P. CURIE FELFEDEZÉSE

P. CURIE FELFEDEZÉSE

Az a megfigyelés, hogy a természetben lejátszódó folyamatok­nál mindig valami fizikai okot lehet sejteni, találni, nem olyan régi feltételezés. Hosszú ideig a legfontosabb kérdéseket egysze­rűen elintézték egy vállrándítással, vagy azzal, hogy az istenek így akarják. Sok kudarcba telt, míg felfogták az emberek, hogy a történések mögött okok rejlenek. Ha az ókor szokásos tévelygé­seit kihagyjuk, és nem törődünk a k 151c29b özépkor misztikájával, akkor az első ember, aki racionalitást vitt e téren a gondolkozásunkba, régi ismerősünk, Leibniz.

Három évvel azután, hogy Orffyreus bemutatta első örökmozgóját, Leibniz így ír dr. Clarknak a mate­matika és a fizika kapcsolatáról, amit persze akkor természetfilo­zófiának neveztek még. "Azért, hogy a matematikából átmehes­sünk a természetfilozófiába, egy másik törvényszerűség is szük­séges, és ezt a teodici munkámban írtam le: ez alatt azt értem, hogy létezik egy szükségszerű ok törvénye, azaz semmi sem tör­ténik ok nélkül, és minden úgy történik, ahogy kell és nem más­ként. Példaként Leibniz a mérleget hozza, miszerint egy teljesen kiegyensúlyozott mérlegnek egyensúlyban kell maradnia, hiszen nincs ok, ami felborítaná, megváltoztatná ezt az egyensúlyt.

Leibniz arra a nagyon fontos dologra érzett rá, hogy egy jelensé­get kiváltó ok meghatározza az okozatot, az eredményt. Ezt a szim­metriák nyelvén is meg lehet fogalmazni, ami azonban mintegy kétszáz évet váratott magára, hiszen Pierre Curie (akinek munkás­ságát sajnos leszűkítik a radioaktivitásra) mutatott rá a fizikának erre a nagyon fontos, nagyon általános elvére. Két mondatban ösz­szegezte ezt a szabályt: "Amikor bizonyos okok bizonyos hatáso­kat okoznak, az okok szimmetriaelemeit meg kell találnunk a ki­váltott hatásban." Ez azonban még nagyon homályos és eléggé ál­talános, nem mindig ad kézzel fogható eredményeket. Curie azon­ban ennél jóval tovább ment, és második mondata jelenti az igazi lényeget: "Amikor bizonyos hatások egy adott aszimmetriát (szim­metriahiányt) mutatnak, ez az aszimmetria azokban az okokban is megtalálható, amelyek kiváltották a jelenséget".

Úgy is fogalmazhatnánk ezt, hogy bizonyos jelenségek csak ak­kor fordulnak elő, ha már a kiváltó okokból is hiányoznak a megfe­lelő szimmetriák. Nézzünk erre a fontos, de elvontnak tűnő dologra néhány példát. Ahhoz, hogy mágneses terünk legyen, az kell, hogy töltések mozogjanak például egy drótban. A mozgó töltések transz­lációs mozgásából hiányzik egy szimmetria (a helybeni állandósá­guk), hiszen a töltések sebessége állandó, tehát mindig azonos se­bességgel, azonos árammal mozognak. Ha az áramlás időbeni ál­landósága megszűnik, akkor már elektromos tér is jelenik meg a vezeték körül. Amikor állnak a töltések, akkor csak statikus tér ve­szi körül a vezetőt, és ilyenkor nincs is körülötte mágneses tér, így ilyenkor szegényebbek vagyunk egy jelenséggel.

Nézzünk egy másik példát. Ha egy korongot két tengely körül is forgatunk, akkor a nutáció, a precesszió érdekes jelenségeit talál­juk. Ha csak egy tengely körül foroghat a korong, akkor a másik tengelyre nézve a szögsebesség nulla, azaz nem hiányzik a másik tengely körüli forgás szimmetriája, benne van még a rendszerben, nem is jelentkezik a nutáció meg a precesszió természetesen: Ha elvesszük a rendszertől a második tengely állandó szögsebességét (azaz a szögsebesség változhat), akkor bukkan elő ez a jelenség. A szimmetria csökkenése tehát új jelenség előbukkanását okozhatja. Azt azonban a mai napig nem tudjuk, hogy mi van akkor, amikor egyszerre nem kettő, hanem három tengely körül foroghat egy tö­megpont. Idáig még nem jutott el a mechanika.