az érzelmet, vagy azt a tényt, hogy egy megromlott kapcsolat (pl. házasság) fenntartása jobban elfogadhatóbb, mint egy új, ismeretlen és anyagilag is bizonytalan kapcsolat megkezdése vagy kialakítása. Ilyen esetben már nem vonzalomról van szó, hanem az újtól való félelemtől.

A vonzalommal kapcsolatos kutatások azt is bizonyították, hogy az embereknek fontos a dicséret, de nem szeretik a manipulálást. Aronson a Társas lény című könyvében több megfigyelés és vizsgálat bizonyítja, a vonzalom jelentőségét az interperszonális kapcsolt kialakulásában és megszilárdulásában. A kompetencia (hozzáértés, szakértelem) is érdekes kérdése a vonzalomnak, pl. szeretjük a kompetens embereket, vonzódunk hozzájuk, de nem szeretjük azokat, akiknek magasak a képességei, zavarnak bennünket. Az egyént érő megerősítések akkor hatásosak, ha nem mindig attól kapjuk, akitől általában, hanem aki ezt ritkán teszi. A kapcsolatteremtésben fontosak tehát az első benyomások, de még fontosabbak, azok az állandó találkozások is, amelyek a partnerek bensőséges, elfogadó, hiteles együttműködését teszik lehetővé. Az interakció és az interperszonális viszony nem jöhetne létre kommunikáció nélkül, amely az észlelő és cselekvő viselkedés mellett az egyének kölcsönhatását biztosítják.

A kommunikáció lényege a közlés, az információcsere, amely a kommunikációs felek között különböző formában mehet végbe. Szociális jelenség, hogy a közvetítésében jelek szerepelnek, az adó és a vevő között.

Minden kommunikációnak négy fontos eleme van : az adó, aki kódolja az üzenetet, ami meghatározott csatornán jut a vevőhöz, aki dekódolja ezt. Festinger szerint a kommunikációnak három típusa van: a járulékos, a kifejező, és az eszköz jellegű.

A járulékos kommunikáció lényege, hogy az adó anélkül küld üzenetet, hogy azt tudná.

A kifejező kommunikáció az egyén motivációs és érzelmi emocionális állapotát fejezi ki.

Az eszköz jellegű lényege, mindig valamilyen konkrét céllal történik. A kommunikációnak két alapvető formája van a közvetlen és a közvetett.

Közvetlenről akkor beszélünk, ha a kommunikáló felek között lehetőség van a visszacsatolásra, közvetett esetében valamilyen kommunikációs eszköz játszik szerepet az információcserében pl. levél, telefon. A kommunikációban az üzenet küldése történhet verbálisan, szavakkal, illetve non-verbálisan, vagyis szavak nélkül. (Nemcsak azzal váltunk ki hatást az emberekből, amit mondunk, hanem azzal is ahogyan és amilyen körülmények között továbbítjuk mondanivalónkat.)

A verbális kommunikációban a beszéd, és a nyelv tölti be az információ közvetítő szerepet. A kommunikációban résztvevő felek közötti hierarchikus különbségek a kommunikáció minőségére utalnak. A társadalmi osztályok nyelvhasználatával kapcsolatos vizsgálatok (Bernstein, 1970) bizonyították, hogy vannak kidolgozott és korlátozott kóddal rendelkező egyének. A kidolgozott kóddal rendelkező egyénekre a kifejezőkészség gazdagsága, sokszínűsége jellemző, a korlátozott kóddal rendelkező egyénekre, a kifejezés szegénysége, kevés szókincs a jellemző. A kutatást a középosztálybeliek, illetve a munkásosztályhoz tartozó gyermekek vizsgálatával igazolta Bernstein, és hangsúlyozta, hogy a meghatározó kód, segíti vagy nehezíti az egyének kommunikációját. A beszéd információt ad az egyénről. Tartalma, tempója, kifejezőkészsége utalhat az egyén iskolázottságára, intelligenciájára, személyiségére, attitűdjére, érdeklődésére, élményeire, érzelmi állapotára. A társas interakcióban az emberek megszólítása, a különböző nyelvi készlettől, és a kapcsolat jellegétől függ, utal az egyén státusára, a formális vagy informális kapcsolatra, s arra, hogy mennyire intim a kapcsolat a felek között. A különböző társadalmi csoportok kommunikációs rendszerét a környező kultúra alakítja, illetve befolyásolja. Egy csoport közös társas környezete kialakítja a „csoportszlenget”, a szubkulturális szótárt. Pl. a diákok vagy különböző szakmák zsargonjáról beszélhetünk. A zsargon használata mindig arra utal, mennyire tartozik az egyén az adott csoportba.

A verbális kommunikáció jelentős kísérője a non-verbális kommunikáció, amely egyes pszichológiai vizsgálat szerint az össz-kommunikáció 93%-át jelenti. A szavakat, mondatokat nagy mennyiségű nem verbális jelzés kíséri, pl. hangsúly, hanglejtés, mimika, testbeszéd, ami kiegészíti a szóbeli közlést. A nonverbális kommunikáció, lehet direkt és nondirekt.

A direkt kommunikáció, szándékos egy-egy kultúrán belül azonos a jelentése, pl. egyezményes jelek, a béke jele, az egyenruhák, amelyek szintén jelzésértékűek.



Az indirekt kommunikáció, az melyeket önként és spontán módon használunk, a mimika, a hangsúly. A nonverbális jelzéseket gyorsabban küldjük, mint a verbálisakat. A metakommunikáció azon jelzések együttese, amelyek elmélyítik, kísérik a közlést. Ez olyan közlésen túli információ, amely a kommunikáló felek belső állapotára, a kapcsolat jellegére utalhat. A szociális környezet, a tanulás lehetővé teszi, hogy az egyén elsajátítsa a kultúra viselkedési szabályait, és használja a metakommunikáció jelzéseit. A különböző kultúrájú csoportok, eltérően használják a metakommunikációt, és ez függ a hagyományoktól, a kultúrától, a társadalmi berendezkedéstől. A metakommunikáció közvetítői:

·       a mimika, (az arc mozgása, tekintet, stb.),

·       a pantomimika, gesztusnyelv (végtagok, test mozgása),

·       a vokális jelzések (a hangsúly, hangerő, hanglejtés),

·       a proxemika (távolságszabályozás).A kommunikációs felek közötti távolság kultúrafüggő.

E. Hall négyféle távolságot figyelt meg a kommunikációs felek között:

·       az intim,

·       a személyes,

·       társasági és

·       nyilvános zónákat,

amelyek átlépése egy meghatározott kultúrával bíró közegben kellemetlen következménnyel járhat. Az egyének közötti különböző viselkedésmódok másképpen társas készségek, a kapcsolataink szabályozására szolgálnak. A társas készségek segítségével megpróbáljuk befolyásolni partnerünk viselkedését, szabályozni érintkezésünket. A különböző verbális és nonverbális jelzések hatására hatékonnyá válhat kommunikációnk. A viselkedés szociális tanulás eredménye.

A tanuláselméletek szerint mások irántunk való viselkedését az határozza meg, hogy hogyan reagálunk rá. Azok a viselkedések, amelyeket büntetünk általában ritkábban fordulnak elő, kivéve, ha az egyén fel akarja hívni magára a figyelmet. A negatív visszacsatolások ritkán eredményesek, mert az egyént rászoktatja az óvatosságra, gátlásosságra, és gyakran kudarcorientációt alakit ki.

A tapasztalt kommunikátor jó emberismerő, a találkozás első pillanatában fel tudja mérni, mely viselkedésmódot válassza ki repertoárjából ahhoz, hogy sikeres legyen. Amennyiben a helyzet újabb találkozást sürget, szükség van a kölcsönös és összehangolt kommunikációra, amiben a konkrét szituáció, a felek motivációja, célja, kulturáltsága lesz a döntő., a külön

A társas készség tanulható, és tanítható különböző tréningek által alakítható, és finomítható. A hatékony kommunikációban szükség van az egymásra figyelésre, és az összehangoltságra. Érdekes megfigyelés, hogy a kommunikációban előfordul az, hogy a nem beszédes is beszédessé válhat, vagy a túl beszédesek kevesebbet beszélnek, ha hasonlóakkal találkoznak.

A kommunikációval történő befolyásolás esetében a befolyásolónak irányítani kell a kommunikációt akkor is, ha az nem találkozik a másik tetszésével. Az együttműködésre törekvő felek elsősorban a következő szempontokat tartják fontosnak: bizalmat, az összehangoltságot, és az alkudozást.

A bizalom, a kapcsolat együttműködésének alapja,

·       az összehangoltság lényege, a különbségek átértelmezése,

·       az alku, a célhoz vezető út érdekében, az elvárások egyeztetésével történik.

Amikor kialakul a társas kapcsolat, létrejön a kommunikáció, a sikeres, hatékony együttműködés, és ekkor figyelembe kell venni a befolyásolhatóság és meggyőzhetőség kérdését

A meggyőzés, a közlés elfogadtatására irányuló törekvés, amelyben az a meggyőzhető, aki erre rá tud hangolódni. A meggyőzhetőség nem azonos a konformitással, amely az egyén alkalmazkodását jelenti a csoportnormákhoz, hanem a közlés elfogadását jelenti. Felmerül az a kérdés, kik azok akik könnyen meggyőzhetők, mitől függ mindez.

Megfigyelések szerint ez függ

·       a szituációtól,

·       a meggyőző hitelességétől,

·       a személyiségétől.

A befolyásolás, meggyőzés által érhető el. A befolyásolás három tényező függvénye,

·       a kommunikátoré,

·       a kommunikációé, és

·       a befogadóé.

A kommunikátor minden energiáját igyekszik hangulatkeltésre fordítani, igyekszik hatással lenni az egyénre vagy a csoportra. Pl. a reklámok hasonló elvek szerint dolgoznak. Több megfigyelés utal arra, hogy a befolyásolásnál figyelembe vehető, a nem (férfi v. nő), életkor, a tapasztalat, ismeret, személyiség stb.



A befolyásolás folyamatát Kelman három kulcsfogalommal definiálja:

·       a behódolás (engedelmesség),

·       az azonosulás (identifikáció) és

·       a belsővé tétel (interiorizáció) által.

Az engedelmességre magyarázat, hogy azért vetjük alá magunkat mások befolyásának, mert így szeretnénk kedvező reakciót kiváltani a másikból. A hozzánk képes hatalmi helyzetben lévő embereknek akkor is engedelmeskedünk, ha személy szerint nem értünk vele egyet.

Az engedelmesség a behódolás egyik formája. Azok az emberek engedelmeskednek, akik úgy gondolják kevés az ismeretük, tapasztalatuk egy témában, alacsony az önértékelésük.

Milgram kísérleteinek lényege az volt, hogy a kísérletben a helytelen válaszok adását áramütéssel büntette, s igazolta, hogy emberek hajlandóak másoknak engedelmeskedni, akkor is ha nem ésszerű a végrehajtás, és fájdalmat okozhatnak. Ilyen helyzetben, illetve a hasonló helyzetekben az egyének feladják cselekvési szabadságukat, viselkedésük ellenőrzését másokra bízzák.

Az engedelmességet több tényező befolyásolja:

·       az egyén nem érez felelősséget cselekedeteiért,

·       alulértékeli cselekvési szabadságát,

·       kevés ismeret birtokában van,

·       igen erőteljesen tekintélytisztelő.

A hatalom előtti behódolás jelentőségére, példa Milgram amerikai szociálpszichológus (1963) vizsgálata, amely miszerint a kísérleti személyeknek növekvő elektrosokkot kellett adni a szomszéd szobában ülő elektródákkal felszerelt „résztvevőknek”, meglepő eredménnyel zárult. A résztvevők, szópárok tanulása közben hibát vétettek, erre kellett a kísérleti személyeket növekvő elektrosokkal figyelmeztetni. A kísérleti személyek tisztában voltak az áramütés fájdalmával mégis igen magas áramütésig elmentek. Milgram ezt azzal magyarázta, hogy a kísérleti személyek nem éreztek felelősséget személyes cselekedeteikért, másrészt nem szembesültek közvetlenül a résztvevő szenvedéseivel, ez megkönnyítette a feladat végrehajtását. Könnyebb szenvedést okozni annak aki távol van tőlünk, nem tudunk szembesülni fájdalmával. Ilyen pl. a levélben vállalt döntéshozatal, ahol nincs szükség további azonnali magyarázkodásra, indoklásra. Az engedelmességben fontos az elvárások megfogalmazása, amikor az egyén saját véleményét háttérbe szorítva igyekszik eleget tenni a mások elvárásainak, mert reméli, hogy jutalmat nyerhet.

Vannak események, amelyekben nem hajtjuk végre a cselekedeteinket, nem törekszünk megfelelni az elvárásoknak, fellázadunk.

Neveltetésünk szerepet játszik abban, hogy olykor engedelmeskedünk, és olykor vesszük a bátorságot és önállóan cselekszünk. Felmerülhet az a kérdés, mikor és miért állunk ki igazunk mellett. Ezt a szociálpszichológusok a szociális exspektancia jelenségével magyarázzák, vagyis az elvárásoknak igen nagy hatalmuk van az események felett és valaminek az elképzelése önbeteljesítő jóslattá válhat attól, hogy az egyén elképzeli viselkedését és annak megfelelően cselekszik és a bejósolt következmény, viselkedés megtörténik.

A másik tényező, a neveltetés, hozzászoktunk ahhoz, hogy engedelmeskednünk kell feljebbvalónknak, megtesszük amit kívánnak tőlünk, és nehezen viseljük el, ha esetleg ellent kell mondanunk, ez pedig nem más, mint szociális kondicionálás. Az emberek kommunikációs stílusa felerősíti az engedelmességre törekvésünket. A Milgram féle kísérletben a kísérletvezető ruházata is közvetítette a távolságtartást, a hatalmat, a hivatali stílust, mert szürke köpenyt, munkaruhát hordott.

Az azonosulás esetében, azért követi az egyén és teszi magáévá a másik viselkedését, mert akit utánoz rendelkezik olyan jellemzőkkel és képességekkel, ami belőle hiányzik. Az egyén tudatos erőfeszítések tesz arra, hogy a kívánt és vállalt szerepet utánozza. A kölcsönös szerepviszonylat a klasszikus azonosulásnak egyik formája, nemcsak egyéni modell választását jelenti, hanem azt is, hogy az egyénnek fontos lehet az adott személyhez vagy csoporthoz fűződő viszony fenntartása, ezért ki kell alakítania azokat a viselkedési elvárásokat, amelyek konkrét szerepekhez kapcsolódnak.

Az identifikáció (azonosulás) az, amikor az egyén elfogadja a befolyásolást, mert a kívánt viselkedés lehetővé teszi, hogy a választott modell elvárásainak megfeleljen. Mint arra a korábbi fejezetben már utaltam, az azonosulásnak vannak különböző formái, először a gyermek akaratlanul spontán módon veszi át a kiválasztott személy viselkedésmódját, elvárásait, tulajdonságait, majd a későbbiekben már fontos lesz és megjelenik a tudatosság és a szándékosság. Minden ami velünk történik, életünk legfőbb eseményei úgy működnek, mint egy szociális, társas forgatókönyv. A felnőtté válásunkban legfontosabb folyamat az, amikor elsajátítjuk a társadalom elvárásainak megfelelő viselkedést. Az említett forgatókönyv felelős pl. azért, hogy szokatlan módon viselkedünk bizonyos helyzetekben. Orne (1972) vizsgálatai szerint, ha egy embert megkérnek arra, hogy adjon össze meghatározott oszlop számot és utána a papírt összetépik a kísérleti személy a következő kérésre valószínű fellázad. Ha azt mondják, ez egy pszichológiai kísérlet része, a feladatot akkor is elvégzi, ha az értelmetlennek tűnik. Tehát először felmérjük a helyzetet, amelybe kerültünk, megállapítjuk saját cselekvési lehetőségeinket és szociális sémáink segítségével kiválasztjuk a megfelelő cselekvésformákat. Időközben értelmezzük a feladatot, a cselekvések sorozatát, ami visszahat viselkedésünkre, és a legközelebbi reagálásunkra.

Az interiorizációról (külső, belsővé tétele) akkor beszélünk, ha az egyén a modellált és elsajátított normákat és értékeket azért vállalja, és viselkedik ennek megfelelően, mert az már beépült személyiségébe, és ő maga is ezt vállalja és vallja. Az értékek elsajátítása a szocializáció folyamatában történik és tükrözi az egyén környezetének viszonyulásait pl. munkához való viszonyát vagy olyan emberi értékeket, mint a becsületesség fontosságát, a segítőkészséget stb.

Az előzőek azt bizonyítják, hogy társas viselkedésünk mennyire bonyolult, összetett, nem kevés magyarázatot kíván. A korai kondicionálás, a verbális és non-verbális kommunikáció együttműködése, a társas szerepekkel hozza létre az emberi interakcióink bonyolultságát.

Találat: 2853