online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   

kategória
 

Biológia állatok Fizikai Földrajz Kémia Matematika Növénytan Számítógépes
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 
 













































 
 

 

 

AZ IRÁNYÍTÓRENDSZEREK FEJLŐDÉSE

számítógépes

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
Tablazatok szerkesztési műveletei
Fajltípusok
A videokonferencia mint prezentació
Az MS-DOS operaciós rendszer
Programozasi eszközök, vezérlési szerkezetek
Holtpontok
Az operaciós rendszer
Az operaciós rendszer
Adatok tömörített tarolasa – előnyök, hatranyok
Az egyed-kapcsolat modell
 
 
 


AZ IRÁNYÍTÓRENDSZEREK FEJLŐDÉSE

Az irányítástechnika, ezen belül a szabályozástechnika és vezérléstechnika fogalmait nemzetközi

(angol és francia), országonként saját nyelvű terminológiai szabvány (Magyarországon az MSZ

1 939g61j 8450) rögzíti.

Az önműködő irányítás az irányításnak (amely egy folyamatot elindít, fenntart, megvál-

toztat vagy megállít) az a módja, amikor valamennyi irányítási részművelet kezelői beavatkozás

nélkül megy végbe. Az irányítási művelet a következő részműveletekből áll: érzékelés, ítéletal-

kotás, rendelkezés, beavatkozás.

Az elem irányítástechnikai szempontból tovább nem bontható szerkezeti rész. Elemnek te-

kinthető például egy hőmérséklet-érzékelő vagy az ÉS kapu stb. Az elem egy vagy több alkat-

részből állhat.      Szervnek  nevezzük az irányítórendszer irányítási  részfeladatát önállóan  ellátó

szerkezeti egységét. A szerv egy vagy több elemből állhat. Az irányítási hatásláncokat rendsze-

rint szervek alkotják. Ilyenek az érzékelő-, különbségképző, végrehajtó, beavatkozó- és a logikai

döntést végző szerv (1 939g61j .1 939g61j . ábra) [1 939g61j ].

1 939g61j .1 939g61j . ábra. A vezérlés (a) és a szabályozás (b) hatáslánca 

P beállítóprogram vagy vezetőjel; A alapjel; E ellenőrző jel; R rendelkezőjel; V végrehajtó jel;

B beavatkozójel; Z zavarójel; MJ módosított jellemző; VJ vezérelt jellemző; SZJ szabályozott jellemző;

1 939g61j irányított szakasz (a vezérelt, b szabályozott); 2 érzékelő vagy távadó; 5 különbségképző; 6 erősítő, jelformáló; 

7 végrehajtó; 8 beavatkozó; 1 939g61j 5 parancsadó; 1 939g61j 6 logikai jelfeldolgozó; 30 vezérlő; 31 939g61j szabályozó

A  készülék  egy vagy több szervből álló, szerkezetileg  körülhatárolt, többnyire a  maga

egészében kicserélhető egység, amelynek önálló technológiai vagy irányítási  feladata van. Ké-

szülék például egy kompakt hőmérséklet-szabályozó vagy a házi vízellátó szivattyú vezérlője.

Az irányított rendszer az irányítástól függetlenül meglévő műszaki létesítmény, berende-

zés, gép stb., amely az irányítás tárgyát képezi. 

Az   irányítórendszer  (irányítási rendszer) mindazon szervek és készülékek összessége,

amelyek együttműködése révén az irányított rendszer irányítása megvalósul.

A technológiai folyamatok irányítása annak jellegétől függően kétféle módon lehetséges:

vezérléssel, ill. szabályozással. A kétféle irányítási mód a hatáslánc felépítésében különbözik. 

A szabályozás hatáslánca zárt, tehát a szabályozott jellemző kívánt értéke az  irányított

szakasztól visszacsatolással valósul meg. Erre utal a szabályozás angol neve: zárt hurkú irányí-

tás, closed loop control. 

1 939g61j


Szabályozás  esetén a rendelkezőjel a szabályozott jellemzőtől függően jön létre. A  zárt

szabályozási kör előnyös tulajdonsága, hogy alkalmas a  tervezéskor nem ismert zavaró hatások

kiküszöbölésére.  Hátránya a visszacsatolásból származik: bizonyos feltételek esetén  a  rendszer

instabillá válik. 

A  vezérlés hatáslánca nyitott, azaz nem  tartalmaz visszacsatolást a vezérelt szakaszról,

így a rendelkezőjel a vezérelt jellemzőtől függetlenül jön létre. A vezérlés tehát nyílt hatásláncú

irányítás, open loop control. A nyílt hatásláncú vezérlés csak a rendszer tervezésekor ismert za-

varójeleket képes kiküszöbölni, strukturálisan mindig stabil működésű.

A szabályozási, ill. vezérlési művelet megkülönböztetése nem mindig egyszerű. Egy gya-

kori téves szemlélet szerint a szabályozást az analóg jelfeldolgozással, a vezérlést a digitális jel-

feldolgozással, ill. logikai döntéssel azonosítják. A szabályozás egyaránt megvalósítható analóg,

ill. digitális jelfeldolgozásban. Utóbbi esetben a különbségképzés logikai művelet révén valósul

meg. A szabályozás sajátos esete a minősítő szabályozó (fuzzy – nem pontosan meghatározott),

amelynél a döntés a hagyományos értelemben vett különbségképzés nélkül, logikai úton jön lét-

re. Ugyancsak hibás következtetésre vezethet a vezérlési műveletnek a digitális (ill. kétállapotú)

jelekhez rendelése. Erre példa a villamos motor potenciométerrel történő fordulatszám-beállítása,

azaz vezérlése.

A vezérlési,  ill. szabályozási művelet hibás megítéléséhez vezethet, ha  a  két műveletet

együtt alkalmazzák. Jó példa a  határérték-kapcsolóval kombinált  szabályozási művelet, ahol a

határérték-kapcsoló védelmi funkciót lát el és visszahat a rendelkezőjelre, de hatásának követ-

keztében a zárt szabályozási hurok megszakad. 

Hibás következtetésre vezethet, ha a két funkciót a végrehajtó szerv milyensége alapján

különböztetjük meg és az analóg végrehajtó szervet a szabályozáshoz, a kétállapotú végrehajtó

szervet a vezérléshez rendeljük. Ilyen a hőmérséklet-szabályozásnál igen gyakori állásos szabá-

lyozás, ill. a helyzetszabályozásnál használatos „lekapcsolókörös” szabályozás.

A kétféle művelet megítélése szempontjából azt kell vizsgálni, hogy az irányított jellem-

ző visszacsatolás révén részt vesz-e a rendelkezőjel létrehozásában, és a zárt szabályozási kör a

művelet befejezéséig fennmarad-e. Ugyancsak vizsgálni kell az irányítási művelet rendeltetés

szerinti célját.

Amíg korábban a szabályozó-, ill. vezérlőkészülékek felépítésükben, kivitelükben is elkü-

lönültek egymástól, addig napjainkban funkcionálisan integrálódnak, és gyakorlatilag ugyanazon

hardverbázison (mikroszámítógép) kerülnek megvalósításra, így csak a szoftverekben térnek el.

A technológiai folyamatok jellegüktől függően három csoportba sorolhatók: folyamatos,

diszkrét és vegyes technológia.

Folyamatos technológia esetén a folyamat nem osztható időben ismétlődő részfolyama-

tokra. A folyamatos technológiák irányításánál a szabályozási feladatok a meghatározóak. Ilyen

technológiai folyamatokkal találkozhatunk a vegyipar, az olajipar, a kohászat, a gyógyszeripar,

az élelmiszeripar stb. területén.

A  diszkrét technológiai  folyamatok időben ismétlődő részfolyamatokból állnak, legin-

kább a gépiparban találhatók és irányításukban a vezérlési műveletek a meghatározóak.

A technológiai folyamatok, kissé szubjektív felosztása (folyamatos és  diszkrét) egyes

részfolyamatok esetén lehetséges, de minél komplexebb folyamatot vizsgálunk, annál inkább a

vegyes jelleg dominál. Amennyiben a technológiai folyamat irányításánál a szabályozási és ve-

zérlési funkciók időben is tagozódnak, szakaszos (batch ,köteg) technológiáról beszélünk.

Az előbbi besorolással magyarázható, hogy a gépipari termelésirányítást rendszerint

gyártásirányításnak,  míg a  folyamatos technológiák irányítását          folyamatirányításnak  nevezik.

Az egyes iparágak irányítástechnikai igényei,  a  szabályozási és  vezérlési funkciók aránya, az

alkalmazott technológia veszélyességi szintje, a technológiai készülékek  térbeli elhelyezkedése

2


alapján eltérhetnek egymástól és ugyanazon iparágakon belül nagy hasonlóságot mutathatnak.

Így beszélhetünk erőművi irányításról, létesítményautomatizálásról, közlekedésirányításról stb.

Az irányítórendszerek megjelenésük óta igen dinamikusan fejlődnek. 

1 939g61j .1 939g61j . Az irányítási rendszerek fejlődési szintjei 

A követelmények nagyfokú különbözősége és a technika fejlődése következtében a kis és nagy

rendszereket is ideértve különféle megoldások alakultak ki a technológiai folyamatok irányításá-

ra. Rendszerezésük módszere a generációs tulajdonságoknak, vagyis a  rendszerfejlődés lépései-

nek a figyelembevétele. A rendszerek generációba sorolásának főbb szempontjai elsősorban nagy

kiterjedésű irányítási rendszerre vonatkoztatva a következők: 

− a rendszer térbeli tagoltsága; 

− a kommunikáció egységessége és formája;

− a készüléktechnológiai tagoltság vagy integráltság mértéke;

− a részrendszerek együttműködésének lehetősége;

− a kezelőhely fejlettsége. 

Ebben a feltételrendszerben egy teljes irányítási rendszernek ma már öt generációját lehet

megkülönböztetni. Legjobban Telkes Zoltán foglalta össze az irányítási rendszerek generációs

tulajdonságait [1 939g61j ]. Ezen publikáció alapján némileg átdolgozva és a cikk megjelenése óta vég-

bement fejlődést is figyelembe véve mutatjuk be az egyes fejlődési szinteket.

Az egyes rendszergenerációk megjelenése időben egymás után következett és a  bonyo-

lultságuk is növekedett. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a következő generáció teljesen

kiszorította az előzőt, mivel az egyszerűbb feladatokra alacsonyabb generációjú rendszer is al-

kalmas. A generációkra osztásnál eltekintünk a vegyes rendszerektől, vagyis az egy időben, egy

megvalósításban eltérő rendszerű, tehát más-más generációba tartozó részrendszer egymás mel-

letti létezésétől. 

1 939g61j .1 939g61j .1 939g61j . Első generációs irányítási rendszerek

Az első generációs irányítási rendszerek az irányítástechnikai elemek és készülékek megjelené-

sekor alakultak ki. Első generációs rendszertechnikájúak az iparban a  helyi szint-, nyomás- és

hőmérséklet-szabályozások, de ilyen pl. a  központi fűtésű helyiségek egyedi hőmérséklet-

szabályozása is. A rendszer vázlata az 1 939g61j .2. ábrán látható.

1 939g61j .2. ábra. Első generációs irányítási rendszer struktúrája 

Az első generációs irányítási rendszer tulajdonságai:

3


térbelileg nem tagolt, központilag nem áttekinthető, autonóm, helyi, egyedi, kizárólag

folyamatközeli, gyakran egybeépített irányításokból tevődik össze;

nincs benne egységes készülék és jel;

− az elemek és készülékek nagyrészt segédenergia nélkül vagy pneumatikus, esetleg vil-

lamos segédenergiával működnek.

1 939g61j .1 939g61j .2. Második generációs irányítási rendszerek

A második generációs irányítási rendszerek tulajdonságai: 

térbelileg tagolt, központilag megfigyelhető, autonóm, egymással kapcsolatban nem lé-

irányításokból tevődnek össze;

egységes készülékek és egységes jelek, a szabályozási körben analóg (pl. 0…5 mA), ve-

zérlés esetén főként kétállapotú, pneumatikus vagy villamos jelek vannak;

− a rendszerelemek nagyrészt villamos vagy pneumatikus segédenergiával működnek;

− az egységes jelek és méretek miatt a rendszerelemek csereszabatosak;

építőkockaelven épülnek fel, így a különböző gyártmányok illeszkednek a rendszerbe;

− megjelenik a központi információkezelés és a mért értékek regisztrálásának igénye.

A második generációs irányítási rendszer struktúráját az 1 939g61j .3. ábra mutatja. 

1 939g61j .3. ábra. A második generációs irányítási rendszer struktúrája

1 939g61j .1 939g61j .3. Harmadik generációs irányítási rendszerek

A harmadik generációs irányítási rendszerek létrejöttét a            folyamatirányító számítógépek megje-

lenése váltotta ki. Ettől kezdődően váltak elterjedtté az analóg/digitális (ADC), ill. digitá-

lis/analóg (DAC) jelátalakítók. A számítógépek alkalmazásának alapvető célja a kiterjedt techno-

lógiai folyamat működésének összehangolása volt. Ez azt jelenti, hogy egy technológia optimális

vagy optimumhoz közeli működtetése során a különböző fizikai jellemzők (pl. nyomás, hőmér-

séklet) előírt nagysága nem állítható önkényesen, egymástól teljesen függetlenül.

A számítógépet irányítási célból még egy generáción belül is több fejlődési fázison ke-

resztül akalmazzák.

Az első időkben a számítógép pusztán felügyeleti és tanácsadói funkciókat látott el. Ezek

a rendszerek közvetlenül (A/D konvertereken keresztül) fogadják a technológia felől származó

4


mérési adatokat, ill. a technológia kétállapotú jelzéseit (jelzésfogadó kártyákon). A számítógép a

kezelő számára megjeleníti a technológia adatait, és beállítási tanácsokkal szolgál az üzemelte-

téshez. Ezeket a tanácsokat a kezelő vagy figyelembe veszi, vagy figyelmen kívül hagyja, azaz a

döntés felelőssége a kezelőé marad. A számítógép semmilyen formában közvetlenül nem avatko-

zik be az irányítandó folyamatba.

A fejlődés következő fázisa az volt, amikor a  számítógép beállítási tanácsai (immár pa-

rancsai) közvetlenül, kezelői közreműködés nélkül (D/A konvertereken és jelzéskimeneti kártyá-

kon keresztül) eljutottak a technológiai folyamathoz. Az ilyen rendszer működésére az is jellem-

ző, hogy ezek a beavatkozási parancsok szabályozások esetében a hagyományos analóg szabá-

lyozások (optimális) alapjeleit jelentették. A           tényleges szabályozási funkciókat a  hagyományos

analóg szabályozó látta el. 

A kétállapotú kimenetek nem közvetlen vezérlési célokat szolgáltak (az elégtelen ciklus-

idő és a kis megbízhatóság miatt), hanem üzemmód-kijelzési, ill. a külső vezérlők működtetésé-

hez szükséges parancsokat jelentették (mintegy a kezelő helyett nyomtak meg bizonyos, a vezér-

lést befolyásoló ‘nyomógombokat’). 

Ezt a rendszertechnikai kialakítást alapjelállító irányításnak (Set Point Control, SPC) is 

nevezik, ami napjainkban is alkalmazott elv, csak korszerűbb eszközháttéren alapul. A megoldás

előnye, hogy a számítógép kiesése esetén a  meglévő szabályozók továbbra is biztosították az

alapvető irányítást, ha egy automatikus átkapcsolón keresztül tartalék alapjeleket juttatunk el a

bemenetükre (amelyek változó munkapontokban messze nem biztosítják az optimumhoz közeli

működést).

A fejlődés következő lépése a közvetlen szabályozási célú beavatkozás volt. Ezeket a

rendszereket közvetlen digitális irányításnak (Direct Digital Control, DDC) nevezik. Normál

esetben a számítógép számítja ki a beavatkozószervek működtetési parancsait (pl. szelepek nyi-

tási pozícióit), és D/A konvertereken keresztül juttatja el a  folyamat beavatkozószerveihez. Ez

azt is jelenti, hogy a klasszikus értelemben vett szabályozófunkciót egy számítógépes algoritmus

valósítja meg. Így a szabályozó  algoritmusa már nem  feltétlenül  az egyszerű PID

kompenzálótagok beavatkozási stratégiáját követi, hanem  a  fejlettebb intelligenciát  kihasználó

(hagyományos analóg eszközbázison már nem  megoldható) módszerek  is alkalmazhatók. Ez a

lehetőség teremtette meg a  mintavételes szabályozások  szabályozáselméleti módszereinek fej-

lesztését. 

A számítógép meghibásodása esetén azt a gyakorlatot követték, hogy tartalék analóg sza-

bályozók vették át a  számítógép szerepét. Nyilvánvaló, hogy ezen üzemmódban már sem  az

alapjelek képzése, sem az irányítási algoritmusok leképezése nem lehet egyenértékű a számító-

gépes üzem  lehetőségeivel. Ezért nem  volt ritka az a rendszertechnikai kialakítás sem,  amikor

tartalék számítógép jelentette a  biztonsági hátteret. A rendszertechnikai elvek alkalmazását az

1 939g61j .4. ábra mutatja be. 

Az irányítandó folyamatból származó  analóg és kétállapotú információk közvetlenül a

számítógép bemenetére kerülnek. A szabályozási funkciókat normál esetben a számítógép látja

el (DDC), míg meghibásodás esetén a tartalékként funkcionáló analóg szabályozó veszi át a sze-

repet. 

A vezérlési feladatokat külső vezérlőegység látja el normális működés esetén is, a számí-

tógép legfeljebb kezelői beavatkozásokat vált ki. Meghibásodás esetén, a kezelőnek kell ezeket a

beavatkozási parancsokat a kezelőpulttal előállítani. A technológia állapotának megjelenítése a

számítógéphez kapcsolt terminálokon, de még hagyományos sématáblákon  is (a számítógéptől

függetlenül) lehetséges volt.

5


1 939g61j .4. ábra. A harmadik generációs irányítási rendszer struktúrája

A harmadik generációs irányítási rendszerek jellemzői:

térbelileg tagolt, központilag megfigyelhető, autonóm, egymással kapcsolatban nem lé-

vő, de   központi irányítóberendezés (digitális számítógép) segítségével, speciális kommunikáció-

val koordinálható szabályozási körökből, illetve vezérlésekből tevődnek össze;

egységes készülékek (modulok) és főként egységes analóg pneumatikus vagy villamos

jelek vannak (pl. 4…20 mA);

− a készülékek  főként villamos (esetleg pneumatikus) segédenergiával működnek és egy

részük alkalmas a központi irányítóberendezéssel való kommunikációra;

− az egységes jelek és rendszerint az egységes modulok következtében az elemek csere-

szabatosak; 

építőkockaelven épülnek fel, a különböző gyártmányok illeszthetők a rendszerbe;

− megjelenik a központi adatgyűjtés, az ember-gép kapcsolatot megvalósító kezelőpult, il-

letve sématábla;

  biztonsági célt szolgál a kézi/automata átkapcsolóval váltható  háttéreszközök  (szabá-

lyozó, vezérlő) megléte. 

Ide sorolható minden olyan irányítás, amelynek             egyedi szabályozási és vezérlési körei

vannak, de ezek központilag koordinálhatók a különböző típusú és felépítésű számítógéppel. A

digitális (intelligens) kompakt szabályozók és az egyedi PLC-k (programozható logikai vezérlők,

lásd az 1 939g61j .4. alfejezetben) is lehetnek e rendszer vagy generáció részei. Mivel a jelenleg működő

irányítórendszerek a  harmadik generációs rendszertechnikát is használják és ennek moduláris

elve alkalmas a teljes rendszer valamennyi részfeladatának bemutatására, ez a generáció a készü-

lékek (elemek, szervek) általános rendszerezésének is alapja. 

1 939g61j .1 939g61j .4. Negyedik generációs irányítási rendszerek

Az előző rendszertechnikai kialakításban egyetlen centralizált számítógép biztosítja az irányítási,

adatfeldolgozási és megjelenítési feladatokat, ami a következő hátrányokkal jár:

6


− a számítógép meghibásodása a teljes technológia esetén a  tartalékirányításra való átté-

rést igényel. A tartalékirányítás egyedi eszközi megvalósítása költségigényes, és az esetek több-

ségében nem is biztosítja az elvárt mutatókat;

  a  számítógépnek sokféle (irányítási, adatfeldolgozási, megjelenítési)  feladatot kell el-

látnia, így a programrendszer túlságosan szerteágazó, nehezen tipizálható. Általában egy számí-

tógép hardverteljesítménye csak kompromisszumok árán elegendő a sokféle feladat ellátásához;

− a technológiából származó és a technológia felé juttatandó jeleket esetenként nagy tá-

volságra kell továbbítani, így a kábelezési költség igen tekintélyes.

Alapvetően a  felsorolt okok miatt alakították ki            a decentralizált folyamatirányító rend-

szereket, ahol a felmerülő feladatokat egymással kommunikációs kapcsolatban lévő számítógé-

pek oldják meg, amelyek valamilyen logikai hierarchiába vannak szervezve. Egy-egy számító-

gép feladata viszonylag jól körülhatárolható.

A technológia közvetlen környezetébe telepített számítógépek, az ún. folyamatállomások,

amelyek egy-egy résztechnológia közvetlen irányítását látják el. A technológiából érkező adato-

kat a rendszer adatbázisába is továbbítani kell, hogy az adatok továbbfeldolgozása, kiértékelése,

kezelői megjelenítése, archiválása lehetséges legyen. Az irányítási feladatok ellátásához az ese-

tek többségében az adatbázis olyan elemeinek elérése szükséges, amelyeket más számítógépek

állítanak elő. Megfelelő szoftverrel biztosítható, hogy még a kommunikációs kapcsolat megszű-

nése esetén is ellássa a  folyamatállomás az alapvető (szűkített) irányítási funkciókat. A  folya-

matállomások kialakítása  robusztus,  az ipari környezet káros hatásainak ellenálló.  Jellemző,

hogy mozgó alkatrészeket tartalmazó egységeket (pl. diszklemezeket) nem telepítenek. A kezelői

kijelzők és beavatkozók (pl. billentyűzet) is speciálisak. A fejlődés eredményeként a rendszerek-

ben ezt a funkciót igen gyakran PLC-k látják el.

A decentralizált rendszerekben megtalálhatók azok a számítógépek is, amelyek az adatok

továbbfeldolgozását és az adatok kezelői  megjelenítését végzik.  Ezek a  számítógépek már a

megszokott elemeket tartalmazzák.

A decentralizált rendszerekben kulcsfontosságú  a  berendezések közötti           kommunikáció,

ami korábban az RS 232 vonalak alkalmazását jelentette. Ez mind az átviteli sebesség, mind a

pont-pont kapcsolat miatt komoly korlátozó tényező, és a  rendszerek  szűk keresztmetszetét

okozta. A   nagy sebességű soros buszok    megjelenése nagymértékben javította a  decentralizált

rendszerek információátviteli lehetőségeit és a kommunikáció biztonságát még egy-egy egység

meghibásodása esetén is. A negyedik generációs irányítási rendszer struktúráját az 1 939g61j .5. ábra mu-

tatja.

A decentralizált rendszerek fejlődésének különleges vonulata az  elosztott rendszerek

(Distributed Control System, DCS) kialakulása. E rendszer sajátossága a  beépített redundancia.

Mind a kommunikáció, mind a jelfogadás és jelfeldolgozás elemeit redundáns módon alakítják ki

külön igény nélkül is. A DCS-rendszerek szoftverkomponensei automatikusan képesek meghibá-

sodás esetén áttérni a még működő eszközökre néhány          ms  idő alatt, gyakorlatilag adatvesztés

nélkül. Természetesen az így megnövelt biztonságú eszközök ára is tükrözi a beépített lehetősé-

geket, ezért csak olyan technológiák esetén alkalmazzák irányításra, ahol a technológia üzemel-

tetése (pontosabban az irányítás hiánya) nagy kockázatot jelent.

Napjainkban is általános a decentralizált rendszerek telepítése, de nemcsak DCS-bázison.

Itt a beépített tartalékok, az áttérés stratégiája egyedi rendszertervezési kérdés. A nem  DCS-

bázisú rendszerek (pl. PLC-k és ipari PC-k) elterjedése a lényegesen kedvezőbb árral magyaráz-

ható.

7


Ezt a rendszert tartják a      DCS-ek első generációjának  is. Az elosztott folyamatirányító

rendszerek a hetvenes évek elejétől folyamatosan fejlődtek és ma már egyes iparágakban az irá-

nyítások  közel felét alkotják. E  rendszerek  kiválasztása,  létesítése és üzemeltetése igen alapos

munkát igényel és csak meghatározott méret fölött gazdaságos. A velük párhuzamosan, eredeti-

leg egyedi PLC-készülékekből kifejlődött PLC-rendszerek ma már közel egyenértékű megoldást

jelentenek. A kettő közötti választást gazdasági kérdések határozzák meg. Ezen a  területen a

PLC-rendszerek előnyösebbnek tűnnek.

1 939g61j .5. ábra. A negyedik generációs irányítási rendszer struktúrája

A negyedik generációs irányítási rendszer jellemzői:

  térbelileg  tagolt,  a  központi irányítóteremben elhelyezkedő része egységes, integrált

irányítóberendezés; 

digitális működésű és a  belső kommunikáció is digitális, a folyamatközeli készülékek

analóg működésűek;

− egyedi digitális készülékek és digitális belső busz (ami a központi feldolgozóegység(ek)

párhuzamos sínrendszerét jelenti, pl. VME, MULTIBUS), a központi irányítóberendezés és a

folyamatközeli elemek (folyamatperifériák) között analóg (pneumatikus vagy villamos) egységes

jelek vannak;

− a központi készülékek digitális elvűek, a folyamatperifériák villamos (esetleg pneuma-

tikus) segédenergiával működnek és egy részük alkalmas a központi irányítóberendezéssel való

kommunikációra;

8


  a  központi rész egyedi rendszer,        más rendszerrel általában nem kombinálható, a

folyamatközeli elemek csereszabatosak;

− a rendszer ezen része építőkockaelven épül fel, az egységes analóg jelek és rendszerint

az egységes méretű készülékek következtében a  különböző gyártmányok illeszkednek a rend-

szerbe;

− külön sajátosság a nagy megbízhatóság, a valós idejű adatfeldolgozás (az osztott erő-

forrás és adatbázis-kezelés, valamint a redundáns hardverek és szoftverek miatt). 

1 939g61j .1 939g61j .5. Ötödik generációs irányítási rendszerek

Az ötödik generációs rendszerek kialakulását az intelligens (SMART) távadók, valamint az intel-

ligens beavatkozók és a  terepi buszok megjelenése váltotta ki. Ezek az eszközök egy             − a nagy

hálózatoktól (pl. ETHERNET) eltérő           kommunikációs  csatornán a  feladat jellegéhez igazodó

protokoll szerint kezelhetők. A kommunikációs vonalra (szokásos  szóhasználat szerint

fieldbuszra) korlátozott számú intelligens eszköz fűzhető fel. Ez a  technika további kábelezési

költségcsökkentést jelent, még a technológia közelébe telepített (pl. kihelyezett I/O) eszközök-

höz képest is. Az intelligens eszközök minőségileg új szolgáltatásokra képesek, pl. a SMART

távadók aktuális méréshatára programozható, ill. a mérnöki egységre számított adatok lekérdez-

hetők. Az adatbázis tárolt konstansai a tényleges állapot szerint gépileg beállíthatók, így az egyik

leggyakoribb adatbázis-hibaforrás küszöbölhető ki.

Az intelligens eszközök mellett általánossá vált, hogy a folyamatirányító rendszerek szer-

ves részét képezik a PLC-berendezések még a DCS-rendszerek többségében is. Ezek ugyancsak

egy kommunikációs vonalon kapcsolódnak az irányítórendszer folyamatállomásaihoz. A PLC-k

kommunikációs vonalai és protokolljai (pl. MODBUS, MODBUS PLUS, SINEC-L, SINEC-H,

PROFIBUS)  különböznek a számítógépek között szokásos kommunikációs protokolloktól, de

különböznek az intelligens eszközök protokolljaitól is. A PLC-k csak egy-egy csoportja alkalmas

a nemzetközi ajánlások  szerinti kommunikációra (pl.  PROFIBUS), más gyártmányok csak a

gyártóspecifikus protokollok szerinti kommunikációt támogatják.

Megfigyelhető az a tendencia, hogy a folyamatállomásoknál egyre kevesebb vonal csat-

lakozik a hagyományos A/D és D/A konvertereken keresztül, viszont egyre inkább növekszik a

kommunikációs vonalakon keresztül csatlakoztatott csatornák száma és általánossá válik az ér-

zékelők-beavatkozók buszrendszerű kezelése (pl. ASI-busz).

Az ötödik generációs irányítórendszer tulajdonságai: 

térbelileg tagolt, a központi irányítóteremben elhelyezkedő része egységes, de funkció-

ja átalakul és mérete csökken. Az         integrált központi  irányítóberendezés     digitális működésű, a

belső és a terepi kommunikáció is digitális;

− egyedi digitális készülékek és digitális belső busz (sín), a központi irányítóberendezés

és a folyamatközeli elemek (folyamatperifériák) között digitális egységes terepbuszjelek vannak;

− a készülékek  csak villamos segédenergiával működnek, digitális elvűek, jeleik digitáli-

sak és a jelilleszkedésen túl alkalmasak a központi irányítóberendezéssel való kétirányú kommu-

nikációra;

− a központi rész egyre kevésbé egyedi, inkább csereszabatos ipari számítógép; 

− a folyamatközeli elemek csereszabatosak, a rendszernek ez a része építőkockaelvű. Az

esetenként egységes digitális jelek miatt a különböző gyártmányok egy része illeszkedik a rend-

szerbe;

− kommunikációs lehetőséget biztosít az internetre, így bizonyos funkciói teljes mérték-

ben nyitottá válnak a világ bármely pontjáról;

− az érzékelő- és beavatkozószervek egyre intelligensebbek, ezért adatfeldolgozási műve-

letek végrehajtására és hálózati kommunikációra alkalmasak;

9


− az intelligens távadók és beavatkozók, valamint a terepi buszok révén az adatfeldolgo-

zás osztott jellege  kiteljesedik, hiszen pl. a  szabályozási funkció az intelligens  beavatkozón

realizálódik, tehát a korábbi terepi, ill. központi funkció megszűnik.

Az ötödik generációs rendszerek kialakítási sajátosságait az 1 939g61j .6. ábra szemlélteti.

1 939g61j .6. ábra. Az ötödik generációs irányítási rendszer struktúrája

Az ötödik generációs rendszer jellegzetessége, hogy analóg jelek már a folyamatperiféri-

áknál sem fordulnak elő. E rendszert a DCS-ek második generációjának is nevezik. Napjainkban

az egyedi hardvert igénylő központi részt egyre inkább a személyi számítógépek hardvere váltja

fel. Egy Siemens gyártmányú ötödik generációs rendszer felépítését mutatja az 1 939g61j .7. ábra [1 939g61j 2]. A

szerzők egyik célkitűzése az ábra szerinti bonyolultságú és többnyire angol nyelven megadott

rendszer funkcionális megértése a könxv áttanulmányozása után.

1 939g61j .2. Vezérlés

A diszkrét technológiai folyamatok többnyire kétértékű állapotváltozásokat tartalmaznak. Az

ilyen diszkrét folyamatok vezérléssel automatizálhatók. A vezérlés hatásláncát az MSZ 1 939g61j 8450/3

definiálja (1 939g61j ásd az 1 939g61j .1 939g61j a ábrát).

A vezérlőberendezés összefoglaló neve mindazon szerveknek, amelyek hatnak a vezérelt

berendezésre (szakaszra). A vezérlőberendezés részei az érzékelő- és/vagy parancsadó szervek, a

jelformálók, a  logikai döntést végző és a beavatkozószerv, valamint az esetleges jelátalakítók. A

beavatkozó, amely rendszerint magában foglalja a  végrehajtó szervet          és a  beavatkozószervet,

szerkezetileg legtöbbször a vezérelt berendezéshez tartozó, de funkcionálisan a vezérlőberende-

zés részeként számon tartott szerv. Bár a vezérlési folyamatban esetlegesen nem vesznek közvet-

lenül részt, de a vezérlőberendezés részét képezik az ember-gép kapcsolatot biztosító kijelző- és

regisztrálókészülékek, kezelőelemek is.

1 939g61j 0


7. ábra. Az ötödik generációs Siemens irányítási rendszer 

A vezérlőkészülék a vezérlési algoritmust valósítja meg. A vezérlési algoritmus olyan lo-

gikai összefüggésrendszer, amely a  kívánt beavatkozójeleket állítja elő  a  folyamatot jellemző

változók  mért értékeiből és/vagy  a vezérlést befolyásoló feltételekből. A  vezérlési algoritmus

kidolgozási módszerének ismertetése a könyv egyik célkitűzése.

A vezérlés bonyolultságát az adja, hogy a vezérelt berendezésre (szakaszra) rendszerint

több módosított jellemző hat és a rendelkezőjel is nagyszámú lehet. A vezérléseket megvalósító

módszereket a  vezérléstechnika foglalja össze. A  vezérléstechnika  magában foglalja a  vezérlés

eszközeinek, a vezérlés algoritmusainak a tárgyalását és a vezérlési feladat megoldásának terve-

zési módszereit.

A vezérlési feladatok alapvetően két csoportra oszthatók, kombinációs típusú, ill. sorrendi

típusú vezérlésre.  Kombinációs  típusú vezérlés  esetén a kimenőjelek (rendelkezőjelek) csak a

bemenőjelektől függenek, más szóval           ugyanazon bemeneti kombinációhoz mindig ugyanaz a

kimeneti esemény   tartozik. Ilyenek például a kapuáramkörök, kódoló, dekódoló, multiplexer,

demultiplexer áramkörök. 

A kombinációs típusú vezérlési funkciók az


Yi = fi (X1 939g61j Xn)


(1 939g61j -1 939g61j )


alakú időtől független logikai egyenlettel írhatók le, ahol Yi az i-edik kimeneti függvény ƒi az i-

edik kimenethez rendelt időfüggetlen logikai kapcsolat és X1 939g61j Xn a bemeneti változók. Sorrendi

(szekvenciális) típusú vezérlés esetén a kimeneti eseményt egyrészt a bemeneti jelek kombináci-

ói, másrészt a  kombinációk sorrendje  együtt határozzák meg. Eszerint sorrendi hálózat esetén

ugyanazon bemeneti kombinációhoz más-más kimeneti esemény tartozhat. A sorrendi típusú

vezérlési funkciók a 


Zi = fi (X1 939g61j Xn, q1 939g61j …qm)


(1 939g61j -2)


típusú logikai függvénnyel írhatók le, ahol Zi  az  i-edik kimeneti függvényt, ƒi  a  hozzá tartozó

logikai kapcsolatot, X1 939g61j Xn a bemeneti változókat, q1 939g61j qm a belső visszacsatolás révén megvaló-

sított   memóriaelemeket  jelenti. Tipikus sorrendi hálózatok, pl. a regiszterek, flipflopok, a relé

öntartó kapcsolása, számlálók, memóriák.

A vezérlések kapcsán külön kell szólni a védelmi funkciókról és  a  karbantartási  üzem-

módról. Bármely ipari irányítási rendszerben a legmagasabb prioritási szinten a vész- és védelmi

feladatok ellátásáról külön kell gondoskodni. A vész- és védelmi feladat célja az élet-, ill. va-

gyonvédelem.

1 939g61j 1 939g61j



Védelem szükséges, ha valamely folyamat veszélyes értékeket közelít meg, és amely érték

elérését akár az irányított berendezés leállítása árán is meg kell akadályozni. Ilyen, pl. a túlnyo-

más vagy a túláramvédelem.

Reteszelés  esetén valamely fontos feltétel nem teljesül, és emiatt leállítandó, vagy nem

indítható az irányított berendezés. Ilyen, pl. ha a védőrács nincs a helyén, a hűtőszivattyú nem

működik vagy nincs táplevegő.

A vezérlési algoritmusban a védelem a legmagasabb prioritású, azt a reteszelés követi. A

legfontosabb védelmi és reteszelési funkciókat           külön hardver  vagy   szerkezeti kialakítás  révén

kell biztosítani. Ilyen például, amikor a túláramrelé megszakítja a tápellátást. A reteszelési fel-

adatok egy része szoftveresen is megoldható, de ennek az a feltétele, hogy amennyiben a vezér-

lőkészülék nem  működik, a feltételek automatikusan teljesüljenek. Például, ha nem működik a

vezérlőkészülék, akkor nem ad ki vezérlőjelet a motornak. Ha a motor nem kap vezérlést, akkor

áll. Ha a motor áll, akkor nem veszélyes, hogy nincs rajta védőrács. Az igen nagy értékű beren-

dezéseknél ezeket a feladatokat ún. monitoringrendszer (figyelőrendszer) látja el.

Az összetett ipari vezérlések másik  jellegzetes  feladata az ún.  karbantartási üzemmód

biztosítása. Ilyen esetben a rendszert le kell állítani, majd javítás után újraindítani. Ez a fajta leál-

lítás jelentősen különbözik a vészleállításoktól, mivel itt az anyag- és energiatakarékosság is fon-

tos szempont. Technológiai okok miatt az egyes rendszerek leállítása és újraindítása csak kötött

sorrendben történhet (gondoljunk a szállítószalag vezérlésére, ahol ennek be nem tartása komoly

műszaki, gazdasági következményekkel járhat), továbbá az egyes vészrendszerek csak fokozato-

san érhetik el üzemi állapotukat (pl. nagy teljesítményű motor).

1 939g61j .2.1 939g61j . A vezérlőberendezések fejlődésének áttekintése

A szabályozó-, ill. vezérlőberendezések korábban szerkezeti kialakításukban igen eltérőek vol-

tak. Ez a  különbség főként a  rendelkezőjel előállításának különbözőségéből (különbségképzés,

ill. logikai művelet) eredt. A vezérlőberendezések fejlődését kezdetben az elektromechanikai

eszközök, később az elektronikai, mikroelektronikai eszközök és  technológiák, napjainkban az

előzőeken túl az informatikai eszközök és technológiák határozzák meg.

Az első igen széles körben elterjedt vezérlőberendezés-típus az elektromechanikus vezér-

lés volt, amelynek univerzális eleme a relé.

Az elektromechanikus (relés) vezérlések főbb jellemzői:

huzalozott, fix vezérlési funkciót valósítanak meg;

mozgó alkatrészt tartalmaznak, amelyek rendszeres karbantartást igényelnek és élettar-

tamuk erősen korlátozott;

− igen nagy előnyük a vezérlőrész (tekercs) és a kapcsolórész galvanikus szétválasztása,

amelynek révén egyen- és váltakozó áramú hálózatban egyaránt használhatók;

  a  relé univerzális eszköz, ezért segítségével a  kombinációs és sorrendi funkciók egy-

aránt megvalósíthatók.

Bár a relés vezérlések napjainkra teljesen kiszorultak, csak korábbi telepítésűek vannak

üzemben, a relés szemlélet a programozható vezérlőkben a létradiagramos programozási nyelv-

ben tovább él.

Időrendben a relés vezérléseket a  huzalozott logikájú elektronikus vezérlések  követték,

amelyeknek két változata létezett: a         diszkrét alkatrészekből  felépített  dióda-tranzisztor logika

(diode-transistor logic, DTL), később pedig a tranzisztor-tranzisztor logika (transistor-transistor

logic, TTL), ill. a komplemens fém-oxid félvezető elemekre épülő (complementary metal-oxide

semiconductor, CMOS ) integrált áramkörökből felépített rendszerek.

A huzalozott logikájú elektronikus rendszereknek számos előnyük  van  a  relés  vezérlé-

sekhez képest (mozgó alkatrészt nem tartalmaznak, igen nagy működési sebességgel üzemelnek,

1 939g61j 2


élettartamuk nagyságrendekkel jobb), de számos hátrányuk (fix huzalozás, zavarérzékenység,

nagy méret, kommunikációs lehetőség hiánya) miatt napjainkra teljesen kiszorultak, esetleg csak

részfunkciók ellátására alkalmazzák.

A vezérlőberendezések fejlődésében újabb minőségi ugrást a félvezető memóriák (ROM,

RAM), a nagymértékben integrált áramköri technológia (LSI, VLSI) kidolgozása és a mikropro-

cesszorok  megjelenése jelentett.  Ez a változás a  korábbi váltáson (relé-félvezető)  túl a hardver

változását és a  hardver univerzalitásának lehetőségét teremtette meg: a felhasználó a programot

fejlesztheti, átírhatja és kialakíthatja a nagy rendszereket, megjelenítheti a folyamatot, archivál-

hatja az eseményeket, valamint kialakíthatja a rendszerek intelligens kommunikációját. A mik-

roprocesszoros rendszereknél ugyanakkor megszűnik az a működés, miszerint a különböző típu-

sú logikai döntést végző elemek csak egyetlen funkciót hajtanak végre (pl. ÉS kapu, NAND ka-

pu, dekódoló). A mikroprocesszor aritmetikai-logikai egysége (ALU) több tízezer műveletet

képes végrehajtani a  relé ms  nagyságrendű megszólalási ideje alatt. Ez a lehetőség vezetett a

programozható vezérlők kialakulásához.

1 939g61j .2.2. Programozható vezérlők

A programozható vezérlők az 1 939g61j 970-es évektől kezdődően terjedtek el és ma csaknem kizárólagos

alkalmazást nyertek az ipari folyamatok vezérlésében. A programozható vezérlőberendezések, a

vezérlési (esetleg szabályozási) funkciókat szoftver útján valósítják meg és beviteli, kiviteli egy-

ségeik révén a technológiai folyamatok tárolt programú vezérlésére közvetlenül alkalmasak.

A programozható vezérlők szokásos elnevezései: PC, Programmable Controller (progra-

mozható vezérlő, UK); PLC, Programmable Logic Controller (programozható logikai vezérlő,

USA); PBS, Programmable Binary System  (programozható bináris rendszerek, svéd); SPS,

Speicherprogrammierbare Steuerung (tárolt programú vezérlés, német); PV, programozható ve-

zérlő; PLV, programozható logikai vezérlő (magyar). Mivel szakmai körökben leginkább a PLC

elnevezés terjedt el, ezért a továbbiakban ez a könyv is ezt a rövidítést használja.

1 939g61j .2.2.1 939g61j . PLC-történelem

1 939g61j 968-ban a General Motors cég pályázatot hirdetett olyan programozható vezérlőberendezés

fejlesztésére, amely ötvözi a relés, a félvezetős és a számítógépes vezérlés előnyeit. 

A pályázat specifikációjában az alábbi szempontok szerepeltek:

− egyszerű, moduláris felépítés, kis méret;

− mozgó alkatrészt ne tartalmazzon;

− galvanikusan leválasztott bemeneti/kimeneti fokozatok (24 Vdc-től 240 Vac);

− könnyű programozhatóság és újraprogramozás;

− valós idejű működés max. 0,1 939g61j s válaszidővel;

− nagy megbízhatóság, minimális karbantartás;

− versenyképes ár.

A pályázatra a Modicon, ill. Allen-Bradley cégek pályáztak, amelyek ma is vezető cégek

a PLC-k piacán. A PLC-k fejlődésének főbb állomásait a kezdeti időszakban az 1 939g61j .1 939g61j . táblázat mu-

tatja [1 939g61j 0].

1 939g61j .1 939g61j . táblázat. A PLC-k fejlődésének főbb állomásai a kezdeti időszakban 


Év


A fejlődés jellemzői


1 939g61j 3



1 939g61j 968 A PLC-koncepció kidolgozása a General Motors felhívására

1 939g61j 969 Az első Modicon PLC megjelenése huzalozott CPU-val, 1 939g61j   K  memóriával és 1 939g61j 28

I/O-val

1 939g61j 971 939g61j A PLC első alkalmazása az autóiparban

1 939g61j 973 Az első intelligens (smart) PLC megjelenése aritmetikai funkcióval, nyomtatóvezérlés-

sel, mátrixműveletekkel, képernyőkijelzéssel

1 939g61j 974 Az első többprocesszoros PLC gyártása időzítő- és számlálófunkcióval, 1 939g61j 2 K memóriá-

val és 1 939g61j 024 I/O-val

1 939g61j 975 Az első PID algoritmussal ellátott PLC kibocsátása

1 939g61j 976 A távoli modulkezelés (remote control) kidolgozása és a hierarchikus konfiguráció beve-

zetése az integrált gyártórendszerben

1 939g61j 977 A mikroprocesszor bázisú PLC bevezetése

1 939g61j 980 Intelligens kommunikációs modulok kifejlesztése, valamint a nagy sebességű, nagy pon-

tosságú pozícionáló interfész kifejlesztése

1 939g61j 981 939g61j A Data Highway kommunikáció alkalmazása, 1 939g61j 6 bites mikroprocesszor bázisú PLC szí-

nes monitorral

1 939g61j 983 Olcsó „mini” PLC-k megjelenése

1 939g61j 985 PLC hálózatok kifejlesztése

A mai PLC-ket, kivitelük alapján kompakt és moduláris felépítésű csoportba sorolhatjuk. 

A kompakt PLC jellemzője, hogy hardverstruktúrája nem módosítható, kizárólag megfe-

lelő védettségű ipari tokozásban készül és kis helyigényű. Felhasználási területei a  sorozatban

gyártott gépek, berendezések automatikái, illetve a PLC műszaki jellemzői által lefedhető egyedi

vezérlések. A kompakt PLC-k speciális típusát jelentik az ún. mikro-PLC-k, amelyek az ember-

gép kapcsolat hardver- és szoftverfeltételét is tartalmazzák.

A moduláris felépítésű programozható logikai vezérlők jellemzője, hogy a vezérlőberen-

dezés valamely speciális funkciót önmagában ellátó modulokból épül fel. A modulok fizikai

megjelenése rendszerint az áramköri kártya, dugaszolható csatlakozóval. A modulok ún. rack-be

(tartó) dugaszolhatók, ezért a rendszer konfigurációja tág határokon belül bővíthető. A rack-ek

megfelelő védettségű műszerdobozba vagy műszerszekrénybe szerelhetők. A moduláris felépíté-

sű PLC-ket közepes, ill. nagyméretű rugalmas gyártórendszerek vagy ipari folyamatok irányítá-

sára fejlesztették ki.

1 939g61j .2.2.2. A PLC-k funkcionális felépítése

A PLC funkcionális felépítését az 1 939g61j .8. ábra szemlélteti [1 939g61j 0].

Az 1 939g61j .8. ábra szerint a PLC-k főbb egységei:

− központi logikai ill. feldolgozóegység (LU, CPU, stb.);

− programmemória (ROM, EPROM, EEROM);

− adatmemória (RAM);

− bemeneti (input) egységek (digitális, ill. analóg);

− kimeneti (output) egységek (digitális, ill. analóg);

− kommunikációs egységek.

1 939g61j 4


1 939g61j .8. ábra. A PLC funkcionális felépítése 

A programozható vezérlők központi egysége a bemenetek és a kimenetek közötti, több-

nyire logikai kapcsolatokat időben sorosan és ciklikusan hajtja végre a programmemóriában tá-

rolt program alapján. A soros jellegű adatfeldolgozásból eredően a ciklikus feldolgozást  nagy

sebességgel kell végrehajtani, hogy a működés kifelé párhuzamosnak (valós idejűnek) tűnjék. A

programozható vezérlőkre vonatkozó IEC-1 939g61j 1 939g61j 31 939g61j -1 939g61j szabvány a PLC-t az 1 939g61j .9. ábra szerinti sémával

és funkciókkal definiálja [1 939g61j 1 939g61j ].

A programozható vezérlő az alábbi funkciók ellátására képes:

− jel/adat feldolgozási funkció (signal/data processing);

− technológiai interfészfunkció az érzékelők kezelésére, ill. beavatkozók működtetésére;

− kommunikációs funkciók (PLC-PLC; PLC-számítógép; PLC-hálózat);

− ember-gép interfészfunkció (man-machine interface, MMI);

− programozási, tesztelési, dokumentálási funkció;

− tápellátási funkció.

A fejlődés során a programozható vezérlők funkciói nagymértékben közeledtek a számí-

tógép funkcióihoz. Így mára a PLC olyan ipari számítógépnek tekinthető, amely speciális hard-

veregységei és felhasználói programja révén a technológiai folyamatok tárolt programú vezérlé-

sére és intelligens kommunikációs  felülete révén hierarchikus és/vagy  osztott folyamatirányító

rendszerek létrehozására alkalmas.

A programozható vezérlők előnyei: a szabad strukturálhatóság, a gyakorlatilag végtelen

kapcsolási szám, a telepítési költségek csökkenése, a rendszerbe szervezhetőség lehetősége. A

szabad strukturálhatóság  felhasználói programozhatóságot jelent, amelynek révén a felhasználó

a tárolt, egyedi program révén az univerzális hardvert a feladatra alkalmassá teszi. A PLC-k al-

kalmazásával a telepítési, beüzemelési idő nagymértékben lerövidíthető.

1 939g61j 5


1 939g61j .9. ábra. A PLC szabvány szerinti funkciói 

A programozható vezérlők alkalmazásának feladatai:

− az irányítási stratégia kidolgozása;

− az irányítórendszer struktúrájának tervezése;

− PLC-s rendszer konfigurálása;

− a PLC-hardver illesztése a folyamathoz;

− az ún. felhasználói program elkészítése;

− a kommunikációs funkciók kidolgozása;

− a PLC beüzemelése, üzemeltetése, karbantartása.

Ezért a PLC-k alkalmazásánál az áramköri tervezésszintű ismeretek helyett a  rendszer-

technikai,  programozási, informatikai, alkalmazásszintű  ismeretek  lépnek előtérbe. E köny tar-

talmát is ennek megfelelően állítottuk össze.

1 939g61j 6


Irodalomjegyzék

[1 939g61j ]     Telkes Z.: Az irányítások generációs tulajdonságai (1 939g61j . rész). 

Budapest, Elektronet, 1 939g61j 996/6.

[2]     Ajtonyi I.: Vezérléstechnika I. 

         Budapest, Tankönyvkiadó, 1 939g61j 980.

[3]     Ajtonyi I.: Digitális rendszerek. 

         Miskolc, Egyetemi Kiadó, 1 939g61j 998.

[4]     I. Ajtonyi: Intelligent Control System Dissertation for Habilitation.

         Kosice, 1 939g61j 998.

[5]     Neszveda J.: Irányítástechnika IV. 

         Budapest, KKMF, 1 939g61j 995.

[6]     DIN 4071 939g61j 9 szabvány.

[7]     Ajtonyi I.: Vezérléstechnika II. 

         Budapest, Tankönyvkiadó, 1 939g61j 985.

[8]     Demmel L., Molnár T., Török B., Vágvölgyi G.: Programozható logikájú vezérlések. 

         Budapest, Mérnöktovábbképző Intézet, 1 939g61j 989.

[9]     E. A. Parr: Programmable Controllers - An Engineer's Guide.

         Newness, 1 939g61j 996.

[1 939g61j 0] Ian G. Warnock: Programmable Controllers Operation and Application. 

         Prentice Hall International, 1 939g61j 988.

[1 939g61j 1 939g61j ] IEC-1 939g61j 1 939g61j 31 939g61j /I-IV. szabvány, 1 939g61j 992.

[1 939g61j 2] Siemens: PCS7 gépkönyv, 1 939g61j 997.

[1 939g61j 3] N. S. Nise: Control Systems Engineering.

         The Cummings Publishing Company, 1 939g61j 995.

[1 939g61j 4] K. Ogata: Modern Control Engineering.

         Prentice Hall International, 1 939g61j 997.

[1 939g61j 5] ABB: Industrial Manual, 1 939g61j 998.

[1 939g61j 6] R. Bishop: Modern Control Systems Analisis & Design

         Addison-Wesley Inc., 1 939g61j 997.


Találat: 1849