A pszichológia rövid történeti attekintése, pszichológiai iskolak

A pszichológia rövid történeti áttekintése, pszichológiai iskolák

A pszichológia önálló tudományként alig több, mint száz éves múltra tekint vissza, de tudományos gyökerei az ókori filozófiában is megtalálhatók.

Az ókorban Platón (i. e. 427-347) az emberr l azt tartotta, hogy az értelmével és gondolkodásával feltárja az igazságot magáról és a világról is egyaránt. Véleménye szerint az ember már születését l képes tanulni, tudása már adott.

Arisztotalész, abból indul ki, hogy az ember biológiai lény, és a testi folyamatoknak fontos szerepe van a lélek és a test kölcsönhatásában. Szerinte a lélek a legmagasabb képesség, amivel sem az állatok, sem a növények nem rendelkeznek, csak az emberek.

A középkorban Descartes megfogalmazása szerint az ember tudatból és testb l áll, amelyek kölcsönhatásban vannak egymással. A tér, az id a matematika velünk született és a tapasztalat segít fejleszteni azt. Descartes a töprengést, az elvont gondolkodást, a spekulációt el térbe helyezte. "Cogito ergo sum" - "Gondolkodom, tehát vagyok". E mondás értelmezése, hogy a létezés a bizonyítéka annak, hogy vagyok. Az állatok nem rendelkeznek tudattal, tehát lélekkel sem. J. Locke, majd T. Hobbes egyetért abban, hogy minden tudás a tapasztalatból származik, vagyis születéskor "tabula rasa", az emberi szellem fehér laphoz hasonlít és csak a tanulás fejleszti a személyiséget.

Az újkorban megindultak azok a kutatások, amelyek az emberek és az állatok viselkedésének összehasonlításával foglalkoztak. Bár sokan tagadták összehasonlításának lehet ségét, mégis Darwin és Morgan tették lehet vé az összehasonlító viselkedéskutatás kialakulását. Galton, aki Darwin unokatestvére volt, zseniális adottságok örökl désének kutatásával foglalkozott. Galton és munkatársai vezették be a statisztikai korrelációs eljárások alkalmazását a pszichológiában.

A századforduló és a század eleje nagy pszichológiai eredményei még, hogy Oroszországban megindulnak azok az állatkísérletek, amelyek eredményei igen fontosak lesznek az emberre nézve is. Pavlov, Oroszország­ban, Watson Amerikában kísérleteik eredményeképpen leírták az emberi tanulás egy módját. Pavlovnak köszönhet a központi idegrendszer folyamatainak feltárása, a második jelz rendszer által meghatározott tanulási és alkalmazkodási képesség jelent ségének kiemelése. Pavlov kutyakísérletében az állat megtanult nyáladzni az élelem adását megel z jelzésekre. Ezt az alkalmazkodó, összetett modellt reflexológiának nevezik. Watson nevéhez f z dik a viselkedéspszichológia létrehozása, amit behaviorizmusnak nevezünk.

Az 1910-es években Németországban kezd dtek el olyan pszichológiai kísérletek, amelyek egy új pszichológiai irányzat létrejöttét jelentették, az alaklélektanét, amely Wertheimer, Köhler, Koffka, Lewin nevéhez köt dik.

Ett l az id szaktól kezdve a pszichológiában olyan eredmények születtek, amelyet már egy-egy jelent s személyiség, gondolkodó köré szervez dött iskolák határoztak meg. Ezek az iskolák irányzatokként jelentek meg a pszichológia fejl désének történetében.

PSZICHOLÓGIAI ISKOLÁK

Kísérleti lélektan

A kísérleti pszichológia célja, hogy vizsgálja az ingerek és az érzetek összefüggéseit. A korai kísérletekben a tudósok spekulatív alapon kutatták a lélek és a képzetek m ködési törvényeit. Kés bb a kísérletezés módszertana segítette a kutatókat, hogy hipotéziseiket objektív adatokkal és magyarázatokkal támasszák alá, valamint a viselkedésre a környezeti tényez k változtatásával hatást gyakoroljanak.

A tudományos pszichológia fontos dátuma 1879. W. Wundt ekkor alapította meg a lipcsei pszichológiai laboratóriumot, mellyel önálló tudománnyá emelte a pszichológiát. Wundt a lelki történésekt közvetlen megfigyelését t zte ki célul, szerinte a lelki jelenségek elemekre bonthatók, és ezek asszociációk révén alkotnak bonyolult egységeket. Ezt introspektív pszichológiának is nevezzük. Wundt a pszichológia helyét a biológia és a társadalomtudományok közé helyezte.

A kísérleti lélektan jelent s képvisel i Würzburgban laboratóriumot alapítottak, ahol a gondolkodási folyamatok introspektív vizsgálatára helyezték a hangsúlyt.

Behaviorizmus (Viselkedéslélektan)

Watson vizsgálatai 1900-ban hangsúlyozták, hogy a pszichológia legfontosabb vizsgálati tárgya a viselkedés. Szerinte az introspekció lesz kíti a kutatás tárgyát, mert arról a megfigyelésr l, amellyel mint önmegfigyel k rendelkezünk, csak egy személy számolhat be, míg a természettudományos megfigyelést bárki szolgáltathatja. A behaviorizmus az ember viselkedésének tanulmányozása kapcsán abból indul ki, hogy léteznek ingerek, amelyek változást idéznek el a szervezetben, léteznek válaszok, amelyekkel az él lények reagálnak, pl. az elhízás és az agresszió vizsgálatánál arra a következtetésre jutottak, hogy többen bizonyos környezeti ingerek következtében esznek túl sokat, illetve agresszív viselkedésre adott válaszok, amelyek esetleg közömbösek, meger sítik az adott viselkedést, vagyis ha az agresszivitásra nem reagálunk semmilyen módon, valójában helytállónak tartjuk, és meger sítjük a viselkedést.

A behaviorizmusban a tanulás viselkedésváltozás, vagyis az él lény az ingerekre egy adott módon viselkedik, majd ugyanarra az ingerre legkö­zelebb újfajta módon reagál, ekkor már a tanulás folyamatáról beszélhetünk.

A tanulás mint kondicionálás arra törekszik, hogy bizonyos helyzetekben (kondíciók esetén) bizonyos fajta válaszokat váltson ki. Vagyis bizonyos küls események vagy ingerek esetén megtanulunk automatikus válaszokat adni.

Az emberi viselkedés esetén a válaszokat idegrendszerünk alacsonyabb szintjér l indítjuk a gerincvel segítségével.

A behaviorizmus legjelent sebb eredménye a tanulás mechanizmusainak leírása volt.

Tanulás és kondicionálás

Egész életünkben tanulunk. Ez vonatkozik egy adott ismeretanyag elsajátítására, de arra is, hogy megtanuljuk mit l féljünk, mit szeressünk, hogy kell viselkedni a különböz helyzetekben.

A tanulás gyakorlás eredményeképpen létrejöv viselkedésváltozás.

Négyféle tanulást különböztetünk meg:

Habituáció: a legegyszer bb tanulási forma, az él lény megtanulja figyelmen kívül hagyni azokat az ingereket, amelyek ismer sek, illetve nincs következményük. Pl. nem halljuk az óra ketyegését.

Klasszikus kondicionálás: amikor az él lény azt tanulja meg, hogy bizonyos ingert, vagyis bizonyos eredményt követ egy másik. Pl. a csecsem számára a cumisüveg a teát vagy a tejet jelenti.

Operáns kondicionálás: amelyben az él lény megtanulja, hogy a válasz következményekkel járhat. Pl. ha a gyermek rossz jegyet kap az iskolában, szülei megbüntethetik.

Komplex tanulás: asszociációk kialakítását vagy mentális térkép készítését jelenti.

A következ kben f leg az utóbbi három tanulással foglalkozunk.

Klasszikus kondicionálás

Pavlov, orosz fiziológus tanulmányozta a klasszikus kondicionálást a század els éveiben. Pavlov észrevette, hogy a kutyák már az etet tányér látványára nyáladzani kezdenek. Ebb l arra a következtetésre jutott, hogy a kutya megtanulja a tál látványát az étel ízével összekapcsolni, amikor az étel a szájába kerül. Pavlov vizsgálataival arra kereste a választ, hogy megtaníthatók-e a kutyák arra is, hogy pl. a fény- vagy hangjelzésre is élelemmel asszociáljanak.

1. sz. ábra. Klasszikus kondicionálás

A kísérlet leírása: a kutya nyálmirigyeihez tartályt kapcsoltak, abban ellen rizték a nyáladzás mértékét. Majd tányért helyeztek elé, amibe húsport adagoltak. El ször bekapcsoltak egy fényjelzést, de húsport nem adagoltak, a kutya nem nyáladzott. Kés bb megkezdték a húsport adagolni, kikapcsolták a fényjelzést. Miután a kutya éhes volt, beindult a nyáladzás. Az eljárást többször megismételték, utólag úgy is, hogy a fényjelzést bekapcsolták, élelmet nem adtak, és figyelték, nyáladzik-e a kutya ennek ellenére. Amennyiben igen, úgy megtanulta a kapcsolatot.

Az állatok és az emberek veleszületett feltétlen reflexekkel rendelkeznek. A feltétlen reflexnek két összetev je van: a feltétlen inger (pl. a fájdalom) és a feltétlen válasz (pl. a nyálelválasztás).

Pavlov kísérleteiben a kutyát megtanították, más szóval kondicionálták arra, hogy a fényjelzést összekapcsolja az étellel, és nyáladzással válaszoljon rá.

A kondicionálás embernél is m ködik. Kísérletek igazolták a félelem kondicionálását, pl. a fóbiák (olyan szorongási állapotok, amelyek elkerülési reakciókat váltanak ki az emberb l, pl. zárt tért l vagy nagy tért l való szorongás, lift) kialakulása valószín leg szintén klasszikus kondicionálással történik. El fordul, hogy régi, már gyermekkorban kialakult félelmi reakció kísér jelenségeként jelentkezett el ször. A fóbiákat igen könny felszínen tartani és meger síteni, ha állandóan el idézzük a rettegett tárgyat vagy helyzetet. Tehát minden egyes alkalom er síti a félelmet kiváltó tárgy és a félelem közötti kapcsolatot, vagyis klasszikus kondicionálás jön létre.

Operáns kondicionálás

Bizonyos helyzetekben azért tanulunk meg valamit, mert a cselekvést rövid id elteltével kellemes élmény vagy jutalom kíséri. A következménynek két fajtája ismeretes: a pozitív és a negatív meger sítés. Szükség van a meger sítésre a tanult viselkedés után, mert különben nem jön létre tanulás. A pozitív és a negatív meger sítés arra törekszik, hogy kiváltson bizonyos viselkedésfajtákat.

Meger sítésnek nevezünk minden olyan hatást, amely növeli az ket megel z válaszok el fordulási valószín ségét. A büntetés más, mint a negatív meger sítés, mert a büntetés nem hagy lehet séget a különböz alternatívák helytelen viselkedés esetén történ alkalmazására.

Az operáns kondicionálás kísérletei Skinner, Thorndike nevéhez f z dnek.

Thorndike macskakísérleteiben kimutatta, hogy az állat véletlenszer próbálkozással - próba szerencse viselkedéssel - és jutalommal jut el a ketrecen kívüli táplálék megszerzéséhez. A sikeres viselkedés a tanulási folyamat része. A meger sítést követ viselkedés gyorsabbá válik, és ezt nevezzük az effektus törvényének.

A próba szerencse tanulásban fontos jelent séggel bír a másodlagos meger sítés, a részleges meger sítés

Skinner 1972-ben foglalkozott a kondicionálás és a társadalom kérdésével. Elképzelése, mely nagy vihart kavart, arra vonatkozott, hogy a társadalom képes lehet egy kondicionáló rendszert kidolgozni a helyes viselkedés elsajátítására. Az ellenállást az okozta, hogy Skinner felfogásában a személyiség a kondicionálás, vagyis a tanulás eredménye.

A tanulás el z formái a legalapvet bbek, de más tanulási forma is ismeretes, mint pl. a szociális tanulás olyan, amely felel s a viselkedés kialakításáért vagy a világ megértéséért.

Komplex tanulás

A komplex tanulás esetén az él lény bonyolult m veleteket végez. Az emlékezeti és gondolkodási folyamatok segítségével problémát old meg, aminek sikerét és tapasztalatát rögzíti, és majdan alkalmazza egy következ helyzetben.

Kognitív tanulás

E. C. Tolman az 1930-as években patkányokkal végzett kísérleteket, és azt bizonyította be, hogy az állatok idegrendszerében kialakul egy kognitív térkép, amely a külvilág térbeli elrendezésének bels reprezentációja, ami mutatja a térbeli viszonyokat. Ennek segítségével lehet vé válik, hogy bels m veletek végbemenjenek Pl. Tolman patkányai szabadon futottak az útveszt kben, önmagukban is eltaláltak a célhoz ennek magyarázata az el bbi.

Az emberek is rendelkeznek kognitív térképpel, pl. ismeretlen helyen különböz útjelz k, épületek szolgálnak segítségképpen a tájékozódásban.

Belátásos tanulás

A kognitív tanuláshoz tartozik a belátásos tanulás, amely lényege, hogy egy adott helyzetben, tapasztalatszerzés alkalmával hirtelen jutunk el a megoldáshoz, rádöbbenünk a helyzet mögöttes szabályaira vagy a megoldás módjára. Ennek eredménye az " aha " élmény.

A sémáknak fontos szerepük van a tanulási folyamatban. Minden új ismeretet megpróbálunk beilleszteni a már eddig tanultakba, amelyek illeszkednek a meglév sémáinkhoz. Amennyiben az új helyzetekben a régi sémák érvényesülnek, akkor asszimilációról beszélünk. Amikor az új tapasztalat nem illik bele a régi sémába, és azt módosítani kell akkor akkomodációról  beszélünk.

A behaviorizmusból fejl dött ki egy gyógyító irányzat, a viselkedésterápia, amely a tanuláselméletekre támaszkodva az ember lelki panaszainak kezelésére vállalkozik.

Lappangó (latens) tanulás

Tanulásról beszélhetünk akkor is, amikor annak semmi jelét nem tapasztaljuk. Ez a lappangó tanulás. A lappangó tanulás eredménye mögöttes változás is, megkülönböztethet a nyílt viselkedést l.

A latens tanulásban jelent s szerepe van a modellnek, mert viselkedésének megfigyelése nem feltétlenül jelenik meg a másik viselkedéselemeiben, rejtve maradhat, amíg valami el nem hívja. Bandura sokat foglalkozott mások utánzásával, megfigyelésével.

Tapasztalata szerint tanulás attól függetlenül is létrejön, hogy a viselkedésben nem következik be változás azonnal, vagyis élményeinket, tapasztalatainkat képesek vagyunk kés bb is felhasználni.

Perceptuális tanulás

A percepció észlelést jelent, valamely tárgy, személy, jelenség észlelését, észrevételét, az adott tárgy, jelenség ingereinek felfogását érzékszerveink segítségével.

A perceptuális tanulás esetében a következ folyamat zajlik le: egy adott helyzetben ismételt észlelés történik, ez módosíthatja az észlelést. Ennek következménye egy olyan tanulási folyamat, amely sokirányú viselkedésváltozást eredményezhet. Pl. egy országról kialakult kép hosszabb ideig tartó ott-tartózkodás következtében lényeges változáson mehet keresztül bennünk.

Alaklélektan

Az alaklélektan vagy Gestalt-pszichológia az egész fontosságát hangsúlyozza a részletekkel szemben. Az alaklélektan neves képvisel i: Wert­heimer, Koffka, Köhler, Lewin stb.

Az alaklélektan szerint az élmény nem a részekb l tev dik össze, hanem már a globális benyomásnál is jelen van. Az alaklélektan foglalkozik az észleléssel, az emlékezettel, a problémamegoldással.

Köhler szerint a belátásos tanulás egyik pillanatról a másikra megy végbe, és a tanulás egészleges és értelmes jellege már az állatvilágban is megtalálható. Foglalkozik még a mez fogalmával, els sorban az agykéreg mint mez jelent ségét emelte ki.

A pszichológia a mez fogalmát a fizikából emelte át, azon feltételek összességét jelenti, amelyek a térbeli észlelések, élmények következtében befolyásolnak, meghatároznak különböz folyamatokat.

Lewinnél a mez egymással kölcsönös függésben álló elemek rendszere. Pl. ha egy egyén randevúra siet, a partner hozzátartozik a mez höz, bár fizikailag még nincs jelen esetleg. A viselkedések hajtóer i azok az igények, amelyek az a cselekvések dinamikájából származnak. Ezeket kvázi­szükségleteknek nevezzük. A mez szükségletei más és más felszólító jelleggel bírnak. A mez elmélet szerint a mez ben lév tárgyaknak felszólító jellege van, és ezek adják meg azokat az impulzusokat, amelyek meghatározzák a viselkedést, vagyis a társas viselkedést az határozza meg, hogyan észleljük szubjektíve és éljük meg környezetünket és viselkedési lehet ségeinket az adott pillanatban.

Pszichoanalízis

A pszichoanalízis kidolgozója Freud, osztrák orvos, pszichiáter volt, aki klinikai tapasztalatokból indult ki, a lélek problémáinak új megközelítésével foglalkozott. Freud a lelki betegek tanulmányozása során kidolgozott egy módszert, a pszichoanalízist. E módszerrel a tudattalan lelki történései feltárhatók. Feltételezte, hogy bizonyos események, gondolatok nem véletlenül felejt dnek el, ez azért történik meg, mert fájdalmas emlékeket ébresztenek bennünk. Freud szerint itt nem egyszer felejtésr l van szó, hanem lelki konfliktusok következtében jelentkez elfojtásról. A lelki jelenségek pszichikus er k játékai, és ezek az er k összeütközhetnek vagy gátolhatják egymást. A tudattalanba került eseményeket, élményeket szabad asszociációk és az álomfejtés segítségével hozta fel a tudatba. Freud hangsúlyozta, hogy az ember ún. "racionális viselkedését" tudattalan benyomások és konfliktusok feldolgozása is befolyásolja. Az emberre ható kisgyermekkori élmények jelent ségét is hangsúlyozta. Freud az ösztönök, az élmények, és a viselkedés között összefüggést tárt fel. A pszichoanalízis módszerét az orvostudomány, a pszichológia alkalmazza az élmények, a viselkedés feltárásában. A neofreudistak, Adler, Jung továbbfejlesztették a pszichoanalízist, illetve annak bizonyos értelemben a revízióját is adták. A pszichoanalízis személyiségfelfogásáról a 2. fejezeteken belül még beszélünk.

Kognitív pszichológia

A kognitív pszichológia a 60-as években bontakozott ki, célja a megismerés kutatása. Az embert információfeldolgozó rendszernek tekinti. Képvisel i a számítógép térhódításával olyan területeket kezdtek kutatni, mint a mesterséges intelligencia, a pszicholingvisztika.

A kísérletekben foglalkoztak a megismerési folyamatokra hatással lév inger-válasz kapcsolatokkal.

A kognitív pszichológia szerint a másik észlelése nem más, mint információk integrációja.