A dBASE adatbáziskezelő rendszer

A dBASE adatbázis táblázatokat tartalmazó adatállományokból és a hozzájuk tartozó indexállományokból áll. Egy adat-file egy táblázatot (relációt) tartalmaz, kiterjesztése - alapértelmezés szerint - .DBF . A file neve a DOS file-név konvencióinak megfelelő tetszőleges név lehet, de tartózkodjunk az olyan file-nevek használatától, amelyek egyetlen betűből állnak, és ez a b 626e45g etű az ABC első 10 betűjének (A-J) valamelyike. A táblázat sorai a file-ban az egyes rekordok, oszlopai pedig a mezők. Egy adat-file-ban minden rekord felépítése egyforma. Az adatállományokban az információkat mezőkben tároljuk. A mezőket nevükkel lehet azonosítani. Egy speciális mezőtípus a memo mező, amely szöveges információ tárolására szolgál. A memo mezők tartalma nem az adat-file-ban, hanem egy külön file-ban kerül tárolásra, melynek kiterjesztése .DBT . Az adat-file rekordjában egy pointer (mutató) található, amely a .DBT file megfelelő rekordjára mutat.

A tábla leírását, vagyis a file-struktúrát szintén az adat-file tartalmazza. A file elején található a mezők leírása (név, típus, méret, tizedesjegyek száma) , ezt követik az adatrekordok. Az új rekordok mindig a file végére kerülnek.

Egy adat-file-hoz index-file-okat hozhatunk létre. Az index-file segítségével az adatállományban szereplő rekordokat a fizikai sorrendtől eltérő logikai sorrendben lehet elérni. Az index-file tartalmazza rekordonként a kulcskifejezés értékét, amely szerint az adatállomány rekordjait - logikailag - növekvő sorrendbe rendezni kívánjuk, valamint egy mutatót (pointert), amely a megfelelő kulcshoz tartozó adatrekordra mutat. A kulcskifejezés lehet egyetlen mező, de lehet bonyolult kifejezés is. A kulcsnak nem kell egyedinek lennie. Az egyforma kulcsértékek közül a fizikailag előbb levő kerül az index-file-ban is előbbre. Lehetőség van arra is, hogy UNIQUE indexállományt hozzunk létre. Ekkor az azonos kulcsok közül csak egy (a fizikailag első) szerepel az indexállományban, így a logikai sorrend szerinti feldolgozásban is.

Az index-file-ok rekordjaik rövidsége és speciálisan kialakított struktúrájuk miatt lehetővé teszik az adatrekordok kulcs szerinti gyors elérését. A kulcs szerinti keresés az index-file-ban történik. Ha a keresett kulcsot megtalálta a program, akkor az ott levő mutató segítségével éri el az adatállományban levő adatrekordot. Egy adatállományhoz tetszőlegesen sok index-file-t hozhatunk létre. Az index-file-ok felépítése a dBASE III és a más dBASE alapú adatbáziskezelőkkel megvalósított adatbázisok esetén eltérő. Erre utal az eltérő kiterjesztés is, a dBASE III esetén az index-file-ok kiterjesztése .NDX, a CLIPPER esetén például .NTX .

Az adat-file-ok feldolgozása munkaterületeken történik.

A munkaterület tulajdonképpen egy memóriaterület, ahol az adatállomány azon rekordjai, amelyek a memóriában vannak - tárolásra kerülnek. Egy munkaterületen egy adatállományt nyithatunk meg a hozzá tartozó index-file-okkal együtt. Egy adatállomány rekordjaihoz csak azután férhetünk hozzá, ha előbb az állományt megnyitottuk. Egy időben több munkaterület is lehet a memóriában, erre akkor van szükség, ha egyszerre több adatállománnyal kívánunk dolgozni. Egy munkaterületen egy időben csak egy adatállomány lehet megnyitva. Egy adatállomány megnyitható egyszerre több munkaterületen is, ez azonban nem tanácsos, mert adathibához vezethet. A munkaterületek közül mindig van egy aktuális munkaterület. Minden munkaterületen van egy aktuális rekord. Ez akkor is így van, ha a munkaterület nem aktuális munkaterület. Ha egy adatállományt indexállományok nélkül nyitunk meg, akkor a megnyitás után az aktuális rekord az adatállomány első rekordja lesz. Ha az adatállományt index-állománnyal együtt nyitjuk meg, akkor az aktuális rekord az index-állomány által meghatározott logikai sorrend szerinti első rekord lesz. A megnyitás után utasítások segítségével megváltoztathatjuk azt, hogy melyik rekord legyen az aktuális rekord.

Amennyiben az adatállomány karbantartásakor a hozzá tartozó index-file-ok is meg vannak nyitva, akkor az index-file-ok is automatikusan módosulnak az adatállomány változásaival együtt. Például egy új rekord felvitele esetén az index-file-ba a megfelelő helyre kerül a rekordra mutató sor. Az adatállomány feldolgozásakor pedig, ha egy index-file is meg van nyitva a munkaterületen, akkor az adatrekordok elérési sorrendje automatikusan az index-file szerinti lesz. Több megnyitott index-file esetén pedig az első szerinti. Ez azonban utasítással megváltoztatható. Ha egy adatállomány feldolgozása index-file alapján történik, akkor a program az index-file rekordjait olvassa sorban egymás után. Minden index-rekordhoz a rekordban található mutató segítségével kiolvassa az adatállományból a megfelelő rekordot és ezt adja mint következő adatrekordot. A felhasználó számára csak az látszik ebből, hogy az adatrekordok egy meghatározott rendezettség szerint következnek a feldolgozásban.

Ha befejeztük az adatbázis feldolgozását, akkor az adatbázist le kell zárni. A lezárás hatására íródik ki az adatbázisba a memóriában található pufferterületek tartalma is.

Az egyes adatállományok rekordpozíció, vagy index-file-ok alapján - relációba kapcsolhatók. Ez a relációalgebrai összekapcsolás műveletének felel meg.

A dBASE adatbáziskezelő rendszer nagy adatbázis-állományok esetén is biztosítja az adatok gyors felvitelét akkor is, ha az adatállományhoz több index-állomány is meg van nyitva, valamint az adatok index-file-ok segítségével történő gyors visszakeresését.