MIT TANULHATNÁNK AZ ÉLŐVILÁGTÓL

MIT TANULHATNÁNK AZ ÉLŐVILÁGTÓL?

Választ kell adni arra a kérdésre, vajon miért nem könnyű észre­venni az élővilág találmányait, miért nem bukkantak rá a pisztrán­gok eme tulajdonságaira mások is, miért nem terjedt el Schau­berger ötlete? Kétségtelen, hogy az élővilág más feltételekből in­dulva készíti el konstrukcióit, mint a mérnök, más az élővilág "gondolkodásmódja . Egészen másfajta technikai lehetőségek kí­nálkoznak a mérnökök és mások az élővilág számára. Az igazság az, hogy az emberi technológiánál kis tudással, próbálgatással, sze­rencsével is el lehetett kezdeni a ter 353i81d mészet megismerését. Az üveggyártás, a bronzkészítés vagy akár a vitorla és a hajózás kita­lálása mind úgy történt, hogy semmilyen alapvető ismeretünk nem volt a szilíciummal, a rézzel és a kristályokkal vagy az áramlás­technikával kapcsolatban.

A természet másolásához viszont már komoly ismeretek szükségesek, és megfelelő minőségű berendezé­sekkel, tudományos eszközökkel lehet csak föltárni egy-egy anyag szerkezetét, vagy egy-egy biokémiai reakció menetét. A természet másolásához bizonyos területeken ma még egyáltalán nem állnak rendelkezésünkre a szükséges ismeretek, például hiába vizsgálgat­juk egy muslica idegrendszerét, működését teljes részletességgel nem tudjuk megérteni, ezért nem is tudjuk lemásolni az ott lezajló folyamatokat.

Ha ez az áttörés sikerülne, akkor a számítástechni­kában, a kibernetikában, a jel- és alakfelismerésben példátlan for­dulat következne be. Valószínű, hogy ez egyhamar nem történhet meg, mert jelenlegi tudásunk, fizikai ismereteink egyszerűen nem elegendőek ehhez. Valami jelentősen új, jelenlegi ismereteinket alapvetően meghaladó fizikai ismeretcsomag szükséges ahhoz, hogy itt áttörést érjünk el.

Nem mondhatjuk el, hogy semmilyen ötletet nem kaptunk az élő­világ megfigyeléséből. Közismert, hogy Galvani békacombok tanul­mányozásakor sejtette meg az elektromosság létét, bár igen kezdet­leges formában. Volta pedig az elektromos halak fiziológiáját ismer­ve és tanulmányozva alkotta meg a Volta-oszlopot, azaz a sorba kap­csolt elemi cellákat. Észrevette, hogy a soros kapcsolás, az állandóan azonosan ismétlődő kis szervek szükségesek ahhoz, hogy nagy­feszültséget állítsanak elő az elektromos halak. Egész biztos, hogy a repülés ötlete az élővilág, a madarak tanulmányozásából származott. Nagyjából ugyanazokat a szerkezeti megoldásokat, szárnyprofilokat lehet megtalálni a madaraknál, az emlősöknél (denevér és repülő kutya stb.), és a növényvilág repülő magvai is gyakran az ismert szárnyprofil alakját mutatják. Ezeket a természetben megtalált meg­oldásokat másolták le a korai aviátorok akkor, amikor az áramlás­technika elmélete még gyerekcipőben sem járt, akkor, amikor telje­sen reménytelen volt három térdimenzióban, parciális, hiperbolikus differenciálegyenleteket megoldani, ami az instacioner áramlások megoldásához, leírásához, megértéséhez elengedhetetlen. Hasonló utat járt be a gyógyszeripar is. Említettük már, hogy a gyógyszerké­mia valahol a füvesasszonyok tudományából, tapasztalatából indult el, de még mindig nem tanultunk el tőlük mindent, még mindig van­nak a természetben alig ismert, de hatásos gyógyszerek.

A természet lemásolásának, megértésének nem minden kísérlete járt sikerrel, s nemcsak Schauberger bukott meg ilyen irányú pró­bálkozásával. Nagyjából Galvani és Volta munkásságával egy idő­ben egy másik itáliai, Spellanzani tanulmányozta a denevérek repü­lését 1799-ben. Neki is feltűnt, hogy a denevérek sötétben jól tud­nak tájékozódni. Észrevette, ha letakarja valamivel a torkukat, ak­kor nekiütődnek a tárgyaknak, elvesztik tájékozódási képességüket. Spellanzani rájött, hogy a denevérek valamiféle hanghullámot bo­csátanak ki, és ezeknek a visszaverődéseit elemezve tájékozódnak. Kollégái, a kor vezető biológusai persze nyilvánosan közröhej tár­gyává tették, mondván, hogy ha a fülükkel látnak, akkor mit halla­nak a szemükkel?

Több mint száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a technika arra az alacsony szintre már eljusson, hogy ultra­hangokat tudjunk kelteni és érzékelni, s ekkor utólag kellett rehabi­litálni Spellanzani addigra már majdnem elfeledett nevét. Az élővi­lágbán sok más hasonló, speciális érzékszervet találunk, hajme­resztő teljesítményekkel. Nemcsak az állatok fejlett- szaglására, a ragadozó madarak fejlett látására gondolunk, hanem például kí­gyók és rovarok hőlátására, azaz a számunkra tökéletes sötétségben tudnak tájékozódni kizárólag a tárgyak vagy élőlények által kibo­csátott infravörös sugárzás alapján.

Alapvető gond azonban, hogy mire ezeket a különlegességeket megértjük az íróasztal mellett függetlenedve az élő természettől, addigra az emberi technikában már kifejlesztettük a megfelelő technikákat - például az infravörös érzékelőket és ekkor vesszük észre, hogy a természetet figyelve hamarabb megtaláltuk volna a megoldást. A legjobb technikai fejlesztéseket azonban a termé­szetben találjuk meg, hiszen elképesztő mértékben tudnak miniatü­rizálni, hatásfokot javítani az élővilágban. Kedvenc példám erre a sáskák hallószerve, mely egy gombostűfejnyi piciny szerv a potroh első szelvényén. Ez a parányi mikrofon már akkor is megérzi a hangokat, amikor a benne levő hártya nanométerrel mozdul el. Ez az elmozdulás kisebb, mint a hidrogénatom átmérője. Ilyen kis méretű, kis fogyasztású, nagy precizitású alkatrészek tömeggyár­tására nem alkalmas a mai ipar. Az ipar csúcsának tartott számí­tástechnikában sem dolgoznak még az atomok méretének töredé­kével. Ez a precizitás egyelőre elérhetetlen számunkra.